Szamos, 1900. január (32. évfolyam, 1-8. szám)

1900-01-14 / 4. szám

XAXIi. évfolyam

Szatmár. 1900. vasárnap, jaiuár hó 14,

4-ik szám.

SZAMOS.

Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap és csütörtökön

A SZ ATM ARM EGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési á r : i SZEÜK lSZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz.

Kgész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I írt,. ! KIADÓHIVATAL- Rákóczy-utcza 9. sz.

Egye8 példány ára IO kr. I M udeanemü dijak Sisatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő.

Nyilttér sora 10 kr.

Mozgalom a g. katolikusok magyarnyelvű liturgiája érdekében.

Tudvalevő dolog, hogy a gkathólikus egyház bár épugy nem autonóm egyház, mint a római katholikus, a rítus nyeLvénél s más egyébb körülményeknél fogva valóságos nemzeti egyházzá van szerveződve. A gkath. egyház hívői közül 10*83°/,, magyar anyanyelvű, de ezek is be vannak osztva, részint a román, részint a rutén ritusu gör. katholikus püspöki megyékbe, kitéve az ei- vagy visszarománosodásnak és ruténese- désnek.

Régi óhajtás, hogy magyar nemzeti szempontból okvetetlenül fél kellene állítani egy magyar ritusu gör. kath. püspökséget. Ezideig, fájdalom, az erre vonatkozó kísérletek a római szentszéknél nem vezettek sikerre, sőt 1896-ban a szentszék egyenesen megtiltotta a magyar rítus további használatát. Az akkori kormány erélyes közbelépése akadályozta meg, hogy e tiltó rendelet ez idő szerint ne publikáltassék s igy legalább megmaradjon jobb időkig a régi gyakorlat szentesitette státusquo

Lapunk múlt számában részletesen volt ismertetve annak az értekezletnek lefolyása, melynek czélja, hogy a g. katholikus magyar liturgiális nyelv érdekében újólag megindított országos mozgalmat egy helyi bizottsággal is támogassa. Ez értekezlet eredményre vezetett, mert a helyi bizottságot megválasztotta s az az egyhangú lelkesedés,

I

melylyel e bizottság megalakult, élénken tanúsítja. hogy itt komoly törekvésről van szó a gkath. hívek hitéletének és magyar nyel- j vünknek hazafias szolgálatában.

Örömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy rokonszenvünknek és a mozgalom sikeréhez fűzött leghőbb szerencsekivá- nalunknak e helyen is kifejezést adjunk s röviden méltassuk azon actió fontosságát, melynek előkészítésében Melles Emil főesperesnek, városunk gkath. lelkészének kétségkívül a legnagyobb elismerésre méltó érdemei vannak.

Ezen actió jelentősége két irányban domborodik ki, u. m. hitéleti és magyar nemzeti szempontú hatásában.

Bár igen hálás tárgy volna, de mesz- sze vezetne annak az igazságnak minden oldalról való kifejtése, hogy a vallásos hitnek a szív igazi mélyen való meggyökere- zése és öntudatos kifejlesztése csakis ott várható, hol az imádkozás azon a nyelven történik, melyet a hi vük megértenek. Megdönthetien igazság ugyanis, hogy képzete ink nyomában támadnak érzelmeink, meg- ihletodéseink s olt, a hol ez a legtermészetesebb és legegyenesebb hatás a félékre hiányzik, ott az istentisztelet a hatás szempontjából csupán merő formaságokra szorítkozik. Az idegennyelvü liturgiának a népre nézve csak hangia és czerimóniái vannak meg, de annak belső tartalma, mint a népre nézve ismeretlen és hozzáférhetlen, hatás nélkül marad, teljesen elvész, leglennebb a

hely és alkalom, vagy a megszokottság hagynak némi homályos mystikus benyomást a nép lelkűidében.

Nem ide tartozik ennek az igazságnak bővebb kifejtése, mely különben is annyira világos, kézzelfogható, hogy a iélekre irányozott valláserkölcsi hatások más eszközeinél vita tárgyát sem képezheti. Maguk az idegennyelvü liturgia követői is tőbbé-kevésbé belátják liturgiájuk ezen módjának, alakjának a népre vonatkozó visszásságát s azok megtartását nem annyira észokokkal, mint inkább zsinati határozatokkal s a több százados hagyománynyal védelmezik.

