Szamos, 1901. augusztus (33. évfolyam, 61-69. szám)
1901-08-04 / 62. szám
XXXIII. évfolyam. Szalmár, 1901. vasárnap augusztus hó 4. 7^ „A f-rk szám. SZAMOS. ■. J \ Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATM'ÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor V?:-. Egyes szám ára 20 fillér. Pályaválasztás. Néhány hét múlva végelhatározásra kell jutnia számos szülőnek az iránt, hogy gyermekeik részére milyen életpályát vá- laszszanak. Nem csoda, ha a válaszúton sokoldalú latolgatás és aggodalom közt állanak meg szülék és gyermekeik. A tapasztalás talán soha sem nyújtotta tömegesebb példáját, mint napjainkban, hogy a létért való küzdelemben csak azok állhatják meg helyüket, kiknek tehetségük, hajlamaik szerencsésen találták meg azt a tért, hol leginkább érvényesülhetnek. Az eltérő útak megválasztásában azonban koránt sem oly könnyű eligazodni, mint a hogy első pillanatra gondolná az ember. Még azok is, kik a fenti általános elvet a hajlam követésére nézve, — készséggel elfogadjak is, — sokszor erős ingadozást ta- nusitank a pályaválasztásban. S ezt természetesnek is találjuk, mert egyes esetekben egész határozottan domborodik ki az ifjak tehetségének ilyen vagy amolyan iránya, a mikor aztán az elhatározás súlya világosan helyezkedik is el egyik vagy másik oldalon. De ezzel szemben, kivált az algimnáziumi tanulmányok beíejezéSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. sénél ritkán lehet végérvényesen dönteni a növendékek tehetségének iránya felett. Még nehezebb dolog, mikor az öt-hat gimn. osztályt úgy a hogyan elvégzett tanuló tovább már nem bírja s tehetség vagy különös arravalóság egyik irányban sem mutatkozik. A választás utóbbi helyzetben a legnehezebb. Tovább haladni, a legjobb esetben csak nagy küzdelem és vergődés árán lehet, visszafelé menni s ismét kezdeni már derogál. Az előbbi esetekben, midőn a hajlam,; a tehetség iránya még nem mutatkozik elég; világos körvonalakban, — olyan jelenség, mi gondos megfigyelés mellett is előfordul; az utóbbi esetek azonban már legtöbbször ferde társadalmi felfogásunk következményei. Elszomorító jelensége a mai társadalomi viszonyoknak az a diploma után való törekvés, mely évről-évre fokozottabb mértékben tölti meg a középiskolák és egyetemek termeit. Nincs társadalmunknak olyan rétege, olyan osztálya, melynek ne az volna legfőbb óhaja, hogy gyermeke főiskolai tanulmányokat végezzen. Sem a gyermek értelmi tehetsége, sem az anyagi eszközök léte vagy hiánya nem jönnek tekintetbe a pályaválasztás fontos és nagy felelősséggel járó kérdésénél, egyedül HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. a nagyravágyó ambiczió az mely lerázha- tatlan nyűgként nehezül az előítéletek sötétjében tapogatódzó társadalomra. És mi a legszembetűnőbb következménye a forcirozott iskolalátogatásnak? Az értelmiségi proletarizmus szaporodása. Száz és száz ilju megy évről-évre neki a tudományok szentelt csarnokának, olykor nyomorogva, éhezve, minden kedv es lelkesedés nélkül. Lerázva úgy a hogy a középiskolák nyűgét, már csak természetes, hogy nem elégszik meg az érettségiadta kvalifikáczió- val, hanem tovább, diploma után igyekszik, noha már mind a négy egyetemi fakultás tulon túl van zsúfolva. Mint kész ügyvéd vagy orvos lép ki azután az életbe, legtöbben ama minimális kis kapitális nélkül is, mely neki bizonyos prakszis szerzéséig a megélhetést biztosítja és ekkor azután két ut áll nyitva előtte/ vagy gazdag „partbie“ után futkos, vagy pedig éveken keresztül nyomorog. Tehát első és legszembetűnőbb jelen- - sége a módfelett szapora iskoláztatásnak a diploma erkölcsi értékének devalválása. Második, az