Szamos, 1899. november (31. évfolyam, 88-96. szám)
1899-11-16 / 92. szám
XXXi, évfolyam lizaimar. 1899 törtök, november hö 16, 92-ik szám, SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasarnap es csütörtökön A SZATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERK -SZTŐSÉ0 : Rákóx/zy-utcza 9 sz. Egész évre 4 írt. — Félévre 2 írt. — Negye«lévre i rrr. KIADÓHIVATAL: Rákóczy-iucza 9. sz. Egyes példány ára 10 kr. M ndeunemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés zö el lett a legjutányosabb árban közöltetnek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő Nyalttér sora 10 kr. Meghívó A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. évi nov. hó 22-én (szerdán) d. e. 11 órakor Szatmáron a városháza tanácstermében rendes őszi közgyűlést tart, melyre az Egyesület összes tagjait? ezennel meghivom. ’ y a k : 1. Az ig. v entóse az Egyesület mü ködóséről. 2. Téli gazdas.^ előadások és tanfolyamok tervezete. 3. A magyar gazdák biztositó szövetkezetének támogatása. 4. Indítvány az ürülék, mint trágya értékesítéséről, bevezeti Rózsa Károly egyesületi tag. 5. Egyébb az alapszabályok 24. § a értelmében a gyűlés előtt legalább 24 órával az elnökséghez beérkező indítványok. Sárköz, 1899. nov. 15. Br. Vécsey József elnök. Meghívó. A Szatmármeg3’ei u-azuasági Egyesület f. í 21-én (szerdán) d. e. 11 órakor Szatmáron a "osháza tanácstermében tartandó pazgató választmányi ülésre, rre a • ig. választmány tagjait meghivom. Tárgyak: 1. Múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Miniszteri leiratok. Hatósági átiratok. Ttalványozások. rJj tagok felvétele — illetve tagok 6. Ig. választmány jelentése a közgyűléshez. 7. Közgyűlés tárgysorozatának jóváhagyása. 8. Eolyó ügyek. Sárköz, 1899. nov. 15. Br. Vécsey József elnök. Yárosi közgyűlés. Közgyűlési tudósításunk keretében megemlékezünk a választásokat irányító protek- I czióról, mely lenyűgözője volt az igazságnak s elnyomója a kiváló tulajdonságok érvényesülésének. A protekczióról azt tartják, hogy soha sem fog a földszinéről eltöröltetni, mert nem lehet olyan idő, hogy az emberek a baráti köteléknek a rokonsági összeköttettésnek felibe helyezzék a közérdeket. A közigazgatasi feladatok helyes eredményes megoldása kellőleg minősített s munkabíró tisztviselőket ’igényel, s épen azért annak az irányelvnek kellene vezérelni a választási joggal felruházott autonom testületeket, hogy ott, hol alkalom nyilik, fiatal erőket alkalmazzanak, tisztviselőket neveljenek, kik ifjú erejüket, a megszerzett gyakorlati ismeretekkel s elméleti képességükkel párosítva. a közönség igényeinek kielégítésére, ügyeinek szakavatott elintézésére fordítsák, hogy azok, kik a közterheket viselik, részesüljenek a közhivatalok igazságos pártatlan s pontos szolgálataiban. Ámde azt látjuk, hogy választás prote- gálás nélkül soha nincs, mindenki keres magának pártfogókat, ki újabb és újabb híveket szerez, s a dolog vége legtöbb esetben az, hogy a nagyra becsült választásból nem az kerül ki, ki legalkalmasabb volna a betöltendő állásra, hanem a kinek jó pártfogói vannak. Ám igy lesz ez jövőre is, mert a baráti kötelék és rokoni kapocs soha sem fog megszűnni s midőn a protekcziótez alkalomból szó tárgyává tettük, nem azért tettük ezt, mintha a megválasztottak egyik vagy másik munkaképessége elien kifogás emelhetnénk, vagy mintha semmire sem becsülnénk a jó emlékekkel fűződő baráti kapcsot vagy rokoni összeköttetést; de igen, egy ideális elvet akarnánk felállítani, melyet ha sikerülne közgyűlési termőnkben meghonosítani, akkor számíthatnánk feltétlenül egy erős, kifogástalan hivatásának magaslatán álló minta szervezetre Közgyűlési tudósításunk a következő: A főispán megnyitója után a polgármester havi jelentése következett, mely egymásutánban felsorolván a havi eseményeket, megemló kezett a hegyi vasút ügyének a minisztertanács