Szamos, 1901. október (33. évfolyam, 79-87. szám)
1901-10-24 / 85. szám
pest mutatja, az orpheumokba szökdösnek. Nálunk mindezekhez még egy speciális baj is járul; az t. i., hogy rendes színházlátogató közönségünk kevés s a nagyközönséget csak szenzácziós uj darabokkal, vagy nagyhírű művészek fölléptetésével lehet ösz- szehozni. Mindezeket az általános és specifikus természetű bajokat sokszor feltálaltuk. Úgy látszott már, hogy az országos intézkedés szini kerületek beosztásával segít is valamit a bajon, de minden csak papíron maradt s a régi nóta ismétlődik csupán, legfennebb uj variáczióban. Az idei sanyarú kezdet uj váriácziója pedig az, hogy Csóka Sándor a szinigazga- tásról csakhamar lemondott. Betegségére hi vatkozott. De hiszen beteges állapotra a ^zinügy dolga is eléggé hivatkozhatik, mert 48 magyar színész sorsa van koczkára vetve azzal, hogy a vállalkozás Szatmáron félévi szini szezonra történt. Az kevés vigasztalás, hogy Miskolcz, N.-Várad, Szeged, - nem is szólva kisebb városokról — hasonlókép panaszkodnak. Nem lett volna szabad áltatni hiúságunkat, különösen nekünk, — hogy félévi szezont is megbirunk. A szinügyi bizottságnak lelkiismeretét mindenesetre jobban kellett volna érdekelje 48 ember sorsa; vájjon lesz-e kenyerük fél- esztendeig. vagy sem. A társulat a Csóka lemondásával két ut között választhatott : vagy a szent Pál példáját követi s itt hagy bennünket, vagy itt marad, s minden erejét összeszedve együtt veszi sorsát a maga kezébe. Természetes, hogy az utóbbira határozta magát, mert hiszen szent Pálnak alkalmasint még volt hova mennie, de hova menjen 48 ember, mikor a központban most is mintegy 200 színész sanyarú viszonyok közt várja véletlen szerencséjét valami szerződtetésre 1 Az országos szinészegyesüiet igazgatósága szivére vette azt az igazán megokolt folyamodást, mit a szatmári társulat e testülethez intézett. Október 15 én tartott ülésében azt határozta, hogy a társulat maradjon együtt, mert maga is támogatni fogja a társulatot s államsegély iránt is sürgősen intézkedik. A szinészegyesüiet az adott helyzetben helyesen gondolkozott. Tudja, hogy Szatmáron, — honnan a jobb időkben egyikmásik színigazgató erkölcsi és anyagi sikerrel távozott, — lehetetlen, hogy a közönség, legalább a megélhetés fokáig ne támogassa a társulatot. A társulat, szintén e jogos föltevésében viszont ünnepélyesen Ígéri, hogy összes tudását a legnagyobb szorgalommal fogja latba vetni, hogy összevágó s magasabb szinvo- nalt is megütő művészi előadásokat rendezhessen. Ezenkívül megígéri, hogy az összes kiválóbb újdonságokat meghozatja s gondo san előadja. No, ha igy lesz, mutassuk meg mi is, hogy é 48 ember vállvetett munkáját elismerni és méltányolni tudjuk. Menjünk el, nézzük és lássuk e becsületes törekvést, s aztán, ha a törekvés eredménye felett lelkiismeretes kritikát gyakoroltunk, — mint azt anyiszor meg is tette kö zönségünk: tegyük meg kötelességünekt! 48 ember tisztességes megélhetése és városunk prestige-je szólítanak. A bor erjedése, vagy forrása, Tegyünk egy másfél literes üvegbe, kevés hézagot hagyva, tiszta fehér mustot ; 12—24 óra elteltével azt fogjuk látni, hogy a mustból apró légbuborékok emelkednek felfelé, melyek mindinkább szaporodnak s a must erősen megzavarodik, a buborékok felszállása fokozatosan kevesebb lesz, végre 5—10 nap múlva teljesen megszűnik, a must megtisztul s az üveg aljára sűrű tömegben egy sárgásbarna szinü anyag rakódik le. A mustnak ezen sajátságos viselkedését erjedésnek (a buborékok felszállása miatt közönségesen forrásnak) nevezük. Ezzel azon nevezetes változás áll elő, hogy a must elveszti édes izét, a ozukor felbomlik, helyette kellemes illatú, a szénsavtól csípős izü és szesztartalmu italunk lett, a mustból tehát erjedés után ujbor lett. Az üveg aljára összegyűlt anyag főkópen élesztőből áll s ezt borseprőnek nevezzük. 