amannál nem kisebb jelentőségű momentum az. hogy maholnap teljesen kivesző félben lesz az u. n. művelt középosztály. Az akáczfa. (Jean Rameau.) Fehér virágival a szép, nyúlánk akáczfa Tavasz lehelletén gyönyörtől részegül, Az égbe balzsamot küld fel üdvözletül S csaknem földig hajol hódolva minden ága. Az ember hozzálóp s reá fejszét emel, Majd durván, szívtelen’ ifjú tövébe sújtja S a sok apró szilánk a földön szertehullva, Körl'skörül véres húscafrangkónt hever. A gyáván végignéz ekkor az illatos-fa, Borzongás fogja el, iszonynyal megremeg, Majd büszkén, nagylelkűn, neheztelés helyett Hulló virágait reá özönnel ontja. S e tarka rimcsoport a vágy keservíben Egy gyászos hajnalon lelkemből szertelebbent, Hogy engeszteljem őt, az édest, a kegyetlent, Ki oly fájón sebzé fejszéjével szivem ! Franciából: Szabados Ede. m A caesar leánya. — Irta: Ritchán bey. — Róma és az imperium fénykorában vagyunk. Mindenki csak a latin nép dicsőségét zengi és a legyőzöttek tömjén füstje, melylyel a hódítóknak áldoznak, egész a mennyboltig hat. A diadalok, melyeket római vezérek szakadatlanul aratnak, eszét veszti Rómának és leírhatatlan orgiák szennyezik be a dicső vezérek hősi babérkoszorúit. A Caesarok kegyetlenül fényes és mégis visszataszító uralma, a keresztyén martyrok hatalmas kora ez. Meghalni a hitért, a szent jelvényen üd- vözülni az egy igaz eszméért, ez a kifejező és jellemző tulajdona a korszaknak. ... A keresztek hosszú sora vonul el szemeink előtt és minden kereszten egy-egy véres apostol, ki jajszó nélkül, megadással tűri a földi kínokat, a mennybéli üdvösségért . . . ... A circus porondján véres látványokat és izgalmakat szomjuhozó nép előtt naponként játszódnak le a vérfagyasztó tragédiák s az égő kei esztek sötét füstje, a szétmarczangolt emberi husczafatok fojtogató bűze homályositja el e glóriás korszak légkörét. * ... A caesar palotája, csendes. Az óriási kert rácsozatáról tűndéries fényben verődik vissza a hold ezüst sugára. A szagos olaj és magnólia fák bóditó illatot árasztanak, a langyos szellő messzünen egy-egy orgiából kicsapó lant szavát ringatja felénk. Minden kéjt, izgalmat lehel magából. A sejtelmes csöndet halk léptek nesze zavarja fel. Egy fehér alak sürü fátyolba burkoltan suhan a palota kis kapuján s hátra sem tekintve, sietve halad a kert rácsozata felé. Egy pillanat s eltűnik a mindent eltakaró sűrű fák rejtekében. A kert egy kéjlaka előtt félénken megáll, majd belép. Erős karok fonják át hirtelen s a fehér alak, mint folyondár fonódott a várakozó ifjú kebelére. — Phylis, oh aranyos Phylis, hát mégis eljöttél, — susogá az ifjú, — nem rettegtet az ezernyi veszély, mely bennünket fenyeget ? — A szerelem mindenért kárpótol, — búgja önfeledten a leány, mig hamvas arcza pírban ég. Aztán beszélnek mindenről, mi őket érdekli, ezernyi ezer bohóságról és boldogan, önfeledten csacsognak, mint két gondtalan madár. Az idő múlik. Távol a Mons Aventinuson már aranyos pírban égnek a hajnal csókjától a | villák hófehér falai, s ők még mindig együtt vannak vakmerőn, mire sem gondolva. Végre megszólal Phylis remegő hangja: — Oh távozz Diomed, Vénus, a szerelmesek védő csilaga már letünöben, vigyázzunk, nehogy a felkelő nap áruló sugára együtt találjon bennünket. S Diomed már indulni készült, midőn bu- esucsókjaik édességét közeledő egyöntetű léptek zaja zavarta meg. A modern thearapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan Ferencz József keserű viz Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél.-et ajánlják. A Ferencz József -ke- serüviz már huszonöt év óta van használatban s egy családban sem szabadna annak hiányozni.
