Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)

1900-05-23 / 41. szám, Rendkívüli kiadás

mérget én adtam neki. a purrmuu ,,—

hozzá.

Elnök : Azt vallotta Zoltán, hogy nincs már a dijnokkal semmi, s ekkor maga ismét érintkezett Zoltánnal e dologban, mikor szept. 24., 25-én kijött magához s mondta, hogy van egy pompás embere; valami borbély.

Papp Béla. Mikor Zoltán ezt emlitette kérdeztem: borbélyod is van, dijnokod is van?

Hát a dijnokkal mi történt?

Zoltán azt mondta nekem, hogy a dijnokot elcsalták F.-Gyarmatra s ott a dijnok nyakát elvágták s a Szamosba lökték. Persze, hogy nem hittem. Ekkor mondtam neki, hogy 28-ikán beküldött Elemér után s te Zoltán várj itt. Zoltán hazajött s én akkor mondtam, hogy fog tőlem kapni 1000 frtot, ha Elemért lelövi.

Elnök: Nem igy mondta maga Zsoldics szerint, hanem okiratról tett említést, mely elveszett egy embernél, annak el kell pusztulnia, mert különben mindnyujunknak el kell veszni.

Papp B.: Nem emlékszem bizonyosan ; valami szint kellett adni a dolognak.

Elnök: És sorsot is húztak volna s ez magára esett.

Papp B.: Ezt tagadom.

Elnök : Midőn maga ezeket mondta Zsol- dicsnak, Zsoldics kérdezte-e, ki az az ember ?

Papp B : Igen s csak annyit jelentett ki : Kár, hogy nem Kovásznay. (Zaj, elnök csenget.) Zsoldics ekkor be volt rúgva.

Elnök : Tud-e valamit a revolver vásárlásról ? . . . a mire maga pénzt adott Zsoldicsnak ?.

Papp B.: Erre nem emlékszem ; hogy a revolvert honnan szerezte, nem tudom.

Elnök : Lehetséges-e, hog}7 Zsoldicsot maga felszólította, hogy Papp Elemért lőjje le, mikor 28-án kijön ?

Papp B. : Lehetséges.

Elnök : Zsoldics azt mondja, hogy 10 frt conventiót és 5 frtot a saját pénzéből adott revolverre.

Papp Béla. Nem emlékszem. Lehet, hogy adtam, lehet, hogy sajátjából vette. Zsoldics szept. 27-én a revolvert megvette. Nem hiszem hogy az nap, de másnap mutatta, hogy itt van a zsebében.

Elnök: Mondta-e maga Zsoldicsnak miért nem adja oda saját revolverét, a katoua-tiszti revolverét ?

Papp B. : Mondtam.

Elnök: Miért ?

Papp B. : Mondtam hogy nem szerepelhet az én revolverem, mert ilyen a környéken csak nekem s a Papp fiuknak van.

Elnök: Zsoldics azt állítja, hogy midőn I maga mondta, hogy Elemért kellene meglőni, azzal felelt, hogy azt nem teheti meg. Egyáltalán kérte-e magát, hogy a dologból hagyja ki?

Papp B.: Zsoldics feltétlenül vállalkozott s azt kifogásolta: kár hogy nem Kovásznay.

Elnök: Zsoldics azt mondja, hogy ha őezt nem teszi meg, maga erre azt mondta volna hogy az egyik golyó a magáé a másik a Zsol- ' dicsé lesz.

Papp B. ! Nem úgy van. Azt mondtam, .hogy nincs eset, hogy eláruljam, ha ezt megteszi, inkább főbelövöm magam. Ez történt szeptember 28-án.

Elnök : Igaz-e, hogy maga Orosz Miska által beküldette a lovat Szatmárra, hogy Elemér azzal kijöjjön s megmondta-e Lázár Mó- ricznak, hogy mi czélból ? A ló hogy jött be ?

Papp B.: Én kantároztam fel s adtam át Orosznak a töltésen.

Elnök : Mit modott maga Orosznak ?

Papp B.: Kérdeztem tudja-e mit kell vele csinálni, mire Orosz azt mondta, hogy tudja.

