Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)
1900-10-11 / 82. szám
Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű .dijak ^zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Városi közgyűlés. Szatmárnémeti sz. kir. város f. évi október 8-án tartott rendes közgyűlése tárgy- sorozatáról Ítélve, igen rövidnek és rendesnek Ígérkezett. Azonban már az első tárgy bő anyagot szolgáltatott arra, hogy a felszólalások egész sora a közgyűlés hangulatát megváltoztassa s a kedélyeket némileg felzaklassa. Szerencsére dr. Farkas Antal tapintatos és valóban elismerést érdemlő felszólalásának, szenvedélyesebb kitörésre nem került sor s igazán mondhatjuk, hogy a felvetett kérdésnek szebb és kívánatosabb megoldása nem lehetett, ami tisztán a dr. Farkas Antal érdeme. Az a néhány szóban kifejezett megdönthetien igazság leíegyverezte még azokat is, akik a polgármesteri jelentésben foglaltakra bizonnyal erősebb kitörésre készültek. Áttérve a közgyűlésre, a szokásos megnyitás után a polgármesteri jelentéssel vette kezdetét. A jelentés felsorolja a múlt havi nevezetesebb eseményeket, a mely szerint a gőzfürdő, a villamos vasút és az utczai uj burkolatok építése folyamatban van s még e hóban rendeltetésüknek át fognak adatni. A szálloda és vigadó ügye, valamint az erre vonatkozó közgyűlési határozat ellen beadott felebbezés a belügyminisztériumhoz felterjesztetett. Végül megemlíti a jelentés, hogy a Szálloda és Vigadó építése tárgyában tar- tindó népgyülés iránt dr. Törseök Károly és társai a polgármesterhez kérvényt nyújtottak be, azonban a polgármester erre az engedélyt megtagadta, mert a törvényhatósági bizottság ez ügyben már határozott s mert népgyüléstartásánakez ügyben létjogosultsága már nincs s csak arra alkalmas, hogy a közönség nyugalmát felzavarja. A folyamodók e határozat ellen feleb- bezést adtak be s miután abban oly kifejezéseket használtak, amelyek a közgyűlés tekintélyét és méltóságát sértik, kénytelen volt a felebbezést benyújtó dr. Törseök Károlyt, Mátray Lajost és Csomay Imrét megbírságolni. Ezekből folyólag a polgármesteri jelentés megemlékezik azon támadásokról, a melyekkel a helybeli hírlapokban s különösen egy bizottsági tag által szerkesztett lapban a törv.- hatósági bizottság többségének eljárása tétetik erős kritika alá s úgy feltüntetve, hogy a törvényhatóság a szálloda és vigadó kérdésben nem szabad elhatározásból, hanem erőszakos befolyás hatása alatt döntött. Másrészről személyében is oly megtámadásnak volt kitéve, amely a közönség bizalmából birt állását mélyen sérti. A polgármesteri jelentés felolvasása után dr. Farkas Antal állott fel szólásra s kifejti, hogy „a szólás és irásszabadság minden kétségen kívül nagy és drága kincse az embe1 riségnek, de sokban hasonlít a tűzhöz, mely szintén nagy áldás, de könnyen átokká vál- i hátik, ha vigyázatlanul kezelik s méginkább, j ha vele visszaélnek. A szólás és irásszabadság gyakorlásának azon módját, mely tanácskozásainknál és a helyi sajtóban mostanában jelentkezik, nem tartja a közérdekre nézve üdvösnek; mert az egyéni vélemény, nézet erőszakolás és meggyőző tárgyilagos érvek helyett a gyanúsítás fegyverének használata, a város közügyéi intézésére hivatott tisztviselők és testületek * kisebbítése, czélzataik tisztaságának kétségbevonása, sőt gyanúsítása, aligha vezetnek jó eredményre. Ha egymást, kik eltérő véleményben vagyunk nem tisztességes ellenfélnek, ha- \ nem rósz akaratú ellenségnek tekintjük, ha !a többség nézetét és véleményét nem tisz- 1 teljük, hanem minden áron és minden eszközzel a magunk kisebbségben maradt nézeteinek akarunk érvényt szerezni: az jóra nem vezethet, a közérdeket elő nem mozdíthatja. Az én tapasztalatom szerint a szólás éi irásszabadság gyakorlásának egyetlen egy üdvös és czélravezető módja van, melyet a latin nyelv igen találó rövidséggel fejez ki „Svaviter in modo, íortiter in re“ vagy körülírással : úgy szóljunk és írjunk, hogy hallgatóra és olvasóra nézve kellemes, tárgyilagos érvek és okokkal meggyőző legyen, ezen A tekintetes közgyűlésből. — Rekettye filep városatya csevegése. — Elmerülve az őszi táj fényes képén, ott ültem homályos sejtelemmel ezen az október hó 8-án tartott tekintetes közgyűlésen. Szivemben még ott rajzottak a hervadó szépség emlékei és azt gondoltam magamban, hogy ez a napfény már csalfa és előttünk itt áll a tél. És úgy történt. Hát a tél, a tél! A polgármester ur jelentést tett, mint rendesen, a lefolyt hónapban történt intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Fölemlítette, hogy a „Vigadó“ ellen nép- gyülést jelentettek be, a melyet ő nem vett tudomásul. Az erőforrásnak megvan a maga útja és ón mindenkit tisztelek, aki az ismert, vagy ismeretlen akadálj'ok köveit a saját utján igyekszik elhárítani. Es ón a magam gyűjtőlencséjén összesit- vén a jognak sugarait, úgy vélem, hogTr az erőfeltétel ügyeinek ama közegek előtt kell érvényesülnie, mint amelyek előtt éppen napvilágot láttak; mert ha az időjárás más jegyében születtek, akkor nem helyesek és nem jogosultak ! Népgyülést hivok össze! Van nekem egy ostoba fiam, akit a Mátray tanár ur érdeme szerint megbuktat! A nem kedvesen fogadott osztályozás ellen népgyülést hivok össze ! A kir. törvényszék valamely ügyemben roszul it.él, ez nekem nem tetszik : bizonyosan az ítélet ellen népgyülést fogok összehívni! Csomay Imre ügyvéd ur elveszti a poromét és ellene népgyülés utján fogok jogorvoslatot keresni. Hát látjátok, mindennek megvan a maga útja és módja és ezt kövessétek! Már ti elrontottátok ezt a népet! Én itt élek negyedszázadja közietek és én ezt a németi népet jónak ismertem. Szerettem is. Hanem mikor' ti hozzájöttetek és a nagy frázisaitokkal megzavartátok a józan eszét: ez a bolond cselekmény gyümölcse egykor a ti öletekbe fog lehullni, de nem lesz benne örömetek ! Agyonütök valakit, vagy engem valaki! Követválasztás. Hát tudjátok, minden rósz abból ered, hogy a ti szónokaitok el nem érhető ábrándokkal táplálták ennek a jó népnek a szivét és ma már ott állunk, hogy bennem, mert szerencsétlenségemre nadrágot viselek, nem jó barátját és tanítóját, hanem ellenségét látja! Az ur és a paraszt áll szemben. Kicsoda az ur ? Ebben a városban talán csak a szatmári püspök ! És hiába akarnám én szivemre ölelni az I én rekettyesori polgártársaimat és szeretett választóimat, már azok idegenek tőlem s daczára annak, hogy én az érdekeikért mindent föláldoztam, ami csak tőlem kitelt: már bizalmatlanok is ! És ha ti azt akarjátok, hogy ez a végzetes munka sikerüljön, akkor hozzatok ennek a jó népnek nyakára még néhány követválasztási szónokot! Visszatérünk! Tehát a polgármester ur éppen ezt az irányt kívánta megbélyegezni a havi rendes jelentésében, amely a roszul érvényesült sajtó működésében nyert kifejezést, mert ennek a vetesei a félrevezetett népnek szemében nagyokra nőttek. Mostan már aratunk. A polgármester ur, mint a hatóság feje, távol áll attól tudniillik, hogy ö egyes támadások ellen, mint magánember védekezzék. És nagyon helyesen, ő az erkölcsi támogatást a közgyűlésben kereste. Fényesen meg is kapta, mert az ékszer, am\t mi viselünk, nemcsak neki becses, hanem mindnyájunknak is az ! Édes apánk,csak az a kérésem! Dr. Farkas Antal édesapánk nagy értekezletet tartott a szólás- és irásszabadságról. Hasonlította ezt a tűzhöz, amely a háznál nélkii- lözhetlen kincs, de ha az a roszakaratu, vagy gondatlan kezelés folytán felgyűl, akkor a tűzhelynek üdvét egyszerűen megsemmisíti. Nem tartja czólravezetőnek a helyisajtóban nyilvánult egyes hangokat, melyek az ismert ügyben a többség
