Szamos, 1900. október (32. évfolyam, 80-87. szám)
1900-10-11 / 82. szám
módot tartom helyesnek és óhajtom, hogy tanácskozásainkban és a helyi sajtókban ez honosodjék meg.“ Ezen valóban arany szavakat a közgyűlés a legnagyobb csendben s figyelemmel hallgatta végig s jó idő telt el, a mig ismét szólásra jelentkeztek. A következő szónok Kovács Leó volt, aki a hírlapok részéről történt megtámadta- tása s a közgyűlés iránt tanúsított gyanúsítások folytán Mátray Lajos bizottsági tag, mint a „Szatmár-Németi“ szerkesztője iránt bizalmatlanság megszavazását indítványozza. Dr. Fejes István ezt el nem fogadja s kéri a polgármestert, hogy jelentéseiben a hírlapokra való hivatkozást hagyja ki A polgár- mester válaszában kifejti, hogy a hírlapokban ellene intézett támadásokkal szemben csak is a közgyűlés előtt védekezhetik, mert a hírlapokkal polémiába nem elegyedhetik s ezt tenni is fogja mindaddig, a mig a közgyűlés által el nem tiltatik. Mátray Lajos hírlapi czikkeiben foglalt kifejezéseinek értelmét igyekszik magyarázni, indokolva, hogy ő mindég a nép érdekeit védelmezte s roszakarattal sennit sem támadott. Fáj neki, hogy önzetlen szolgálataiért bírságolásnak lett kitéve s tiltakozik a megrovás ellen. Dr. Kelemen Samu nehány szóban reflektál a Mátray szavaira s kijelen i, hogy a megrovás iránt tett indítványt el nem fogadja, hanem javasolja, hogy a polgármesteri jelentés vétessék tudomásul s a dr. Farkas Antal beszéde egész terjedelmében vétessék jegyzőkönyvbe. Végül szólott még Csomay Imre, aki a tárgyalás elején nem lévén ott, nem tudja miért van megbírságolva, de tiltakozik az ellen s hiszi, hogy a kormány azt helybehagyni nem lógja. Miután Kovács Leó indítványát visszavonta, a közgyűlés a polgármester jelentését tudomásul vette s dr. Farkas Antal beszédét jegyzőkönyvbe vezettetni rendeltette Szolgáljon ez örök emlékül az utókornak s ha elragadja őket a szenvedély, üssék föl a jegyzőkönyv ezen lapját s lássák milyennek kell annak lenni, aki a törvényhatóságban a nép képviseletére méltó akar lenni. Ezzel véget ért az inczidens s kezdetét vette a tárgyalás. Magáról a közgyűlésről keveset mondhatunk. A szakosztályok által e'őkészitett ügyeket a közgyűlés elfogadta. így az 1901. évi költségelőirányzatot, a melynél a legérdekesebb az volt, hogy a közgyűlés 98°/„- ról 93°/„-ra szállott le, de hogy ez is csökkentessék, kiküldött egy bizottságot, hogy uj jövedelem források iránt adjon javaslatot. A közúti 1901/1902. évi költségelőirányzatot változatlanul elfogadta, de a 10%-ik minimális adót magasnak tartja s a kormányhoz felterjesztést rendelt tétetni, hogy a Dobfelé vezető országutat vegye állami kezelésbe. A városház előtti téren elvonuló folyókának fedett beton csatornával való kicserélése iránt tett intézkedést tudomásul vette. Az esküdt bíróságok megalakításához közgyűlés 4 bizalmi férfiút választott. A kereskedő, valamint az ipariskolai számadásokat és költségvetéseket a közgyűlés elfogadta s a mutatkozó hiány fedezésére a kereskedelmi minisztériumhoz segély iránt felterjesztést, valamint a debreczeni kereskedelmi és iparkamarához megkeresést rendelt ; tétetni. A pénztárvizsgálatról beadott jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A Kölcsey ünnepély alkalmával befolyt 512 k. 04 fill, jövedelmet a közgyűlés a I „Kölcsey-kör“-nek ajándékozta azzal, hogy annak jövedelme a múzeumra fordittassék. Végül a csei erdei tűzifának a Neuschloss czég részére történt eladását a közgyűlés tudomásul vette. Ezzel