Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-30 / 43. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csötörtök május hó 30. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Szakosztályi ülések. A Szatmármegyéi Gazdasági Egyesület f. hó 2‘2-ére hirdetett szakosztály i üiéseti a resztvettek kevés számánál f.ögvá az alakulást elhalasztotta. Felkérem ennélfogva ismételten az összes szakosztályok tisztéit tagjait, hogy juni hó 5-én d. e. 11 órakor a városháza tanácstel - mében mentül számosabban s annál inkább megjelenni szíveskedjenek, minthogy az elnökök megválasztása immár nem halasztható s a megjelentek számára való tekintet nélkül megválasz- tandók. Az alakulások és elnökök választásán kívül a kővetkezők is táigyalandók lesznek. Állattenyésztési szakosztályban 400 K. állam- dij felhasználásával rendezendő állatdijazás tervezetének megállapítása. Közgazdasági szakosztályban a munkás kivándorlásra vonatkozó beérkezett adatok tárgyalása. Szatmár, 1901. máj. 29. . Domahidy Sándor egyl. alelnök. A mentők. A magyar államintézmények oda törekszenek, hogy cserébe azért a soknemü szol- gálatatásért, tervekért, melyekre a polgárok részéről feladatuk megoldása czéljából igényt tartanak, jogbiztonságot, állandó békét s a béke áldásaiul emberboldogitó folyton lejlő culturát, anyagi jólétet, szellemi világosságot, s megelégedést adjanak. Ámde a maga souverain hatalmával, fegyveres erejével, mindenre kiterjedő figyelmével, lázas törvényhozásával, az óriási igények nyomása alatt örökké ingadozó pénzügyi mérlegével nehéz gonondokat okozó költséges háztartásával nem képes még mindig hatni, alkotni, eleget cselekedni ott, a hol őrködő szemére hathatós segítségére a kiáltó bajok özönében ezer szeres szükség volna. És igy kénytelen nagy elfoglaltságában a társadalomra, erre a jószivü, minden szépnek, nemesnek munkálására készen álló, minden boldog:tással kecsegtető eszmének a felkarolását, megvalósítását szent kötelességének tartó áldozatokban ki nem táradó erkölcsi individuumra appellálni és a társadalom a meghívó szózatát mindig híven követi s a rárótt munkát lelkismeretesen, sőt igen sokszor lelkesedéssel végzi. Ez a múlt és jelen század munkamegosztásának elve és a gyakorlat által kipróbált rendszere. Az emberek pedig a dolgok folyásának ezt a fenálló rendjét egészen természetesnek találják, mert ha néha a tulságok kényszerűségei között íeljajdulnak, — gyorsan feledni is tudnak és lecsillapult indulatokkal, kiengesztelődött lélekkel tovább rakják az áldozati oltáron a szent tüzet. Hiába, a kor uralkodó eszméje most ilyen csapáson jár s igy osztotta ki a teendőket. Finomabbá művelte a kedélyt érzéseiben, érzékenyebbé tette a szivet s elvárja a czivilizált hangulat jóságától, hogy a társadalmi erények virágos kertjét mindjobban termékenyítse. A társadalom ma ha nem is összes, de bizonyára jókora figyelmével fordul az emberek különböző módokon való gyámolitásá- nak kérdései felé, — tanulmányozza a felmerülő bajokat s szorgosan keresi és alkalmazza e gyógyszereket. — A gazdagság árnyéka a szegénység, az ínség, nyomor, mely a fénynyel jár s mindenütt nyomában, az irgalom kenyérért esedezik. A járók-kelők pedig nem zárkóznak el a miséria jajgatásai elől, hanem előbb egyenkint, majd csoportokba verődve és közös erővel végzik a mentési munkálatokat. S mennyi jót cselekszenek. Kenyeret osztanak, megtartanak életet, az életkedv lángját táplálják. De nincs is egész földön fenségesebb szerep ennél. Újabban országszerte a testi épség gyakori veszedelme, hirtelen, a köztereken, ut- czákon sétában, munkában fellépő betegségek, megrokkanások az első segély nyújtás intézményszerü rendezését követelték. S a társadalom megelőzve az állami hatalmasságokat, felbuzdulva sietett ezt a fontos egészCsodavilág A „Szamos“ számára irta : Buday Sándorné, E hét elmúlt vasárnapján díszben pompáztak a krajnai alpesek, s ünnepi szint öltött magára