Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)

1900-10-11 / 82. szám

módot tartom helyesnek és óhajtom, hogy tanácskozásainkban és a helyi sajtókban ez honosodjék meg.“ Ezen valóban arany szavakat a köz­gyűlés a legnagyobb csendben s figyelem­mel hallgatta végig s jó idő telt el, a mig ismét szólásra jelentkeztek. A következő szónok Kovács Leó volt, aki a hírlapok részéről történt megtámadta- tása s a közgyűlés iránt tanúsított gyanúsí­tások folytán Mátray Lajos bizottsági tag, mint a „Szatmár-Németi“ szerkesztője iránt bizalmatlanság megszavazását indítványozza. Dr. Fejes István ezt el nem fogadja s kéri a polgármestert, hogy jelentéseiben a hírla­pokra való hivatkozást hagyja ki A polgár- mester válaszában kifejti, hogy a hírlapok­ban ellene intézett támadásokkal szemben csak is a közgyűlés előtt védekezhetik, mert a hírlapokkal polémiába nem elegyedhetik s ezt tenni is fogja mindaddig, a mig a köz­gyűlés által el nem tiltatik. Mátray Lajos hírlapi czikkeiben foglalt kifejezéseinek értelmét igyekszik magyarázni, indokolva, hogy ő mindég a nép érdekeit vé­delmezte s roszakarattal sennit sem támadott. Fáj neki, hogy önzetlen szolgálataiért bírságolásnak lett kitéve s tiltakozik a meg­rovás ellen. Dr. Kelemen Samu nehány szó­ban reflektál a Mátray szavaira s kijelen i, hogy a megrovás iránt tett indítványt el nem fogadja, hanem javasolja, hogy a pol­gármesteri jelentés vétessék tudomásul s a dr. Farkas Antal beszéde egész terjedelmé­ben vétessék jegyzőkönyvbe. Végül szólott még Csomay Imre, aki a tárgyalás elején nem lévén ott, nem tudja miért van meg­bírságolva, de tiltakozik az ellen s hiszi, hogy a kormány azt helybehagyni nem lógja. Miután Kovács Leó indítványát vissza­vonta, a közgyűlés a polgármester jelentését tudomásul vette s dr. Farkas Antal beszédét jegyzőkönyvbe vezettetni rendeltette Szolgáljon ez örök emlékül az utókor­nak s ha elragadja őket a szenvedély, üssék föl a jegyzőkönyv ezen lapját s lássák mi­lyennek kell annak lenni, aki a törvényha­tóságban a nép képviseletére méltó akar lenni. Ezzel véget ért az inczidens s kezde­tét vette a tárgyalás. Magáról a közgyűlésről keveset mond­hatunk. A szakosztályok által e'őkészitett ügyeket a közgyűlés elfogadta. így az 1901. évi költségelőirányzatot, a melynél a legér­dekesebb az volt, hogy a közgyűlés 98°/„- ról 93°/„-ra szállott le, de hogy ez is csök­kentessék, kiküldött egy bizottságot, hogy uj jövedelem források iránt adjon javaslatot. A közúti 1901/1902. évi költségelőirány­zatot változatlanul elfogadta, de a 10%-ik minimális adót magasnak tartja s a kormány­hoz felterjesztést rendelt tétetni, hogy a Dob­felé vezető országutat vegye állami kezelésbe. A városház előtti téren elvonuló folyó­kának fedett beton csatornával való kicse­rélése iránt tett intézkedést tudomásul vette. Az esküdt bíróságok megalakításához közgyűlés 4 bizalmi férfiút választott. A kereskedő, valamint az ipariskolai számadásokat és költségvetéseket a közgyű­lés elfogadta s a mutatkozó hiány fedezésére a kereskedelmi minisztériumhoz segély iránt felterjesztést, valamint a debreczeni kereske­delmi és iparkamarához megkeresést rendelt ; tétetni. A pénztárvizsgálatról beadott jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A Kölcsey ünnepély alkalmával befolyt 512 k. 04 fill, jövedelmet a közgyűlés a I „Kölcsey-kör“-nek ajándékozta azzal, hogy annak jövedelme a múzeumra fordittassék. Végül a csei erdei tűzifának a Neusch­loss czég részére történt eladását a közgyű­lés tudomásul vette. Ezzel