Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-18 / 49. szám

ha mindig szerepel ? A tudományok minden te­rén az utóbbi évtizedek óriási fejlődést mutat­nak ; egy hivatásos lelkészuek e fejlődést figye­lemmel kisérni, s a keresztyénsóg fényénél be­mutatni 'legszebb, legboldogitóbb erkölcsi fel­adata, bármit beszéljenek a hivatás nélkül szerte járkáló, világi szereplésekben gyönyör­ködő, ebben magoknak tetszelgő modern apos­tolok : én hiszem, hogy igen jól érzik ők ma­gok is világi szereplősöknek sikertelenségét, s önön szivüknek és lelköknek sivárságát, elége detleuségét! A mi a lelkész anyagi téren való szerep­lését illeti, vigyáznia kell mindenek felett, hogy szűkmarkúnak, fösvénynek ne láttassák. A tár­sadalmi körében nemes czélt szolgáló társulatok­nak legyen rendes, vagy pártoló, vagy alapitó tagja, mint tőle jövedelméből kitelik. Ha vala­mely egyesület elnökének, tisztviselőjének meg­választotta, ne láttassák a tíszteletdij után so- várgónak, mert ekkor többet vesztett, mint a mennyit nyert. Az a lelkész, aki ezeket szem előtt tartja, lehet szálka némely nagy igényű, magokat tisz­telteim, dicsőittetni vágyó emberek szemében, de bírni fogja ezek ellenében a többség bizal­mát, szeretetót, birni fogja mindennél legdrá­gább kincsét: szivének s lelkének nyugalmát. S ha nem adják is meg neki némelyek a titokza­tos társadalmi lelkész cznnet, megadják, mert meg kell aduiok azt a czimet, a melyet egy hi­vatásos ember minden más czimnél feljebb be­csül, a tiszteletes czimet. S maga a társadalom is egyedül igy ismerheti öt el oly tagjának, aki nem a többi tagok lába alatt, s munkakörében, hanem a maga helyén szolgálja a közjóiét elő­mozdítását. Pótor Elemér. A szatraár-németi ev. ref. főgimn. jövője. Föltétlenül szükséges tényezők szerencsés összetalálkozása hazánk egyik legrégibb iskolá­ját, a mi ev. ref. főgimnáziumunkat fölemelte arra a színvonalra, melyen ma áll. A mit csak egy nemes ügy iránti lelkesedés, ügyszeretet, szorgalom, önzetlenség, hazafiasság, protestáns buzgóság és áldozatkészség képes előállítani, a mi iskolánknál, mint a múltban, úgy a lefolyt másfél évtizedben is, kétségkívül mind meg volt. Onnan van az, hogy a válság szélére került in­tézet fölény ezőjének, tanárkarának kötelesség tudása, az igazgatótanács elnökének bölcs s kö­rültekintő vezetése s a nagy közönség állandó és élénk érdeklődése és segítsége mellett meg­állja azt a helyet, melyet neki az isteni Gond viselés kirendelt. A jelen s a jövő meggondoltságától, min­den jogosula'dan törekvés mellőzésétől, s minde­nek előtt a református iskola iránti szere­tettől s a hozzá való ragaszkodástól, meg a pénz­ügyi helyzet rendezettségétől függ a szatmár­németi ev ref. főgimnázium jövője. Mellőzendő­nek tartom a magam részéről mind azon esetleg egyik vagy másik irányban mellékes érdekeket szolgáló törekvéseket, melyek a fiatal intézet lét­alapját, rendezett anyagi viszonyait megzavar­hatnák azért, mert tudni való, hogy az állam­mal kötött szerződés értelmében az intézet to­vább fejlesztése a fentartótestületnek kötelessége, annak képezi gondját, s épen azért ama testü­letnek minél nagyobb alapon való fejlesztését, egyes buzgó tanügybarátok, testületek, egyhá zak és hatóságoknak a fentartótestület körébe való bevonását, megnyerését, szóval az eddig fenállott s bevált rendszert tartom egyedüli biz­tos anyagi alapnak, melyen a mi református gimnáziumunk nyugodtan várhatja a titkos jövőt Mihelyt az állami hozzájárulás az intézel részéről kimutatott évi biztos jövedelmet és hoz­zájárulást felülmúlja, az állam részére billen a mérleg, s ha csak valami váratlan szerencse