Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-16 / 39. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök május hó 16. 'VSZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. —'Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Mindennemű dijak 1 zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyitttéf SOra 20 fillér. Meghívás A Szatmármegyei Gazd. Egyesület gyümöl- csészeti, kertészeti, magtermelési, végre közgazdasági szakosztályai Szatmáron, 1901. május hó 22-én d. e. 11 órakor ajakuló gyűlést tartanak, melyre a szakosztály tagjaiul "jelentkezett, vagy azokban résztvenni óhajtó egyleti tag urakat szives megjelenésre kérem. Az ülések tárgyai: 1. A szakosztály kiegészítése. 2. Elnök, alelnök és jegyző megválasztása. 3. Folyó ügyek. Szatmár, 1901. évi május hó 14. Domahidy Sándor egyl. alelnök. Háziipar kiállitás-beléptidij mellett. Örvendetes jelenség, hogy Vármegyei Gazdasági Egyesületünk a múlt hetekben lezajlott kiállitásávál a helyi lapok kivétel nélkül s többen érdembe vágó bírálattal loglalkoztak. Örvendünk ennek, mert azt látjuk belőle, hogy e kiállítás a közfigyelmet maga iránt tel tudta ébreszteni, másrészt, mert minden kezdeményezés csak az elfogulatlan birálat rostáján szűrődhet át idővel czélsze- rübbé, megfelelőbbé. Kötelességünk ennélfogva e bírálatokkal foglalkozni, hogy azokból —- ha helyén valóknak bizonyulnak—oly tanulságokat vonhassunk le, melyek a kezdeményezés folytatásában helyesen érvényesíthetők legyenek. A közügy, különösen a közterhek, s egyébb kedvezőtlen gazdasági viszonyok által sanyargatott népünk iránti meleg rokonszen- vet látunk a „Szatmár-Németi“ április hó 30-iki számának vezérczikkében kifejezett azon óhajtásban, hogy kiállításaink belépti dij mentesek legyenek, hogy azokat mindenki megtekinthesse, ne csak azok a kiváltságosak, kiknek arra akkor éppen pénzűk van. Amig e kívánság óhajtás csak. addig el kell ismernünk annak jogosultságát. De nem értünk egyet vele akkor, ha e kívánság oly követelés formájában nyilatkozik meg aminek következménye az lehetne, hogy ha a követelt torma feltételei hiányoznak, az Egyesület az ilyen közhasznú mozgalmait korlátozni lenne kénytelen. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület anyagi viszonyai nem olyanok, hogy áldó zatokat egyáltalán hozhatna. Az a nehány száz forint, amit szerény budgetjében szervezetének lentartásától meg tud takarítani oly csekély összeg, hogy a mindig nagy áldozat koczkázatával járó mozgalmak felemésztik — még ha e mozgalmak költségeinek belépti dijakból legalább részben való iedezését tervezi is. A földmivelésügyi miniszter ur támogatása mindig határozott czél megjelölésével történik. E segélyből csekély összeg áll . rendelkezésünkre, a háziipar fejlesztésére is,- jóval kevesebb, mint amennyit erre kértünk 1 és szükségesnek tartanánk. — Kérdés, mi : vezetne czélra jobban, az-e, ha e csekély ■ összeget egy kiállításra költenénk el, vagy pedig ha azt sokkal gyakorlatibb czélra használjuk : házi ipari tanfolyamokat szervezünk vele, s azonfelül azok eredményét bemutató kiállítást is rendezünk, de csekély beléptidij mellett. A város áldozatkészségéről meg vagyunk győződve addig, amige közel lOOü/0-es pótadó engedi. De vájjon mit szólt volna a tisztelt városi közgyűlés ahoz a kérvényünkhöz, melyben egy ingyenes kiállítás költségei- i nek fedezésére 800 koronát kértünk volna? i Magunk is belátjuk, hogy. a város s éppen 1 ügy a vármegye áldozatkészségét csak ott 1 szabad igénybe vennünk, ahol anélkül egy- t általán nem tudunk felmutatni semmit, de t nem volna helyén ez áldozatkészséget ott t meríteni ki, ahol az eredményt némi kocz- i kázattal nagyon csekély belépti dij szedése ■ mellett a magunk erejéből is elérhetjük, különösen pedig, amikor annak az egyesületI nek százféle czélja és törekvése is van, amik- • nek érdekében tartózkodnia kell attól, hogy minden módot és segélyforrást kiaknázzon egy, egész működési körének csak igen kis részét képező czél érdekében. De hogy arról az oldalról is megnyugtassuk egyleti viszonyainkkal soktekintetben sajnos, ismeretlen táráinkat (ez nem vád, csak őszinte sajnálat, mert nem találnánk embert e vármegyében, ki Gazdasági Egyesületünk ezer irányú törekvésében a maga intentióit is fel ne találhatná s igy a csekély gazdasági egyleti tagság rá nézve czéltalan volna), hogy rendezni szokott mozgalmainknál nemcsak a várost és vármegyét kíméljük, de a nagyközönséget is, hogy nyerészkedésre e mozgalmakat nem alapítjuk, annak demonstrálására, hogy a beléptidij ez esetben is oly csekély összegben — 40 fillérben — volt megállapítva, ami épen csak a kész kiadások megtérülésére volt szánva, eláruljuk, hogy daczára a reményen telüli látogatottságnak, kiállításunk számadásait tisztességes kis passi- vával zártuk le, mert 425 korona összegből 1 amennyi a csekély beléptijegyekből mindösz- { sze befolyt, kiállítást rendezni a legszűkebb í keretek között sem lehet, különösen pedig 1 akkor, amidőn annak a kiállításnak a ren- ; dező bizottsága nagyobb felügyelettel akarja ] biztosítani sokszor értékes tárgyak kiállítóit : minden zavar, vagy egyes tárgyak esetle- : ges elveszése ellen. Hanem, hogy a jelen sorokra alkalmat j adó bírálatnak ne csak a jó indulatát ismerjük j el, hanem annak feltétlen hasznosságát is, 1 megköszönjük azt azért is, mert annak figyelmeztetéséből tanultunk valamit, ami a jövőben érvényesülhet. Beismerjük, mert nem tartjuk szégyennek, hogy nem tudtunk valamit, amit megtanultunk. Elérhettük volna mindkét czélt nem ugyan ingyenes kiállítás rendezésével, hanem úgy, hogy valamivel magasabb belépődíjakkal egy utolsó ingyenes nap költségeit fedezhettük volna, amely utolsó ingyenes napon kiállításunk nemcsak a „kiváltságosak“ részére lett volna hozzáférhető. Ezen azonban ma már túl vagyunk, s ha a „Szamár-Németi“ bírálata hetekkel a kiállítás előtt közzétett programmunk megjelenése után, akkor, midőn még a jó tanács érvényesülhetett volna, nem pedig csak a kiállítás után látott volna napvilágot, úgy e megoldásra mi is idejében jöhettünk volna rá. Különben ez is igazolja a helyi sajtó bírálatának szükségességét, amit épen azért, mert elfogulatlanok vagyunk s tanú ni-szeretünk, a magunk részéről is mindig a legnagyobb érdeklődéssel s örömmel kisérünk figyelemmel, —- sőt kérünk is. Poszvék Nándor. Titkári jelentés a „Szatmári Jótékony Hőegylet“ 1900. jan. 23-tól 1901. május hó 9-ig való működéséről. Szerkesztette: Dr. fechtel János e. főtitkár. A humanitás századunk egyik legmélyebb tartalommal biró jelszava. Az emberek szivük nemes sugallatára hallgatva könyörülő lélekkel állanak meg a segélyre szoruló szegény irgalomért esdeklő szavaira, s megindulással nyújtják oda azt az adományt, melyet a feleslegesből, talán a szükségesből az éhezők és rongyokban nyomorgók részére elszakíthatnak. Es ez jól van igy ! A könyörülefc szent indulatainak fellángolása, kitörése, megnyilatkozása, a nélkülözések, az elhagyatottság gyámolitása, a koldulok számára a kenyér darabnak kiosztása, az emberben az isteni eredet, az égi származás diadalmas, fényes sugárzása,* az önzetlenség, az annyira magasztalt altruismus tiszteletet paraj.cso'ó megjelenése. S ha a szeretet erénye a földön az emberi társadalom életszervezetében az a lüktető, keringő piros vér, mely az erkölcsi élet-functió félreismerhetlen forrása ; ha a szeretet az ethikai világban az a finom ideghálózat, mely érez, vigasztal, megnyugtat, munkára serkent., ju'a’maz, s mely nélkül nincs művelődés, fejlődé , béke, boldogság, niucs állam, társadalom: akkor a humanitás, a szeretetnek eme édes gyermeke, az emberiség ama csodafá.ja, terített asztala, a hol az élet mostohasága, a sors csapásak súlya alatt beteggé lett, roskadozó, bolyongó vándor- nép táplálékot, erőt, enyhülést talál, hogy leküzdve a kétségbeesés tolakodó rémeit, tovább haladjon a bár virágtalan, kopár országúton a határ, a végezel felé, melynek elérése előtt, elpusztulni nyomorultan sötét tévedés, bűn, kárhozat.