Annyit minden elfogulatlan gondolkozónak el kell ismernie, hogy az anyanyelven alapuló liturgiától mindenesetre csak a hitélet mélyebb és szélesebbkörü fejlődése várható.

A hitélet érdekeivel azonban egyenlő fontosságú a hazafias nemzeti érdek. Többet mondunk: e kettő el sem volna választható egymástól.

E két legszentebb feladatnak, legönzetlenebb, legnemesebb érdeknek egy csapáson s egymást támogatva kell haladniok. De miképen történhetnék ez, ha nemzeti nyelvünket, a melyben és a mely által mint nemzet élünk, az emberi lélek legmagasztosabb functióiban, az Istenhez emelkedés idejében magunktól eldobjuk,ahhoz hűtlenek leszünk? Miképen felelhetünk meg nemzetünk történelmi feladatának, hogy a magyar polkika hazánk minden fajtájú lakosát hazaszeretetÖtven év múltán.

Díc/,ember l4.

Lassan suhanó lomha szárnynyal Aláborulva csendesen Száll . . . száll az éj, de fónyrajával Majd csillagezre megjelen.

Behat a fónj'e kis szobánkba Hol e sugáros éjszakán,

Az én anyám ül gyászruhába’ Virrasztva súlyos bánatán.

Szelíd fején a tél havával,

Ajkán imádság szüntelen. Szivében holló bánatával

Keresztjét hordja csendesen. Sötét ruháján, könj'es arczán A bú tanúként szól, beszól,

Hogy neve özvegy s nehéz harczán Ezernyi gonddal küzdve él.

Én jó anyám ! ma ötven éve,

Fehér volt ruhád, fátyolod,

A jövő szelíd rózsafénye Övezte ifjú homlokod.

S ma itt ülsz bútól összeesve,

Mint támasz nélkül a repkény, Szemed könyüre könyet ejt le, Hogy nem jő már az éjre fény.

Az ötven évből egy maradt el Panaszra mégis nem fakad;

Csak szivetjáró bút sóhajt el Keservét siró ajakad.

Sebedre nem kérsz enyhületet,

Csak úgy sóhajtod : Istenem !

Az ötven évből ezt az egyet Miért nem adtad énnekem ?

— De ő pihen és panaszidra Szive se dobban ott alant

Rá nem felel csak könyed issza Mohón a néma szomju hant.

Az idő sem jő balzsamával Alkonyán a nap sem hevít,

A vérző sebből hatalmával Kivonni a tört nem segít.

Ne félj anyám ! a sors viharja Bár mily erővel tör le ránk,

Ha megragad is hullámkarja,

Örvény mélyére még se ránt.

Megvéd, megőriz búban, vészben, Legyen bár fájó sorsod itt;

Ö fönt vigyáz s e csendes éjen Lelke szárnyával bóborit.

Vértessy Ida.

m

Visszaemlékezés halottak estéjére.

Irta: Papp Lajosné, Cs. Kozmutza Olivia.

Valahányszor a zordon ősz beköszönt, mindig eszembe jut az a szegényes ruhába öltözködött úri nő, ki még gyermekkoromban sokszor eljött hozzánk s rendesen elbeszélte élettörténetét.

Házasságuk negyedik évében volt azon borzalmas éj, n.ely életének nyugalma felett határozott.

Férje orvos volt egy felföldi városban. Hozzá ment feleségül, csupán azért, hogy megbosszuljon egy fiatal embert, édes anyja akarata ellenére.

*

Anyja özvegy szászadosnó volt, régi nemes családból származott és mindig büszkén emlegette őseit, ^.z előkelő osztály ifjai járo- gattak hozzájuk. Meg is tetszett Holdasy Ervinnek, a fess és kedves főhadnagynak a házi kisasszony.

Nemsokára más ezredhez helyezték át. — Eleinte még csak irt, később már ritkábban kereste fel leveleivel, inig végre megszűnt leve lezni. Sokáig epedve várta nyilatkozatát, de ez örökre elmaradt.

Eltávozott városukból az ifjú Holdasy igen messzire. Folyton szomorkodott utána, észre