Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-20 / 40. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. vasárnap, május hó 20. 40-ik szám. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Több idealizmust! Szálló igévé lett napjainkban, hogy : az életre kell nevelnünk a gyermeket: a gyakorlati életre. Már a bölcsőben megkezdik a szülők alkalmazni a nevelési rendszert. Korán beoltják a gyermek leikébe a hasznossági elveket, a praktikus életre való törekvést. Hiszen magok a szülék is a praktikus életelveknek hódolnak. A családi kör, mely a gyöngéd érzelmeknek, a kedély vonzó melegségének, a szív nemesebb vágyainak volna melegágya — igen gyakran az élet sötét gondjaival, a mindennapi kenyér küzdelmeivel van elborítva és igen sokszor a családi életnek, a házasságnak alapja nem más, mint anyagi érdek, amely alapon nem építhető fel egészséges családi életboldogság. Ilyen családban a gyermekek pusztán anyagi elvek szerint és egyedül a gyakorlati életre neveltetnek, nem ismerve meg soha az élet nemesebb oldalát, az ideál izmus derűjét, az ember valódi rendeltetését. Az iskolai képzés, tanitás is a gyakorlati elveknek hódol. A szülék arra törekesz- nek, hogy fiaik már a 18. éves korban kenyérpálya után lássanak, hogy a neveltetés gondját és költségét áthárítsák az ifjú vál- lakra. Alig válik le az iskola emlőjéről a gyermek ifjú, már az öníentartás súlyos gondjai nyomják föld felé magasba törekvő vágyait. Egyetemi pályáján minden idejét hasznosítja, minden óráját pénzre váltja. Fut a protekczió után, előszobáz és hajlong untalan Megházasodik hozományért. Dolgozik sokat, élvez még többet, idegeit túl feszíti, szétrombolja, a fényes bűnök sikos talajára lép, időnap előtt elsorvad, megundorodik az élettől, az emberektől s kínosan vergődik át egy egész életen. így nevelnek sok embert ma a gyakorlati életre. Ennek a rendszernek, ennek az elvnek tömérdek ember lesz szomorú áldozatává. Több ideálizmust tehát a nevelésbe! Sokszor hangoztatják napjainkban, hogy a latin, görög nyelvet ki kell dobni az iskolából, semmi haszna azoknak az életben' A jellemképző izlésnemesitő latin és görög remekírók helyett a praktikus életre szükséges német, franczia nyelveket kellene tanítani, aztán fizikát, mathesist . . . Hát persze, kitörölni minden ideálizmust, kidobni mindent, ami a hasznosság szempontjából fölösleges, vesszen a báj, ízlés és erő — mint Madách mondja, — hogy ne maradjon számunkra semmi más mint mathesis! ... A hasznosság szempontjából fölösleges a vallás is. A praktikus ember nem tölti idejét a templomba járással. Temploma a kávéház, kultusza az üzlet, Istene a pénz. Ezért van oly sok olcsó lélek, üres szív; — ezért vannak tele a börtönök, kórházak . . . Több ideálizmust az élet-elvekbe ! A társadalmi élet nálunk a kaszinókban, klubbokban zsugorodik össze. Ezek a különben tiszteletreméltó intézmények a játék szenvedélyből élnek. Az arisztokrata klubb makaózik, a dzsentri ferblizik, a honoratior ultimózik, a jeunesse doree tekézik . . füst, szesz, gőz telilett at moszférában öli el napjait. Szalon életről nálunk szó sincs, — s a mi van, az csak emberszólásból áll Több ideálizmust a társadalomba! Ha egy városban öt hat szalont megnyitnának, s az arra való elemektt a nemesebb ideálizmusra irányítanák, — menynyire megváltoznék rövid pár- év alatt a társadalmi élet! Magasabb erkölcsi elvekkel, tisztultabb Ízléssel, fejlettebb világnézetekkel, derűsebb kedély világgal más szinberi látná az ember a világot. De erről majd máskor.-y* Országos fagy. Nincs Magyarországon megye, lehet mondani helyiség, hol az időjárás az elmúlt napokban hirtelen hidegre ne fordult volna. Majd csak j ezután lehet konstatálni, hogy az oly gyorsan ! beállott fagy mily megmérhetetlen károkat okozott. Milliókról bátran beszélhetünk, s ha csak ; egy millióról is volna szó, megáll az ember jszivveiése s tehetetlen kínunkban azt se tudjuk I káronkodjunk-e vagy sirjunk, mint egy gyerek. Hiába is, legszebb reményeink romjain kesereghetünk, a zord valóság felrázott állmodozásaink- ból. Oda a szőlőnk, veteményünk, gyümölcsösünk. Mintha oly gazdag volna ez ország, hogy ily váratlanul jövö csapásokat elbirna, mintha a nép jó módban úsznék, hogy egykedvűen közönynyel szemlélheti a sors irgalmatlan, kíméletlen kegyetlenkedéseit. Csak Hegyalján, mely már annyi vihart állott ki, a szőlőtermés jnégy- ötödrészét tette tönkre a hirtelen beállott időMlnden este. Minden este elmegyek, Ha leszáll a nap. Kis fehér ház zöld zsalus Ablaka alatt. Ablakok közt nyílik a Rózsa, rozmaring — Lombja közt mosolygva rám Szőke lány tekint. Szőke kis lány mit nevetsz? Félénkségemet ? Arra járok nap-nap est S be soh’sem megyek ? Ne nevess rajt’ kis leány, Mert ha bemegyek: Istenemre mondhatom Bátor is leszek! Tiltakozó két kezed, Hogy ha átfogom Piczi piros akadat Százig csókolom ! Debreczen. Németh József. m A tekintetes közgyűlésből. Rekettye Filep városatya csevegése. A fagyos szentek elsője, Pongrácz, ennek a gyöngyvirágos májusnak 13-ikára virradó éjjelén, dértől és fagytól csillámló köpenyben osont be a kertjeinkbe és szőlőinkbe s mig az igazhi- tüek a virágfakadás e hónapjában a rózsás hajnali álomnak a szakát aludták : egyszerűen meg tartotta a szüretet helyettünk, már tudniillik a maga módja szerint, hogy nem a jó kedv és piros öröm, hanem köny és siralom borul a sebzett szárnyként aláhulló megfeketült zöldjére a természetnek. Az ott a gyásznak fekete városa most a Hegyen . . . • • • Ugyanaz a szent Pongrácz mutatkozott meg másod ízben a május 14-én tartott tekintetes közgyűlésen. Mert úgy látszik, nem volt neki elég az az egyetlen fagyos szerep, amelyben terméseink felett átlejtett, hanem most ide jött ebbe a közgyűlési terembe, hogy itt is leszakgassa azt, mi zöld disz, ékesség és virág. Ha már fekete város van odafenn, legyen legalább is megzavarodott város idelenn ! . . Értem ez alatt a példázat alatt a régi törvényszéki palota helyére tervezett „Vigadó“ ügyét. Ez az uj szálló és bálház sorsa szintén az volt, hogy vig dal és muzsika helyett temetési ének csendült meg ezen a közgyűlésen felette ! De mielőtt erre a tárgyra térnénk, essünk túl a városi törvényhatóság tulajdonát tevő s eladott erdőterület bete^pitése ügyében a helybeli ipari hitelszövetkezet által beadott s kissé kalandos javaslatnak a dolgán, amelynek érlelésére a Tanács vegyes bizottságot indítványozott. Azonban mit Daróczy Endre urnák ilyen egyszerű bizottság? O legalább is „erdő irtó, tisztitó és földtelepitő“ bizottságot kivan ! (Hiszen az erdőirtás már meg van; a tisztításba senki sem akar bele harapni; a telepítés pedig soha sem lesz meg; mit akar tehát a „saját külön“ bizottságával Daróczy ur ?) Mi a tekintetes TanáGS bizottságát fogadtuk el. Nem kevésbé érdekes volt ennek az urnák az eladott erdőségek termékeinek tengelyen való szállítása miatt megrongált szatmárhegyi közút helyrehozatala tárgyában tett felszóllaiása, ámenben kijelentette, hogy ez az ut még azért is romlott el, mert az utkaparók a lefolyt időszakban nem teljesítették a kötelességeiket, amennyiben a 14 kilométeres hegyi fáig tiz millió gödör tátong az úttesten. (Én a legszorgosabb utánnézós mellett sem tudtam felfedezni többet kilencz millió kilencz- száz kilenczvenkilencz ezer kilenczszáz kilencz- venkilencz gödörnél!) A történetnek az lett a vége, hogy e köz- utnak a kijavitását nem az utkaparók kötelmeinek a jövőben való szigorú teljesítésétől tettük függővé, hanem a szükséges munkálat végrehajtására a közélet és közút ezen nagy tényezői