'Ugyanilyen változáson megy át a must, ha hordóban erjed ki. Mi a borélesztő? Ha a ház asszonya kalácsot akar sütni, a sajtolt élesztőt vizzel feleresztve a szép fehér liszttel, vagy kenyérsütéskor a kovászt rozslánggal jól összegyúrja, megdagasztja s melegebb helyre teszi, hogy a tészta magasra megkeljen. A tészta megkelésénól is épen úgy, mint a mustnál, láthatatlanul ugyan, de kétségbe von- hatlanul apró lógbuborókok fejlődnek, melyek nem szállhatnak el s a tészta likacsosságát idézik elő. Itt is erjedés áll elő, mely a lisztben levő czukornemü anyagot változtatja át. Ez a sajtolt élesztő 600-szoros nagyításnál gombostűfej nagyságú kis testecskék (élesztő gomba) tömege, melyekhez nagyon hasonlóak a borseprőben levő borólesztők. De már most azt kérdezhetik, hogy miért jön a must erjedésbe, hiszen abba nem teszünk élesztőt! Igen ám, de e földön önmagától, vagy semmiből semmi sem lesz s elgondolhatjuk, hogy olyan parányi gombafólónek igen apró magvai lehetnek, a melyek valósággal rátapadnak minden gyümölcs külső részére, a szilvára, az almára, stb., igy a szőlőre is s a mustoláskor a must közé keverednek, ott kifejlődnek, millió és millió számra felszaporodnak s mindegyik munkáját végezvén, összesógükben sok czukrot képesek felbontani. Az élesztő hatása a must alkatrészeire. Nem szükséges a kisgazdának töviről hegyire ismernie a borélesztő életfeltételeit, sem mindazon anyagok képződését, melyek az erjedés folytán előállanak, de minden esetre igen jó azt tudni, hogy a borélesztő föképen a mustban levő czukrot bonja fel, még pedig két főalkatrészre, u. m. : a borszeszre, mely a borban marad, s a szénsavra, melynek csak kis része marad a borban, legnagyobb része pedig légbu- borókok alakjában elillan sa pincze levegőjével keveredik. Mintegy a szénsav 1 és félszer nehezebb a levegőnél, leginkább a pincze alsó részét tölti meg, s életveszélyes lehet akkor, ha lehajolva az alsó légrétegben egy-kót lélegzetet veszünk, mert ez halált okozhat. Erjedés után tehát a mustban volt czukor- nak fele része borszeszre, majdnem fele része pedig szónszavra bontatik fel. Ha tehát a mustban 20% ozukor volt, kierjedés után 10% borszesz lesz a borban. Borunk erejét, szesztartalmát, tartósságát tehát e czukortartalomból már előre meghatározhatjuk. Fontosnak tartom még felemlíteni, hogy a must leggyorsabban erjed ki, ha aunak hőmérséklete 15 — 20° fok közt van a Celsius-féle hőmérő szerint. 4 fok melegnél az erjedés nem indul meg. 35 fok melegnél már alig észrevehető ; ezen fölmelegedés igen nagy hordókban, például 50 hektoliter must erjedésénél előfordulhat; ügyelni kell tehát arra, hogy a must erjedése alatt ennyire fel ne melegedjék. Minden szőlősgazda főtörekvésének tartja, hogy mustját lehetőleg rövid idő alatt és tökéletesen kierjeszsze, mert a hibás, félig meddig való erjesztés okozhatja a bor megromlását és többféle betegségét.' Mint fennebb mondottuk, a mustnak, hogy a tökéletes erjedés jól vógbemehessen, kellő melegnek kell lennie, t i. 15—20 fok melegnek. Ámde őszszel a szüret idejébeu gyakran előfordul, hogy hűvösebb az időjárás, hidegebb a levegő s igy a must is. Tökéletes és gyors erjedés tehát nem történhetik, mert ilyenkor a pincze, vagy a présház mellett levő külön kamara, a melyben a mustot