Elnök : Miféle üzenetet adott át Lázár magától Orosznak?

Papp B.: Hogy atyám nagyon beteg, jöjjön ki azonnal s adtam neki 4 hatost, hogy megvacsorázzék s 5 frtot Lázárnak, hogy adja át Orosznak.

Elnök: Sejthetett-e valamit Orosz a dologról ?

Papp B. : Azt hiszem, semmit sem.

Elnök: Hány óra lehetett, mikor a lovat átadta Orosznok?

Papp Béla: Este 6—7 közt.

Elnök: Hány óra lehetett mikorEtemér kijött a tanyára?

Papp B. 3/4 9-kor.

Elnök: Mondja meg most, igaz-e, hogy a megvett revolvert Zoldics magának megmutatta, — a mint ő mondja — és maga megnézvén azt modta, hogy ez jó lesz? — mert a revolver 12-ös volt.

Papp B.: Én a kaliberét nem ismertem.

E. Végleg mikor beszélték meg a tervet, hogy Zsoldics hol várakozzék Elemérre?

séget csinált. Továbbá benne volt a hamis kár- tyázás rósz tulajdonsága is. Valamint a szeszes! italok mértéktelen élvezete.

Különben is ebben a hibában szenved az egész család. Eszembe azonban olyasmi sohasem I jutott, hogy öt elpusztítsam, tehettem volna, mert Zsoldics mindent megtett, a mit tőle kértem. Én tudtam is Zsoldics egész előéletet ő magától másoktól, magam is nagyon derék pásztor embernek ismertem. Zoltánnal nem érintkeztem, mert rossz viszony volt köztüuk. Meg is mondtam Zoltánnak, mint a hogy apám is, hogy a házamba lábát tenni ne merészelje. 1899. május és junius hónapban fordult meg Udvariban az apámnál azzal a kéréssel, hogy ott tartsa, majd mondja meg, hogy hol lakik Árpád Amerikában. Útlevelet is akarok kiesz közölni. Megtiltottam a feleségemnek is, hogy, vele érintkezzék. Zoltán könyörgött anyámnál a ki rá is vett, hogy bánjak jobban Zoltánnal, én meg is Ígértem Zoltánnak, hogy idején segítek a dolgán. Közben Árpád levelet irt Zoltánnak, melyben hívja Amerikába. Én nem helyeseltem, hiszen Árpád se tudja magát oda künn fentartani. Zoltán azt monta nem bánja, úgy is pusztulnia kell neki anyósa miatt.

Egyszer vele érintkezve azt mondja Zoltán: „ha nekem száz forintot adsz, Elemért a Szamosba fojtom“. „Nagyon szívesen adok, ha megteszed“. Másnap Lázár Móritzhoz mentem, j akivel minden dolgaimat közölni szoktam. És ő első pillanatban beleegyezett.

Mikor Elemér N,-Bányáról haza jött, beteg lett, — e miatt a dolog hetekig húzódott. Zoltán megint igy szólott hozzám: „Elemér ha: felgyógyul és ha van neked valami mérged, add j ide ; ón strichnint adtam, de mondtam, vigyázni kell, mert egy porszem is elég az ember elpusz-1 titksára. 4 óv előtt kaptam dr. Egry Károlytól ; Lázárral egy ízben beszélték a dolgot, de ő azt mondta, hagyjuk el. „Maga, szól az elnök, azt mondta Lázárnak, tervét nem hagyhatja, mert gazdag ember akar lenni. Papp Béla erre nem emlékszik. Midőn Zoltánnak a strichnint oda adtam, Elemér kevéssé gyógyult : Zoltánt hanyagsága miatt elcsapta apám ; ekkor hozzám jött s kért, hogy engedjem meg, hogy nálam tartózkodhassék s két hétig volt nálam, mialatt kiismertem, hogy nem becsületes ember s hogy gyávább, mintsem a tettet elkövethesse

Elnök: Ezt megelőzőleg nem volt valami beszéd maguk közt a Zoltán dijnokáról? Béla tagadja a három szem szilva esetét s igy mondja el: Mikor Kassára akartam menni, magamat supe- ráltatni, gazdámat előhivtam s a rendeletet kiadtam. Zoltán azt mondta, ha Elemérrel találkozni fog, adjak neki egy üveg sört és strichnint; de már a strichnin nála volt. Ekkor kérdezte, nincs nekem olyan aszalt szilvám, s a kamarából hoztam ki szilvát; egyet felvágtam s megmutattam, hogy kell csinálni, de mérget bele nem tettem.