előtt való tárgyalásáról, a bikszádi vasút kiépítésének küszöbön létéről s különösen azon ipari ! mozgalomról, mely már városunk minden réte- 1 get áthatotta s nincs semmi kétség az iránt, I bog}7 a megindított mozgalomnak dús eredménye I is lesz. Mátray Lajos interpellátiója következett, j melyre polgármester megnyugtatta a közgyűlést, Borongás. •ta: Károlyi Lajos. — Íjárok a temetőbe. Azt gondo- nulandóság tudatában megnyug- .zt gondolom, hogy a csend, a emet is áthatja s nem háborog, ^beesetten. Azok a füzek bűiket. Mindenik lábánál egy ők azt siratják, azért busul- n meg a lelkem csendességét, azt a rég elmúlt jókedvet, anyozta . . De miért is->. piros virágokat ? Miért -z élet szimbólumait ? zaja van. Itt nincsen Csak a lelkem zo- fert az a piros vi- 7og. Az a sötét viselt. Mikor a sóhaját hallom íem tudom mi \n kegyetlen ? ta be min- ten ül a elvesztettet a szi- az nekem ogy min- k el, vi- ás. Nem fagyott yászoloL Siratom a boldogságomat, az életemet, vélük az íifjúságomat. Vigyétek el ezeket mind, mind! Hadd sírjam ki magamat a kopár csupasz dombokon. Keresni fogom őt, hogy ha megtalálhatnám valahol. Erezzem lelkem minden bánatát ; hiszen egyedül vagyok, olyan végtelenül egyedül. Zokogásom beleolvad a szélbe s aztán együtt megyünk keresni legalább az emlékét annak a szőke lánynak. * * * " Hullottak a sárga levelek. Ősz volt, verő- fényes hosszú ősz. S a mint halni készült a rét, az erdő, a mint utolsót sóhajtott az őszi szél : ő is elköltözött egy szebb s talán boldogabb hazába. Verőfónyes őszi délután volt. Ott, abba a napsugárral édesen körülfogott kis szobába karjaim közöt: zárta le selymes szempilláit. A csöndes barna est nehézkesen ereszkedett a tájra. A levelek sárga színe összeölelközött az este szürkeségével, mint a halál, a fekete megsemmisülés a lelkem halvány reményével. Eltemettük. Egy kis göröngyöt hoztam el a sírjáról. Mintha itt lenne mellettem azóta. Csak áltatom magamat. Úgy érzem, hogy egyedül vagyok. De mégis mintha hideg kezével vé gig simitam lázas homlokomat . . . Te vagy ? Vissza jc Al. Az a fehér lepel, a melyet elvit- tél, mintua a szememre borult volna. Itt vagy ? Hadd fogjam meg a kezedet. Csókoljam meg az ajkadat. ígérted — tudom — hogy meglátogatsz — eljöttél Én is olykor, mindig meglátogatlak ott künn az uj lakásodon. Nem fázol a hideg nedves fc.d alatt? Ott olyan egyedül vagy. Csak ; én velem tudnál te boldog lenni, azt mondtam. , Hát ne menj vissza. Maradj itt velem, biztass, ! mert úgy el vagyok csüggedve. Nem látlak más- I kor. Csak engedd, hadd szorítsalak a keblemre. Ne hagyj árván egyedül, mert megöl ez az -egyedüllét. Azt gondoltam, hogy hűtlen lettél. Inkább szeretted az őszt, a hervadt virágokat s elmentél velük. Engem egyedül hagytál remény : nélkül. Ha tudnád hányszor megátkoztam már í őket. Megátkoztam az egész életemet. Hogy ne legyen soha többé virág, ne legyen ősz, semmi, semmi, mert tégedet elcsábítottak tőlem ; tőlem, aki végtelenül szeretett, egyedül csak téged. Add a kezedet Eltűnsz ; szinte egy álom vagy nekem; nem maradsz sokáig és én kétségbeesve csak rád gondolok. Feledd el azt a hideg elhagyott helyet, a hova kiköltöztél. Hagyd el már azt a régi megunt világot. Mert olyan régen vagy távol tőlem, régen . . . régen. Hallod, most sirja a pacsirta az elmúlt boldogságom násziu- dulóját: nem hallod? Te is azt mondtad egykor, régen, hogy boldogok leszünk. Miért nem akarod hát ? Egyszerre szétfoszlik az a köd, a mely most elválaszt tőled s ott lesz túl a menyország, a mi boldogságunk menyországa. Hiába kérlek? Olyan szívesen marasztalak! Nem rezeg talán eléggé a hangomban a te irántad érzett szerelmem, a kétségbeesésem. Ne hagyj'el, ne ebbe a sivár éjszakába! Csak most ne ! * Kimegyek a temetőbe. Most már nincsen virág, nincsen lomb a fákon. Nem emlékeztet semmi a múltra. Lehajtom majd fejem arra a
