Szamos, 1901. július (33. évfolyam, 53-60. szám)

1901-07-14 / 56. szám

A búza ára. Az egész országban mindenütt vigan foly­nak az aratások. Bár semmiféle nagyobb természeti csapás nem sújtotta idei termésünket, ennek daczára csak rósz közepes eredményt konstatálha tunk. Ilyenkor minden gazda figyelme az alakuló gabona, főleg búza árakra irányul, mert ha jó ára van a gabonának, ugj' busásan megtérülhet a gazdálkodók ama kára, a mit az esetleges rósz termés okozott. A mi a búza, általában a gabona árakat illeti, úgy azoknak jó kilátásra van ez idő sze­rint reménységük, mert mint a külföldi jelenté sekből értesülünk a nagy búzatermő és export államok az idén szintén szenvedtek a rósz ter­méstől. Ehhez járulnak még hazai viszonyaink is. Hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy még a nagyobb uradalmakban is üresen állanak a magtárak nélkülözve a szokásos tartalék gabo nát. A kisebb uradalmokról és gazdaságokról nem is beszélünk, mert ezeknél egy kettő kivé­telével, már a tavaszszal elfogyott még a vetni való mag is. A háborús korszak is még mindig tart. Már pedig a háború sok munkabíró kezet n}’ü- gőz le a maga számára. Mindezen indokoknál fogva egy jó búza és általában gabonaárban reménykedhetünk. Miután mi- még mindig főleg búza termő ország vagyunk, nagyon fontos szerepet játszik termésünkben, hogy minő búzaárakat jegyeznek a tőzsdén, mert a búza ára adja meg egész ter­mésünk tendentiáját, hiszen ettől függ legtöbb gazdának jövedelme. A külföldi tőzsdéken, de különösen az amerikai piaczokon általában emelkedő irányza­tot, észlelhetünk. S bár nálunk a tőzsdén az aratáskori szokásos nyomott hangulat az ural­kodó mégis a külföldi tőzsdék irányzata a mérvadóbb. Az emelkedő irányzat egyébiránt teljesen indokolt, hiszen a fennebb előadott okok mind hozzá kell, hogy járuljanak a gabonaárak eme­léséhez és semmiféle magyarázat sem volna ké­pes a búza alacsony árát beigazolni. így tehát, ha jó búzaárakra van kilátásunk, egész termésünk mindjárt más megítélésben ré­szesülhet, mert minden gazda könnyen belát hatja, hogy sokkal üdvösebb egv közepes tér més jó árakkal, semmint egy jó termés rósz árakkal. ' Mindenesetre gazdáinkra ugyancsak reá­férne már egyszer az idei rósz termés mellett egy jó búzaár ! hírrovat. ® Személyi hir. A napokban gróf Schön- born nejével Munkácsról automobilon városunkba érkezett, hol a püspök vendége volt. A nagjr utat 3 óra alatt teszik meg és kevés tartózko­dás után az utat hasonló módon folytatták. — Az automobilnak sok né/.őie akadt hiszen az első fecske volt városunkban. * Püspöki kinevezés. Meszlényi Gyula megyés püspök, a szatmári egyházmegye tan­felügyelőjévé dr. Lessenyei Ferencz, székesegy­házi kanonokot nevezte ki. Ezen fontos állás évek óta van üresedésben, s igy a jelenlegi kineve­zést mindazok, a kiket illet, örömmel fogadják, mert az uj egyházmegyei tanfelügyelőben a tanügy egy kitűnő és munkabíró tanférfiut nyert. * Főpapi jótékonyság. Dr. Kádár Ambrus prépost kanonok a tisza-ujlaki róm. kath. templom harangjára ezer, az aknasugatagi ká­polna fentartási alapjára száz koronát adomá­nyozott. "Eljegyzés. Tóth József Csauád várme gye aljegyzője Makón, ma tartja eljegyzését Madzsar Mariska kisasszonynyal, Madzsar János és Unger Mária bájos és kedves leányá­val. Boldogságot kívánunk az igaz szerelemből kötendő frigyre. * Kinevezés. Meszlényi Gyula püspök az egyházmegyei alapítványi pénztárhoz másod- könyvelővé Lovász Győző felsőbányái segéd- lelkészt nevezte ki. * Bokréta ünnep. A Vigadó és szállóház bokrétaünnepe Hermán Mihály polgármester, a városi tisztikar számos tagja és az érdeklődő közönség jelenlétében tegnap este 5 órakor folyt le. A zöld gályákkal és nemzeti lobogókkal di szitett homlokzat alatt környezve a munkások által, zeneszó mellett Re mse y Károly pallér mondott verses felköszöntőket a hazára, a ki­rályra, Hermán Mihály polgármesterre, az épí­tési bizottságra, Erdélyi Istváu főmérnökre, a város közönségére, Bálint és Jámbor tervező