Szamos, 1900. szeptember (32. évfolyam, 71-79. szám)

1900-09-16 / 75. szám

Á testvérgyilkosság a Kúria előtt

Papp Béla és Zsoldics Mihály felett,, mint a bpesti lapok részletesen hozták, f. hó 13-án tárgyalt a Kúria. A tárgyalás Budapesten is nagy senzácziót okozott, a közönség a tárgyalási termet zsúfolásig megtöltötte.

Tíz órakcr jelent mega biróság C zord a Bódog elnöklete alatt, melynek tagjai Szó k ác s Ferencz dr. előadó, Mikó Miklós, Nyers Lajos, Hierovnymi Béla, Podh orány i Gyula dr. és Garam Jenő kúriai bírák voltak. A vádhatóságot Hammers berg Jenő koronaügyész képviselte. A védelem részéről je- leu voltak a Zsoldics képviseletében H e r m a nn j Lipót dr., a Papp Béla képviseletében dr.' Kelemen Samu, Papp Zoltán képviseletében! mint kirendelt védő Günther Antal dr.

Szék ács Ferencz előadó tárgyilagosan : ismertetve a gyilkosság ténykörülményeit és az esküdtszóki tárgyalás lefolyását^ miután Hammersberg koronaügyész nem óhajtott a vé- \ dók előtt beszólni, elnök Hermann dr.-nak adta át a szót, ki a Zsoldics védelmének súlypontját arra helyezte, hogy őt akarati elhatá-1 rozásának teljes leszerelésével bírták rá a gyil-1 kosságra. Önkéntelen eszköze volt zsarnok i urának s nem számítható be neki büntetjogilag ■ az elkövetett cselekmény. Igazságos ítéletet kér.! Utána dr. Ke Imen Samu tartqtta meg beszé-! dót, melyet úgy finom dialektikájáért, mint i művészi szerkezetéért teljes egészében közlünk : ;

Nagymóltóságu ElnökUr!

Nagymól tóságu kir. Curia!

Semmiségi panaszt jelentettem Papp Béla; érdekében a szatmári esküdt-biróság határozata 1 ellen a büntető perrendtartás 384. §-ának 9 ik pontja alapján. Mert a biróság mellőzte a törvény 23S. §-ára alapított indítványomat, hogj7 a vádlott elmebeli állapota az orvosi igazságügyi tanács részéről az 1890. évi Xl-ik t. ez. 2-ik § ának e. pontja értelmében közvetlenül megfigyeltessók és az alapszakórcői vélemény felülbiráltassék. És semmisógi panaszt jelentettem az esküdtbiróság Ítélete ellen a bprt. 385. §-ának 1), pont b), és c), alpontjai alapján az előadó ur Öméltósága által ismertetett okokból és a 3-ik pont alapján, mert az Ítélet lényeges enyhítő körülmények figyelembe vételét mellőzte.

Az a kötelesség hárul reám, hogy panaszomnak élő szóval is okát adjam. Földerítsem, minő sérelem esett a törvényen, mely a jogrendszabályainak foglalata és minő az igazságon, mely a törvénynek végczélja.

Nagymóltóságu kir. Curia!

A mint országszerte végig futott a hir, hogy Papp Béla testvóröcscsót megölette, az

előkerült a fiú, dobogó szivére ölelte, úgy rebegte el halk imáját.

— Áldja meg az Isten mind a két kezével! —

*

A Pistukából lassanként Pista lett. Kijárta már a falusi iskolát, határozni kellett fölötte, mi legyen belőle, maradjon-e parasztnak, vagy váljék kaputos emberré.

István gazda nem sokáig tanakodott. Hisz rég megmondta már a tanító ur, hogy égbekiáltó bűn volna, ha tovább nem palléroznák a fiú ritka szép eszét, gimnáziumba kell járatni, aztán meg egyetemre.

Az anyjuknak aggodalmai támadtak.

— Sok pénz kell ahhoz, nem is győzzük talán. Aztán meg úgy szeretném, — tévé hozzá egy könyet törölve szeméből, — ha nálunk maradna a Pistuka —

De már erre felfortyant a gazda.

— Mit tudsz te hozzá ! Nagy ember lesz belőle, kimondtam s azzal punktum ! Csak nem hiszed tán, hogy itt lesz azzá. Lesz ördögöt ! Elparlagiasodik, elbutul s lesz belőle sült paraszt, mint az apja. Meg aztán nem győzzük pénzzel? Hátha puliszkán élnék esztendeig, nem taníttatnám tovább ? De biz igen s úgy is lesz!

Az anyjuk nem szól rá semmit. Tudta, hogy nem jó az öreggel tengelyt akasztani De este, amikor megcsókolta a Pista gyereket, meg nem állhatva, hogy meg ne kérdezze tőle:

— Pista lelkem, mondd meg igazán édes anyádnak, fogod-e mindig úgy szeretni, mint eddig, nem felejted-e el abban a nagy városban a szüléidét?