nem jő segítségére, lesz a református gim­náziumból állami gimnázium. Minden tiszteletem mellett, melylyel az ál­lami intézetek iránt viseltetem, mégis jóleső ra­gaszkodással vonzódom ahhoz a magyar re for mátus intézethez, mely édes mindnyájunké mely a múltban oly sokat szenvedett s mely újra tető alá kerülvén, élni akar, hogy protes­táns szellemben hirdesse a jövőben is mint í múltban a hamisitatlan tudományokat az Istei félelmet, a hazához való ragaszkodást s a ko ronás király iránti hűséget. S hogy élni és virágozni fog, azt documen- tálta nevezett gimnázium fentartótestülete f. he 14 ón tartott ülésében. Ritkán láttuk a pártfo­gók oly szép számát egybeseregleni, mint épen a jelzett napon, a melyen, mint társadalmi éle­tünk egyik kitűnő tagja kifejezte magát, „az intézet sorsa megpecsételtetek.“ Igen, tettel igyekezzünk a mi féltett kin­csünknek megtartását biztosítani s az által ami református egyházunknak létalapját megerősíteni. Senki sem veheti tőlünk rósz né­ven, ha azon vagyumk, hogy református isko­lánk református jellegét a jövőben is megtartsa. Ebből a szempontból tekintvén a dol­got, jól eső örömmel szemléltem a jelzett gyű lésen a bár különböző alapból kiinduló felbuz­dulást az intézet érdekében. A hol oly számo­sán, oly' nemes hévvel védik őseinknek reánk maradt örökségét, ott nem lehet szó az áldozat­készség megszűntéről, az intézet ügyei iránti érdeklődés hiányról, ott megmozdul a magyar vér, mely tettre kész, mely tenni hatni, alkotni j kíván. Alkotni egy' uj rendtartás értelmében, mely a hamisitatlan történelmi múltat, a jogot érintetlenül hagyja, mely az eddig is hűségesen kitartottakat, a segítségül jöttékét, a kisebb, vagy nagyobb alapítványt tetteket meghagyja jogaikban, mely nem partialis érdekeket tart; szem előtt, mely nem kiváltságos testületre kí­vánja a jog s a teher viselést hárítani, hanem a bevált rendszert, a statusquo-t lehetőleg fenn akarja tartani. S ez igy van helyesen és igazsá­gosan ! Ok nélkül ne bontsuk a régi határt s főleg óvakodjunk minden szükségtelen és veszé­lyes kísérlettől, melyek beláthatatlan zavarnak, | s a mitől Isten ments, a dissolueziónak válhat­nának okozóivá. Adja Isten, hogy a gimnáziumi uj rend ! tartás értelmében megalkotandó s az intézet anyagi és szellemi ügyeit közvetlenül vezető ig. tanács a jövőben is azzal a körültekintő, azzal a munkás, azzal az önzetlen vezetővel dicseked- hessék, mint a jelenben, — adja Isten, hogy az igazgatótanács tagjai a jövőben is eltekintve minden más érdektől a református gimnázi­um ügyeit komolyan és szeretettel ápolják, segít­sék és szolgálják. Adja Isten, hogy az intézet barátainak, támogatóinak, pártfogóinak száma évröl-évre gyarapodjék, akkor állani fog a mi Sionunk. Becsületes munka, kitartás s főleg ön-, zetlen akarat és jóindulat megfogják teremteni a jövőben is a kívánt gyümölcsöket. Uj munka vár mindnyájunkra, az Isten megsegít; nyúlt si­sakkal, fölemelt fővel, bátor szívvel. De min­denek előtt protestáns öntudattal, egyetértéssel s egymásiránti tisztelettel és szeretettel — előre ! Regéczi Sándor. nálati jog örök időkre az Egylet tulajdonai ma­radnak s a város Ígéretet tett, hogy a lövész­egyletet mindig segíteni fogja. a Egyúetre később suly'os csapást mért egy mostoha tél és tavasz. A talajvíz és hóié a lövőkertben levő épületeket egy méternél maga­sabban elöntötte s oly nagyon megrongálta, hogy a csekély anyagi erővel rendelkező Egylet a kárt nem bírta el. Ekkor a város beválthatta volna szavát, ha — a mint Ígérte — segítségére jön a szoron­gatott Egyletnek. De mit tett? Úgy járt el, mint a földre éhes rósz gyám, ki alig várja, hogy7 gyámoltját valami csapás érje, mert akkor örökségét jó olcsón megszerezheti.