Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-14 / 56. szám
Szatmár, 1901. vasárnap julius hó 14. XXXIII. évfolyam. X j 56-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. -— Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Mai erkölcsök. Az idők haladásával egy utón haladnak a művészetek és ugyanazon ösvényen visszafelé fejlődnek az erkölcsök. Megállapodás sem az egyikben, sem a másikban nem képzelhető. Folytonos mozgásban vannak a művészetek és erkölcsök, vagy a haladás vagy a hanyatlás országútiján. Soha intenzivebben nem észleltük az erkölcsök hanyatlását az idő haladásával, mint napjainkban. Idegenszerü hangok csendülnek meg füleinkben. Idegen befolyás kár- hozatos hatása nyilvánul meg erkölcseinkben. Pedig napjainkban a művészetek mintegy a közerkölcs papjainak szerepét játszák. Istentelen pásztorok vezetése alatt a hívők nyája is az istentelenség ösvényébe hull. Ez régi ax oma. Nemzetünk nap-nap után mintegy szem- melláthalólag veszíti el ezeréves, erős egyéniségét. Kivetkőzik ősi, meggyökbresedett szokásaiból, melyekkel biztosította életét, elfelejti eredeti jellemvonásait, melyek erős vértet képeztek testén a századok viharaiban. Messze nyugatról uj szellők fújnak. A szabadság ősi hazája uj jelszavakat dobál a nemzetek elé. Valaha szent jeligéket hallottunk onnan, a szabadság, egyenlőség, testvériség szózatát. Hallgattunk reájuk és nem bántuk meg. Ám az uj jelszavak elől zárjuk be füleinket . . . lehet, hogy késő már ez a tanács. Társadalmi életünkben, művészetünkben, sőt irodalmunkban is, mindinkább tágabb teret foglal el a franczia szellem, mely meg fogja népünket mételyezni, mely már eddig is kivetkőztette eredeti szokásaiból. Az erkölcs a népek élete; az erkölcs halála a népek halála. Ez döntötte le Rómát, ez oltotta ki a görög nap fényét, ez okozta ezer és ezer nemzet pusztulását. Korunk jellemző vonása a könnyelműség. Sajnálattal kell ezt minden téren tapasztalnunk. Társadalmunk a könnyelműség ingó talaján áll. Mocsaras telkekre pedig nem emelhetünk erős, szilárd, az idők viharaival daczolni tudó épületet. Az ilyen jó puha talaj egyszersmind jó melegágya a gizgaznak. Ebből érthetjük meg legkönnyebben, hogy mikép hódolhatott meg az egész magyar társadalom oly könnyen az erkölcstelenségnek, melyet nálunk, spanyolfalat tolva elé, modern erkölcsöknek mondanak. Hozzá szoktunk, hogy a müveit nyugattól tanulnunk lehet, nem tudtuk elképzelni, hogy abból az országból, honnan a szabadság magasztos tanait kaptuk, behozhatjuk a pestist. Elkábulva szivtuk a franczia levegőt és nem láttuk, nem éreztük a romlást, mely tagjainkban szétáradt. Azt hittük, hogy uj világot ismerhetünk meg. Igen, az erkölcstelenség és hanyatlás országát. Uj szokásokat vettünk fel é? eldobtuk könnyelműen a régieket, melyek ezeréves múltúnk vezérlő csillagai voltak és miért ? —- Mindezt abból az egyszerű okból tettük mert elfelejtettük, hogy egy nemzet nagymultu szokásai és erkölcsei nem dobhatók el oly könnyen, mint az ócska ruhák és nem cserélhetők lel oly könnyen újakkal. Talán soha sem sóhajtották vissza jogosabban .józan, sokat tapasztalt öregjeink a „régi időket,“ mint napjainkban. Ok képesek leginkább megítélni az erkölcsi hanyatlást, az igaz törekvések teljes megbénulását, az általános társodalmi elpuhultságot. Ők látták leginkább ama Iranczia szellőnek átkozott hatását, mely belébujva a művészetek Múzsáinak lenge ruházatába, az erkölcstelenség hirdetőivé tette azokat. Vajha kinyiina szemünk még idejekorán. Vajha meglátnék a föllegeket, melyeket hályog föd el előlünk. Térjünk vissza ősi erkölcseinkhez és ne feledjük el a láng- elméjü Herbert Spenczer szavait : „A nemzeti erkölcsök a nemzeti életből születnek és a nemzeti erkölcsökön épül a nemzeti lét.