(Folyt, köv.)

also szó minden ember ajkán a kétkedés szava volt: lehetséges-e ez? De a mint az első hírek általános gyanújából mind határozottabban jontakozott ki a részletes bizonyosság, az első íétkedésből kisarjadzva egyazon ágon hajtott ki i második kétség : lehet-e ilyesmit ép elmével ilkövetni ?

E kétség csak egy embert nem zavart meg lyugalmában: a vizsgáló biró urat. A vizsgálat nagy részletességgel, mondhatnám szélesen meg isottmederben folyt; elismerem, sok gondossággal s, a bünpör anyagának összehordásában, a Jüntett külső mozzanatainak egymás mellé Uesztésében.

De hogy e bűnös cselekmény burokján jelül mi a mag, — hogy annak eredményéjen mi a belső okság, hogy ennek az érthetetlen cselekménynek mik hát a megórt- tiető indító okai, hogy minő lelki folyamat j íömpölygött ott, ahol ma csak a fizikai és jrkölcsi rombolás munkáját látjuk : — a lényeges kérdéseknek ez az egész serege mindvégig i vizsgálat kapuin kívül maradt.

Csak mikor a hónapokon át húzódó vizsgálat, teljes befejezést nyert és az iratokat a kir. Ügyészséghez kellett volna áttenni: immel- ímmal, nehogy valamiképen e hiány miatt akár az eljárás, akár később az i* * élet megsem misithetö legyen: elrendeltetett a vádlottak elmeállapotának megfigyelése és ennek eszközlésére a szatmári orvosi fakultásnak két tagja nyert megbízatást.

Távol áll tőlem, hogy az orvos uraknak akár szakképzettségét, akár lelkiismeretességét kicsinyeljem. — Még kevésbbé illenék hozzám, a vidéki ügyvédhez — ha általános elmésségekbe bocsátkoznám a vidéki orvosok szakszerűsége felől De egy dolog vitán felül áll előttem: hogy a lelki és elmebeli állapotok specziális kortanában, a legnehezebb és legsajátlagosabb megfigyelésnek és megállapításnak ebben a körében, a vidéki orvosnak, már ezen helyzeténél fogva sincs kellő jártassága. Ebhez hosszas és oly szakszerű gjmkorlat szükséges, mely a nagy és külön elméleti készültségnek köszörű- kövén, csiszolódott ki.

És bizonyos az is, hogy ha bárkit itt közülünk az a fölötte fájdalmas csapás érne, hogy saját hozzátartozójának lelki vagy elmeállapota felöl merülnének föl kétségei: a két szatmári orvos urnák megállapításában, mint véglegesben, egyikünk sem nyugodnék meg. És ma mégis ember élet fölött akarunk dönteni ezeknek a véleményeknek alapján.

Készséggel elismerem hát, hogy a tisztelt szakértő urak tekintélyek az összes szokásos külső és belső bajokban, de az orvos urak őszinte sajnálatára, védenczemet e bajok egyike miatt sem kellett megmenteni a halálos veszedelemtől, sem porral, sem pirulákkal, sem a betegséget kihúzó flastromokkal.

Azt pedig kénytelen vagyok konstatálni, hogy ezek % nélkül, a szakértő urak nem igen tudták, mihez fogjanak a vádlottal.

Úgy tartották, hogy az lesz a lehelyesebb, ha mindenekelőtt bemutatkoznak illetőleg tudtára adják, hogy ők most az ő elmebeli állapotának megvizsgálására vannak hivatva.

A kutatásnak e kissé különös módszere után megmérték a vádlottnak koponyáját, a nélkül, hogy annak föltűnően nagy 598 miliméteres körzetén megütköztek volna, megkérdezték a vádlottól, hogy aludt, mit evett, mit ivott, kit vagy mit szeret és mind ezeknek utána a törvény székhez fejenként 17 frt. ára szakvéleményt szállítottak be, amit - éppenséggel nem lehet drága árnak mondani.

E szakvélemények érdemével fájdalom nem foglalkozhatom, abból az egyszerű okból, mert nincs érdemleges részök. A szakértő urak odavetettek egy általános véleményt, de nem oldottak meg egyetlen kérdést sem, mert nem is tettek föl maguknak kérdéseket. A vádlott suljmsan terhelt leszármazásáról mit sem tudtak és a mikor ez a fötárgyaláson elébök tartatott, ért-1 hető, ha ők maguk véleményük komolyságát, véleményük megváltoztatásával koczkára tenni nem akarták. A tettesnek, annál kevésbbé a bűncselekménynek psichologiájában nem búvárkodtak, abba bele nem merültek, igy azt ki sem menthették.

A gőz- és villamos közlekedésnek ebben a korszakában, a szakértő urak még mindig ekhós szekérren járnak — bocsánat nagyméltóságu kir. Curia — útban az igazság felé nem használhatjuk ezt az alkalmatosságot, mert köztudomásúlag túlságosan döczüg.

