Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)

1901-10-24 / 85. szám

AXXIIi. évfolyam. Szaímár, 1901. csütörtök október hó 24. 85-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület novem. 6-án, szerdán d e. 11 órakor S: at- máron, a városháza tanácstermében választmányi ülést tart, melyre az igazgatóság tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1901. október 23-án. Domahidy Sándor, egyl. alelnök. T árgysorozat: I- Jegyzőkönyvek hitelesítése. II. Miniszteri leiratok: 1. Tejtermékek értékesítése tárgyában. 2. Az angol czukorvám módosítása tár­gyában. 3. Lóverseny-segély tárgyában. 4. Totalizateur tárgyában. 5. Aratási ünnepélyek tárgyában. 6. Gazd. téli tanfolyamok tárgyában. 7. Eladásra szánt szőlővesszők bejelentése tárgyában. 8. Eladásra szánt csemegeszőlő bejelentése tárgyában. 9. Bor készítési ozólra külföldről szállított szőlő csomagolása tárgyában. 10. Katonai kincstár részére a szállító ké- pességi és megbízhatósági igazolványok tár­gyában. 11. Eiloxera-zár alatt levő községek ki­mutatása. 12. Gazd. munkás és cseléd segély-pénztár tárgyában. III. Hatósági átiratok : 1. Főispán ur a munkás és cseléd segély pénztár ügyében. 2. Szatmárvármegye -alispánja Veszprém thatóságának átiratát küldi az amerikai „homes­tead* intézmény tárgyában. 3. M. k. dohányjövedéki központi igazga­tóság a Szatmáron felállítani kórt beváltó álló más tárgyában. 4. M- k. V. helyszinlelósi felügyelőség a földadó kataszter revíziója tárgyában véle­ményt kér. IV. Társegyleti ügyek : 1. 0. M. G. E. a hazai ipar támogatása tárgyában. 2. 0. M. G. E. a vámtarifa revíziója tár­gyában. 3. E. G. E. a vasúti gyorsáru szállítás könnyítése tárgyában. 4. E. G. E. a komlótermelós felkarolása érdekében. 5. Mármarosmegyei G. E. kiállítása tár­gyába^. 6. Somogymegyei G E. a német vámta­rifa tervezet tárgyában. V. Egyleti beliigyek : 1. Hivatalos közlöny lejárt szerződésének megújítása. 2. Póntárnoki állás ügye. 3. Első magyar ált. biztositó társaság ju taléka. 4. Őszi rendes közgyűlés batáridejének és tárgysorozatának megállapítása. 5. üj tagok felvétele. 6. Böszörményi Károly igazg. választmá- nyi tag elhalálozása. 7. Tagdíj hátralékok behajtása. VI. Különfélék: 1. A inezőhegyesi ménesbirtokról beszer­zendő vetőmagvak. 2. Kossá János ó-pályi kisgazda birtoká­nak mintagazdasággá leendő berendezését kéri. 3. Köz- és mezőgazdasági szakiroda és bankképviselet átirata 7. Dorner Béla kir. gazd. intéző a „Sertés tenyésztés -Magyarországon“ czimü szakmunká­ját ajánlja beszerzésre. 5. Detsinyi Frigyes tömöritett marhasójá­nak mintáját bemutatja. 48 magyar színész sorsa. Jótormán még csak három hete, hogy „Thália papjai és papnői“ a színművészet hajlékába beköltöztek s már egy nagyobb válság előtt állanak. Nehány éve már mindig írjuk és kon­statáljuk, hogy nem kell Szatmárnak csak három-négy hónapnyi színi évad, mert en­nél többet nagyérdemű közönségünk nein bir meg. Azt is elmondtuk már sokszor, hogy ennek okai részben az országos gazda­sági depreszsziók, részben a színművészet pártolásának általános hanyatlása. Arra is rámutattunk már többször, hogy a pártolás hiányának okául ismét azt tart­juk, hogy a közönség Ízlését felületes léha­ságokkal, pikáns, sőt pikánsabb darabokkal metropolisunk, Budapest, más nagy városok mintájára megrontotta s e miatt a komoly színművészet múzsái, mint ugyancsak Buda­S z é p volt. — Irta: Tóth Béla. — — „Akárhány fiatal leány van, a ki száz­szor boldogabbnak erezné magát, ha a szemöl­döke egy kissé szőkébb volna, vagy az arcza pirosabb, üdébb szint mutatna, esetleg az egyik ujján keletkezett szemölcsöt valami módon el- távolitaná, szóval azt a parányi szépséghibát, mely szerinte elcsúfítja, megsemmisíthetné. Mert a nő szemében a teljes boldogság egyedüli biz j tositéka a tökéletes szépség. Hogy pedig a nőnek ez a feltevése igen sok esetben ellentmond a mindennapi élet ta pasztalatainak, akárhány szomorú példa bizo nyitja. Gyakran előfordul, hogy igénytelen, rut leányok idővel boldog családanyák lesznek, azok pedig, a kiket valamikor az udvarlók egész se­rege rajongott körül, mint elhagyatott öreg anyókák leány pártában halnak meg. Sőt olyan is van, a kinek egyenesen az volt a tragikuma, hogy szépnek született. Ha megengedik, elmon­dok egy esetet. A közönség éber figyelemmel hallgatta a . fiatal járásorvos felolvasását, a ki a kaszinó vendégeinek már több élvezetes estét szerzett érdekes felolvasásával. Kérték, hogy mondja el az esetet. Az orvos, a ki épen a női szépségről ér­tekezett, már bánta, hogy igy eltért a tárgytól, de mert felkeltette hallgatói figyelmét, hát csak belekezdett: — Alig volt még bét esztendős a kis Hó ! zsika, mikor az édes anyját eltemették. Az apja egy ideig szomorúan, szótlanul visel.te az öz­vegység fekete fátyolét, mint a ki már vógkóp lemondott a világ gyönyöreiről. De úgy fél esz­tendőre a temetés után, meggondolta magát és elhatározta, hogy megnősül. — Feléje se néznék az asszonynépnek, ha fiú gyermekem volna — mondogatta, az isme­rőseinek — de hát egy leányt bajos volna anya nélkül fölnevelni. Aztán ölébe vette az arany hajú szőke ba­bát és kedveskedve kérdezte tőle : — Ugy-e szeretni fogod az uj mamát ki csikóm ? — Igen ! Nagyon fogom szeretni — felelt j a kis leány gépiesen — mindig szót fogadok neki. Az ismerősök is biztatták, hogy jól teszi, ha megnősül, hát még inkább kedvet kapott. De úgy gondolta, hogy ha az első feleségét sze I relémből vette el, a második asszony megvá­lasztásánál tekintettel lesz a pénzre is. Úgy számított, mint minden özvegy ember. A gond­talan, nyugodt élet csábította inkább, mint a szerelem varázsa. No meg hát a fő ok a kis leánya neveltetése volt. Ennek a számitásnak azután az lett a kö­vetkezménye, hogy egy meglehetősen vagyonos fiatal özvegy asszonyt kéretett meg, a kiről azonban még az ellenségei sem mondhatták nyugodt lelkiismerettel, hogy kedves vagy szép lett volna. Olyan csenevész, sáppadt arczu, so­vány menyecske volt, a kinek egyetlen tekin­tetéből kiolvasható a világgyülölet, a mások ká­rának örvendő roszakarat. De hát a kis Rózsika apja mindezt nem látta meg a pénztől. Különben meg azért is inkább az özvegyet vette el, mint valami vén leányát, mert annak is volt egy öt esztendős kis leánykája és igy feltételezte róla, hogy ért a gyermekne­veléshez. Egy ideig csak meg volt valahogy az uj mama a kis Rózsikéval, de mikor mind gyak­rabban tapasztalta, hogy a rokonok és ismerő­sök az ő kis leányát mellőzik a miatt a szép szőke baba miatt, elhatározta, hogy eltávolítja a háztól. Rábeszélte az apját, hogy adják be a városi nevelő intézetbe, mert hát ő bevallja, hogy nem tud olyan tökéletes nevelést adui, mint a milyen egy úri leánj't megillet. Az apa ráállt és csakhamar bent volt a kis leány a nevelő intézet unalmas falai között, mert szépsége miatt az apai háznál nem volt számára hely. De ez csak a kezdete a későbbi szenve déseinek. Mikor az iskolát elvégezte, még kevésbé kívánta a mostoha anyja, hogy otthon marad­jon, mert tudta, hogy akkor az ő leányát senki se veszi észre, azért hát rábeszélték, hogy ke­ressen valami foglalkozást, a miből azután meg­élhet, a mig férjhez nem megy. — Úgyse soká tart, édesem — biztatgatta a mostohája — hiszen az ilyen szép lányokat, mint maga, hamar elkapkodják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom