Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)

1899-11-26 / 95. szám

XXXi. éyíosyam Szafmsr. 1889. vasárnap, november hó 26. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 4 írt. — Félévre 2 Irt. — Negyedévre I trt. Egyes példány ára 10 kr. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb mellett a legjutár.yosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Iparügyek. 111. Ipari hitelszövetkezet. (T.) Az ipartörvény már kilátásba helyezte, hogy az iparosok körében hitel- és árube­szerzési szövetkezetek fognak alakulni, me­lyeknek adóelengedésben es más egyéb ked­vezményekben való részesülését kimondotta; de az ipartörvénynek eme intézkedése sem vált be, mert hiszen a jobb módú iparosnak nincs szüksége hitelszövetkezetre, a szegé­nyebb pedig nem képes annak megte­remtésére. így volt ez a szövetkezetek hazájában Németországban is, az iparosok nem voltak képesek önmagukra hagyatva a hitelszövet­kezetek azonnali megteremtésére, de meg volt a vasakarat s a naponként összerakott fillérekből, ha idővel is, ma már virágzó szö­vetkezeteket létesítettek. Ha hazánkban törtónt is vaiami az ipar­törvény keretén belül, az nehány anyagbe­szerzési vállalatra szorítkozott, melyek kellő szakértelem és ellenőrzés hiánya miatt ered- nényre csak nagyon kevés esetben vezettek. Megvallom, hogy félve nyúlok a szak- cérdéshez, melyről már Teutelbaum Herman barátom azon ítéletet hozta, hogy a hitelszö­vetkezet nem a kisiparosoknak való s ha négis hozzá próbálok szólni e kérdéshez, eszem ezt azért, mert az én kedves bará- om talán nem ismeri eme tárgyban kelt íjabb törvényhozási alkotásokat, nem mél­tatta figyelmére e«.en újabb intézkedések intenczióit Meg vagyok győződve, hogy midőn a törvényhozás az ipari hitelszövetkezettel az ipartörvény segítségére sietett, nem azon czélzattal tette azt. hogy a kisiparos megél­hetésére könnyen hozzájutható pénzzel . a mindennapi kenyeret biztosítsa, hanem oly nagy es biztos alapokra helyezte azt, mely képes legyen egy iparág felvirágozásának lendületet adni, a gyári iparral szemben kon kurrencziát teremteni. A régi, de czélhoz nem vezető intéz­kedés szerint az iparosok önmagukra voltak utalva, részint a tőke megteremtésében, ré­szint a vállalat megalkotásában, részint az ellenőrzési és üzleti tevékenységben. Ma már az uj hitelszövetkezet más alapokra van fektet­ve, nemcsak iparos vehet benne részt, hanem j bárki is, nemcsak egyesek já>ulnak ahoz, de j a törvényhozásilag teremtett országos köz- j ponti hitelszövetkezet, melyet, ha jól tudom j a törvényhozás annak idején egy millió ko- j rónával subvenczionált, ezen kivül a keres- j kedelemügyi kormány esetről-esetre segé­lyezi az ipari hitelszövetkezeteket. Ezen nagymérvű anyagi támogatáson kivöl az ipari hitelszövetkezetek csak köz- igazgatási utón jöhetnek létre s az ügyve­zetésben nagy részt követel magának a köz- i ponti hitelszövetkezet, mely nemcsak az ügy-! kezelés rendjét biztosítja, de üzleti tekintet­ben is irányítja a vállalatot. Ha tehát csak arról volna is szó, hogy szegényebb iparosok megtakarított filléreiket meg sem érezhető csekély összegekben he­lyezhessék el a takarék ládába, ha csak arról volna is szó, hogy a szegényebb iparos rög­töni segélyt, személyes garantia mellett, na­gyon olcsó kamatért nyerhet, már ezekben az esetekben is jótékony hatása félreismer­hetetlen az ipari hitelszövetkezeteknek. Azonban magasabb intencziók vezérlik ez uj alkotást, azoknak az emlegetett kis gépeknek a beszerzése, oly kisebb gyárszerü berendezkedések létesítése, melyek a munka megosz ásnál fogva, a kisiparosnak mint a versenyképességre alkalmas eszközök kezébe adatnak. S ha itt most én is czitálom a ke­reskedelemügyi miniszter által a költségvetés alkalmával mondott s Teutelbaum barátom által idézett szavakat, hogy t. i. „a kisipar­ban a tömegtermelésre utalt iparágak űzőit tömöríteni, azokat megfelelő munka eszkö­zökkel ellátni és ezek révén a termelés egy­öntetűségét, technikai versenyképes jégét biz­tosítani és mindehhez szükséges tőke, illető­leg olcsó hitel megszerzésében elősegíteni kell,“ meg vagyok győződve teljesen, hogy a miniszter kijelentése csak az én malmomra hajtja a vizet s azok is az én állításaim he­lyességét igazolják. De természetes is az ily irányú értel­mezés, mert egy miniszter, ki javaslatot ter­jeszt elő a kisipar támogatására, az egy má­sik alkalommal nem jöhet magával ellenke­zésbe, nem főképen azért, mert az ipari hi­Sárga piros falevelek . . . Sárga-piros falevelek Peregnek az ágról, Dalt zizegve, szomorú dalt Gyászos elmúlásról! Szivemben is őszi szél fú, Nyíló virág nincsen, Mi sziliével illatával Reménységre intsen ! De hiszem, hogy lesz még tavasz Zeng még madár, nóta. Szivemben is kinyílik még A szerelem-rózsa ! ! (Sárköz Újlak.) Gábel Kornélia. Mariskának. Van egy édes, csendes fészek Nem találják meg a vészek, Kicsi lugas néz feléje, Csupa öröm, csupa béke. Ki lakik ott, ki él abban A mosolygó fehér lakban : Én tudom csak, hogyha olykor Bennem annyi bánat tombol. Ha a pokol lángja bennem, Oda-odaszáll a lelkem, S meglelem a menyországot: Az a kis ház legyen áldott! Legyen áldott, eresz alján A kikelet, édes napján Kérdezzék meg a kis fecskék : Szeret-e még? Szeret-e még? Fliesz Henrik. m Benn járunk u őszbe. Benn járunk az őszbe, mindenikünk tudja S mégis milyen színes, ragyogó az utcza. j Kicsal a verófény tavaszi ruhákba, j Fürödni a fénybe, illat, napsugárba Egymáshoz simulunk, suttogva, nevetve Mosoly kél az ajkou, láng gyűl a szemekbe I Megrezzenti lelkünk ezer vágynak árja . . . j Mintha tavasz lenne ! j És amig örülünk a fény, napsugárnak : Valahonnan hideg fagyasztó szól támad. Lassankint elűzi szivünkből a mámort, Ajkunkról a mosolyt, szemünkből a 'ángot, Felhő száll felettünk, szürkén hömpuiyögve, Minden elmosódik a leszálló ködbe; Rebbenve, sietve tűnnek el a vágyak . . . Benn járunk az őszbe ! Yiski Sándor. Emi ékbeszéd. A keresk. tanoncziskola „Erzsébet“ gyászünnepélyéi] tartotta : Osváth Elemér, (Folytatása és vége.) Ettől kezdve magyarnak kezdi érezni ma­gát, s ekkor kezd ő igazán magyar királyné lenni, bár még a a szentkorona nem volt fejére téve. Ez sem késett soká, a világ legszebb, leg­dicsőbb ékessége is oda került a világ legszebb, legjobb asszonj'ának fejére, igazi királynénk lett és ezzel egyetlen álma is beteljesedett: a nem­zet kibékült uralkodójával, bogy azóta trónjá­nak legbiztosabb támasza legyen. A miénk lett egészen, szive egész melegét árasztá e földre és reánk, ha fájt a szivünk, velünk könnyezett, ha örömünk volt, velünk örvendett. A miénk volt! Oh hogy csak volt! Azt mondják, hogy a tündérek a boldogságot és az örömet ismerik csak, a szomorúságot és fájdalmat nem. Nem igy volt ez a miénkkel Mikor már igazán bol­dog lett volna családjában, nemzetében, gyer­mekeiben — bennünk, — akkor egyszerre sötét villám sújt alá jóságos szivére, hogy megfossza azoktól, kiket szive vérével is megváltott volna ; elveszti testvéreit, — elveszti egyetlen fiát. anyai szive örömét, büszkeségét, nemzete szemefényót. Ettől fogva folyton vérzett szive, szakadatlanul sirt lelke, mosoly többé nem sugárzott ajkán, fekete gyászruháját le nem vetette többé. El­SZERK -SZTŐSÉG : Ráköczy-ntcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Rákóczj-nrcza 9. sz. i M ndeuueiuü dijak Szatnaaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom