Szamos, 1901. május (33. évfolyam, 35-43. szám)
1901-05-09 / 37. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. csütörtök május hó 9. 37?ík szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. —■ Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Eíöf”izetési ár: Egész évre 8 kor. —'Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Meghívás. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület állattenyésztési szakosztálya SzatmároiV a városháza tanácstermében f. hó 15-én d. e. 11 órakor gépészeti szakosztálya ugyanott, ugyanazon nap d. e. 11 és fél órakor alakuló gyűlést tart, melyre az illető szakosztályok tagjaiul jelentkezett, vagy azokban részt venni óhajtó egyleti tag urakat tisztelettel meghívom. Az ülések tárgya az alapszabályok 36. §-a értelmében a szakoszt. elnökének, alelnökónek és jegyzőjének megválasztása. Domahidy Sándor a Szatmárm. Gazd. Egylet I. alelnöke. A kisiparosok és kiskereskedők hitelszükségletének ellátása. Fenti czimen könyv került a kezünkbe, de nem tettük le addig, mig el nem olvastuk. Szerkesztője még teljesen ismeretlen') ember a közgazdasági irodalom terén, de a ki könyvével és annak tanulságaival egyszerre komoly számbavehető nemzetgazdasági íróvá küzdötte fel magát. Váradi Rády János, a fiatal két éves folyó számla leszámítolási bank elnöke irta e könyvet. Ennek a könyvnek a szerzője a pénzügyi körökben már nem ismeretlen. Feltűnt azzal, hogy a bankot, melynek mostan élén áll, megmentene a biztos bukástól, a csődtől; szövetkezetből részvénytársasággá alakította át; virágzóvá, tekintélyessé tette rövid hónapok alatt. Ilyen ember könyvét már kész rokon- szenvvel fogadja az ember, de ha teljes közömbösséggel veszi is valaki kezébe Rády János igazgató .könyvét, a czim maga is gondolkodóba ejti az embert. Kis iparosoknak és kis kereskedőknek szól. Hát már ezek is számítanak ? Hát már akad egy ember, egy tekintélyes ember, ki ezeket is észreveszi, ezekkel is foglalkozik? És foglalkozik a hitelszükségletükkel. Hát a kisiparosok, ki ^kereskedők hitelszükséglete nem Írott malaszt marad ? És ezért örülünk e könyv megjelenésének a legmelegebben. Rády János, a maga könyvecskéjének fejezeteiben napnál fényesebben bebizonyítja, hogy az állam segítségével és a bankok hozzájárulásával a íolyó számla leszámítoló bank nem kevesebb, mint tizenöt millió erejéig tudná kielégíteni a kisiparosok és kereskedők hitelszükségleteit. Nagy szó ez a mai rettenetes viszonyok között, mikor sok tekintélyes s hitelképes ember is megsínyli a szerencsétlen gazdasági viszonyokat s nem tud hitelre szert tenni. Nagy szó, épezért a kormánynak figyelmébe kell vennie. A kormány a ruthének nyomorának HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. enyhítésére kormánybiztost küldött ki s milió- kat költ, telepítésekre pedig javadalmakat vásárol. Mikor látjuk, hogy nincs néposztály, melynek pusztulását a kormány meg nem akadályozná, ' akkor azon szerény véleményünknek merünk határozott kifejezést adni, miszerint a magas kereskedelmi kormány magáévá fogja tenni a folyószámla leszámítoló bank elnökének okos és életrevaló indítványát. Ezen indítvány e füzetben szóról- szóra közölve van, az az államra nézve alig érezhető áldozatot jelentene, mert sokszorosan megtérülne adók alakjában. Mert a kiskereskedő és iparos most zülhk, de ha életfentartását biztosítjuk, akkor a kisiparos és kiskereskedő meg is tud telelni az állam iránti kötelezettségének. Módot kell adni és nyújtani, hogy a kisiparosok és kereskedők hitelszükségleteinek ellátása“ ez. könyv szerzője a cselekvés terén beváltsa azt, a mit a theoria feállit. A ki egy bukó szövetkezetből egy tekintélyes bankot tud szervezni, aki egy bank második űzletévében két és fél millió lorgalmat tud csinálni, azt az embert képesnek tartjuk arra, hogy teljes igyekezet, továbbá bankja tőkéjével, az állam hozzájárulásával a kisiparosok és kereskedők jogos hiteligényeit kielégítse. Eddig a be nem jegyzett kereskedőkkel és kisiparosokkal nem törődött senki, a legkisebb pénzszűkség hányszor ölte meg, Visszajöttek. Visszajöttek, már itt vannak Házunk ereszében. Csipdesődnek, csókolóznak, Csicseregnek szépen. A viharban gyenge szárnyuk Bár nagyon kifáradt; Elhagyatott házacskájuk Rendbe hozzák pár nap. Gondoskodnak jó előre, S kibélelik, tudva, Hogy bölcső is lesz belőle Rövid idő inulva. Visszajöttek s kelepeinek A házak tetején, Gólyáink is, s innepelnek Mind a maguk helyén. Kedveltek ők, hisz ő róluk, Télen is beszélnek. Hogy mit, arról ón nem szólok ; Szól arról az énk . . . Az erdő is, mely télen át Kietlen és kihalt, Felébredt, mert visszahozták Szárnyasai a dalt. Mily jó nekem már ott lenni Hajnal hasadtával ; S fájó lelkem enyhíteni, Fülmile dalával. Dalolj, dalolj fülemile, Ne csak tenmagadnak, — De nekem is, kinek szive, Fáj, miként a rabnak . . . Lénárd Ede. m Yelenczei levél A „Szamos“ számára irta : Buday Sáli donié. Velencze, 1901. május 4. Valahányszor az Adria királynőjét, Velen- ezót megnézem, első utam rendesen a szent Márk terére visz. Futólag ismét átnézem ott a szent Márk templomnak mozaikkal kirakott bibliai remek falképeit, ezüst és dúsan aranyozott fénylő kövekkel kirakott oltárait, továbbá a templomot környező remek palotasort, a pia zettát, s az azon két óriás porphyroszlopon álló szárnyas oroszlánt, elsétálok oda, a hova a kéjutazók nem igen szoktak tévedni ; azaz a szűk sikátorok tömkelegébe, a hol a velenczei népélet a maga öseredetisógóben zsibong, forr szüntelenül. A másfél lépésnyi szélességű sikátorok hosszú keverékébe bonyolódom, s gyalog járom be Velencze nagy részét. A nag}r óratorony alatt kezdődik a Velencze Váczi-utczája a Merceria, mely alig három lépés széles és szegélyezve van nyitott kereskedésekkel, melyekben virágok, tollak, könyvek, bámulatosan szép antique, és modern, de irtóztatóan drága csipkék, ruhák, czipők, legyezők, selymek, fényképek, bronz és diszmüvek, régiségek, zeneeszközök, képek, csodálatos alakú bútorok, felséges szép ékszerek, tarka egymásutánban láthatók, végtelen sok változatosságban és tengernyi mennyiségben. A finom florenczi szalmakalapoknak árai húsz lírától háromszázig váltakoznak; egy nagy hamvasszinü struczjioll ára 120 lírától feljebb. A szent Márk galambjai megjelennek mindenféle elképzelhető alakban, mint ezukortartók, virágvázák, kalapdiszek, öv- csattok, óksZertokok ; láthatók kis ezüstgondolák tintatartóknak, a Márk oroszlánja, mint levélnyomó, a dózsepalota, mint papirostartó. Mindezek a históriai ős-Velencze nevezetességei a modern ipar szolgálatában. Majd remek mozaik müvekre, filigran arany és ezüst munkákra bukkanunk. Nagy tükrök, szines üvegvirág-ke- rettel, szivárványszint játszó serlegek, üvegko- szorus vázák, összerakott mozaik tájképek, csokrok, karókek, melltük, medailteionok, két lírától kétszázig. Közte hullámzik a nép, sza kadatlan egymásutánban, az olasz kínálja mellettük nagy lármával fügéit, narancsait, datolyáit, kókuszdióit és limonádéját, mely utóbbiból egy pohár ára két szoldi, azaz négy fillér. A szűk mellékutczákban zegzugosan vezet a keskeny sikátor, 3 — 4 emeletes sötétszinü, kormos házak tövében, szürkevizü csatornák hidjain át a szegények Velenczéjóbe, melyben minden háznak földszintje bolt. Itt gyümölcs- árus tanyázik, mellette mészáros vagdalja az ürühust, odább kenyeret, sütemény húzkodnak