a közgyűlés véget ért. A tanítók háza. 7. Az inter nátusok fentartá- s á r a fordítható összeg nagyságát, az egyesület j pénztárosának javaslatát figyelembe véve, az j „Eötvös-alap“ számtartó könyveinek adataiból i kimutatandó adatok alapján évenként január hó első hetében állapítja meg az „Eötvös-alap Gyűjtő [és kezelöbizottság“, a melynek tiszte, hogy vi- lágosan kimutassa azt is, hogy mily mértékben ! járul a Tanítók Házai iiiternátusaiuak közös kiadásaihoz mennyi az egyesületi rendes és az egyesületi rendkívüli tagok javára fordítható évi jövedelem és mennyi az az összeg, amelyet az „Eötvös alap“ az internátusokban elhelyezhető rendes és rendkívüli tagok fiainak a javára fordíthat és j hogy mennyi az az összeg, a mely fölött az alapszabályok és az alapitó levelek értelmében az j egyes alapítók rendelkezhetnek. 8. Az „Eötvös-alap gyűjtő- és kezelő orsz bizottság“ állapítja meg évenként a „Tanítók-háza“ igazgató tanácsának javaslatára az internátusok költségvetését, a melyet az egyesület elnöksége az évenként február 2-án megtartandó egyesületi rendes közgyűlésen jóváhagyás czéljából be tartozik mutatni. 9. A „Ferencz JózsefTanitók Házában“ elhelyezendő országos jellegű közoktatásügyi egyesületek gyűlési és irodai helyiségeinek fentartásáról is az „Eötvös alap“ gondoskodik, a fentartás költségeihez azonban az illető országos jellegű egyesületek is hozzá járulnak abban a mértékben, amelyet erre nézve az „Eötvös-alap gyűjtő- és kezelő bizottsága“ a „Tanítók háza“ helyiségeit igénybe venni óhajtó egyesületekkel közösen megállapít. 10. A „Budapesti Ferencz József Tanítók házának“ az e czélra alkalmas részében a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által elhelyezendő „Országos Tanszer muzeum“ és „Országos Paedagogiai Könyvtár“ fentartásáról az állam gondoskodik. III. A tanítók házainak igazgatása. 11. A tanítók házai am. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alatt állanak. Ezt a főfelüg}'eletet a miniszter az „Eötvös-alap“ felügyeletével megbízott miniszteri biztos által gyakorolja; a kinek tanácskozási és szavazati joga vau az igazgatótanácsi és felügyelő bizottsági üléseken, valamint az „Eötvös alap“ minden gyűlésén. 12. Az intézményt az igazgató tanács kormányozza, s hatásköre mindkét intézetre kiterjed ; a belügyek vezetését: a) az igazgatótanács; b) a felügyelőbizottság és c) a gondnok intézi. (Folyt, köv.) Színészet. Okt. 6-án az aradi vértanuk emlékére díszelőadásul Beöthy L. és Eákosi Viktor „Aranylakodalom“ czimű látványos színmű adatott Mátrai L. prologjával, melyet Holéczy ! I. mély érzéssel, kitűnő színezéssel szavalt el. j Úgy a kiválóan szép költemény, mint a briliáns j szavalat zajos tetszést aratott. A darab szerep- | lői derekasan megállották helyüket. Holéczi I. (Koltainé), Kalmár (Koltai) mint főszereplők | kitünően alakítottak. Hetényi (Krausz) jóizü humorral interpretálta a darab komikus alakjának egyéniségét. Mellette méltán dicséretet érdemel Virág Mikulák Janó szerepében. A többi szereplők is, kiket itt bajos volna egyenként felsorolni, dicséretes igyekvéssel működtek közre. Közönség nagyon csekély számban volt jelen, de a kik ott voltak, lelkes tapsokkal tüntették ki az előadást, mely közel éjfélig tartott. meggyőződését durván megsértették és amelyek a kedélyek csillapodását éppen nem mozdítják elő. Miután tudom, hogy édesapánknak ezzel a beszédjével más helyen is foglalkoznak, nekem csupán a feladatom azon egyszerű megjegyzés, hogy neki, a