a forrás idejére tesszük, szintén hidegebb. Ha tehát akarjuk, hogy ez De mi legyen ? Szép volt, hát természetes, hogy színésznő lett. A mostohája nem győzte eléggé dicsérni a választását, hogy ilyen kitűnő pályát választott, melyben idővel még igen sokra viheti, odahaza az ismerősök között azori- ban egyre azt hiresztelte, hogy nem sokat tart a Hózsika tehetségéről, sőt azt is megsúgta titokban, hogy alighanem rósz útra tévedt a szép leány, mert mint hallotta, udvarlókat tartós nem igen válogatja őket, legfeljebb csak az erszényük súlya szerint. Hát a mi az udvarlók számát illeti, abban nem túlzott a mostoha, mert annyian lesték a szép Rózsika minden mozdulatát, hogy akármelyik divatos primadonna büszke lehetne rá, ha annyi lovagja volna, mint neki volt. És bár elragadó kedvességgel társalgott mindenkivel, még sem birt ráfogni semmit még a kartársnői roszakarata. sem. Szívesen beszélgetett, ha megszólították, de soha nem adott alkalmat a bizalmasabb közlekedésre. Nem -érdekelte senki különösebben. Egyszer azonban mégis megdobbant a szive. Egy fiatal szigorló orvossal ismerkedett meg, a kinek igénytelen egyszerűségét megszerette. De nem árulta el irányában a legcsekélyebb jellel sem ezt a szeretetek Csak olyan tartózkodóan, kimérten társalgott vele is, mint a többi udvarlójával, mert sértette az önérzetét, I hogy ő kérje meg, ő a kinek aunyian esdenek a kegyéért. Már vagy fél esztendeig tartott ez az ismeretség, mikor a fiatal orvos megszerezte a diplomát és elhatározta, hogy nőül veszi a szép leányt. De először meg akarta tudni azt is, hogy miféle családból származik. Kerülő utón sikerült megtudnia a város nevét, a hol leány szülei laktak, s másnap útra kelt, a nélkül, hogy erről csak egy szót is szólt volna az imádott- jának. A szülei háznál a mostoha fogadta. Mikoi megtudta, hogy a fiatal ember mi járatban van, színlelt jó akarattal tudtára adta, hogy nem tanácsolja a szándéka keresztül vitelét, Elmondta aztán, hogy hány udvarlója, meg mije volt már annak a leá^'nak, aztán meg hát nem áll jót érte, hogy ha asszony lesz is, nem tart-e majd. — Benne van már a vériben az ilyennek a roszaság, tudja lelkem, nem asszonynak való az. Dehogy való ! A fiatal ember elgondolkozott, aztán megköszönte a szívességet, hogy felvilágosította. — De ha már ennyire eljött, hát ne jött légyen hiába — kezdte újra asszony. Itt van az én Mariskám, az épen magához való. Pénze is van, jó gazdaasszony is, aztán meg elég csinos, ha nincs is úgy kikenve, mint az a másik. A fiatal ember rá állt és nemsokára megtartották az esküvőt. Csak lakodalom után látta újra előbbi ideálját. Még hidegebb, szótlanabb volt, mint valaha, s mégis mennyi szemrehányást mondott az a mozdulatlan ajak! Ott feküdt a bonczoló asztal hideg márvány tábláján, úgy, a hogy lakásáról idésteállitották. Mellette volt az a zöld folyadéktól nedves pohár is, mely ide juttatta. Aztán egy levelet is hoztak nem sokára. Egy illatos vastag ajánlott levelet a doktor ur czimére. Izgatottan bontotta fel az orvos a levelet, melyben egy rózsaszínű selyem zsebkendő és egy kis czédula volt. Megírta benne a szép leány, hogy mennyit kellett szenvednie azért, mert szépnek született, aztán arra kérte, hogy a fejfájára ezt a két szót írassák: „Szép volt.“ Ez volt a selyemkendő sarkába is hímezve. A közönség lelkesen megéljenezte az elbeszélésért a fiatal járásorvost, a kit- láthatólag kifárasztott a hosszú beszélés. Szórakozottan nyúlt zsebébe, hogy izzadt homlokát megtörölje, de hirtelen kikapta a kezét. Egy hímzett kis selyemkendő akadt az ujjai közé.
