Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)

1900-06-03 / 45. szám

XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap, junius hó 3. 45 ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. O V Előfizetési ár: Egész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Pünköst ünnepén. „A hitnek, a szeretetnek, a józan el­mének lelke.“ Ez töltetett ki évezredekkel ezelőtt az emberekre. A szentlélek, a szülő és mozgató ereje mindennek, ami erkölcsi­leg nemes Az a szél, melynek zúgása haj­danán csak egy kicsiny hajlékot töltött meg, az a „kettős tüzes nyelv,“ mely csak egv kicsiny csoport fölött lebegett, betöltötte az egész föld kerekségét, közöltetett az emberi­séggel, megrázta a földet sarkaiban, uj életre költötte a szunnyadó lelki világot. * Egyszerű, tanulatlan, félénk emberek ki­csiny csapatját mutatja e nap emlékezete. A bánat nehéz terhe nyomja szivöket, mert hü barátjuk elhagyta őket. A tudományt, melyet, mint drága kincset végrendeletében szivökre köt, félve vallják magukénak. .Hir­detni nem merik megbízatásukat. Gyáva fé­lelem fogja el leikeiket. Imádkozva ölelik át egymást a főváros egy kicsiny hajlékában. Egyszerre csak megrendül a kicsiny hajlék Összeomlással fenyeget. Szélvihar tá­mad, de csodálatos, nem oda künt, hanem a kis ház belsejében; szokatlan fény világo­sítja be a szobát s a kicsiny csoport meg­rendül, a félelem megfagyasztja az imádság szavait ajkaikon. A hit ezt hirdeti: „vették a szent lelket * Jeruzsálem piaczán tolong a néptömeg. Vallásos szokás gyűjtötte őket össze. Az or­szág minden részéből összegyűlt emberek egymástól a napi hírek után kérdezősköd­nek. Hirtelen egy kicsiny csapat jelenik meg közöttük. A- gyáva tanítványok parányi tá­bora. Kezdetét veszi a nagy művelet. Elin­dul a tudomány világhódító útjára. Átalakul­tak a tanítványok. A hit erős oszlopai álla­nak a néptömeg között. Nincs gyávaság, sem félelem ! A tanítványok mesterekké ma­gasztosulnak. Tudományuk meggyőző ereje megalapítja az örökéltü társaságot, melynek neve anyaszentegyház. * Kezdetét veszi az átalakulás az egész világon. Uj ég, uj föld, hitteljes élet születik. A Szent-lélek tudományát — bár előbb vér- keresztségen mennek át — fölveszik a kü­lönböző nemzetek, oda hajtván magukat a keresztnek édes igája alá. Terjed a szeretet, a szentlélek isteni lehellete átjárja a kebleket. A Szentlélek tudományának hatása alatt meg­születik a kultúra, közklncscsé válik a leg­boldogitóbb eszme: a lélek szabadsága! * Voltak az ó-világnak is tudósai. Tudo­mányaik rendithetlenségében bízva búvár­kodtak. Bölcsészeti rendszerek, melyektől al­kotóik állandóságot vártak, melyeket akkor is megbámultak kortársaik. De mint semmisültek meg mind ezek! A lefolyt századok bizonyítják, hogy azok a világi tudományok, melyeket sokan évtize­deken át fáradozva gyűjtögettek, egy másik tudós csoport által egy nap alatt porba on­tattak. De a Szenlléleknek Istentől ihletett tudománya ma is áll, fénylik, boldogít. * „A mécs világa halvány lobbot vet.“ Egy haldoklónak ágya mellett virrasztanak. Milyen semmiséggé tőrpül minden emberi tudomány ott, a hol a halál utolsó hörgése hallszik ! De nézzétek meg a Szentlélek tu­dományát! Az ekkor ragyogtatja legfénye­sebben tündöklő sugarait A hitnek fáklyája, melyet a Szentlélek ekkor felgyújt, bevilá­gítja a sirok vak éjszakáját s a haldokló, midőn itt e földön már semmit sem lát, nem hall semmit, csak övéinek szivettépő zoko­gását, lát a sirok éjszakáján túl uj eget, uj földet s megnyugodva hunyja le szemeit a hosszú álomra s az elhunyta íölött kesergő sziveket a megnyugvás és viszonttalálkozás csöndes reménye hatja át. * Hol a tudomány, mely a tiednél