Szamos, 1900. június (32. évfolyam, 45-52. szám)

1900-06-03 / 45. szám

ha az örök enyészettel szemben feltámadott lelkűnkben az örök éle szilárd hite: áldjuk Istent a mai nap történetéért, áldjuk a legszentebb tudomány közlőjét, keblünk világának újjá alkotóját, hitünk, reményeink, szeretetünk győzelemre segítőjét: a Szentlélek- Istent!

Papolczy Zoltán.

Városok kongressusa

A törvényhatósági joggal felruházott váró soknak győri tanácskozását nemcsak városunk közönsége, de az egész ország figyelemmel és érdeklődéssel kisérte.

Az ügy szerencséjére, egy minden izében magyar, hazafias, fejlődött város. Győr tette nemcsak a kezdeményezést, de a polgárság a város hivatalos vezetőségével összefogva, gonddal és kimerítően készítette elő a 1 auácskozást.

Nem szólok arról az anyagi jólétről, ipari vállalatokról, rendezett vagyoni viszonyokról, rohamos fejlődésről, mely Győrben feltalálható, mert nem ez a czélom, de annyit mondhatok, hogy e város kiváló képviselőtestületének és elöljáróinak harmonikus vállvetett működése e várost nemcsak széppé, rendezetté tették, de a polgárok vagyoni jólétét vagyonosodását szellemi erejét is előmozdították.

Nem szólok arról a kitűnő őszinte magyar vendéglátásról sem, xnelylyel a városok küldöttei találkoztak Győrben, de a magyar alföld páratlan magyar vendéglátásával kérkedő városai tanulhattak, példát vehettek.

A kougressus tárgyai, melyek két napig foglalkoztatták a városok küldötteit, 4 csoportra voltak osztva. Az első volt a közjogi, a második a pénzügyi, harmadik az ipari, negyedik a kulturális rész.

ügy ,az általános, mint a részletes vita komoly, a feladathoz képest mindvégig méltóságteljes volt. Érdekes volt hallani az összevágó, egybehangzó sérelmeket, melyekben a városok az állam a kormány részéről részesülnek akkor, midőn az egész vonalon hangoztatják, hogy a városok, mint a nemzeti eszme erős védbástyáit, a kultúra és fejlődés eme góczpoutjait támogatni, anyagi s ennek utána szellemi erejét biztosítani kell.

Érdekes volt hallani erős elítélését annak az eljárásnak, melylyel a városok egymásra li- czitáltatnak egy-egy közintézmény elnyerésében, de legtöbb szó fért a kormánynak • azon nagy mérvű gyámkodásához, mely a városok fejlődését egyenesen megbénítja s a helyi viszonyok, a gyakorlati élet ismeretlenségében a különböző viszonyok között élő városok ügyét úgy látja el, hogy a városok nemcsak tetemes kárt szenvednek, de a mint utóbb említettem, fejlődésük meg van akasztva.

Városunk kiküldöttei élénk részt vettek a vitábau s igyekeztek az általános tájékozódás szempontjából feltárni azokat a visszás állapotokat, melyekben városunk ugyszólva minden állami támogatás nélkül magára hagyatva, nehéz küzdelmet folytat a terhek viselésével.

Az első vagj'is a közjogi résznél azon óhajtását fejezte ki a kougressus, hogy a törvényhatósági városok ne egy kalap alá foglal tassanak a községekkel, hanem különleges helyzetüknek megfelelnleg külön törvény által ren- deztessenek s községi szervezetük m gállapitása saját autonom jogkörükbe utaltassák oly formán,! hogy részükre tágabb önkormányzati jogkör adassók s háztartásukban szabadabb rendelkezési jog biztosittassék. A törvényhatósági városok, az állami közigazgatás ellátásáért (adókezelés, állami anyakönyvezés stb.) kellő megtérítésben részésüljenek.

E közjogi résznél legnagyobb vita fejlődött ki a felett, hogy a közigazgatási vitás kérdések eldöntésénél milyen bíróság bíráskodjék, inig hosszú vita után abban állapodtak meg, hogy egy független első fokú közigazgatási bíróság szerveztessók.

A pénzügyi résznél határozatba ment, hogy az állami intézetek, vállalatok a városok külön megterheltotóse nélkül létesittesseuek, a közterhek viselésére a városnak minden lakosa kötelezhessék, az adózási terhek a progressiv alapokra fekteteudők; adassák meg a jog a törvényhatóságoknak, hogy saját autonom hatáskörükben uj adókat vethessenek ki; kimondta kougressus, hogy a községi takarékpénztárak felállítását hasznosnak és üdvösnek találja s kijelentté vé- ( gül a pénzügyi résznél, hogy a város által felveendő kölcsönök adó, bélyeg és illeték mentességet élvezzenek.