Adelsberg városka is, letéve hétköznapi köntösét. Bucsujok volt ott a katholikusoknak ; tömegekben hullámzott a város utczáin a nép, melyet sok vonat hordott össze még messze tájakról is; mind oda igyekeztek, a hol az adels- bergi barlang szája tátong s üde léget lehel ki; a barlangban tartották a búcsú napot; ama sötét alvilágot, mely csodája a természetnek, húszezer gyertyalángot képviselő óriási villanylámpákkal világították ki. Csodálatos hely az, a hol kővé válik a viz. Ezúttal másodszor'bámultam meg a természet e remek alkotásait, és még több változatosságra bukkantam ott, mint ezelőtt tiz évvel történt első ottlétemkor. Künnt hagytuk a Pojk folyócskát, mely vidáman fclydogál medrében, mig egyszer csak a föld felmondja szolgálatát és elvész alóla, mintha elrántanák ; mélységbe rohan a víztömeg, s hogy nagyot zuhant, erős hullámcsap^sok lár mája sejteti. Ötszáz ölnyire a földalatt folyik i a Pojk most. Két óriási cseppkőoszlopon alacsony ivezet s ezen üdvözlet hirdetik, hogy itt; már kezdetét veszi a természet csodás játéka. Ha tizeaöt lépcsőn felmegyünk a nagy Domhoz, I melyhez egy cseppkő alkotta természetes hid I viszen, mely két öl hosszú, egy öl széles, ismét lenézve a mélységes fenékre, homályban látjuk ismét az elveszett Pojkot, mely csapkodva zug elő rejtőkéből és tovább foly. Egy óriási csillár háromszáz gyertyával van lebocsátva a j mélységbe; póznáról vastag Kötélen függ. Itt látjuk mint hömpölyög a folyó árja tovább a sötétben. E pokoli helyen, szárazon vezet át a hid, hogy a természet titkait jobban megközelítsük. Nagy városok pazarul berendezett színpadai nem mutathatnak föl olyan látványosságot, a minő itt több helyeken elénk tárul. Ezek a csoda galériák borzasztó szépségükben utánozhatatlanok. I. Ferencz császár itten látogatását 1816- ban egy emléktábla hirdeti ; ezt a tért óriási I kristály csillár világítja meg, melyből kétszáz I gyertya szórja a zöldes fényárt, innét a régi barlanghoz jutunk el, melynek legnevezetesebb és legszebb pontja a „koráll oszlopcsarnok“, gömbölyű, magas, cseresznyepiros óriási oszlopokkal, mely szabályos háromszöget képez, ennek leírhatatlan szép oszlop nélküli negyedik oldalát a „vörös vízesés“ foglalja el, egy megkövésült csoda. Borzadályos itt a Pojk vízesését hallgatni, negyvenöt öles mélységben, s itt van ama hely is, hol a barlang legrégibb látogatói emléket hagytak névvel, vagy óvszám- mal. A legrégibb 1211. C. P. Következik 1323. Kirchreier. 1516. Philipp Wenger. 1580. Erzherzog zu Eggenfurg. 1591. Herzog zu Grosman. 1587. Erzpriestor Meirleff. A barlang újabb részeit óvó karfák mellett kényelmes lépcsőkön csinált jó utakon lehet bejárni. Itt a cseppköveket a természet úgy alkotta, hogy első látásra kimondjuk: ez „szószék,“ ez „trón,“ ez „Máriakép,“ ez „keresztelőkul“ ez „tánezterem,“ ez „oroszlánfő.“ Majd fehér és vörösszinü cseppköoszlopok között haladunk, s ha a magasba föltekintünk, északi fényhez hasonló fényárban úszik minden. Odább van a „páholy“, magas háttámlával, a „börtön“ természetesen rostólyozott sötétes ablakával, benne egy cseppkőalkotta nyugvópad ; ez a barlaugnxk legtágasabb része : huszonöt öl husszu, harminezhét öl széles, és kilencz öl magas. Nópinulatság volt itt épen ; a trombita vígan hangzott, tánczolt az ifjúság, az öregebbek a vendéglős asztala körül ültek, csak egyszer mulatnak itt, de akkor kimutatják magugat. Óriási villamos reflektor világítja meg a nézőteret, a vendéglős éléstárát, hol friss zamatos izü szamóczát ettem magam is. Fényárban úszik ama nagy három fülke is, melyet iveze- tesen a természet maga csinált a „tánezterem“ - hez. Ezentúl még szebb részek következnek. Egy diszes képződményt itt „Pádui Antal szobrának“ hivnak, és valóban a barátalaku oszlop karformáján egy kisded alakzata látszik pihenni, mellette van a „pizai nagy torony.“ Ez Szőlő permetezéshez a legjobb és legolcsóbb a Bordói por. Kapható : Szűcs Józsefnél