mérnökökre, Schiffer és Grűuwald vállalkozókra, a művezetőre, pallérokra, munkásokra és a je­lenvoltakra, Az ünnep végeztével a város és a vállalat a munkások közt 1111 korona 10 fillér jutalomdijat osztott szét, melynek megtörténté­vel a munkások tánczra perdültek, majd meg­vendégeltelek. * Nyugdíjazás. Meszlényi Gyula püspök, Káisz Józsefet, az alapítványi pénztár egyik tisztviselőjét, évek óta tartó betegsége miatt nyugdíjazta, s helyére öcscsét nevezte ki. * Az ecsedi-láp társulat — Gróf Károlyi Gyula elnökletével — f. hó 4-én választmányi s ezt megelőzőleg népes közgyűlést tartott. Mindkét ülésnek tárgyát a Il-od rendű belvíz­csatornák kiépítésére szükséges s a folyó évi május 31 iki társ. közgyűlésen kereken 350,000 koronában megállapított költsógösszegnek köl­csön utján leendő beszerzésére kiküldött bizott­ság eljárásáról szóló jelentés, valamint a rápolti átvágás és vele kapcsolatban szamosparti véd- töltésnek sürgős kiépítése végett a földm. m k. miniszter úrhoz intézendő felterjesztés képezte. A 350.000 K. kölcsönt a pozsonyi I-sö takarék- pénztár ajánlotta a társulatra nézve a legked­vezőbben, t. i. 5y4 fixkamatozás mellett minden további megszorítás és költségfelszámitás nélkül. Úgy ezen ajánlatot, mint a feliratot egyhangú­lag elfogadta a közgyűlés. * Tíz éves találkozó. A kir. kath. főgim­názium azon volt tanulói, a kik ezelőtt tiz év­vel tették le az érettségi vizsgálatot, ma Szat- máron találkozót adnak egymásnak. Délelőtt 10 órakor a gymu. kápolnájában szt,. mise lesz, este 8 órakor pedig a Társaskörben bankett. * Pénztári kimutatás a Fedák estély jö­vedelméről és kiadásáról. Bevétel volt 1114 ko­rona. Oly összeg a minő egy előadásból a szín­házban ritkán mutatható ki, tehát igen jelenté • kény. Az összes kiadások összege 395 korona 60 fillér. Ezt a magas kiadási összeget indokol­ják a közbejött költséges rendkívüli körülmé­nyek pl. a zenekarnak M.-Szigetről való haza- hozatása, a művésznő személye iránt való figve- lem stb. — A nagy kiadások mellett mégis 718 korona 40 fill, tiszta jövedelmet mutatunk ki, a mely összeg a nőegyesület pénztárában el­helyeztetett. A rendezőség. * Temetés. Özv. Andre ülajomé, kiter­jedt úri család matrónáját, szerdán nagy rész- j vét mellett adtuk át az örök nyugalomnak. A I megboldogult egyike volt a legjobb és leggon­[ dosabb magyar anyáknak, aki számos gyerme­ket nevelt feí, kik társas életünk előkelő tagjai | közé tartoznak. Halála hasonlít a lenyugvó nap- | hoz, mely miután fényleto és melegített, boldog I visszatekintéssel áldozott le családja egéről. Ra ■ j vatala felett Tóth József, h. plébános mondott j az anyai szereitől megható gyászbeszédet. Ál­dás és jó emlékezet legyen haló porain ! * Pannónia szálloda. A város által épí­tett, szálloda és vigadó a városi taná-cs elhatá­rozása folytán „Pannónia szálloda“ elnevezést nyert, mely elnevezés különösen az idegenekre való tekintettel történt. * Gyászhirek. Mint részvéttel értesülünk, K o ó s Márton, városunk köztiszteletben állott régi polgára, ki mint tekintélyes vaskereskedő sokáig állott a szatmári piaczon, pénteken éjjel elhunyt. — Ugyancsak közelebb halt msg Buda­pesten, a Frimm-féle intézetben K o m k a István ifjúsága legszebb idejében, akiben Komka Ala­jos városunk tekintélyes polgára fiát gyászolja. * A helybeli ovoda szokásos nyári mulat­ságát, — miután ezen ügy iránt az utóbbi idő­ben a közönség érdeklődése teljesen megcsap­pant s aflnak sikerét nincsen aki biztosítsa — nem fogja megtartani. A szülők tájékoztatására tudatjuk, hogy a szünidő julius 31-től augusz­tus 5-éig fog tartani. * Hirdetmény. Tudatom e város közön­ségével, hogy Szatmárnémeti szab. kir. város árvaszékének a 129 — 1901. sz. kgyülési határo­zattal módosított szabályreudelete 30 napra, a városháza hirdetményi táblájára kifüggesztve lett. Dr. K o r b a y, főkapitány. * A gyermekek védelme. Plósz Sándor igaz- ságügyiminiszter körrendeletét intézett az or­szág bíróságaihoz és ügyészségeihez, a melyben a bírói és ügyészi karnak a gyermekvédelem terén kifejtendő közreműködését jelöli meg.. A Emlékeim bohókás képei közé egy szomorú is keveredik. Az egész történet magán viseli a régi idők megható melankóliáját, azt az édes- bús romantikát, a mely az akkori embereket oly igen jellemezte . . . * Ruby Sándor egyike volt a legszebb em­bereknek, kiket valaha láttam, O volt társula­tunk hősszerelmese, és egyúttal kedvencze is. Tüneményes szépsége mellett pedig maga volt a pontosság, a lelkiismeretesség, s a vidéki szi nészek jellegzetes sajátságai távol állottak tőle. A mely városban megjelentünk, hogy ál­dozzunk Thalia oltárán, az összes asszonyok bo­londultak utána. Pedig hát hiábavaló fáradság volt, mert Ruby jelleméből egy vonás hiány­zott, nem ismerte a csapodárságot, nem volt dón Juan. Sokszor megtörtént, hogy a szerelmes asz- szonyok egész légiója szökött utánunk, ha valamely városból eltávoztunk. A szerencsés Ruby azonban mindig szivreható predikáczióval igyekezett a jó útra terelni az eltévelyedett asz- szonynépet. De e viselkedésének is meg voltak a lé­lektani rugói. Szegény Ruby Sándor maga is szerelmes volt, még pedig a primadonnánkba, a valóban ennivalóan kedves Györgyei Ilonkába. Vájjon szenvedélyes érzelmei viszonozva lettek e vagy sem, azt senki sem tudta közü­lünk, annyit azonban én is észrevettem, hogy Györgyey nem idegenkedik Rubyfól, a min egyébiránt nem nagyon csodálkoztam. Mindenki már úgy beszélt róluk, mint a férj és feleségről és úgy látszott, hogy ők már maguk is úgy képzelték a jövőt számukra. A színházban partnerek voltak, az életben is min- dig együtt lehetett látni kettőjüket. Sorsunk akkoriban bizonyos megállapodott- ságot tüntetett fel. Nem aggasztott senkitsem a kenyér utáni gond, mert elég jól látogatott elő­adásokban volt részűnk. Általános megelégedett­ség terült el szintársulatunk felett, egynémely idősebb színész már szinte poczakot eresztett a nagy jóléttől. Beállt a tél, a vándortársulatoknak nem a legjobb barátja. A hideg, sáros időjárás, avagy talán a müpártoló közönség hangulatányk lany­hulása, alaposan megapasztotta bevételeinket. Más városba mentünk tehát szerencsét pró­bálni, de vesztünkre. Ott már mi előttünk egy czirkusz trupp ütötte fel sátorfáját és a mi sze­rény szinlapjaink nem tudták tulharsogni a czirkusz kikiáltó trombitáját és a czintányér harsány, hívogató zenéjét. Beütött az Ínség időszaka A szokatlan hideg idő és a hiányos táplálkozás ágyba dön­tötte társulatunk felerészét, a második rósz pe­dig lankadatlan hévvel igyekezett rést törni a közönség jéghideg közönyén. Mindhiába. Reper- toirunk legszebb darabjai miujl üres ház előtt kerültek előadásra. Igazgatónk kétségbe volt esve, úgy, hogy még nekünk kellett őt vigasz­talni, mikor gázsi fizetéskor csak könyekkel tudott kielégiten’. • A jó módban szerzett ruhák mind lema­radoztak rólunk, hol itt, hol amott zálogban, s a dermesztő hideg időben felső kabát nélkül, vékony lerongyolt ruhákban játszottunk minisz­tereket, herczegeket és előkelő gavallérokat. Ekkor, a vógszükséglet utolsó pillanatában jelent meg beborult láthatárunkon Kenessey Muki, a vidék leggazdagabb dzsentrije. Veszet­tül belebomlott primadonnánkba. Vége hossza nem volt ezután a dáridóknak, mit természe­tesen a gazdag Kenessey fizetett. Ha-nem jött közönség a színházba, Kenes­sey Muki egymaga kibérelte az összes helye­ket és úgy bocsájtotta be a színházi élveze­tekre sóvár ingyen publikumot. Ismét felragyogott szerencse csillagunk, és elfelejtettük mind ama nyomorúságokat, melyek­ben eddig részünk volt. Csak Ruby Sándor nézte rósz szemmel a dolgoknak ilyettén javulását. Sehogysem tetszett neki, hogy Kenessey annyit forgolódik a pri­madonna körül. A mitől félt, az bekövetkezett, mert egy szép napon Kenessey Muki megkérte Györgyey Ilonka kezét. A primadonna pedig — nem uta­sította vissza a kérőt. De hogy is lehetett volna azt kivánni, hogy ne fogadja el a gazdag kérőt, mikor annak oldalán btztos jólét, tekintély,

Next

/
Oldalképek
Tartalom