Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-21 / 15. szám
XXXIII, évfolyam, Szatmár, 1301 csütörtök február hó 21. 15-ik /ffin, SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Fék’vre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. hó 27 én szerdán d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében igazgatósági ülés tart, melyre az igazgató választmány összes tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1901. február 18. Domahidy Sándor alenök. TÁRGYAK: 1 A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. Miniszteri leiratok : a) Géresi mintagazdaság berendezése tárgyában. b) Gazd. munkás és segélypénztárba alapitó tagul leendő belépés tárgyában. c) Kassai szeszfőző tanfolyam tárgyában d) Népies gazdasági előadásokon szétosztandó füzetek tárgyában. e) Erőtakarmányok kedvezményes szállítása tárgyában. 3. Hatósági átiratok. Eöispáni átirat gazd. munkás és cseléd sególypénztár ügyében. 4. Szövetségi és társegyleti átiratok : a) Gazd. Egyesületek Orsz. Szövetségének a tőzsde reform tárgyábau az országgyűléshez tett felterjesztése. b) 0. M. G. E. a gazdák biztositó szövetkezete tárgyában. c) 0. M. G. E. emlékirata a dohánybe váltási szabályzatok átalakítása s a beváltási árak megállapítása tárgyában. d) 0. M. G. E. „A husértékesités szervezése“ ez. munkát küldi. c) 0. M. G. E. gazd. munkás és segély- pénztárak ügyében. f) 0. M. G. E munkás kivándorlás tárgyában. g) 0. M. G. E. saját kebelében ipari és kereskedelmi szakosztály létesítése tárgyában. h) 0. M. G. E. cserebogarak sikeres irtása tárgyában. i) Pozsonymegyei Gazd. Egyesület meg hívása jubileumi disz közgyűlésére. k) Aradmegyei G. E. a bécsi mészárosok bojkottja tárgyában. l) Gazdák biztositó szövetkezetének átirata. 5. Első magyar ügyében kiküldött bizottság beszámolója. 6. Lóverseny bizottság jelentése. 7. Számvizsgáló bizottság jelentése. 8. Kérvények. 9. Uj tagok felvétele és kilépő tagok törlése. Á közönség panasza a viilaraviiágitás ellen. Városunk a saját kezelesü villamvilági- tással két irányú felelősséget vállalt magára. Az egyik irányú felelőssége az utczai köz- világítás révén kiterjed a vs-ifos összes adófizető lakosságával szemben, a másik irányú felelőssége azon magánosokkal szemben áll fenn, kik lakásaikba a villamvilágitást bevezették. A felelősség c két irányát azért különböztetjük meg, mert az elbírálás a nyilvános ellenőrzés szempontjából is külöm- bözik. Ha az utczai világítás nem felel meg a követelményeknek, az ellen felszólalni közérdek, mert ez az égé sz közönség kényelme, közbiztonsága és épsége érdekében történik; — ha a magánvilágitásnál vannak hibák és kívánni valók, a magán fél és a város közt létrejött kölcsönös megegyezés, illetve szerződés tetszés szerint megszüntethető, a nélkül, hogy a közérdeket szorosan érintené. Az első esetben a város, a maga hatósága utján önmagát ellenőrzi, a második esetben a magánfogyasztóknak kell a saját érdekeiket ellenőrizni. Az uiczai közvilágítás kötelezettségében maga a város a villamtermelő, fogyató és ellenőrző is egyszersmind. Ha par. ok merülnek fel a közönség körében, alig van annak valami nyomatéira. Igen sok utczában, legkivált Németiben olykor annyira gyönge a világítás, s óránként is annyira változó, avagy épen elsötétülő, hogy tisztán tartott petróleum lámpa a világítás követelményeinek határozottan jobban megfelelne. A közönség köréből gyakran kapunk szóbeli vagy Írásbeli fölhívást, hogy menjünk, lássunk és Írjunk ellene. Hát mi szerzünk is személyes meggyőződést, de hát bizonyára épen úgy látják és tapasztalják ezt azok is, kiknek látniok és tapasztaltok hivatali kötelességük. S ha az illetékes közegek nem tesznek, vagy talán nem is tehetnek (?) ez ellen, szóval, ha maga a városi* hatóság nem Nóta a nótáról. Hallottam egy rövid nótát Valamikor régeu . . . Pásztorfiu dalolta az Alföldi térségen. Tíz szó sem volt tán az egész, Mégis, mégis benne, Szerelemnek, boldogságnak Bűvös dala zenge. Édes volt, mint szellöbugás Hajnalhasadtával: Búsongó, mint száraz ágon Oszszel a madárdal. Messziről egy barna kis lány Hallgatott reája, Mint a megült gerlemadár A párja dalára. S a mikor a pásztorfiu Elhallgatott végre: vrda röppent, oda futott Dobogó keblére. Megköszönte a muzsikát Egy-két édes szóval, Ezerannyi öleléssel, Ezerannyi csókkal. Azóta, ha estvelenként Künn járok a rónán S elmerengve álmodozom Rólad édes rózsám: Feltámad a régi emlék Epedö szivemben, S lehetetlen, hogy azt a dalt Élűiről ne kezdjem. Szilva István. „Hz régi erdélyiek Iakadalmiról“.*) Leánynéző. Mikor valamely legény meg akart házasodni, az leánynak az apját anyját megjáratták alattomban, hogy van e kedvek leányokat azon ifjú legénynek adni vagy nincsen. Ha volt kedvek, napot tettenek, hogy mely nap menjen az ifjú legény leányt nézni . . Asztalnál az legényt és az leányt egymás elleniben ültették szemben ; erősen ittak, vacsora után éjfélig s tovább is tánczoltauak . . . Leánykérő. Aztán a legény leánykérőket küldött. Ha az leányt odaigérték, elment kézfogásra . . . Kézfogás. A legény az leányhoz ment és mintha kézfogással a következendő házasságra kötelezték volna magokat, a legény szép gyengén az kézinek első újjai végével megütötte a leányasszony keze újjainak végit. Gyürüváltás. A kézfogás után az legény két atyjafiától a jegyes-gyűrűt béküldötte . . . a leány a magáét skóhummal varrott keszke- nyőre akasztva kiküldötte. Esküvés. Aztán az legény a leányt hütre *) Az Emké-nek e hó 18-án tartott fényes sikerű jelmezbálján egy régi erdélyi Iakadalom képét elevenítették föl, mi országos érdeklődést keltett. Ebbői az alkalomból közöljük t. olvasóinkkal br. Apor Péter „Metamorphosisá“- ból e czikket. kikérette és az pap ott a lányos házban őket megeskette. A lakadalomra napot tüztenek. Az elök'ósz'óntók. A legény atyafiai közül hivott magának násznagyot, nyoszolyóasszonyt, vőfélyt és kis nyoszolyóleányt. Mikor a násznép megindult, két úrfiat előre küldöttének, azokat előlköszöntőknek hitták. Azok a menyasszony főgazdáját megköszöntöttók. A gazda megköszönte és viszontag köszöntötte a nász- nagj'ot s megizente, hogy jó szívvel várják a násznépet. Egy selleg bort az elólköszöntőkre köszöntött, azután ezek hármat tánczoltauak s mint örömmoudók vissza mentek . . . A főgazdának nagy hosszú aranyos pál- czája volt, annak vicegazdái voltának, hosszú zöldre festett pálczákkal . . . Az násznép eleiben erősen lőttének . . A násznép érkezése. Legelöl ment be az lakadalmas helyre az násznagy, utána a vőlegény, azután a vőfély, azután a nyoszolyó asz- szonj?, nyoszoló kisasszony. A leány apja vendégeivel, előbb a férfiakkal, azután a nőkkel kezet fogtak. Leánykikérés. Aztán a násznagy előállott és az örömatyát és örömanyát, egész házát és vendégét köszöntötte és kikérte. A főgazda felelt s valami tisztességes, úri tréfát igyekezett a násznagyon, vőlegényen ejteni . . . Azután a leányt kiadta. A vőfély, noszolyó- asszony és noszolyó-kisasszony a menyasszonyt az örömatya vendégei közűi elvitte, a vőlegény asszony vendégei előtt legeiül állította. Nászlakoma. A gazdák a vendégeket asztalhoz ültették, külön a vőlegény vendégeit,
