Szamos, 1901. február (33. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-21 / 15. szám

intézkedik vagy nem intézkedhetik, minő ha­tósághoz menjünk, hogy a villamteleppel szemben, melyet maga a város kezeltet, a közönség panaszának érvényt és eredményt szerezzünk ? Másként állana a dolog, ha a villám- telep valamely vállalaté volna Ennek a vál­lalatnak szerződéses kötelezettsége volna a várossal szemben, hogy állandóan meghatá­rozott íeszültségű áramot szolgáltasson s mihelyt nem lelelne meg a kötelezettségének a város ezt azonnal a vállalkozó terhelő számlájára Írná; — de Így a város a föl merülő esetekben a kellően ki nem szolgál­tatott áramot mindig a közönség türelmének a számlájára hárítja. Ennek következtében aztán az a circu- lus vitiosus áll elő, hogy a közönség pa­nasza alkalmával a vállalat birtokában levő hatóság panaszkodik a közvetlen kezelőkre, a közvetlen kezelők a hatóságra, a hiányos felszerelés miatt s a közönségnek meg kell nyugodnia abban, hogy mindkettőnek igaza van. A periodikus panaszt s az ezekre adoü informácziót hatóság és közönség végre úgy megszokják, mint a szervezet a krónikus betegséget s marad az állapot változatlan. Azonban nemcsak a város közvilágí­tása, de a magánfogyasztók igénye sincs kielégítve. Legfőbb panaszuk az, hogy a villamos feszültség nem egyenletes, hanem mindegyre változó; e miatt a világitó test olykor a kellőnél nagyobb, máskor meg jóval kisebb lényt áraszt, úgy hogy annak a czél- nak, a mire beállítva vannak, nem felelnek meg kellően. Az is megtörténik, ha ritkábban is, hojjy a magánvezetéki világítás épenugy, mint az utczán, teljesen megszűnik. Úgy látszik, mind­ezeknek oka az akkumulátorok hiányos mű­ködésén múlik. Nem kisebb eLgületlenség hallatszik az áramfogyasztás mérése körül is. A vezeték helyéül szolgáló falak vagy a föld ellenállási képessége nincs kellően ellenőrizve s e miatt a fogyasztó kárára elvezetés is történhetik. Ebben találhatja magyarázatát az a kö­rülmény, hogy a villammérő óra némi cse­kély fogyasztást olyankor is jelez, mikor az áramot egyáltalán nem használják. E vég­ből időnként a szakértőknek kellene a vál­tozó viszonyokat ellenőrizniük, a mi a fo­gyasztók megnyugtatására szolgálna. Ismerjük a nehézségeket, melyek a je­lenlegi villamos berendezés tökéletlenségéből erednek, s azt is tudjuk, hogy újabb befek­tetések, az eddigi tapasztalatokból kifolyólag nem kívánatosak. A közönség jogos panasza azomban egyre sürgetőbbé teszi a városra nézve azt a feladatot, hogy a villamtelepet magánvállalkozás kezébe adja. A magánvállalkozás osztatlan érdeke, egységes kezelése és vezetése a közönség érdekét a magáéval bizonyára nagyobb ösz- hangba fogja hozni s megszűnnének azok a mizériák, melyekről a közönség most állan­dóan csak panaszkodik de nincs módjában, hogy panaszának kellő sikerrel érvényt is tudjon szerezni. k Szatmárraegyei Gazdasági Egyesület 1900. évi számadásait vizsg. bizottság jelentése. Tekintetes Igazgató választmány ! Megbízatásunkhoz képest az Egyesület 1900-ik évi pénztári számadásait átvizsgálván, jelentésűnket van szerencsénk a kővetkezőkben tisztelettel beterjeszteni: 1 A pénztári naplóval egyező pénz­tári számadási kivonat tétele alatt kimutatott múlt évi 12889 K. 86 fi pénzmaradvány a múlt évi számadások egyenlegét képező pénzmaradvány összegével egyezik. 2 Bevételek kamataiból kimuta­tott ........................................... 585 K. 26 fi ös szeg egyezik a betéti köny­vekben tőkésített kamat této­leinek összegével. 3. Széna hátralék kamataiból be­vételezett ................................ 8 K. 10 fi el lennyugtával lett igazolva. 4. Hátralékos alapítványok kama­taiból kimutatott .... 30 K. — fl egyrészt a tagdijak nyilváno­san eszközölt nyugtázásában, másrészt a múlt évben jóváha­külön az örömatyáét. A vőlegény mellett ült a menyaszony. A vőlegény után a násznagy, vő­fély s rendre a férfiak; a menyasszony után a noszolyóasszony, kisasszony és rendre az asz- szonyok. Két muzsikáló székről muzsikáltak a vőlegény és az örömatya hegedűsei. Az étkeket nagy muzsikaszóval behozták, a pap az asztalt feláldotta. A köszöntők. Az első selleget a fő­gazda köszöntötte a násznagy egészségéért, másodikat a vőlegény s menyasszonyra, harma­dikat s a többit a vőfélyre, nászasszonyra, kis­asszonyra, s vőlegény vendégeire. Azután a násznagy, vőlegény és vőfély felköltenek és az örcmatya háta megé mentenek s egy kupa bort elköszöntének a főgazdára, az örömatya és őrömanya egéssógeiért . . . Mikor az asztaltól felköltenek a főgazda szép ceremóniákkal, térdbajtásokkal táaczot kezdett osztani. Násztáncz. Az első tánczot járták a nász- nagy a nyoszolyó-asszonynyal, a vőlegény a menyasszonynyal, a vőfély a nyoszolyó kisasz- szonynyal. Mikor ezek hármat tánczoltanak vala, az második táncz volt az örömatya táuoza az örömanyával s még két pár gyermekeivel vagy atyafiaival. Azután a vendégek rendre tánczoltanak, lengyel változót, egeres, süveges, lapoczkás, palotás és egyéb tánczokat. Azalatt a mennyasszonyt átöltöztették tiszta fehér köntösbe, baját kifonták s virágko- szorut tettek a fejére. Menyasszonytánc?,. Mikor kihozták, hegedűsök vonni kezdték a menyasz- szony tánczát. A násznagy 2 — 3-at került vele s aztán elbúcsúztatta apjától, anyjától. Azután a vőfély kezire adta, ez egyet került vele. Azonban eleiben állottak hat forgós ifjú legé­nyek, kiknek-kiknek egy nagy égő szövetnek az kezeiben s körülfogták a menyasszonyt, vő­félyt, nymszolyó-assszonyt, kisasszonyt s 3 pár tánczot jártának. Menyasszony elkapás. A bar madik fordulónál az ajtó felé kezdettek nagy hamarsággai menni — s a menyasszonyt elkap­ták. A vőfély az ajtónál a karddal a menyasz- szony fejéről a koszorút levette s négy felé vágta. A vőfély a nyoszolyókisasszonynyal visszatérve 3 - 4-et fordult. A leánykapas rendszerint hajnal felé volt. Mikor a menyasszonyt elkapták, az ágyúkból, szakállasokból erősen lőttének. Ä gyulai lakadalom násznépének seriese 1702-ben: Leopoldus császár képe : gr. R a b u t i n erdélyi generalis commendans. A császár képe kanczel'ariusa: gr. Bethlen Miklós. A császár képe főkamarássa : gr. P e k r y Lőrinc. „ „ föinnyaadója : gr. Bethlen Sámuel. A havasalföldi vajda követe. Gr. Se an kincstári kamaraelnök. * * * Örömatya: gr. Bánffy György gubernátor. Örömanya: gr. B á n f f y n é-Bethlen Klára grófnő. Vőlegény: gr. Székely Ádám. Menyasszony : gr. Bánffy Anna. Násznagy : br. Apor István főkincstartó. Nászasszony : gr. H a 11 e r Györgyné-Kornis Anna. Nászkisasszony: gr. Haller Éva. Fogazd a : gr. Bethlen László. Vőfély: br. Apor Péter. Viczegazda: G s e r e y Mihály. Ezen kívül több nászoló leányok ; előlköszöntő és szóvétnekes ifjak, viczegazdák, nász­nép; étekfogók, hegedűsök, és Piszli, a gubernátor „tréfás bolondos szolgája“. gyott számadás alapítványi ki­mutatásban nyert igazolást. 5. A hátralékos bika kölcsön után befolyt ..................................... ka matot az ellenőrző hitelnapló tételeivel s a kötvényeken el­számolt kamatokkal egyezők­nek találtuk. 6. Bikakölcsönből visszafizetett tőke czimén bevételre elszámolt 469 kor. 52 fi összeg ugyancsak a hitel napló s a kötvényeken eszközölt ellennyugtázások iga­zolása szerint a pénztári nap­lóba történt téves bejegyzés folytán 20 korona a pénztár­nok javára eső különbözette! re lett helyesbbitendő. 7. Alapítványi tőke bevételre el­számolt ...................................... összeget igazoltnak találtuk egyrészt a nyilvánosan eszkö­zölt nyugtázások jegyzékével, másrészt a múlt évben jóvá hagyott alapítványi kimutatás alapján készült folyó évi kimu­tatással ; a múlt óv végén ugyanis az alapitványok ősz szege 8000 koronában volt megállapítva, melyből befize­tetlen volt 600 korona. Ebből 100 kor. alapítvány hátralék folyó évfolyamán töröltetvén, viszont egy 200 koronás be­fizetett alapítvány nyal szapo rodván 900-ik év végén az alapitványok összege 8100 K. tett ki, melyből kimutatott hátralék még 200 K. áll fenn s igy a folyó évben tényleg 500 kor. lett befizetve. 8. Tagdijak czimén a múlt évi számadások szerint maradt 900 évre tagdíj hátralék 1458 K., 900-ik év elején volt tag­létszám után előiratott tagdíj követelés 1900-ik évre 249 rendes tag után á 6 K. és 245 óvdijas tag után á 2 K 1984 korona. — 1900-ik évben felvett 28 rendes és 33 óvdijas tag után 234 K. — Ez ösz- szegböl az 1899-ik évi száma­dások szerint előre befizetve volt 6 K , 1900-ik évben 23 rendes és 11 évdijas kilépett tag hátralékában töröltetett 354 K., 1900 ik óv végével kimutatott tagdijhátralók 1570 K , igy a nyilvános nyugtázás, valamint a számadásokban be­vételezett ................................ a tagdijak elszámolásával meg­egyezik. 9. Biztosítási jutalékok czimén bevételezett ...... ellennyugtákkal, valamint a biztositó társaság elszámolásá­nak másolataival van igazolva. 10. A kis gazdák tanulmányi ki­rándulása költségeinek meg­térítésére a nagyin, földmive lósügyi minisztérium által utalványozott ..................... 11. Valamint a téli népies gaz­dasági tanfolyamok költségeire engedélyezett........................... 12. V égre az ombodi csikólegelő segélyezésére bevételezett miniszteri rendeletekkel van­nak kiutalva. 13. Az ombodi csikólegelő legel­tetési dijaiban bevételezett a nyugta bárczakönyv össze­gével egyezik, valamint a csikó legelő jószágállományáról ve­zetett könyvvel. — A jószág összes állománya volt 1900. évben 146 db. szarvasmarha és 70 db. csikó. Ezek után befizetve lett : 3 db. csikó után rendes bér á 24 K..................... 72 K. 64 db. csikó után tag- kedvezményes bér á 20 kor........................ 1280 K. 3 d b. csikó után fél le­geltetési időre á 12 K. 36 K. 102 K. 88 fl 449 K. 52 fl- 500 K. - fl 1746 K. - fl 2272 K. 71 fl 496 K. 81 fl 1874 K. — fl 1200 K. — fl 2876 K. — fl

Next

/
Oldalképek
Tartalom