Szamos, 1900. április (32. évfolyam, 26-34. szám)
1900-04-05 / 27. szám
XXXII. évfolyam. Szatmár, 1900. csütörtök április hó 5. SZAMOS VL A/ G-. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beigtatás után 60 fillér bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Városi takarékpénztár gazdaságilag tilos, jogilag lehetetlen. A városi takarékpénztár {elállításával tudvalevőleg a súlyos pótadóteher csökkentésének elérése czéloztatott. A községi pótadóteher könnyítésének terve nem uj. Hivatkozom a 6895/94. számú városi határozatra, hol egy G. nevű szatmári polgár 6000 szám alatt beadott kérvényében tett indítvány uta- sittatott el. Nevezett azon indítványt adta elő, hogy Szatmár városa a város területén levő összes épületeket tűz ellen maga biztosítsa, melyből oly jövedelem állana elő, mely a községi pótadót legalább is 30—35 °/„-al leszállítaná. Igen könnyű azonban vállalatokat és terveket kigondolni és papírra tenni, lehet védelmezni is, de a gyakorlati megvalósítás próbáján legtöbb kudarczot kénytelen vallani. E többséghez tartozik a városi takarékpénztár terve is. Ami a városi takarékpénztár gazdasági lehetetlenségének kimutatását illeti, vagyok bátor hivatkozni arra a pangó ipari és kereskedelmi életre, mely általánosan hangoz- tatik. Már pedig egy takarékpénztár felállítása csakis a forgalom, ipar és közvagyo- nosodás fejlődésének lehet csak egészséges eredménye. A mai ipari, kereskedelmi életnek nagyon is sok az a 7 takarékpénztár, amely most Szatmáron van. Ha azonban a 7 takarékpénztár keletkezési történetébe is pillantást vetünk, akkor látni fogjuk, hogy létezését azok közül nem egy az emberek egyéni hiúságának és nem a közszükség követelményének köszöni De még ha a már kifejtettek daczára is létesül a városi takarékpénztár, még akkor is vezetne-e az az olcsó hitel nyújtására ? A természetes következmény ez volna. Ha egy városban egy szatócs van, akkor úgy árusítja portékáit, ahogy neki tetszik, ha kettő van, akkor már tetszésszerinti áron nem adhatja s minél többen vannak, annál inkább diprimálódnak az árak a fogyasztó közönség javára De egy felállítandó takarékpénztártól ezt nem várhatjuk, még ha városinak hiv- I ják is, mert ennek már csirájában bevallott czélja az volna, hogy minél több jövedelmet tudjon felmutatni, melylyel a már is nagyon súlyos pótadót apaszthatná. Elő állana tehát az az eset, hogy épen azon emberek, kik kölcsönre szorulnak, kik mindenesetre kedvezőtlenebb helyzetben vannak kölcsönre nem számitó társaiknál, adnák filléreiket a városi takarékpénztár jövedelméhez, azok javára, kik kölcsönre nem szorulnak, kik e kedvezményre szerencsés helyzetükön kívül egyébbel rá nem szolgáltak. Mert hiszen a kölcsönre nem szoruló polgárok kapnák az osztalékot, (pótadóelengedést) annak daczára. hogy ők pénzüket koczkáztatnák, vagy a legkisebb szellemi tevékenységet kifejtenék. A részvény társaságoknál legalább a részvényes az osztalék ellenértéke lejében részvénytőkéjét koczkáztatja, esetleg mint íelügyelőbizottsági tag szellemi tevékenységet fejt ki. Ezek képezik azon jelenségeket, melyek a városi takarékpénztár íelállitását egyenesen megtiltják. De jogi lehetetlenség is a városi takarékpénztár felállításának kérdése. Mert a községi törvény szerint a községi tőkepénzek hasznosítására azon szabályok tartandók meg, amelyek az árvapénzek elhelyezésére nézve íennállanak. Tehát csakis pupillaris biztosíték mellett lehetséges-e már most a felállítani szándékolt városi takarékpénztárral elérni a pangó ipari és kereskedelmi élet felelevenítését, oly intézmény felállításával, a mely bármire szolgálhat inkább, semmint az iparos és kereskedő érdekeinek kielégítésére. A kereskedő és iparos kölcsönének fogalma a pupillaris biztosíték mellett adott kölcsön fogalmával jogilag sehogy sem quadrál, fogalmilag is merő lehetetlenség. Az iparos és kereskedő sem üzleti váltójára, sem tárczahitelre nem szokott pupillaris biztosítékot nyújtani, tehát nekik a fentebb említett elvnél fogva nem lehetne hitelt nyújtani. Hogyan emelné tehát a városi takarékpénztár a megfeneklett ipart és kereskedelmet ? Arról nem is szólok, hogy egy részvénytársasági formához legalább is két tag szükséges. Az 1898 iki szövetkezeti törvény 80. §-a megengedi hogy oly községek, melyekVallomás*) Én Istenem, én édes Istenem, A te világod gyönyörű nekem. Azt is tudom, hogy igy van jól, a hogy van, Mert igy fogant meg szent akaratodban. — De ha látok nyomorék gyereket, Ki még tudom, sohase’ vétkezett: Ne haragudj’ rám édes Istenem, Ha szomorúság kél a szivemen ! Én Istenem, én édes Istenem, A te világod gyönyörű nekem. Tudom: ha koldus, ha királyfi volnék, Csak a t§ képed viselője volnék, — De ha látom megvetve a szegényt S lenézve csupán szegénységéért : Ne haragudj’ rám édes Istenem, Ha keserűség kél a szivemen! Én Istenem, én édes Istenem, A te világod gyönyörű nekem. Tudom, tőled van, hogy itt e világban: Az erényben is napfogyatkozás van. — De ha látok czégéres bűnt, a hogy A szűz erényt példázná valahogy : Ne haragudj’ rám édes Istenem, Hogyha utálat kél a szivemen ! *) Megjelent a Budapesti Szemlében. Én Istenem, én édes Istenem, A te világod gyönyörű nekem. Azt is tudom, hogy jó hinnünk tebenned, S hogy Krisztus a hozzánk való szerelmed. — De a Krisztus nevében ha a hit, Gyűlölködik és átkozódik itt: Ne haragudj’ rám, édes Istenem, Ha kelni kétely kezd a szivemen ! Szabolcska Mihály. A férfiakról. Irta és a kath. kaszinó estélyén felolvasta: Kádas László. Az emberi nem kiváltságosai a férfiak. Ok a teremtés urai, nekik van a világon alárendelve minden. Még a teremtés koronájának hirdetett nő is, csupán a férfi segítő társául rendeltetett, teremtvén Isten a nőt a férfi oldalbordájából Ezért mondja még a nóta is, — „az asszony csak oldalborda.“ j± férfi mint a világegyetem fentartója nélkülözhetetlen lénye a teremtésnek; épen azért az ő élete és működése különböző körülmények között igen sajátságos módon alakul. Ha figyelemre mélatjuk a férfi egyéniségét, annak különös szokásait, jó és rósz tulajdonságait, látni fogjuk minő sajátságos viszonyok között élnek a teremtés urai. Az ember léte a születéssel veszi kezdetét, a midőn a teremtés ura éktelen sivitással adja tudtul, hogy ez után ő a legnagyobb ur a háznál. Őt dédelgetik, aggódva lesik fejlődését, féltve óvják a kedves gyermeket, aki végre is megtanul járni, s ez által mintegy önállóvá lesz. Ő a család szemefénye, elragadtatással hallgatják gyermeki észjárását, már előre is nagy jövőt jósolnak neki. Sajátságos de csaknem minden fiú gyermek vessző paripáján száguidva nagy barátja lesz a lovaknak, miért is gyermekésszel először is azt nyilvánítja, hogy őbelőle kocsis lesz, később huszár akar lenni. Nem egy van a kinek előre is jósolgatják, no ebből a fiúból pap lesz. Vanuak akik emlékeznek arra, hogy én nekem is mondogatták, no fiam te belőled pap lesz még pedig püspök. A mi ellen a legerélyesebben tiltakoztam, miért legyen én belőlem püspök, mikor én püspök huszárja is lehetek. Fájdalom e tiltakozásom valóra vált; nem lett belőlem pap, és igy legnagyobb sajnálatomra semmi reményem sincs ahhoz, hogy valaha egy jó püspökfalathoz juthassak, hogy püspöki huszár nem lettem, no a felett a leg- kevésbbé sem bánkódom. Érdekes figyelemre méltatni a férfiakat termószetökre nézve. Az egyik a maga erólye
