Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-18 / 49. szám

XXXI. évfolyam Szaímar. 1899, vasárnap, junius hó 18. 49-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. ■— Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK ibZTŐSÉCf : Rákóczy-ut.cza 9 sz. KIADOHIVATAI.: Rákőczy.-ntcza 9. sz. M ndeüutímü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizecendök. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Egyház és főgimnázium. Akármily czimen és akármily szervezeti szabályok módosításába öltözködve jelent is meg ez a kérdés a szerdán tartott mozgal­mas fenntartó testületi közgyűlésen : a jelen- voltak valamennyien észrevehették, hogy itt a szatmári és németi rel. egyházaknak a helybeli reí. főgymnáziumhoz való jogviszo­nya volt az, mi alapjában véve a kérdés tárgyát képezte. Hogyan? — Kérdezhetné akárki. Hát idáig ily fontos jogviszony nem volt szabá­lyozva ? — Hát akkor, mikor e főgymnázium uj alapon szervezkedve teljessé egészült, azok a faktorok, kik nagyrészt ma is ez intézet élén állanak, ily fontos jogviszony megállapítását kifelejtették volna a számí­tásból ? E kérdésre megadja a választ a jelenleg érvényben levő szervezeti szabályzat, mely­ben a nevezett egyházak és főgymnázium közti jogviszony szabályoztatott s máig is érvényben van. Ebben pontosan körvona­lazva vannak azok a jogok, melyek a fő­gymnázium igazgatásában a szatmári, né­meti és többi alapitó egyházakat, a várost és testületeket, valamint az egyeseket meg­illetik, Mindezen jogok alapítványok fejében voltak adva, tehát az alapítók jogainak te­kintendők s abban a „Kiáltó szó“-ban, mely a főgymnázium kiegészülésekor oly szép ered­ménynyel talált visszhangra, ezek a jogok előre is biztosíttattak. E jogok sarkalatos elve az volt s az ma is, hogy a főgymnázium szellemi és anyagi ügyeinek vezetésében, illetve ellenőr­zésében csak azok gyakorolhatnak szavaza­tukkal jogot, kik legalább is 10 frt-nyi ala­pítványt tettek. Mi történt azóta olyan, mi a jelenleg íennáló fenntartótestületi szervezet és rend­szer megváltoztatását, az alapitó jogoknak a fenti két egyházra való bővebb kiterjesz­tését szükségképen vonná maga után ? Talán az ev. ref. főgymnázium szellemi vagy anyagi téren oly válságos helyzetbe jutott, hogy annak vezetése, ellenőrzése a jelenleg íennálló szervezetre továbbra is nyu­godtan nem bizható? — Vagy talán a szat­mári, vagy a németi reí. egyházak oly ala­pítványt tettek, melyek folytán az eddig gyakorolt jogaikat szélesebb körben kell a szervezetbe beilleszteni? Avagy talán a fő gimn. antonom-jellegének a védelme szem­pontjából vált ez szükségessé? A főgymnázium a jelenlegi szervezet mellett a folytonos fejlődés utján halad. Az állam, midőn a főgimnáziummal a segélye­zésre vonatkoző szerződést megkötötte, a jelenlegi fentartótestületet sem a szervezet, sem a vagyoni felelősség szempontjából nem kifogásolta s a szerződést mint ilyennel végleg megkötötte s a főgymnázium auto­nomies jellegét a kölcsönös megállapodás értelmében biztosította Az antonom-jog vé­delme sem toroghat szóban; hisz az egy­ház főgondnoka maga ajánlja tel az állam­nak a felekezeti szempontból nem kevésbé fontos elemi iskolákat. Mindeme körülmények ellenére a szat­mári ref. egyház azt az óhajtását akarta ér­vényre emelni, hogy a szatmári és németi ref. egyházaknak a fen tartó testületben je­lenleg érvényes jogos képviselete, — mely ez idő szerint a szatmári ref. egyház két lelkészére és fögondnokára, a németi ref. egyház 1 lelkészére és fögondnokára terjed ki — terjesztessék ki ezután a nevezett két egyház teljes presbyt dumára is, lekintet nélkül arra, hogy azoknak egyesei tettek-e 10 frt-nyi alapítványt, vagy nem. (Holott a tagságra legalább is rrt-nyi alapítvány jogosít.) Kétségtelen, hogy a szatmári és németi reí. egyház ezzel a ténynyel a fen- lartó testület többi tagjaival szemben egy­szerűen oly jogot nyerne, — kivált, ha te­kintetbe vesszük, hogy a présbiieriumi tagok mind helybeliek — hogy majdnem a kizáró­lagos praedomináns elemet képviselné. Más szóval, a főgymnázium lentartó elemei tény­leg a gyakorlatban az eddigi parallel jog- gyakorlás helyett az alárendeltség viszonyába jutnának; a főgymnázium szellemi és anyagi ügyeinek intézésében (vagyon szerzés, ela­dás stb.) a két egyház presbitériuma szá­mánál fogva állandóan döntő befolyással bírna. Hogy miért lett volna minderre szük­ség — a jelenlegi szervezet felforgatásával, azt igazán nehéz megérteni. Nincs-e elég tennivalója a két egyház­nak a maga működési körében, az egyházi élet terén? Vagy annyira konsolidálva vannak szellemi és anyagi viszonyai^ hogy a főgymnáziumi ügyeiben is vállára veheti a szellemi és vagyoni felelősség oroszlán részét ?! A szerdán tartott fentartó test." leti ülés megadta erre a választ. A szóbanforgó egyházaknak elismerte ugyan a főgymná­zium iránt tanúsított buzgó érdeklődését, válságos időkben erkölcsi támogatását, de másfelől respektálta a fentartó testület ér­vényben levő jogait s a jelenlegi szervezetet a jogos és békés fejlődésének megfelelő alap­jául ismervén el, azt az indítványt, mely a presbitériumoknak egész testületében leendő képviseltetésüket óhajtotta volna, — elvetette. S a fentartó testület jogos s ennélfogva üdvös dolgot cselekedett; mert igy fognak egymás mellett békében és biztosan fejlődni mindenkor az anyaszentegyház és főgym­názium. A társadalom s a lelkész. A társadalom alatt értjük a legkülönbözőbb, szellemi s anyagi képességgel biró emberek cso­portját. Nagyon természetes, hogy külömbözö lévén a tehetség, a munkakör, a melyben mun­kálkodunk, nem lehet egy az elért eredmény sem; de az lenne még a természetesebb, hogyha a külömbözö eredmények egy felsőbb egységet, mondjuk a szellemi s anyagi jóllét egységét tün­tetnék elő ; úgy, amint azt a természet elibünk tükrözi az ő felséges harmóniájával. S csakis azt, nevezhetjük joggal egészséges társadalom­nak, a melyben ez a magassabb egység meg­állapítható, a hol a társadalom külömbözö mun­kásai tudják és érzik, hogy ők egy test, egy lélek, csupán a működési körük a külömbözö. A társadalomban nem csekély szerep ju­tott osztályrészül u lelkésznek. Ezt különösen a közel múltban hallottam élesen hangsulyoztatm. Ismét meg ismét felhangzott s hangzik a szózat, hogy a lelkésznek társadalmi embernek kell ien- nie. Tökéletes igaz, csakhogy, a kik ezt han­goztatják, azt hiszem, egyáltalán nem értik ez alatt azt, hogy a lelkésznek a maga tulajdon- képeni munkakörét el kell hagynia; mert ekkor épen megszűnnék az lenni, a minek valójában lennie kell. A társadalmi életet hangsúlyozók mindannyian elfelejtették s elfelejtik részletezni, hogy mit is értenek ők a társadalmi lelkész neve alatt; vagy tán nem is annyira elfelejtik, mint inkább nem tudják. Mert nem is lehet tudni, de még képzelni sem egy társadalmi lel­készt, hacsak a társadalmi jelzőt kinem bővit- jük ilyen formán: társadalomban szereplő. Hogy szerepelhet már egy lelkész a társa­dalomban erkölcsi s anyagi téren? Tapasztalá­som, s a történet tanúsága szerint egyáltalában nem úgy, ha mindenütt jelen van, minden tár­sadalmi mozgalomban részt vesz, mert ezzel a nehéz feladattal a legerősebb karakter, a leg­erősebb szervezet sem birkózhatik meg szeren­csésen.*) A lelkész is ember, hajlandóbb a rosz- szat, mint a jót cselekedni. A sűrű szereplés igen sok kísértetekkel ostromolja minden em­ber jellemét, s több ellenséget, mint jó barátot szerez, s mig anyagilag szegénynyé, erkölcsileg a legtöbb esetben erőtlenné teszi őt. Nem abban a korban élünk, midőn a lelkész megjelenése is tiszteletet gerjesztett az emberekben; mi lelké­szek sem vagyunk talán mindenkor és minden­ben olyan erősek, mint a mi atyáink voltak ; s ha nem vagyunk, nem szabad, nem illendő kér­kedni azzal, hogy mindenütt megálljuk a he­lyünket. Akkor értette meg egy lelkész az ő hiva­tását, ha tudatában van annak, hogy erkölcsi téren való szereplésének súlypontja a katedra, s nem téveszti szem elöl. bogy oda neki tudo- mánynyal és készülettel, alapos készülettel kell mindenkor felállania Úgy de miképen tehesse meg ezt, ha nem tanul? Miképen tanulhatna, *) Czikkiróval e részben nem értünk egyet ; ellenkező­leg igazat kell adnunk Goethének, ki azt irja : ,,Magányban fej­lődik ki a talentum, de társadalomban a karakter.' A fejtegetés egyébb részeire is meg kell jegyeznünk, hogy az elmondottak egyes konkrét esetekre lehetnek ugyan igazak, de mint elvek általános igazság értékére igényt nem tarthatnak. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom