Szamos, 1901. január (33. évfolyam, 1-9. szám)
1901-01-10 / 3. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901, csütörtök január tió 10, 3-ik szál SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A szatmarmegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. \ Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. Sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Népies gazdasági előadások. Erdődön jau. 10. d. u. 4 órakor „Kender termelésről.“ Géresen jan. 11. d. e. 11 órakor a „Kendertermelésről.“ Tartja Poszvék Nándor egy!, titkár. Jan. 12. d. u. 5 órakor Szatmáron „Nyugdijat a munkásoknak.“ Tartja Bodnár Gáspár képezdei tanár. N.-Károlyban jan. 13. d. u. fél 4 és fél 5 óra közt Nagy Sándor gazd ism. isk. igazgató tanító. Ugyancsak jan. 13. d. u. 3 órakor Pató- házán „A vetésforgóról“ tartja Marosán János tanító. Á gazdasági munkások s^élypéozüra. Azon szocziális intézmények: közt, melyeket földmivelésügy; miniszterünk néhány év alatt oly szerencsés kezekkel alkotott: leghumánusabb, legmélyebb jelentőségű a gazdasági munkások segélypénztára. Ez alkotásnak czélja hármas irányú. Védelmébe veszi első sorban az elaggott öreg munkást és segélyezi, nehogy az élet alkonyán koldulnia vagy irgalom kenyerén kelljen tengődnie annak, ki egész életében dolgozott, munkálkodott. Segíti azt a szeren- ' csétlen embert, a kit baleset ér, vagy a ki önhibáján kívül munkaképtelenné leszen. Végre : megjelenik segélyével abban a gyászos házban is, honnan a kenyérkereső földmives embert a temetőbe kisérték. Gyá- molitja az árvákat és özvegyeket. íme röviden bemutatva a gazdasági munkások segélypénztárának szervezete. Minden nemesen gondolkodó embernek el kell ismernie, hogy ez a magasztos czél nemcsak humánus, a szó legmélyebb értelme szerint modern, hanem igazságos is . . . Igazságos, mert megadta a szegény földmives embernek is azt a lehetőséget, a mit a társadalom más osztályának már rég megadott t. i. az önsegélyzés lehetőségét. Lehetőségét mondjuk, mert a törvény senkit sem kényszerít arra, hogy a segély- pénziárba belépjen. Úgy látszik számit a magyar nép józan eszére, érzékeny szivére, övéi iránt való szeretetére. De számit másra is ! Számit nevezetesen a társadalomra, melynek támogatása, érdeklődése és segítsége lógja csak virágzóvá tenni ezt az intézményt. A nép a nemzet gyökere. Egykor maga a nemzet, most gyökér, melyből időnkint felfrissül, kiujul a nemzet. A népet tehát szeretni, támogatni, vezetni, nemcsak erény, de nagy nemzeti kötelesség is. . Nagy nemzeti kötelesség különösen édes hazánkban, e földmivelö államban, hol úgyszólván ez a nép szerzi meg mindennapi kenyerünket. Az értelmi, illetőleg birtokos osztály tehát emelje magához a népet! Okta ;suk és világosítsuk fel őket erről a betegsegélyző pénztárról is. És amennyire kinek-kinek módjában áll: hozzuk meg anyagi áldozatunkat is. Alapitó tagok 50 forinttal, pártolók évi1 egy lorinttal lehetünk. Legyen rajta továbbá minden gazda, hogy cselédje belépjen a seI HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. gélypénztárba. Az a cseléd erősebb szálakkal leszen gazdájához, annak jószágához kötve, ha tudja, hogy az ő öregsége biztosítva van ha érzi, hogy szerencsétlenség esetén nem leszen teljesen elhagyva. Különösen pedig az a földes ur, birtokos teszen nagy szolgálatot a népnek és igy a nemzetnek, ki népének élére állván: vezeti azt. E vezetésben megfogja találni módját annak is, hogy egy-egy községben miképpen kelljen megalakítani a működő helyi bizottságot! A keresztény magyar nép eseng felétek magyar foldesurak! A nemzet gyökere várja, hogy erősítsétek meg, nehogy pusztulva ... a nemzet fájának koronája is hervadni kezdjen. Bodnár Gáspár. Kendergyár Szatmárraegyében. Lapunk múlt csütörtöki számában közölt termelési útmutatás kiegészítéséül czólszerünek látjuk alább közölni azt a szerződés mintát, mit a vállalkozó a termelőkkel a termelés biztosítása, viszont a termelő részéről a termés biztos órtókesithetóse érdekében kot. Minta: Kis János urnák Nagyfalu. Ezennel kötelezi magát ................i fiókte lepünk részére az 1901-ik évre 1912-ik évig bezárólag összesen tehát 12 azaz tizenkét éven át évenként 10 kát. hold, azaz tiz kát. hold területen alábbi határozmányaink értelmében kenderkórókat termelni és a fent jelzett terüleMi voltál te... Mi voltál te, s mi vagy nékem? Ragyogó nap fenn az égen, Eónyes hold az éjszakában, Melyben tóvelyegve jártam; Csillag, a mely tiszta fónynyel Rögös utamon vezérel, Hogyr lábamat kőtől ója — Bánatfelhők oszlatója, Nehéz órák bus időjén Fellegek közt feltűnő fény; Oázis a pusztaságban, Melyen, mikor rátaláltam, Könytől elfáradt szememnek Jól esett, hogy megpihenhet; Tiszta forrás, mely naponta Az örömet dúsan ontja ; Forró nyárban üde árnyék, Minőt máshol nem találnék; Csüggedésnek idejében Tettre buzdító reményem, Hitem, melyet féltve óttam, S melyben sohasem csalódtam — Üdvösségem, boldogságom, Minden, minden a világon . . . Csoda-e, ha áldva áldlak, Ha szeretlek, ha imádlak ? . < . Zoltán Vilmos. Ä bölcső. Szinmü, irta: Brieux. — Premiére a színházban. — 1901. január 5-én. A mikor ez a szinmü a nemzeti színházban szinrekérült és a budapesti sajtó egyhangúlag a dicséretek árjával fogadta, valóban azt hittem, hogy ennek a darabnak legelső kiválósága az, hogy nem magyar szerzőnek a munkája, hanem egy franoziáó, aki bizonynyal akadómicus vagy — szemfényvesztő. Azt hittem, hogy az óriási sikert aratott darab első sorban is a külföldi sikerrel imponált a mi hazai bírálóink előtt, a kik — ha ezt a darabot magyar szerző írja meg, úgy, de ngy megbírálták volna, hogy az összevissza ránczígált bölcsőből holtan esett volna ki a gyermek. Miután azonban ez csak szerény hipotézis, be kell látnom, hogy a fővárosi sajtó a maga obiigát véleményét a darabról valóban igazsággal adta meg és most, — amidőn a szinmü hatása alatt állok — még azt is elfogadnám, ha valaki Brieux e darabját a század legszebb drámájának mondaná. Olyan kevesen voltak szombat este a színházban, hogy már ezért is érdemes a darabról e helyen szólani és ezzel némi bosznságot okozni azoknak, akik nem akarták azt a színházban hallgatni és most — talán unalomból — kénytelenek róla olvasni. Viszont azoknak, akik meghallgatták, hiszem, hogy jól esik bármit is róla olvasni, mert a visszaemlékezés a szépre és nemesre mindig jól eső érzés. Ez a szinmü pedig szép és nemes. Szép, mivel egy nagy tudásu, rajongó bátor lelkületű iró szellemének terméke, nemes a maga nagyszabású czóljában, eszményében és irányában. * * * A darab részlet egy fiatal hitves-pár történetéből. Girieuuek, a férjnek, boldogságát teljesen megzavarja az, hogy nejének első házasságából származott kis fia az anya szeretetót osztatlanul bírja és neki mi sem jut. Azt akarja, hogy a gyermek, a kit bosszantóan hasonlónak talál édes atyjához, — azonnal intézetbe menjen. Az anya imádással ccügg gyermekén és hallani sem akar erről a tervről. A kis fiú időközben megbetegszik és a gyermek édes atyja (Chantrel Rajmond), a kitől neje könyelmü szerelmi kalandja miatt vált el — arra kéri Girieut, hogy fia beteg ágya mellett maradhasson a felgyógyulásig. Girieu, a nejét féltékeny szerelemmel imádó férj most is tart az egykor győztes vetólytárstól, Rajmondtól, és csak hosz- szas könyörgés után egyezik bele, hogy Chantrel a nagyszülők lakásán fekvő gyermek mellett maradhasson. Az édes atyja és édes anyja 3 éjjelt és 3 napot töltenek a beteg gyermek mellett a nélkül, hogy egymással szót váltanának, de amikor az orvos kétségtelenül bizonyosnak
