Szamos, 1900. május (32. évfolyam, 35-44. szám)
1900-05-20 / 40. szám
változás. A viruló szép május havában a tavasz kellő közepében, mikor oly éltető a nap melege a virágok illata, az üde lóg, midőn pompázik, vigéletre pezsdül minden, havat, fagyot, hideget, esőt, szelet, jégcsapokat, pusztító viharokat látunk, erezünk széles e hazában. Dohány, rep cze, czukoirépa, tengeri, szőlő, gyümölcs, kerti vetemény esik prédául, kíméletlenül elpusztítja a fagy, a hideg időjárás a termelvényeket. Még maradt egy két százalék az elsoroltakból. Ha az időjárás változatlau marad, a gazdák koldus tarisznyát akaszthatnak nyakukba, a mitől Isten mentsen. Valóban aggasztó, kétségbeejtő az ország gazdasági helyzete. Számbavehetö, valamire való terméstől távol állunk az idén. A gazdák kára külön külön mily nagy, hát még az ország károsodása mily ijjesztően óriási összegekre rúghat. Pedig rá fért volna az idén édes hazánkra egy kis jó termés, az utóbbi esztendőkben sem volt valami fényes eredmény, a gazdák eleget siránkoztak, jajveszékeltek. a jég minduntalan elverte a termést, de a mily beláthatatlan károkat most szenvedtünk, az már elviselhetetlen. Erős hittel kell a jövőbe néznünk, a honnan ennyi sorscsapás után igaz boldogulás- sunkat várjuk, reméljük. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ur ! A közelebbi városi közgyűlésen szavazatunk többségével a Vigadózó pártot megbuktattuk, s ez által a tornyos városházának három éven keresztül vajúdó ügyét nagy küzdelmek árán sikerült előbbi állapotába visszahelyezni, s a műbecscsel biró antik épületet az enyészettől megmenteni. Elértük tehát kiizelmeink czélját és az ügyet oly útra tereltük, melyen haladva a gyorsan száguldó eszmék valósítását megakadályozhatjuk, és búsadózó polgártársainkat a nagyobb tehertől megóvhatjuk. Minthogy pedig most már tőlünk várják — és jogosan, — hogy mi történjék a tornyos házzal, minthogy tudom, hogy e tekintetben többnemü javaslatok és tervezetek fognak előterjesztetni, sőt talán már ilyen javaslatok tó j tettek is: engedjék meg nekem is, mint a győz- j tes búsadózó párt egyik tagjának, hogy véle- í ményemet és régóta érlelt tervemet előadhassam, melylyel hiszem, hogy minden érdek ki lesz elégítve úgy, hogy a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Az ón tervem és javaslatom a következő: Miután, mint fentebb emlitém — elhatároztuk, hogy nem építünk és a tornyos házat le nem rontjuk, mit szerintem épen helyesen tettünk, mert annak az emberi kor legvégső határáig fenn kell állania — hacsak előbb le nem dől, — igy tehát arról kell gondoskodni, mellé is valami harminezötezer koronácskát az erdővételárból kiutaltunk ! E határozat kimondása előtt közbe ékelve jött V e r é c z y Antal nagyságos ur. A tételes törvény és a pénzmegszavazás nagy barátja, avagyis ez utóbbinak tagadó szelleme. De ezúttal, bár nem találván alapot a törvényben, mégis megtagadta a pénz eszközét az ut helyrehozásához, azonban erkölcsi szempont hangoztatásával a Neuschloss-gyárnak morális hozzájárulását követelte a fennforgó költségekhez. Vén gj'erekek ! Az az erkölcs, az az erkölcs! Meg az a tételes törvény ! Én nektek mindig vizet prédikálok, de bort iszom. Valahányszor el akarok az anyjukomtól, meg az aranyos Zsuzsika leányomtól szökni a „Csalj meg édes“-be vagy a „Kék asszonyába, mindig azt mondom, hogy a szent kaszinóban várnak. Ott fogok én valami áhitatos melódián lelkemnek a sebeire gyógyító balzsamot találni. De ez rendesen nem következik be. Üres a szivem, meg az erszényem. Mint a hogy nem lesz eredménye annak a Neuschloss-féle erkölcsi szempontnak sem! * Nos tehát, most fog másodszor elbolyon- gani az a bizonyos szent Pongrácz. (Kegyes Isten, dicséret és dicsőség a te nevednek, de ne vigy minket a kisértetbe !) Eddig nyugodt mederben folyt a tárgyaliogy, mit csináljunk vele, és mikóp hasznosítsuk ? Ezen hasznosítás tekintetében már előzőleg is tétettek javaslatok. Egyik szép bérházat kíván "építtetni, — másik pedig bazárt; de ezen javaslatok szerint a tornyos ház részben lebontandó, részben átalakítandó volna, holott annak a maga valóságában kell maradnia, hogy a késő utókor is gyönyörködhessék benne. Ez pedig az én tervem szerint kivihető a nélkül, hogy legkisebb részben javíttatnék vagy átalakíttatnék. Ugyanis az épület azon része, mely most az iparszövetkezet áru házának átadatott, —I ezen czélra tovább is megtartandó (de-az ajtók | helyére a régi ablakok vissza rakandók, hogy a tornyos ház előbbi állapotát és kinézését visszanyerje s ezt a szövetkezet, mely az ajtókat vágatta saját költségén tartozik teljesittetni, hogy a városnak kiadásába ne kerüljön ; különben is hátulról van a csarnokba bejárás.) Az j épületnek a kaputól njmgatra esD része a szövetkéz ett kofák áru-csarnokául volna átengedhető, mi által a székes fővároséhoz hasonló vásárcsarnokot nyernénk, s a kofák és a kö .önség az idő viszontagsága ellen védve lennének. Továbbá, hogy a telek nagy udvara pusz-j tán ne maradjon, két oldalt lakszobák lennének I építendők — fából vagy paticsból — a hajléktalan csavargók és naplopók betelepítésére ; az udvar pedig konyha kertté lenne átalakítandó s minden egyes szoba bérlakója részére egy-egy darab lenne átadanó használatra oly kikötéssel, hogy a jövedelem 1 tizedrészót, mint dézsmát, a városnak beszolgáltatni tartoznak. Ebbő! az | építés költségeinek kamata és törlesztési részlete fedezhető lenne. A kert pedig minden egj'es j házhely, illetve szoba illetőség után írtakkal lenne elkülönítendő, mi által az udvar parkszerű sétány jellegét nyerné. Hogy pedig a város anyagi terheltetést ne szenvedjen, a telepitvényesek kötelezhetők volnának mint általában a város többi bérlői (a régi honvédlaktanyánál és az Aszalay-féle telek-j nél) — hogy az épületeken előálló romlásokat i és hiányokat 10 korona erejéig a sajátjukból) tartoznak megigazittatni. A terményekből beszolgáltatandó hányad elhelyezésére a telek hátsó részén levő börtön helyiségek volnának felhasználhatók, s az a város _ közraktárául szolgálna, mely felett a felügyeletet, a kezelést és ellenőrzést a gazdasági tanácsos és városgazda urak gyakorolnák. Végre, hogy a megbukott Vigadozóknak is némi elégtétel adassék — a tornyos ház emeleti része községi táncziskola helyiségül lenne í átadható s télen nép bálok tartására lenne használható ; vagy, hogy a közönség nagyobb élvezetben részesülhessen, a helybeli zenekarok zeneiskolájául is szolgálhatna, hol főleg aj fúvó hangszerek taníttatására lenne kiváló j gond fordítandó. lás; alig csillant meg nehány vizfodor a vita tükrén. Most azonban, hogy a „Vigadó“ építési ügye került a napirendre: tajtékzó örvények fonódtak a tó csöndes színe alá. Egymásután támadták a kormányhatósági kívánalmak szerint átalakított tanácsi és szak- bizottsági építési újabb javaslatot Veréczy Antal, dr. Keresztszeghy Lajos, Heinrich Viktor, Uray Géza, Daróczy Endre urak, stb. Sőt az első két szónok egyszerűen napirendre kivánt térni felette. Az egyes beszédeket nem ismertetem, mert rátok nézve valami uj és jó nem csendült meg bennök! Ellenben kilobogott belőlük a szenvedély, mely az ily fontos ügyeknél felette kívánatos nyugalmat és tárgyilagosságot egyenesen szivén szúrta. Amikor pedig a dr. Vajay Károly tiszti főügyész ur védelmező beszédének elmondása után az elnöklő Pap Géza helyettes polgármester ur kijelentette, hogy a kérdésnek napirendről való levétele felett a szavazást nem fogja elrendelni, mert azt a szervezeti szabályrendelet vonatkozó pontja értelmében tiz bizottsági tag nem kérte : arra már oly zajos csárdái jelenet következett, amilyen egyáltalán nem illik a tekintetes Tanácsházba ! Amint az elnöklő főjegyző ur mint vihar- központ, a zaj és lárma feléje lőtt nyilai