Az ipari és kereskedelmi rész minden hoz- j zászólás nélkül az előadó javaslata szerint fo-1 gadtatott el. Figyelemre méltóbb határozatok, | bog. az országszerte pusztuló kisipar hathatós) védelemben részesüljön, ez osztály jelentősége | és tekintélye emeltessenek. A létesülő nagyipari vállalatok megtelepítésénél a kormányt a helyi viszonyok igazságos mérlegelése, ne politikai és személyi vonatkozások vezéreljék. Hasonló el- j járás követendő az ipari és kereskedelmi szak- J iskolák felállításánál. Állást foglalt kougressus i a vásárok szaporítása ellen, de követeli, hogy | az állami ipari szükségletek a vidéken is szereztessenek be s hogy a vidéki városok rová sár,., a főváros előnyére eddig folytatott vasúti politika megváltoztattassák.

A kulturális részűéi először is azon óhajtásnak ‘ adatott kifejezés, hogy a kisdedóvók alapítása és felügyelete ezentúl is a társadalom és a város felügjmlete alatt maradjon az állami segélyforrások igény bevétele vei. A népiskolák s ezzel kapcsolatban a tanítóképzők az egész vonalon államosittassanab. A felsőbb egyetemi oktatás deczentralizáltassék, a városok kegyúri joga

illetve kötelességei úgy rendeztessenek, hogy a kegyúri kötelezettség arányos legyen a kegyúri jogok gyakorlásával. Végül a szinügyre vonat kozólag kimondatott, hogy színi kerületek létesítendők.

Az előadói javaslatok letárgyalása után felmerült aztán az a kérdés, hogy a kougressus mi módon szerezzen határozatainak minél hathatósabb érvényt s hosszú eszmecsere után kimondatott, hogy a határozatok gond s indoko’ás- sal megküldendők a kormány tagjainak, a városok képviselőinek, az összes törvényhatósági városoknak pártoló felterjesztés végett és a rendezett tanácsú városoknak.

A megkezdett s bizonyára nagy sikerre vezető munka folytatásán, a jövőben felmerülhető sérelmek fiS yelemmel kisérésére a városok polgármestereiből egy állandó bizottság alakíttatott, melj' nagyobb szükség esetén, fontosabb ügyben össze fogja hívni az országos értekezletet.

A régen vajúdó állami közigazgatás tájékozatlanságára valló előmunkálataiban mindenesetre jó anyagot fognak szolgáltatni a városok országos értekezletének, mint egy praktikus testületnek, a vidék viszonyainak ismeretére alapított határozatai s ezen legfőbb czél mellett a városok vezetőségének barátságos ismerkedésén kiviil nagyon sok tanulságos ismeretet vittek haza a kiküldöttek, hogy a hallottakból a jót, a praktikust megvalósítsák.

A kougressus összejövetele és működése felett mindenki örömét és megelégedését fejezte ki, a mely összejövetel egys-ter s mindenkorra lehetővé tette az önálló városok barátságosabb érintkezését s mindenki nagyon régen érezte" a kougressus összehívásának szükségét, melyért az elismerés s a babér • Győr szab kir. városának derék zászlóvivő polgármesterét és tiszti karát, előadói működésben is résztvett biz. tagjait illeti s minden siker, mi a törvényhatósági városok fejlődéséhez előnyt biztosit, az ő nevükhöz fog fűződni, kik fáradtságot áldozatot nem kíméltek a nagy úttörő munkában.

A két napi munka természetesen barátságos összejövetelekkel volt fűszerezve. A kong- ressus, első napjain Győr városa adott fényes ebédet a városi kiküldöttek részére, második napon pedig a kongressusi tagok legnagyobb része a pannonhalmi benczésreud nagyon szívesen látott vendége volt, hol a nagy történelmi nevezetességű hely régi eseményeinek vissza- idézése megújította a keblekben az igaz hazaszeretetei s a lelkesedés tüzótől áthatva énekelte el a Szent István király alapításának megtekintésére áhitozó kirándulók serege, a miileni- umi emlék kupolája alatt a „Szózatot“.

Ezzel ért volna véget a győri országos értekezlet, ha Riischek Antal gycr-nádorvárosi esperes-plébános házához nem hivta volna a kiránduló társaságot, hol a szives házigazda vendéglátását, a késő esti órákig igénybe véve,

Ezért fordulok hozzád. Keresd fel a párt, beszélj eltévedt fiam lelkére és egyezkedjél ki azzal a személyiyel. Kész vagyok egészen 20,000 korona — szóval is húszezer koronáig — terjedő pénzáldozatra.