jogok és kötelességek védőjének, ehez a beszédjéhez, a közérzés nevében szeren- csekivánatomat egy igénytelen mezei bokrétában ezennel bemutassam ! (És ezt az arany beszédet a tekintetes közgyűlés elfogadta és szó- szerint jegyzőkönyvébe iktatni határozta.) Leó bácsi, a szabadságharczos. A méltóságos urnák igen roszul esett, hogy j őt a klikkek uralmához sorozták. Ez csupán az j árnyalat dolga. Mi tudjuk, hogy a méltóságos j Urnák, hogy telt el az élete ! Jelszava mindig j az volt: A haza mindenelőtt! Most mikor ennek j a városnak szentélyébe tért pihenni, az a czélja, hogy mint a haza, ez a város is fölvirágozzék. Most, hogy a rendezési szempontokból ellentétes nézetek fölmerülnek, nem az a kérdés, hogy a szenvedélyeket föllázitsuk, hanem lecsilapit- suk, mert ez az ut az anarchiára vezet. Mint ismerője ennek a társadalomnak, indítványozza legjobb meggyőződéséből, hogy mondja ki a közgyűlés ama lapnak iránya fölött, mely itten szóban volt, roszalását. Nehéz agygyal és nehéz szivvel. Én már közel harmincz éve ülök köztetek a sajtó asztalánál. És ón is becsülöm valamire a sajtószabadságot. Azonban ezzel a szabadsággal mindig úgy éltem, amint azt a jog és az igazság megkövetelte. Most már igen súlyosak reám nézve a fölmerült körülmények; tudniillik, hogy dr. F e- j e s István szerkesztő ur csupán addig védelmezte a sajtó szabadságát, mig kitűnt, hogy nem az ő lapjáról van a beszéd. Tehát gyermekeim, idézvén a költőt: Más berekben másként szól az ének! Lenyessük az ágakat. A polgármester ur jogosnak véli, hogy az állásának méltóságát a közgyűlés színe előtt védelmezze meg. En ezt igen helyesnek tartom, mert a közszellem más podgyásszal utazik, mint a közönséges emberek. Élek és tüskék vannak a közéletben és ha a nem hivatott kezek rázzák a rongyot, abból elvégre is vörös posztó lesz. Elvágom tehát az öltözékemtől az uszályt és azt követelem, hogy bár nem szívesen, de sajnosán gyakorolom azt a jogot, amelyet nekem a fehér kesztyű letétele mellett az ón állásom megenged. (Elégtételt adott a közgyűlés.) És igy történt! A polgármester ur gyakorolta ezt a jogot, Mátray szerkesztő ur és Csomay Imre bizottsági tag ur a Vigadó ellen és a népgyü- lés betiltása miatt beadott felebbezés ügyében használt tiszteletlen kifejezések miatt egyenkint 100 korona bírsággal lettek megbüntetve. Dr. Törseök Károly ügyvéd ur pedig 200 koronával. Ezt a büntetést magam részéről aláírom, bár a harmadik urat nem ismerem, de sejtem, hogy ő virágszál a jövő bokrétájából! Mátray szerkeszö ur védekezik. Tudjátok, semmisem könnyebb, mint a nép szeme ' előtt valamely tekintélyt lerontani. Es ha én egy kártyát akarnék kijátszani Németinek lakosai ellen, akkor csak ez a jelszavam : Mátray ur az urakkal tart. Biztosra veszem, hogy ezt a mondatot nem kell ismételni, mert ö a képzelt bálványról azonnal leomlik. És én nem voltam megelégedve az ő védekezésével, mert nekem szokásom, hogy ama elvek mellett, amelyeket kimondok, a késhegyig megyek. És mit tett Mátray ur ? Hálás köszönettel tudomásul vette lapjának helytelen irányban való vezetését és miután a közgyűlés ennek kifejezést adott, ő ebben megnyugodott. És ha egy bátor emberre van szüksége a helyzetben, azt magán kívül keresse ! Összevisszaságok. Amint ón a közgyűlésben végig jelen voltam és többféle felszólalást megfontoltam és meghallgattam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a jogok gyakorlásában, a mi elnökünk nem főispán, hanem hideg előkelőségével—gróf volt. 1001.
