Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)
1900-06-07 / 46. szám
XXXII. évfolyam, Szatmár, 1900. csütörtök, junius t;ó 7. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. 46-ik szám. * Iß <v \ \ />'.*?. it& A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár:. Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 ko: Egyes szám ára 20 fillér. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Kisgazdák tanulmányi kirándulása. Hogy kisgazdáinkban a jobb gazdálkodás iránti érdeklődés mindjobban felébredjen, s hogy példát lássanak, melynek nyomán ez igyekezetüket kielégíthetik, a íöldmivelésügyi miniszter ur saját tárczájának költségére, évenként az ország minden vidékéről alkalmat nyújt a kisgazdáknak, hogy a törekvőbbek közül azok is, kiknek anyagi helyzetük ezt sajat költségükre meg nem engednék, egyes mintaszerű uradalmat, nevesebb állattenyészetet, vagy laiskolát meglátogathassanak. E csoportos kirándulások az idén is szerveztetni fognak, de az eddigi útitervtől eltérően, ez idei 72. tagból álló csoport a karczagi földmives iskolát fogia meglátogatni. A kirándulás tervezete a következő : Szatmárra indul a csoport junius hó 22-én este a 7 órai vonattal. Karczagra érkezés éjjel V21 órakor, hol az iskola igazgatója fogadja a csoportot, Innen a kirándulók besétálnak a közeli város vendéglőjébe, honnan reggeli után hajnalban a földműves iskolához rándulnak ki gyalog. Ebéd és vacsoráról ugyancsak a mintegy félórányira lekvő városban lesz gondoskodva — Vissza indulás Karczagról az esti vonattal. A kirándulóknak vasúti jegyről oda és visszautazásnál valammt a földműves Iskoláknál töltött időalatti élelmezés költségeiről gondoskodni nem kell, különléle felmerülhető apró költségek fedezésére azonban minden kiránduló jelentkezés alkalmával 1 koronát lefizetni tartozik. E koronából a kirándulók összes költségei fedezve lesznek, az esetleg fenntma- radó összeg pedig vissza fog fizettetni. A csoportba csakis olyan kisgazdák vétetnek fel, kik az eddig rendezett ingyenes kirándulásokban még részt nem vettek, a múlt télen rendezett gazdasági előadásokat és tanfolyamokat szorgalmasan látogatták, igyekezetüknek jelét adták s a gazgdálkodást nem mint mellékfoglalkozást űzik. A kirándulásban részt venni óhajtók legkésőbb junius hó 13-áig jelentkezni tartoznak a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalánál, e terminuson túl jelentkezések csak annyiban fogadtatnak el, amennyiben a kirándulók meghatározott száma betöltve nem lenne. Nehogy a zavart okozó visszamaradások miatt a csoport összeállítása nehézségekbe ütközzék, jelentkezés csakis az 1 korona előleges lefizetésével fogadtatik el, a mely összeg a kirándulásról elmaradóknak vissza- térittetni nem log, hanem a kirándulók közös költségeinek iedezésére log fordittatni. A kiránduláson résztvevők í. hó 22-én, pénteken este az elindulás előtt legalább egy órával a szatmári vasúti indóháznál megjelenni s ott jelentkezni tartoznak, útközben felszállók csak annyiban fognak a csoportba felvétetni, amennyiben erre nézve előleges határozott megállapodás létesült. Leszámolás. Közli: Melles Emil gör. kath. föesperes-lelkész. (Folytatás és vége.) A kimutatott összeg terhére eddig a következő kiadások és megrendelések történtek: Házankinti gyűjtőknek 17 nap után két egyénnek együtt 20 írt, oltár és szószék terv rajzaiért Varga János urnák 10 frt, Oroszy István asztalosmester az oltár asztalosmunkáját felvállalta 250 frt, a szószék asztalos munkáját 150 írtért, a templomi padokat körülbelül 350 írtért | az oltárlapok, lépcsők, papiszék asztalosmunká- 1 ját 28 írtért,, Horváth és Dinkgreve festők a j két kis tetőkereszt aranyozását felvállalták 11 {írtért, a templomfalak díszítését 45 írtért, a J padok festését körülbelül 78 írtért. A szentély- | ben két kis oltár felső képkeretének kőműves i munkája 17 frt 48 kr. A. még igy fennmaradó összeg és az esetleg még bejövő adomány 149 frt 82 kr., az oltár és szószék festésére és ara- nyo. ’ ára lesz forditva. A tett megrendelések és kiadások összege 1109 frt 30 kr., azaz ezer száz kilencz forint és 30 krajczár. Tartozom vele, hogy hitközségem nevében nyilvánosan megköszönjem óuagysága Góbi Alajosáé Kossuth Gabriella úrasszonynak a főoltárra és a szentély két kis oltárára sajátkezüleg készített becses, Ízléses, remek kivitelű térítőkét, továbbá Januczás György ájtatos hívőnek és családjának a szószékre és az oldaioltárra készített drága térítőkét, Matejcsa József csegöldi lakosnak az oldaloltárhoz szükséges oltárkép és vasrács beszerzésére biztosított 120 frtnyi adományát, valamint Bencze István iparosnak az előkészületi oltárra szükséges oltárkép beszerzésére biztosított 40 frtnyi adomáyát. Megemlítem még, hogy a papiak építését az egyháztanács a f. évi márcz. 