Elnök: Hát maga tett volna-e bele mérget ?

Papp Béla: Tettem volna ám nagyon szívesen, ha épen akkor nem ebédeltem volna. Ebben Lázár Móricz nem szerepelt.

Elnök: Hát valami nagybányai ember sem?

Papp B. Állítólag igen, s ilyenről Lázár is tett említést, de én erről semmit sem tudok.

Elnök ekkor felolvassa Lázár Móricznak a vizsgáló biró előtt tett vallomását.

Aug. 26-án, folytatja Papp Béla, reggel a feleségem Daróczra ment testvérétől búcsúzni, mi Zoltánnal délbe Udvariba mentünk. Elemérnek nem volt szabad még lovagolni; kért, hogy engedjem meg, de anyámhoz utasítottam. Ott találtam Gáspár Palit és Horváth Jánost is, kikkel szokásunk szerint snapszoztunk, s d. u. 4 óráig ott maradtunk. Innen Elemérrel együtt a tanyámra mentünk, hol Elemér kért, hogy hozassak fel sört. Mikor felhozták, Zoltán töltögetett, de hogy bele strichnint tett volna, nem tudom.

Elnök: Maga azt mondta, hogy tett bele.

Papp Béla. Nem tudom, mert én kinn voltam, a gazdámmal beszéltem; hogy pedig én tegyek bele, ha arra került volna a sor inkább lelövök egy embert, mintsem aljas módon megmérgezzem. (Nagy zaj. Elnök csenget.)

Tagadom, hogy a strichnin-mérgezést én mondtam volna. Én azt mondtam Zoltánnak, mikor a Szamosról beszélt csinálhatsz bármit, én az ujjam se mozdítom meg. Akkor pénzt kért lakbérének kifizetésére. Említést tett Zoltán egy levélben valami részeges dijnokról, ki majd Elemért elfogja pusztítani. írtam neki, hogy rosszul tette; csinálja ö maga; féltem, hogy a dijnok pénzt zsarol s csak ugyan 8—10 nap múlva hozzám is jött Zoltán, hogy a dijnok pénzt kíván, mire adtam neki 100 frtot, s mondtam neki, hogy többet ilyesmibe bele ne menj.

Zoltán mérgezett pálinkákat tartott magánál a zsebében; Elemért is kínálta, de nem kellett. A

dobni Elemért a bokrok közé. Ekkör aztán egy s jó darabig szó sem volt a dologról. t

Én többször hívtam, hogy jöjjön, nézze i meg a juhokat, meg akartam kérdezni, hegy miért akarja megöletni az urfit. Azonban ő soha e sem jött el. j

Később okt. 15-én megtudtam Lázár Mó i ricztól (a Pappók gazdája), kí minden gazdasági t ügyébe be volt avatva, hogy Papp Béla anyagi t zavarokkal küzd. Tartozik vagy 28. — 30. ezer \ forinttal. Ekkor értettem már, hogy minek sir < olyan sokszor a Nagysága, a tekintetes ur fele- 1 sége, mert én azt gondoltam, hogy azért sir, i mivel nem pusztítottuk el az urfit s e miatt aztán a tek. urnák baja lesz. Kérdeztem több szőr a tek. urat, miért nem nézi meg a juhokat, < talán meg is utált. Erre ö azt feleié: *

— Azért nem jövök, mert nincs időm, de ] vasárnap kimegyek.

De vasárnap sem jött ki hozzám. i

November 17-én aztán kiküldte hozzám a < fiamat, hogy mennék be hozzá másnap (szom- I baton) egy kis beszédre. Elmentem s ő ekkor i ismét felhívott, hogy tegyem el már lábaiéi s Elemért. Előadta, hogy Elemér 1/2 6 óra tájban fog a Dezső-réten a dűlő utón a tanya felé ] jönni, menjek eléje a kettős kutig, várjam meg s revolverrel lőjjem agyon. Én azt válaszoltam t erre egész nyersen, hogy én tőlem ugyan jöhet i is mehet is, mert én velem még az sincs a mi- i vei meglőjem. Erre azt felelte Papp Béla: í „Van nekem“ s kihozott négy golyót, belepró- < háltuk a revolverbe s bele is illett. Ekkor újra megígérte, hogy abból a pár ezer forintból, a 1 mit szeptemberben nekem Ígért, a tett elköve \ tése után mindjárt kifizet egyet. Délután ismét 1 kijött hozzám, s azt mondta, legyek készen, i mert már minden el van rendezve s Elemér 1 fél hat óra tájban megérkezik. Egyúttal meg- 1 hagyta, hogyha a tettet végrehajtottam, tegyek ] fel egy fél tököt a terászra, mert ha ő jő, : 8 órakor Papp Jánostól, a hullát elviszi a bokrok i közé. Érre én azt mondtam, hogy nem vihetem j a féltököt a terászra, mert a kutyák haragsza- < nak reám. Mire ő azt feleié, hogy vigyem a ] i kertbe s tegyem a messzelátóra. Azt mondá 11 továbbá, ha öcsémet megölte, magának nem1; lesz semmi baja, ne is törődjön aztán maga 1 semmivel, ha a dolgát elvégezte.

Ekkor ;aztán úgy 8 óra tájban elváltunk j egymástól. Én az időt fél hatig ellézengtem, akkor pedig elindultam a Dezső-rét felé s alig j értem ki a tanyából már hallottam, hogy valaki ! az én nevem kiáltja, de még akkor csak gondoltam, hogy Elemér lehet.

Még egyszer hallottam a kiáltást, ekkor már meg is ismertem az Elemér urfi hangját és feléje futottam, mikor oda értem, kezet fogott velem az urfi, mire én sírva fakadtam, Elemér kérdezte :

— Miért sir Zsoldics Bácsi ?

Erre én nem válaszoltam semmit, hanem Elemért revolvrerel nyakon vágtam, mire ő elesett. Aztán a revolvert hátulról egészen a fejének tartottam s elsütve keresztül lőttem a fejét. Aztán homlokon ismét keresztül lőttem a fejét, a revolvert pedig elhajítottam a tarlón s haza- futottam.

Az egész dolog rövid ideig tartott, mert futva jártam s azután elmentem Boiczán Lász lóhoz és azután még több helyen megfordultam a tököt pedig kilenczóra után odatettem a mesz- szeiátóra. Ekkor még Papp B. nem volt otthon.

' Másnap (vasárnap) reggel a ház előtt megmondtam a tek. urnák, hogy agyon lőttem az urfit, mire ő azt felelte, hogy látta a hullát, de a bokorba nem húzhatta el, mert a kocsis is látta.

Ezzel a Zsoldics vallomása véget ért s az elnök egy negyedórára felfüggesztette a tárgyalást, szünet ütán pedig Papp Bélát vezették elő

Papp Béla vallomása.

Az elnök azon kérdésére, hogy az ellene emelt vádirat tartalmát érti-e, Papp Béla vádlott azt felelte: „Értem.“ Elismeri-e bűnösségét? „Elismerem, de csak abban, hogy két ízben felszólítottam Zsoldicsot, hogy Elemér öcsémet lője le. — Mondja el, szól az elnök, a legelső időtől a mi történt, attól a ponttól, mikor a gyilkosság agyában megfogamzott!

— Áz nem fogamzott meg, kérem, sohasem, hanem szuggerálva (!) vagyok. Nagyon sok dolgot kénytelen voltam a vizsgálat folyamán elhallgatni, mert Zsoldicsot mindenképen kímélni akartam. A vizsgáló bírónak erőszakos, hamis bizonyítványai között elvesztettem gondolat fona- lomat is kénytelen voltam oly vallomást tenni, melyet most nem fogadhatok el. Én Elemér öcsémet gyűlöltem. Az a fiú hazudott, úgy hogy sohasem mondott igazat. Igen sok kellemetlen-