közül kibontakozott, kölcsönös tárgyalás eredményéül j szavazásra igy tette fel a kérdést : Ezek azon ideák és tervezetek — tisztelt szerkesztő ur — melyeket ón városom jól felfogott érdekében és jövőjét tekintve minden önzéstől menten megvalósíttatni óhajtok, mert azt hiszem, hogy ez által az összes polgárság igényei kielégittetnének, anyagi teher nélkül, sőt bizonyos jövedelemre való kilátással. S ezeket ajánlom is az intéző körök figyelmébe. Egy bi'isadozó városatya. Furcsa dolgok városunkban. A Hótól vagyis Vigadó. Mindnyájan tudjuk, hogy a régi törvényszéknek a helyére egy bérháznak az építése lett elhatározva. Később azonban a város belátta, hogy ez nem valami nagy hasznot hajtana, de különben is sok kellemetlenségekkel járna, ezért egy Hotel vagyis Vigadó építését határozta el. Hugy erre igen nagy szükség van, ezt mindenki belátja. Hisz első sorban nem rendezendő mulatságokról és bálokról van szó, de arról, hogy legyen végre valahára egy hely, a hová az idegent pirulás nélkül lehessen bevezetni. Ha valaki értekezletet akar tartani, erre hely nincsen. Ha egy kisebb társaság szórakozásból össze akar jönni, ni msen hová menni. Nagj'obb ünnepélyek alkalmával kénytelenek vagyunk a Társaskört zavarni. Hisz itt van az utolsó példa, a kereskedelmi miniszter ittléte. A városházán kellett beszállásolni, a diszebéd pedig a Társaskör helyiségében volt. Hisz itten szűkén valahogy elfértünk, de bizon diszebédre ez sem alkalmas hely. Itt van egy kitűnő zenekarunk Milyen élvezettel lehetne ezt télen többször hallgatnunk, ha alkalmas helyünk lenne. Egy szóval mindenki belátta, hogy ilyen helyiségre okvetetlenül szükségünk van, ezért az indítványt annak idejében egyhangúlag megszavazták. A tervek ennek folytán elkészültek s azokat mindenki elragadtatással szemlélte. Mert városunk nemcsak egy monumentális szép épületet nyerne, de a városnak ezen befektetett töke már az első években is 6 százalékos kamatot adna, később pedig ezen kamat bizonyosan 20—50 perczentet hajtana. Csak roszakaratu személyes érdek akarja ezt tagadni és a közvéleményt oknólküli ijjesz- tésekkel félrevezetni. Furcsa dolog, hogy épen az építkezésnek leglelkesebb hívei egyszerre csak ellenkező álláspontra helyezkedve, mindent elkövetnek, hogy az építkezést meghiúsítsák. — A kik legjobban piszkolták a vargaszinben létező úgynevezett Vigadót, ezt egyszerre nagyon diszesnek és czól- szerünek találták, pedig ha a Timártársulat ezreket és ezreket költené is, ezen hely Vigadóra nem alkalmas, mert ilyen helységnél a fődolog, hogy könnyen hozzá lehessen férni és a kocsiknak külön be és kijáró helye legyen. Ez pedig — Elfogadja-e a közgyűlés e z t az átalakított építési javaslatot. Igen vagy nem ? Huszonhat nem, huszonöt igen. Lett erre örömzaj az ellenzék táborában ! (A múltkor egy szavazattal győzött, most ugyancsak egy szavazattal esett el a kérdés. — Aztán mondjátok, üogy az egy sem nem oszt, sem nem szoroz.) Ne higyjélek azonban, hogy ezzel a szavazással el van veszve Lengyelország! Egy vagy más alakban, de mindenesetre társadalmi, hason vágj7 közczélra. mentül hamarább újra elő kell kerülnie ennek a kérdésnek, mert magán vállalkozás kezére a városnak ezt a nagy kincsét átjátszani az okos elme nem engedi meg! Te pedig, fenséges Rákóczi fejedelem, akiről a kormányi leirat azt véli, hogy a század elején általad lerombolt szatmári várnak köveit beépíttetted ebbe a tornyos]házba, melynek sorsa immár oly áldatlanul bizonytalan: ne sújts minket, méltatlan unokákat, haragodnak a menyköveivel, hanem e kalmár világban eugesztelődj a te el nem halványuló nagy neved emlékezetére Írott ama régi kuruez dal bus soraival : Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi, Magyar vitézek nemes vezéri! Hova lettek, hova tűntek válogatott vitézi? Vitézségük dicső fénye tündököl csak az égen,.. ... Mindörökké !.. 1001.