18-án tartott gyűlésében határozta el és kimondotta, hogy erre fogja fordítani az 1898. évi országos gyüj- i Szerelem. • pár lépés és bent voltunk a nyárban. Tikkasztó bőség mindenütt. A bokor, hol any- nyiszor ültünk s annyiszor mondtuk egymásnak el a szerelem édes bohóságait, ott áll. Majdnem levóltelen. Kopott, szinebagyott zöldje bánatosan mosolyog. Mert ez a forróság olyan emésztő, mint az édes leány szerelme, a tarka virágok a réten, hol a vig napok legtöbbjét töltöttük, fakó szirmokkal bámulnak bele a rezgő levegőbe. Szellő, árnyék nincsen. Csak fény meg napsugár, ami öl. A szerelmünk pedig még a régi. A hogyan megláttuk egymást és megszerettük, úgy rajongok most a szép szemedért. Te azt mondtad, hogy szeretsz. Elhiszem. Mert jó, engedelmes fiú vagyok. Engedelmes ! Más kételkednék a te jó szivedben, — hiszen olyan szeszélyesek a leányok — de ón imádlak s benned megtestesülve látom a meny minden üdvét, boldogságát. A mi szerelmünk nem lesz más scha. Olyan fiatalos bohó, mint a milyen egy árva madárpáré lehet az erdő sötét lombja között. A mi szerelmünk el nem múlhat; a hideg ősz, a szürke tél nem árthat annak. Ab ! a tavasz szülte, virágok között nőtt olyan nagygyá, mint a milyen most. Élünk, mert szerelmesek vagyunk és nem azért, mert élnünk kell. A nyár, ha elmúlt, mint a hogyan minden e lmulik, a mi lett s eljött az ősz, a sárga levél sárga virágra emlékeztetett. Egy borús reggelen láttalak meg. Te észre sem vettél. Kicsinyeket, nagyokat egyaránt, üz egy végzet. Nekem az előtt is gyötrődnöm kellett, mielőtt te szerettél volna. Sötótes bárányfelhők fedték az eget, borongó érzés szállta meg a lel kernet s nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy te vagy az, a kit szeretni tudnék s a kit szeretnem kell. Az a szőke teremtés, aki ott közelünkben lakott s a kinek egyebe se volt, mint a dal, a mit annyiszor hallottam, a lelkem egyik ábrándja lett. Te voltál az! Nem a gyermekkor ábrándja volt már. Nem! Egy szebb, egy mindenható érzés fogta el az ifjú keblet: neked s érted élni, talán meghalni; milyen édes gyönyör lett volna mindenik. Az álom, mert csak álom az, eltűnt s ha fel kellett ébredni a valóságra, legalább megmaradtál nekem te. Ne tekints vissza. Nem látsz ott mást, csak egy kesergő félénk, árva fiút, aki semmit sem tud még, a kinek a lelke tiszta s a ki azt tudja csak, hogy élni jó, mert olyan boldogító az a szerelem . .. Aztán eljött a nyár a tavasz után. A szerelem virága fejlődött, nagygyá, széppé lett; egy álomországban sem lehet olyan virág, mint az volt, a te meg az ón szerelmem együtt. Két szív együtt dobbanásánál van-e fenségesebb zene ? A félő s remegő ajkak mézénél tudnál-e istenibb, boldogitóbb édességet? Te mondtad, hogy igy élve, még a rengeteg szenvedéssel teli földön is elviselhető az élet terhe. Nem bölcselkedtűnk mi. Az ifjúság száraz bölcseleté nem zavarta meg a mi életünket. A ma, a jelen volt az, a minek ha éltünk, nem vettük észre, hogy za idő múlik, hogy az élet fut s ott hagy minket megvénülve és mégis ifjan. Csak azt tudtuk, hogy ha eljő az idő, mikor a virágnak le kell hullani s a dal elhal a sötét éjszakában: egymást átölelve fogjuk itt hagyni ezt a földet, hogy folytassuk a szerelmet ott, a hol nincsen más, csak örök nyugalom és boldogság. Folytassuk ? Nem! Mi nem folytatjuk, hiszen még akkor is fogjuk szeretni egymást, a mikor a lélek halványan áll egy közös, nagy akarat előtt, aki bennünket épen úgy szeret,- mint a hogyan mi egymást imádjuk. Nem tudhat elválasztani a tér, az idő. Összeforrtunk. S a megpróbáltatás csak növelné az érzelmeket, a mik lázas kebleinkben keletkeztek annyi időn keresztül . . . Igen, a nyár volt velünk. Mindenütt a barna lemrndás, a semmit nem értő állhatatlanság, csak mi álltunk ott a virággal körülfont mezőn kéjjel égő arczczal. Egy árva szellő, ha jött felénk, az is elkerült; el, mert nem akart bennünket, szivünk titkos dobbanását zavarni. A madár csöndes, bús nótákat énekelgetett az árnyas ligetben ; oda hallatszott s mi a gyönyörtől, kéjtől megittasodva, elfeledtük, hogy itt élünk, a hol csak emberek látnak és semmi más. Feledni mindent! Feledni! . . Beborult!.. Felhők jöttek, felhők úsztak SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak •* zatmáron, a lap kiadóhivatalában f^etendők.
