Szamos, 1900. augusztus (32. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-05 / 63. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap augusztus hó 5. 63-ik szám. A Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZ ATM ARME GYE I GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Á Szatmármegyei Gazdasági Egyesülethez. Köztudomású dolog, hogy a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület, főleg az utóbbi időben mindinkább szélesebbre és mélyebbre hatolva igyekszik megvalósítani azt a régi hasznos czélt, melyet munka-programmjában maga elé tűzött. Különösen mióta az állam egyre sűrűbb érintkezésbe lép a hasonló irányú egyesületekkel s a íöldmivelésügyi miniszter az általános elméletek és nagyhangú phrázisok hangoztatása helyett a mindennapi életfeltételek gyakorlati megvalósításának eszközei ről gondoskodik, ennek a törekvésnek praktikus iránya megérezhető a gazdasági egyesületeken is. Részben ennek a természetes iránynak az eredménye az a felfogás is. mi egyre népszerűbbé kezd válni, hogy t. i. a gazdasági érdekeknek -- ott, hol ez lehetséges — egy nyomon kell haladniok az ipari érdekkel Gazdának és iparosnak támogatniok kell egymást, mert egymásra vannak utalva. Az előbbiek, mint a nyers termények előállítói, az utóbbiak, mint annak feldolgozói E kapcsolat jelentőségének felismeréséről tanúskodott a Szatmármegyei Gazdasági Egyesületnek a múlt év októberében szándékolt az a törekvése, mely szerint egy általános gazdasági kiállítással kapcsolatban tért óhajtott nyitni e város és e megye területén levő s a gazdálkodással szorossabb J viszonyban álló iparágaknak arra. hogy iparosaink készítményeiket bemutathassák s a fogyasztó gazdákkal megkedveltessék. Ez alkalommal kiállítható lett volna minden olyan gazdasági eszköz vagy ipar- czikk, mely a gazdálkodásnál czélszerüen felhasználható. Köztudomású dolog azonban, hogy a szegedi kiállítás miatt akkor az eszme nem volt megvalósítható. Iparosaink akkor örömmel ragadták meg az alkalmat, s az Egyesület elismerésre; méltó figyelmét a maga értékének egész súlyában felfogták s a felajánlott érintkező kapocsnak indokoltságát, ha a tervezett ki-! állítás megtartható lett volna, bizonyára eredményesen beigazolták volna. A tavaly megnyilatkozott érdeklődésre j támaszkodva e czikk Írója újból fölveti az eszmét: nem volna-e czélszerü az Egyesü letnek egy közelebbről tartandó kiállítás alkalmával ez akczióba iparosainkat is belevonnia, miként az az elmúlt évben terveztetett. A kiállítás iránt érdeklődő ezer meg ezer városi és megyei gazdaközönségünknek jó alkalma nyitnék arra, hogy ipari produktumaink javát szemügyre vehesse s meggyőződést szerezzen az iránt, hogy e megye területén is beszerezheti ipari szükségleteinek legjelentékenyebb részét. Tisztelettel hajiunk meg az országos kiállítások czélja és törekvései iránt, hol a verseny széles mezeje nyílik meg a legmagasabb ambicziók előtt is ; de azt is megkeli vallani, hogy az ilyen kiállítások iparosaink legnagyobb részére nézve egy-egy fényes kitüntető érem elnyerésének erkölcsi hasznán kívül a gyakorlati haszon értékével alig bírnak. '—^ Nekünk itt van e megyében fogyasztó közönségünk; itt meg kell győznünk őket arról, hogy a mi gazdasági iparczikkeink is nemcsak méltók a figyelemre, hanem esetleg jobb minőségű kiállításukkal felül is múlják a sokszor csak külső diszre törekvő s inkább szemre, mint haszonra való ipari produktumokat. Ezenkívül eltekintve attól, hogy iparunk fejlődése első sorban a piacz biztosításától függ, tanulságos lehet egy ilyen kiállítás magukra iparosainkra is, kik egybevethetik a különböző készítményeket s az esetleg tapasztalt előnyöket az ipari előállítás tekintetében hasznukra is fordíthatják. Igen sok iparosunktól hallottuk már azt a panaszt, hogy költséges kiállításuk, mely- lyel országos versenyeken vettek részt, semmi gyakorlati haszonnal nem járt s azokról legfeljebb a nagyon magasan felszámított térdij érzékeny emlékeivel távoztak. A közvetlen haszon s a magas térdij szempontjából eredő panaszt méltányoljuk, de azt kereken tagadásba vesszük, hogy haladni kívánó iparos bármily kiállításon is ne találna valami olyat, mit iparága szempontjából