ma- gasztosabb és boldogitóbb: áldott Szentlélek Is en ? A múlt történetei, a jelen eseményei, a jövő reménye mind a te jóságodról emlé­keznek, dicsőségedet hirdetik! Álljunk meg egy perezre az élet zajában, melyben sokan azt hiszik, hogy nem hallatja a Szentlélek életre hivő szózatát. Emlékezzünk e napon magasabb rendeltetésünkre. S ha érezzük, hogy szivünkben a gonosz indulatok felett a nemes érzelem győzedelmeskedett; ha vesz­teségeink között vigasztalást vettünk; ha a csapások alatt roskadozva uj erőt nyertünk; Égböl lángnyelvek ihletik A tévelygő lelkek vezérit, S ők diadallal hirdetik Az égi szeretet igéit. Az uj tanok szelid varázsa, A szellemet életre rázza : Oh, ér teletniük Lelke jöjj el! Hirdette fennhangon a száj : Minden fény égből jön a földre, Ég fénye, szállj alá, oh szállj ! Hogy el ne tévedjünk a ködbe! S emelni elménket magához Fel az örök fény forrásához: Oh, világosság Lelke jöjj el! Ha szív és ész csatára kél, S kisérve a győzelmi vágytól, n. szív üstjében forr a fér, S az ész sem fogy ki a tanácsból, Helyét az ember hogy megállja, S a harcz dűljön lelkünk javára : Oh, bölcsességnek Lelke jöjj el! S ha egy csapásra romba dűl Felhőkbe nyúló büszke várunk, És omladékin egyedül Csüggedten s elhagyatva állunk; Hogy szivünk meg ne törje bánat, Ki óvod a hajlongó nádat : Oh, erősségnek Lelke, jöjj el. Uralkodjék a földön béke, A hol csak ember él, mozog; S lépjen törvényes örökébe, A nyers erő felett a jog : Oltalmat nyerjenek maguknak A porba tiprott elnyomottak : Oh, igazságnak Lelke, jöjj el! Az atomoknak szárnyain Ezer világ lebeg a térben ! A szeretet összhangja int Felénk, magasban és a mélyben. Ki fentartasz embert, országot, Eget, földet, egész világot: Oh, szeretetnek Lelke, jöjj el! Kertész Lajos. m Az eltévedt fiú. — Humoreszk. — Bereki gazdag gyáros, egy nap kővetkező levelet kapta Pozsonyból Lebényi barátjától, akit sok év óta nem látott: „Kedves barátom ! Fájdalomtól megtörve nagy szívességre | kérlek. Tudod, hogy sok évi gyermektelen há­zasság után az Ég egy fiúval ajándékozott meg, ki testben és lélekben épen serdült és sok örömet j szerzett nekem. Ekkor a sors összehozta egy | fiatal, szegény zongoratanitónővel, akibe bele­szeretett. Nos, fiatal korunkban mi sem voltunk épen regényhősök s azért szemet hunytam, remélve, hogy a fiú csakhamar észre fog térni és váltakozás után fog vágyódni. De reményem nem teljesült. Ellenkezőleg, néhány nappal ez­előtt fiam azzal fordult hozzám, adjam bele­egyezésemet, hogy nőül vehesse azt személyt. Természetesen ellenkeztem — kitagadásról be­széltem, mint ilyen eseteknél szokás, a nélkül, hogy valamire gondoltam volna és eltiltottam neki, hogy ezzel a nővel érintkezzék, kihez — mint moudá — becsületszava köti. Pirongattam őt — s mi volt válasza ? Másnap eltűnt a fehér­cseléddel együtt. Kutatásokat eszközöltem, a nyomok Kiskereskényre vezettek és ma egy privátdetektiv arról értesít, hogy ott, a „Fehér bárány“ szállodában szálltak meg, S most következik kérelmem. Néhány hét óta rheumatikus fájdalmaim vannak, miért is ezt a levelet magántitkárom által Írógépen iratom és oda se jöhetek, hogy fiamat hazzahozzam. czipészmester Eötvös-utcza 2. sz. a Korona szálloda átellcnében Szatmáron. — A szatmárvidéki vásárló szövetkezet, szállí­tója. — A tavaszi idény beálltával van szerencsém a n. é. közönség b. figyelmét üzletemre felhívni. Gonddal, csínnal és szakszerűséggel készítek mindennemű könnyű, finom, és tartós lábbelit, mérsékelten megszabott árak mellett; a hibás ab­normális lábakra különös figyelmet fordítok. — Mindenféle fűzők, valamint czipő fényesitó kenőcsök üzletemben kaphatók. Miklósi Kornél

Next

/
Oldalképek
Tartalom