Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-23 / 41. szám, Rendkívüli kiadás

Rendkívüli kiadás.

XXXII. évfolyam.

Szatmár, 1900. szerda, május f.ó 23.

41-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartamúi lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz.

Mindennemű dijak f zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.

Yégtárgyalás

a Papp Béla, Papp Zoltán és Zsoldics Mihálj bünpörében.

E hó 22-dikén vette kezdetét a szatmár: kir. törvényszék előtt annak a szenzácziós bünpörnek a végtárgyalása, mely a múlt év novemberében Papp Elemér VII. gmn. oszt, tanuló meggyilkoltatása tényével s különösen a gyilkosságnak majdnem példátlan motívumaival az egész ország figyelmét ma- gá:a vonta.

Azóta a közönség élénk figyelemmel kísért minden adatot, mi a mélyreható vizsgálat folyamán a sajtó utján nyilvánosságra került s ez adatok oly szövődményes halmazát tárták fel a legsötétebb bűnöknek, hogy az érdeklődés e bünügy iránt csak fokozódott.

E bünügy természeténél fogva a vád és védelem is a szokottnál mélyrehatóbb keretekben mozog. A három vádlott egyénisége, polgári állása, világnézlete, a bűncselekmények motívumai és iránya a jogi és psycho- logiai tudás kifejtésének változatos és széleskörű anyagául kínálkozik. A „homo perdi- tus“-nak mind a három alak külön typusát képviseli s e képviseletben kifejezésre jut a bünszerző, a bünközvetitő és végrehajtó hármas egysége is s az emberi igazságszolgáltatásnak e hármas irányban a legfinomabb distinctiók mérlegelésével kell latba esnie Hogy az elnök, a vád és védelem képviselői s az esküdt bírák úgy a tárgyalás egész folyamán, mint az eredmények megítélésében mikepen igyekeztek az emberi belátást elősegíteni s a megismerés után lelkiismeretüket a tételes törvényekkel öszhangzatba hozni — a következőkben ismertetjük:

Első nap.

Kezdete 9. ói’akor.

Az esküdtbiróság a következőleg alakult

meg :

Elnök: Galba Lajos kir. törv. elnök.

Szavazó bírák : Balogh József és Szabó József.

Jegyző: Oláh Miklós.

Ügyész : Dr. Németig József.

Papp Béla védője r Dr. Kelemen Samu, Papp Zoltáné: Dr. Eejes István, Zsoldics Mihályé : Dr. Hermann Lipót, szatmári ügyvédek.

A kisorsolt rendes esküdtek a következők : ifj. Baranyi Miklós, Kató Antal, Farkas Viktor, Ferenczi Béxa, Horváth István, Gtyene Károly, Kállay József, Gyulai Lajos, Gróf Teleky János, Jeney Pál, Lévay Károly, ifj. Fehér István. — Pótesküdtek: Györy Károly és Felker Gyula.

Az elnöknek a hallgatósághoz intézett szokásos figyelmeztetése után a megidézett tanuk és felek behivatnak.

Zsoldics Mihály kihallgatttatik személyes viszonyaira vonatkozólag. Mikolai születésű 40 éves gör. kath. nős, családos juhász kak-szent- mártoni lakos, vagyontalan katonaviselt ember,

: irni-olvasni tud, büntetlen előéletű. Azután Papp Bélát hallgatták ki személyes viszonyaira nézve. Született Udvariban, 28 esztendős, ev. ref. lakása Kak-Szent-Márton, foglalkozása, gazdálkodó nős, van családja és egy gyermeke. Vagyonos, katona volt, jelenleg is tartalékos huszárhadnagy. Büntetve volt kétszer párbajért.

Papp Zoltán 31 éves, ref., született Nagy- ! Szőllösön, lakik Szatmáron, biztositó intézeti ; hivatalnok. Nős, 3 gyermeke van, vagyona nincs, j katona volt, 3 gimn. osztályt végzett.

A tanuk behivattak és igazolás után dél- j utánig elbocsáttattak. Az esküdtek közül Szeőke | Ödön és Madarassy Liszló, az első mivel tanúként szerepel, az utóbbi mivel a vádlott rokona, felmentettek.

Miután az esküdtek letették a hivatalos esküt, elnök Zsoldics Mihályt hallgatta ki.

Zsoldics Mihály vallomása.

Zsoldics Mihály az elnök azon felszólítására hogy a történteket legjobb tudomása szerint adja elő, elmondja, hogy magát bűnösnek érzi, s az esetet a következőleg adja elő :

1899. szept. 26-án délután Papp B. a De zső-róten azt üzente a fiamtól, hogy beszédje van velem. Elmentem hozzá és kimentünk a Dezsőrótre, ahol én a juhokat őriztem s akkor azt beszélte el nekem Papp B., hogy valakinél vau egy Írás, a melylyel az ő családjának nagy bajt lehetne okozni, azért a család 5 tagja elhatározta, hogy ezt az embert megölik. Sorsot | húztak s a sors ő rá esett s igy neki kell az illetőt megölni. Ha ezt ő okt. 15-ig meg nem teszi, a többiek őt pusztítják el. Kért engem, hogy pusztítsam el ezt az embert, tudja rólam, hogy ügyes ember vagyok s egyúttal egy pár (!) ezer forintot Ígért nekem. Azt mondtam neki, hogy hagyjon nekem békét a tek. ur, ón még sohasem próbáltam ilyesmit, de azt, hogy kit kell megölni, ekkor még nem mondta. Én azt mondtam neki, hogy fogadjon más embert, mert nekem nincs szükségem a pénzére, bár szegény ember vagyok, hanem vannak itt szegény cseléd emberek, akik jobban rá vannak szorulva a pénzre. Erre Papp B ;la azt mondta, hogy azok nem maradhatnak ki a cselédség közül, ő mint mezei ember minden feltűnés nélkül megteheti. Erre ón azt mondtam, ne tegyen engem és gyermekeimet szerencsétlenné, fogózkodjék más emberrel, mire Papp Béla azt válaszolta :

— Barátom, ha meg nem teszi, akkor az egyik golyó a magáé, a másik az enyém.

— Végre beleegyeztem a fenyegetés után s kérdeztem, hogy ki legyen ez az ember ? Ek - kor azt mondta, hogy az nem is ember, csak egy semmi s meg mondta, hogy ez az ember nem más, mint öcscse Elemér.

Eicsodálkozásombau összecsaptam kezemet s egyátalában nem akartam a tettre vállalkozni azt mondtam neki:

— Ugyan milyen szemmel nézne rám a tekintetes ur, ha az öcscsót megölném.

— Barátom — monda — ennek igy kell lenni !

Én beleegyeztem ebbe is, mert. féltem, hogy engem is elpusztít.

Papp Béla 10 forintot adott ki a konven- eziomból, ötöt pedig sajátjából, hogy revorvert vásároljak rajta, s én szerdán be is jöttem s egy revorvert vettem Kellner vaskereskedőnól. A revolver 12 es volt. Délután kijött hozzám Papp Béla és megtekintette a revolvert, azt mondá, hogy jó. Saját revolverét azért nem adta ide a

I tett elkövetéséhez, mert mint mondta, olyan a vidéken csak neki s Papp Jánoséknak van s igy hamar kitudódnék, hogy ki a tettes. A revolver vásárlás szeptember 27-én történt. Másnap szeptember 28-án ismét kijött Papp Béla este felé s elmondta, hogy Elemér este 7 óra felé lóháton jön ki a tanyára s kérdezte, hol í lesz jobb jönnie : az országúton vagy a mezőn ' keresztül. Mire én azt feleltem, nekem mindegy.

Ekkor a tek. ur azt mondta, hogy várjam meg az urfit az utón, bújjak el egy bokorban, megmutatta, hogy melyikbe, ragadjam meg a lovat és lőjem meg Elemért, de úgy, hogy ne nyavalyogjon. Megígértem, hogy megteszek mindent, de gondolom magamban, hogy rászedem a tek.urat.

Kifordítottam a bundám és sipkám, hogy fel ne ismerjenek, mellényembe tettem a revolvert, melyben két lövés volt. Az urfi lassan trapban tartott felém. Mikor hallottam, hogy az urfi jön, elbújtam a bokrok közé. Az urfi köszönt, én fogadtam. Bot volt a kezemben s rácsaptam a lóra, a mely hirtelen megugrott. Elemér erre megpálczázta a lovat s igy elmenekült.

Az elnök ázon kérdésére, hogy ha nem akarta meglőni, minek vitt magával revolvert, azt feleié:

— Gyermekkorom óta mindig revolverrel jártam — s azt mondja — nem akartam én Elemért bántani, csak azért zavartam meg a lovat is, hogy gazdámnak elmondhassam, hogy megpróbáltam a dolgot, de a ló elugrása miatt nem sikerűit. Mikor innen hazaérkeztem, kijött hozzám Papp Béla ur s mikor elbeszéltem neki a dolgot, bosszankodott és azt mondá:

— Mit fog most már mondani az apja, meg Horváth János, hogy az urfi ilyen későn lóháton ment ki.

Az urfi is odajött hozzánk, elbeszélte mi történt vele s aztán sokáig beszólt a kondással, de nem hallottam, hogy mit.

A tek. ur pedig ugyanekkor rá akart bírni, hogy még azon az éjjelen vágjam el az Elemér urfi nyakát beretvával, lesznek ott párnák a miket rányomhatok. O majd a vizitszobába fekteti Elemért s nyitva hagyja az ajtót, hogy könnyen bemehessek. Én erre nem vállalkoztam, mert nagy lármával jár s a kutyák nem igen szenvednek (bár már régóta ott lakom) s nem eresztenek zaj nélkül a házhoz. Azt ajánlottam aztán, hogy tegye meg ö ezt, inkább odaadom neki a beretvámat és revolveremet, de erre nem vállalkozott ,s azt mondta, ha ő akarná megtenni, nem bízná másra.

Ekkor mi éjszakára Végső Mihálylyal ketten lefeküdtünk a boglya tetejére, nehogy megtaláljon az éjszaka és behívjon, hogy megöljem az öcscsót.

Egy pár nap múlva kijött hozzám s én kértem tőle, hogj^ engedjen be Szatmárra a lóversenyre, melyet október 1-ón tartottak.

Ó elengedett, de egyszersmind fel is szólított, hogy este felé legyek a töltésen és ő kiviszi oda az urfit, ketten megölik s belelökik a füzesbe a bokrok közé. Én tényleg bementem ekkor Szatmárra, magammal vittem a kondást s kértem Papp Bélától egy pár forintot. Több korcsmában megfordultunk, a lóversenyen azonban csak a végére értünk be. A mondott helyre a vasúti hidra azonban nem mentem el, hanem hazajövet ujfent betértünk egy korcsmába és később 8 óra felé hazatértünk.

Másnap jött hozzám a tek. ur s kérdi tőlem, hogy miért nem jöttem el, nagyon jó alkalom lett volna. Könnyen be lehetett volna