Kérlek rendezd azonnal ezt az ügyet és kötelezd örök hálára

viszontszolgálatokra mindenkor kész barátodat

Lebényi“.

U. i. Fiam és a zöngorahölgy arczképei mellékelve.

Amikor Bereki ezt a levelet elolvasta nagyon meg volt hatva. Szegény barátjának mennyit kellett öreg napjaira szenvedni! Azonnal utrak indult a „Fehér bárány“ szállodába. Ott nem ismerték Lebényü urat Pozsonyból, de egy fiatal ur érkezett a nejével Pozsnyból. Galambos a neve és a 7 es számú szobában lakik. \

Bereki ur hamiskásan mosolygott. A 7-es számú szoba ajtaja elé sietett, hol halkan kopogtatott. A megijedt hangon rebegett „szabadira benyitott s előtte állt a fiatal pár, a szökevény imádottjával. Az arczkópek megszó lalásig hűek voltak. Most már Berek}' ur a helyzet ura volt. Jóakarólag megveregette a fiatal ember vállát.

— Jó napot Lebényi ur, hogyan érzi magát édes atyja ?

Az ígyen megszólított elhalaványult a füle tövéig.

— Téved, uram, moudá dadogva, nevem . . .

— Tudom már, tudom már, — szakitá

félbe Bereki és kedólj'es hangon kérdező a kisasszonyt :

— Nos és ön kisasszony ? Mit akar itt ? Zongoraleczkéket adni? Fogadja el tanácsomat) és utazzék el azonnal, nagyon sok itfa zongora- tanítónő.

— Uram ! — fortyant fel a fiatal ember.

— Nevem Bereki, — mutatkozott ez be. — Lebényi barátom, az ön édes atyja, mindent megirt nekem.

És megmutatta a kapott levelet és az arczképeket; fel ismertetvén, nem tagadhattak tovább.

— Látom — mondá a fiatal ember — ön mindent' tud. De ha azt hiszi, hogy sikerülni fog minket elválasztani, nagyon téved. Szeretjük egymást és nincs az a földi hatalom, mely elválaszthatna.

Most Bereki elérkezettnek látta az időt, hogy operáljon. Lágy, meleg hangon beszélt az atyai szeretetről, a gyermeki engedelmességről; a jó öreg úrról, aki — a sirhoz közel — egyetlen fia utáni epedós ében emészti magát; a szülök áldásáról, mely palotákat emel a g}'erme- keknek, az atya azon fájdalmáról, mely folyvást és minden örömét elkeseríti.

Nagyon megható volt. A fiatal ember szeme könyben úszott, a leány szivszaggatóan zokogott és megtört hangon rebegé:

— Nem, nem — miután ezt hallottam, nem akarok atj'ád és közötted állani; feloldlak becsületszavad alól.

A fiatal ember tagadólag rázta a fejét.

— Nem fogadom el, nem fogadhatom el. Mit fogsz nélkülem kezdeni ? Az én kedvemért elhagytad zongoraleczkéidet és távoztál Pozsonyból. ínségbe és nyomorba jutnál.

Bereki ur kivette a pénztárczáját.

— Édes atyja erre az esetre is gondolt. Itt, kisasszony, Írja alá ezt a njulatkozatot, hogy Lebényi úrról és minden hozzá való igónj'éröl lemond — és ez a tizezer korona az öné.

Mint gyakorlott kereskedő először csak ötven százalékot kínált.

De szépen járt. Büszke botránkozással lépett eléje a hőig}'. — Minek tartja őt volta- képen ? — kérdé epésen. 0 tisztességes leány !

Beregi ur hebegve kért bocsánatot, hiszen nem volt sértő szándéka és a fiatal Lebényi is kozbevetette magát.

— Kedves gyermekem — mondá — hiszen élned csak kell; bár a válás gondolata még iszonyatosnak látszik, de ha mégis elválunk — mi ez a pár ezer korona ?

És szemrehányólag nézett Bereki urra, aki gyors elhatározással megduplázta az összeget.

Odanyujtotta a hölgynek a tollat — az aláírta a nyilatkozatot - azután ráerőszakolta a tiz ezres bankót (koronás bankónk még nincs!) és kituszkolta a fiatal embert az ajtón ; a hölgy kétségbe ejtő pillantást vetett utána.

Yelőtrázó sikoly hallatszott — úgy látszik a hölgy elájult, de akaratlanul elhagyta vezetni kedvesét. Bereki egyenesen a vasúti állomáshoz kísérte, még száz korona utravalót nyomott a kezébe, első osztályú jegyet váltott részére Po-