Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-26 / 42. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Pünköst ünnepén. „Mikor pedig Pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy akarattal együtt. Akkor nagyhirtelenséggel lön az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése, mely ekeié az egész házat a melyben ülnek vala. Es látának kettős tüzes nyelveket és üle mindenikre azok közül. Megtelének pedig mindnyájan Szent Lélekkel és kezdének szólani más nyelveken, a mint a Szent Lélek ád vala nékiek szólniok.“ . . . így írja le a szent könyv a mai nap történetét. Felséges dicső esemény volt ez! Az Idvezitő immár elhagyta a földet, mennybe szállt tel, a tanítványok pedig csüggetegen, tanácstalanul ültek együtt, nem tudva, hogy miként folytassák a munkát, a mely Mesterükről rájuk maradt Egymásra tekintve hallgatagon vártak; várták amaz Ígéret beteljesedését: Nem hagylak titeket árvákul, elküldöm hozzátok a vigasztaló Szent Lelket ... És ime egyszer csak : lön az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése. . . es látának kettős tüzes nyelveket, mely üle mindenikre azok közül ... és megtelének mindnyájan Szent-Lélekkel. Az ígéret beteljesült; a Szent-Lélek kitöltetett s a tanítványok keblét átalakította egy pillanat alatt. Megszilárdult a tántorgó, a félénkből bátor, a tudatlanból bölcs és a szótalanból ékesenszóló lett egy pillanat alatt. Nem féltek már többé hirdetni azt, a kit ellenei keresztfára feszítettek; nem, sőt bátran kiállottak Jeruzsálem piaczára s szent lelkesedésük lángszavával prédikálták az igét, melyet a Szent- Lélek ajakukra adott. A sokaság előbb csak hallgatott, azt gondolva: édes bortól részegedtek meg a tamtványok. Később, a midőn megfogá lelkét az igazságnak ereje felbuzdulva kiáltozá: mit cselekedjünk hát atyámfiai férfiak! Végre megittasulva az örök élet beszédétől, mintegy JOOO ember kiválik a sokaságból, megkeresztelkedik s vallást teszen arról, kit kevéssel előbb keresztre feszített . . . így öltött magára alakot az estme; igy alakult meg az első kér. egyház Jeruzsálemben s ennek a dicső eseménynek emlékére szentelünk ma Pünköst ünnepet. * * * A Pünköst tehát a „Léleknek,“ a Szent-Léleknek ünnepe. Megilleti azt méltán a „szent“ jelző, mert Istentől van, sőt maga az isten. Ez a Lélek szólt a teremtés reggelén : „Legyen ég löld“ * . . és lett. Ez térité el a tenger hullámait Mózes népe előtt; ez íakaszta nekik üdítő italt a kemény kősziklából. Ez a lélek szólít a Próféták ajkai által; ez, mely kitölté erejét az apostolokra is. Ez a Lélek munkálkodik azóta is folyton a világban, az emberiség történetében. A mi dicsőt, nagyot, nemeset és szépet felmutatnak a letűnt századok, az mind e Lélektől vagyon. Ma sem szűnt meg ez a Lélek munkálkodni mi közöttünk. Int, tanit, nemesit minket is és buzdít minden szépre és nemesre. Ő küldi a szeretet, a vigasztalás angyalát a földre, hogy emberi pályánk keserveit elviselhetővé tegye. A sok külömböző jótékony intézetek, melyeket az irgalom, könyörület, a szeretet emelt, ma is mind-mind eme Lélek által vagyon. Méltán szentelünk hát a Léleknek hódolatára ünnepet; méltán száll az ének ajkainkról a Pünköst ünnepén: Jövel, óh jövel áldott Szent Lélek! RáCZ István, Halkal csendül . . . Halkal csendül az ünnepi harangszó, ügy általjárja hangja telkemet, Arczomra száll egy enyhe fén}'es sugár, Szememben is egy forró kön}' remeg. És mig reám száll a csöndes áhitat, Egy néma érzés ug}r szivembe vág, Borongó lelkem elmereng a múltán, Hol virágos volt minden kicsi ág ! Imádság helyett dal jö ajakamra, A régi emlék szép álomba von, Szárnyaló lelkem álmait mig járja, Redő simul a lázas homlokon ! És mégis, mintha bus regéről szólna A dal s szemembe forró köny tolul, Mert ón, mit egykor lángolón szerettem Megtépte lelkem minden botorul. Bár tudom, hiszen mindörökké úgy volt, Összejátszott a fénynyel sötét, Elhull a rózsa, mely ma még virágzott, Örök tavaszban hinni gyöngeség : De ám a dal, mely túl időn is ól még Betölti lánggal kis világomat, Szivem vérével Írva bár betűje, Mindenik sora egy-egy áldozat. De velem lesz, bár hü Múzsámnak hányszor Csüggedve mondtam : hagyjon engemet ! Most védő szárnyát sirva csókolom, mint Világtalan a vezető kezet. Most is, hogy ott künn harangszava csendül Áldva kulcsolom össze két kezem. Imáját szivem forró dalba önti, Hü társamat, hogy adtad Istenem ! Vértessy Ida. m Sóvárgás a napfény után. El délre ... el délre ! Messze vidékre, Ott örökös fényárban úszik az ég, A napsugár csókjaitól minden oly szép, Nem úgy mint itten az éjszaki tájon, Szomorú, kietlen, átkos világon, Hol elhal az élet! Fekszem magamba’, elhagyva, fázva Sötét kórházba . . . S vágyom félre, Súgom az éjbe El délre ... el délre ! Mily szépek a tenger éjszakái ! Bűvösen tánczolnak a mólok lányi . . . Ruhájuk lenge ... a szemük tűz! Fátyolukat rázza a szól . . . Édes vágyaktól remeg a vér! Mint a kit végtelen Ígéret üz, Lázasan égve, Súgom az éjbe : El délre ... el délre ! Oly hideg van itten! Úgy fázom .. úgy fázom, Az éltető napfényt hiába várom ! Csalogat a tenger messze világa . . . El kell pusztulnom, hiába . . . hiába ! Köröttöm az éjszak fénytelen éje, Hasztalan tárom ki karom feléje! Hasztalan súgom, zokogva, kérve : El délre ... el délre! Vörös Bálint. m Jóska footballja. Humoreszk. — Irta: Szilágyi Ferencz. — Szerény, de rendezetlen pol gári viszonyok között élünk. Kedves nőmnek, ki a szép csengésű Amanda névre hallgatna, ha egyátalán hallgatásra képes lenne, egyetlen vágya az, hogy Az ezred- I w C I ■■ ■ valamennyi hasonnemü viz között, egyedül Ítélte oda a Nagy Miiéves kiál- L H7QPT IV/17 leniumi érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Őfelsége által litás orvo- I Ol IOl V I U V lu egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz J, keserüvizböl, mint sijuryje a rendes adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra elég. Kizárólagos raktár LŐVINGER JÓZSEFNÉL.