értékesíteni tudna, vagy legalább összehasonlítás által a maga iparczikkeinek A kritika. Irta: Marosán János. A vidéki Thália papjai egyikéről vau szó. A vidéki szinészvilág ismert és kitűnő tagja Romffy ur valódi színművész volt. E pályaválasztásra nem az anyagi dotáczió kecsegtette, hiszen ha műérzéke, vagy kiváló tehetsége arányos lett volna gagejávaí, az kritikán aluli lett volna. De Romffy ur egy jobb. s boldogabb jövő reményében a vidéken küzködött, városról-vá- rosra járva s mindenütt kellemes estéket szerezve kiváló drámai talentumával. Valóságos színész volt testben és lélekben eg3'aránt. Valódi művész. Hatalmas testalkata, mi egy színészre nézve mindig előny, mert van publikum, mely a színpadi alakban is tud gyönyörködni, súlyt kölcsönzött lelkes művészettel kreált szerepének hatásához. Különösen a nagy kaliberű tragikus szerepek kreálásához ragyogtatta fényes tehetségét. A vidéki publikum, mely a szinmüvészet- tel szemben nem viseltetett elfogultsággal, nem egyszer rótta le a művész iránt táplált szerete- tét, nagyrabecsülését úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Da az élet nehéz, tövises, göröngyös. Igaz, hogy a színész élete varriacziókban gazdag : uj ember, uj vidék, uj sziuház és szerep, ezek mind elég változatosságot és szórakozást Ígérnek, de a vidéki színész keserű mosolylyal jegyzi meg: ha a cassa üres, „variatio non de- lectat“. Igaz, az anyagi jólét állítja helyre és tartja fennt a léleknek egyensúlyát ; ha a bil- lance elromlott, be állnak a zavarok, melyek egy vidéki színtársulatot a szétoszlás és bukás törvényébe sodor menthetetlenül. Egyes vidékeken a Fortuna istennő kedvez j a Thália papjainak és elég jó anyagi helyzetet teremt számukra. Igen, de ilyenkor a jó papok I közül néhány bizony megfeledkezik szerepéről : és este, szerepe egyszeri elolvasása után minden ! reményét a sufflenssugóba helyezve, kirukkol a .színpadra, hol aztán csak vergődik, küzködik. Ezek már színművészek nem lehetnek, ezek I egyszerű kenyér-keresők. Romffy barátunk nem ehez a kaszthoz tartozott. 0 minden szerepet gondosan betanult, sőt nemcsak, hogy betanulta, hanem azt tanulmányozta is és kötelességéből lelkiismeretet csinálva szerepét művészi niveaura emelte. Ezzel j szerzett a publikumnak- élvezetet, ezért volt ő j művész. De művészetének szépen fénylő fák- | lyája elárasztotta a vidéket, mely szűk körnek | bizonyult be már művészetének ragyogtatásához, J hiszen már majdnem két évtizeden volt a vidék I kiváló színművésze. De nem volt ismerőse, .nem volt protekcziója, elfeledkezett róla mindenki s niár-már reményét vesztve az üldöző sorsnak adta magát, a mikor egyik széleskörű ismeretséggel biró jó embere egyik fővárosi első rangú színház igazgatóságának figyelmét felhívta Romffy színész művészete iránt. És Romffy egy napon csakugyan kapott az igazgatóságtól meghívó levelet vendégszereplésre három estére szerződtetés czéljából. Mondanunk sem kell talán, hogy a derék művész nagyon örvendett a meghívásnak. Egész életét megváltozottnak látta. Lelkében a már- már kialvó remény újra éledt ; vége lesz tehát végre valahára ennek a nyomorult vidéki állapotnak, nem lesz többé nomád élete Egy biztos és jobb jövőt ígérő kikötőbe jut el, hol egyedül a művészetnek és publikumnak fog élni. Szóval szép reményeket fűzött össze Romffy és alig várta az indulás óráját. De ugyan ekkor arra is gondolt, hogy vájjon a vendégszereplés meg- hozza-e az annyira várt szerződtetést? Vájjon a fővárosi publikum könyörületes lesz-e. Vájjon nem mondja-e ki a bukást jelző verdiktet ? Vájjon nem fog kellenni újra vidékre jönni, kollegái gunyjának czéltáblája lenni? Vájjon beválik-e a művészete ? Mind ezek oly kérdések voltak, melyekre Romffy ur hirtelen nem tudott válaszolni magának, de remélt és bízott önerejében. Az ezredéves kiállítás orvosi juryrea-nek valamennjú hasonnemú viz között, egyedül ítélte oda a 'Nagy Miileniumi érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg 0 i Felsége által egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz József ke- seriivizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. — Kizárólagos raktár LŐVÍn£feF Józsefnél. Ferencz József keserüviz