“ Derengés. Halkan dorombol a czirmos az öledben, Talpát nyaldossa, vendég jönne tán ? ! Unott, egyhangú, tompa serczenéssel Ketyeg az óra kis szobánk falán. A biil*kfatömb a széles kandalóban Izzó parázs, csak lángra kapni rest És lassú szárnynyal, lomha lebbenéssel Száll el fölöttünk csendesen az est. És lassú szárnyú, lomha lebbenését, Amint lehajtott fővel hallgatom, Úgy elmerengek egy ősrégi nótán Egy észvesztő, bóditó dallamon . . . . . . Süvít a szól, s a tájt tajéros áron Barázdát szánt röptében a sirály És lentit a sellök hűvös csarnokában Omló fövényen ül Haróld király. Otthagyta népét hadverő hajóit, A normán, hősök vértezett hadát, A hírnevet,'. mely .mint az esti árnyék, Nyomába,ipjárt három világon át. Jogara eltört, szótfoszlott. palástja, Kincsét, az éj viharja hordta szét. Otthagyta mind, csak sellője ölébe Hajthassa fáradt, koronás fejét . . . , . . Jer közelebb, simítsd meg izzó orczám, Csókold meg lázas, szomjas ajkamat, Hadd elfelednem, a mit elvesziték A csillogó, a fényes álmokat. Oh hagy felednem, ne gondolj a múlttal, Lelkem vesztett románczát ne keresd És lassú szárnynyal, lomha lebbenéssel Szálljon fölöttünk csöndesen az est. Szilágyi Ferencz. Óda a vörös hajhoz. Hadd zeugnem el dicsőséged, Kiben tűzi minden szál, Ki a többi bájak közül Félre ismerve, vajál. — Fekete haj éj jellegű, Melyben csillag nem ragyog ; Sötétség az, melyben Ámor Ellenségül lesni fog. Szőke haj az ingadozik Világ és homály között. — Barna haja, az soknak van: Közönséges szerfölött. — Vörös haj ! tied az érdem : Bíbort csak egy fenség ölt, Hajnalpir is ott létezik, Hol a nap uj létre költ! — — ____ Spitzer Herman. Ä primadonna házasodik. (Egy vén színész naplójából.) — Irta : Pallos Árpád. — Hol vagytok ti szép idők, az ifjúság boldog kora, a mikor még fiatal szivünk együtt érzett a természettel, s kikelet nyíláskor, tavaszébredéskor pajzán jókedvünktől visszhangzottak az erdők, bérezek és ligetek. Nem törődtünk mi akkor semmivel sem, miattunk akár összedőlhetett volna az egész világ, csak egy város maradjon meg, hol mi folytathassuk művészi ihlettel játékunkat. Akkor még az én szivem is helyet adott a szerelem titkos, édes gyönyörűségeinek, s nem dobogott egyforma sebességgel, ha egy hamiskás, pajkos, égszínkék szem szórta tüzes sugárkóvéit arczom felé. Ma már kihűlt vulkán dobog a szivem he- lyán és csak csupán arra való, hogy jelezze, miként az óra örökkön mozgó ingája, hogy még nem jártam le, még működnek a rugók, még élő szervezet vagyok. De a bohókás, hevítő érzelmek már kihaltak belőlem. Csak néha. ha visszaszáll emlékezetem a képzelet sebes szárnyain a múltba és felujul színész pályám egy-egy derűs avagy borús epizódja, akkor elringatom magamat a fantázia színes képein, s azt hiszem, hogy ismét itt van a tavasz, itt a kikelet és én újra fiatal vagyok . . Az ezredéves kiállítás orvosi juryre a FarenczJózsefkeserüviz-nek valamennyi hasonnemü viz között egyedül ítélte oda a Nag}' Milleniumi érmet, továbbá egyedül tisztelhetett meg őfelsége által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz J. keserüvizből mint rend szeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Kizárólagos raktár Lővinger Józsefnél.