Szemben ezzel az úgynevezett szakértői réleménynyel, már annak eredetére való tekin- ettel is indokolt a kétség annak megbízható- iága iránt.

Ám a kétségnek kérdőjelei megszázsszorozód- íak lelkűnkben, amint a tettes személyes kö- ülményeit és a cselekmény részleteit kutatjuk. Hiúdén bűnös cselekménynek eredendő forrása : ragy az értelemnek számitó munkája, vagy a izenvedélynek vihara, moly elsöpri az értelem ?s megfontolás korlátáit.

A hol a tett és annak motívuma józan íszszel meg nem érthető, vagy a hol a cselek- nény mögött nem tapinthatjuk ki a szenvedély Indulatának lázas lüktetését: ott szükségsze- ■üleg lép előtérbe a harmadik ok: az egyén izer vezetőnek vagy lelkületének kóros elfa- ulása.

A Papp Béla cselekményének egyedüli notivumául a vizsgálat és fötárgyalás, úgy a i hogy, egy mozzanatot állított előtérbe : az myagi haszonnak, a pénzszerzésnek vágyát. ?app Béla megölette öcscsét, mert attól tartott, íogy atyja a családi osztálynál meg fogja őt •öviditeni testvére miatt és mert többet akart Irö kölni.

Minő távoli ok ez Nagyméltóságu kir. Duna; mennyire el kell kalandoznia a képzeletiek, ha a messze jövőnek e vágyával akarja megmagyarázni a jelennek szörnyűségeit! Hisz Elemér még alig volt 16 éves, önállósításáról, osztozkodásról az apai vagyonban 8 — 9 év előtt, a mig nagykorúságát el nem éri szó sem lehet. Azután még itt a másik testvér : Árpád. Amerika ma nem az ismeretlen rejtelmes világrész, ahova kalaudszomjas ifjak útra kelnek, hogy soha többé vissza ne térjenek. Tudták is Árpád tartózkodása helyét, hisz szülei havi segélylvel látták el. A Papp ;Béla terveinek útjában lett volna tehát még Árpád is.

És maga Papp Gyula, akinek vagyona felé röpködött a mérges vágyaknak raja, még javakorabeli 55 éves, falusi ievegőn edzett ember, akinek az átlag-számitás szerint is még hosszú igénye van az élethez. A Papp Bélában lobogó fanatikus vágy a bűnös cselekmény elkövetésére, a mohóság, mely a véghez vitelt szakadatlanul sürgette, megmagyarázható-e hát észszeriileg azokkal a távoli czélokkal, melyek eredményeinek mérlegeléséhez meg legalább is egy évtizednek türelmes várakozása szükséges.

Értjük a Zsoldics Mihály bűnét. Két ezer koronát Ígértek neki vérdijul. Két ezer korona nagy összeg, szinte elképzelhetetlenül nagy egy szegény juhásznak a szemében !

Két ezer korona : egy kis ház a falu végen, hozzá hat vékás kert, amiben megterem minden vetemény, a mi a házi szükségletre kell, még a tengeri is, a mivel nagyra lehet hizlalni a baromfit. Két ezer korona: szép szőke szőrű tehén az ólban, bő tejet adó tőgy- gyel. Két ezer korona — ez a mesebeli kincs. Ennél sokkal több pénze tán még a királynak sem lesz ! Nem csoda, ha szegény Zsoldics Mihály feje megszédül tőle és bele bukik az örvénybe.

Értem a Papp Zoltán bűnét is, neki nem volt mit veszítenie. Merre züllik azon az utón, a melyről minden gyalog ösvény csak a kárhozathoz vezet, melyik lesz végre a bűnnek az a köve, a melyen elbotlik és hanyatt vágódik: végeredményében mindegy. 0 éhezett és kenyérért ordított és az éhes ember előtt a kenyérnek nincsen elég drága ára.

De Papp Béla boldog családi életet élt. Felesége volt, akit szeretett, kis fia, akit imád, jó neve, tekintélye, kellemes összeköttetései : vagyoni viszonyai, igaz meginogtak, de pár héttel a gyilkosság előtt családja teljesen rendezte azokat. Példáját nem tudom annak, hogjr gyilkos merényletbe a tettes, hacsa - elhatározását nem bosszú és gyülölség sugallta, valaha nagyobb vagyoni és erkölcsi betétet vitt volna koczká- zatul, mint Papp Béla.

Van-e hát józan észszel megmérhető, fölfogható arány a jelennek koczkázata és a távoli jövőnek vagyoni kilátása között?

Csak egy esetben — talán. Ám azokat a kombinátiókat, melyek imitt-amott föl röppentek, hogy Papp Béla idővel elpusztította volna másik öcscsét és édes atyját is — utasítsuk el magunktól. Mi a föltevéseknek e süppedékes mocsarába nem léphetünk ; hagyjuk az ily mese-szövést azoknak, akiknek az rendes foglalatosságuk : az álmos könyvet olvasó vén asszonyoknak.

Az a magyarázat tehát, a mely eddig,