a közgyűlés véget ért. A tanítók háza. 7. Az inter nátusok fentartá- s á r a fordítható összeg nagyságát, az egyesület j pénztárosának javaslatát figyelembe véve, az j „Eötvös-alap“ számtartó könyveinek adataiból i kimutatandó adatok alapján évenként január hó első hetében állapítja meg az „Eötvös-alap Gyűjtő [és kezelöbizottság“, a melynek tiszte, hogy vi- lágosan kimutassa azt is, hogy mily mértékben ! járul a Tanítók Házai iiiternátusaiuak közös ki­adásaihoz mennyi az egyesületi rendes és az egyesü­leti rendkívüli tagok javára fordítható évi jövede­lem és mennyi az az összeg, amelyet az „Eötvös alap“ az internátusokban elhelyezhető rendes és rendkívüli tagok fiainak a javára fordíthat és j hogy mennyi az az összeg, a mely fölött az alap­szabályok és az alapitó levelek értelmében az j egyes alapítók rendelkezhetnek. 8. Az „Eötvös-alap gyűjtő- és ke­zelő orsz bizottság“ állapítja meg éven­ként a „Tanítók-háza“ igazgató tanácsának ja­vaslatára az internátusok költségvetését, a me­lyet az egyesület elnöksége az évenként február 2-án megtartandó egyesületi rendes közgyűlé­sen jóváhagyás czéljából be tartozik mutatni. 9. A „Ferencz JózsefTanitók Há­zában“ elhelyezendő országos jellegű közokta­tásügyi egyesületek gyűlési és irodai helyiségei­nek fentartásáról is az „Eötvös alap“ gondosko­dik, a fentartás költségeihez azonban az illető országos jellegű egyesületek is hozzá járulnak abban a mértékben, amelyet erre nézve az „Eöt­vös-alap gyűjtő- és kezelő bizottsága“ a „Taní­tók háza“ helyiségeit igénybe venni óhajtó egye­sületekkel közösen megállapít. 10. A „Budapesti Ferencz József Tanítók házának“ az e czélra alkalmas részében a vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter által elhelyezendő „Országos Tanszer muzeum“ és „Országos Paedagogiai Könyvtár“ fentartásáról az állam gondoskodik. III. A tanítók házainak igazgatása. 11. A tanítók házai am. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alatt állanak. Ezt a főfelüg}'eletet a miniszter az „Eötvös-alap“ felügyeletével megbízott minisz­teri biztos által gyakorolja; a kinek tanácsko­zási és szavazati joga vau az igazgatótanácsi és felügyelő bizottsági üléseken, valamint az „Eöt­vös alap“ minden gyűlésén. 12. Az intézményt az igazgató tanács kormányozza, s hatásköre mindkét intézetre ki­terjed ; a belügyek vezetését: a) az igazgatótanács; b) a felügyelőbizottság és c) a gondnok intézi. (Folyt, köv.) Színészet. Okt. 6-án az aradi vértanuk emlékére díszelőadásul Beöthy L. és Eákosi Viktor „Aranylakodalom“ czimű látványos színmű adatott Mátrai L. prologjával, melyet Holéczy ! I. mély érzéssel, kitűnő színezéssel szavalt el. j Úgy a kiválóan szép költemény, mint a briliáns j szavalat zajos tetszést aratott. A darab szerep- | lői derekasan megállották helyüket. Holéczi I. (Koltainé), Kalmár (Koltai) mint főszereplők | kitünően alakítottak. Hetényi (Krausz) jóizü hu­morral interpretálta a darab komikus alakjának egyéniségét. Mellette méltán dicséretet érdemel Virág Mikulák Janó szerepében. A többi sze­replők is, kiket itt bajos volna egyenként fel­sorolni, dicséretes igyekvéssel működtek közre. Közönség nagyon csekély számban volt jelen, de a kik ott voltak, lelkes tapsokkal tüntették ki az előadást, mely közel éjfélig tartott. meggyőződését durván megsértették és amelyek a kedélyek csillapodását éppen nem mozdít­ják elő. Miután tudom, hogy édesapánknak ezzel a beszédjével más helyen is foglalkoznak, nekem csupán a feladatom azon egyszerű megjegyzés, hogy neki, a jogok és kötelességek védőjének, ehez a beszédjéhez, a közérzés nevében szeren- csekivánatomat egy igénytelen mezei bokrétá­ban ezennel bemutassam ! (És ezt az arany be­szédet a tekintetes közgyűlés elfogadta és szó- szerint jegyzőkönyvébe iktatni határozta.) Leó bácsi, a szabadságharczos. A méltóságos urnák igen roszul esett, hogy j őt a klikkek uralmához sorozták. Ez csupán az j árnyalat dolga. Mi tudjuk, hogy a méltóságos j Urnák, hogy telt el az élete ! Jelszava mindig j az volt: A haza mindenelőtt! Most mikor ennek j a városnak szentélyébe tért pihenni, az a czélja, hogy mint a haza, ez a város is fölvirágozzék. Most, hogy a rendezési szempontokból ellenté­tes nézetek fölmerülnek, nem az a kérdés, hogy a szenvedélyeket föllázitsuk, hanem lecsilapit- suk, mert ez az ut az anarchiára vezet. Mint ismerője ennek a társadalomnak, indítványozza legjobb meggyőződéséből, hogy mondja ki a közgyűlés ama lapnak iránya fölött, mely itten szóban volt, roszalását. Nehéz agygyal és nehéz szivvel. Én már közel harmincz éve ülök köztetek a sajtó asztalánál. És ón is becsülöm valamire a sajtószabadságot. Azonban ezzel a szabadsággal mindig úgy éltem, amint azt a jog és az igazság megköve­telte. Most már igen súlyosak reám nézve a föl­merült körülmények; tudniillik, hogy dr. F e- j e s István szerkesztő ur csupán addig védel­mezte a sajtó szabadságát, mig kitűnt, hogy nem az ő lapjáról van a beszéd. Tehát gyermekeim, idézvén a költőt: Más berekben másként szól az ének! Lenyessük az ágakat. A polgármester ur jogosnak véli, hogy az állásának méltóságát a közgyűlés színe előtt vé­delmezze meg. En ezt igen helyesnek tartom, mert a közszellem más podgyásszal utazik, mint a közönséges emberek. Élek és tüskék vannak a közéletben és ha a nem hivatott kezek rázzák a rongyot, abból elvégre is vörös posztó lesz. Elvágom tehát az öltözékemtől az uszályt és azt követelem, hogy bár nem szívesen, de saj­nosán gyakorolom azt a jogot, amelyet nekem a fehér kesztyű letétele mellett az ón állásom megenged. (Elégtételt adott a közgyűlés.) És igy történt! A polgármester ur gyakorolta ezt a jogot, Mátray szerkesztő ur és Csomay Imre bizottsági tag ur a Vigadó ellen és a népgyü- lés betiltása miatt beadott felebbezés ügyében használt tiszteletlen kifejezések miatt egyenkint 100 korona bírsággal lettek megbüntetve. Dr. Törseök Károly ügyvéd ur pedig 200 koronával. Ezt a büntetést magam részéről aláírom, bár a harmadik urat nem ismerem, de sejtem, hogy ő virágszál a jövő bokrétájából! Mátray szerkeszö ur védekezik. Tudjátok, semmisem könnyebb, mint a nép szeme ' előtt valamely tekintélyt lerontani. Es ha én egy kártyát akarnék kijátszani Németi­nek lakosai ellen, akkor csak ez a jelszavam : Mátray ur az urakkal tart. Biztosra veszem, hogy ezt a mondatot nem kell ismételni, mert ö a képzelt bálványról azonnal leomlik. És én nem voltam megelégedve az ő vé­dekezésével, mert nekem szokásom, hogy ama elvek mellett, amelyeket kimondok, a késhegyig megyek. És mit tett Mátray ur ? Hálás köszönettel tudomásul vette lapjá­nak helytelen irányban való vezetését és miután a közgyűlés ennek kifejezést adott, ő ebben megnyugodott. És ha egy bátor emberre van szüksége a helyzetben, azt magán kívül keresse ! Összevisszaságok. Amint ón a közgyűlésben végig jelen vol­tam és többféle felszólalást megfontoltam és meghallgattam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jogok gyakorlásában, a mi elnökünk nem főispán, hanem hideg előkelőségével—gróf volt. 1001.

Next

/
Oldalképek
Tartalom