(!) A lövészegylet tulajdonát képező épülete­ket a város szerződésileg átvette félárban, s igy' az Egyletnek a lövőkertből csakis kizárólag a lövötér használati joga maradott meg, mely jogot aztán magára táblázhatta. Elkövetkezett az idő, hogy- a jó gy'ám e jogot is elakarja venni jól gyámoltjától. Nagy­szerű sétakertre van szüksége a városnak. E czélra rendelkezésére áll egy hatalmas terület; de ez nem elég, egy' holdnyi még kellene hozzá. „Hiszen ez is meg van, itt a lövöterület!, A lö­vészegyesületet dobjuk ki az utczára! És igy történik! Az egyesülettel szóba sem áll a város a lövőteret, melynek berendezése sok pénzébe ke­rült az egyletnek, szétbontatja és — ez a figye­lemre méltó — csak ezután küldi ki közegeit, hogy fellépésének törvényes színezetet adjon. Nos tisztelt czikk iró Ur és igen tisztelt közönség? Tessék Ítélni! Neme a farkas és a bárány meséje ez ? A felsorolt ténj'ek megismerése után, mi­ként lehet a lövószegyesületet szükkeblüséggel és mesterséges reakezió szitásának gyanújával illetni ? Az én csekély Ítéletem szerint egy kis jóakarattal és egyetértéssel ez odiozus dolgot könnyen ellehetett volna intézni. Példakép idéz­hetem Debreczen város eljárását. A város itt is bővíteni akarta séta kertjét, de ezt csak a lö­vészegyesület területének bevonásával tehette. Mit csinált a város ? világért se erőszakosko­dott ; berendezett egy más lövő helyiséget az I egyletnek és ... . szent volt a béke. Nálunk a város egyenesen belekény'szeri- tette a perbe az egyesületet. Hiszen nem elége­dett meg a bőrével, húsával, most még a csont­jait is szétszedi! A legkissebb állat is igyek­szik magát védeni támadója ellen.. A lövészegylet jogainak védelme előidézte- ; tett a tanácsúak szokatlan eljárása által. A lövószegylet szolgalmi joga telekkönyvi - leg bekebelezve lévén, a lövészegy'esületet | onnan kizárni jogosult nem volt. Ezt tudva a tanács a rendőrséget kereste I meg — magy'arán mondva —- rá parancsolt a Főkapitányra,!!) hogy a lövészkertből az egyesü­letet tiltsa ki. Miért történt ez ? Erre egy'szerü la feleletünk: mert ingyen akarta hozzájuttatni a várost a mi szolgalmi jogunkkal terhelt lő vészkerthez A főkapitány bár a személy biztonság elleni okok fenn nem állottak, de mert a város i már önkényesen elfoglalta kertnek a lőhelyisé- get, fellebvalójának engedett. Ily eljárás után nem volt-e kötelessége az | egyesületnek jogai vódelmezésóre síkra szállani s nem teljesité az egyesület hazafias kötelessé­gét, hogy ma, midőn az általános hadkötele­zettség korszakát éljük, a véderő fejlesztését a lövészetbeni gyakorolhatás által elősegité ? Helyesen cselekszik-e a város, midőn ezt ! megbénítani akarja és lehetetlenné teszi, hogy a, polgárok és a katonaság tisztikara a lövészeti i gyakorlatokat együttt végezhessék? Czikk iró ur egy pohárba gúnyt is vegyit a lövészegylet italába, midőn azt mondja, hogy ha nem volna a Kossuth kertben, akkor létesí­teni kellene egy lövőhelyiséget. Bizony, bizony'! Ebben igaza van, létesíteni kellene egyet. Tes­sék a debreczeni, nagyváradi, aradi, ungvári és nagybányai lövőhelyiségeket megnézni, minde­nütt kiegészítő részei a sétakerteknek és sehol a közönség nem zúgolódik miattok, sőt még a j gyenge idegzetű nők is gyakorolják a lövést, j edzik idegeiket. Czikk iró Ur nem lehetett gyakori látoga- | tója a Lövész-Egyesület lőgyakorlatainak, mert j különben meggyőződést szerezhetet volna magá- ! nak arról, hogy minden vasár- és ünnepnap 1 délutánjain legkevesebb 5—10 tag gyakorolta J magát a lövészetben. Az erős galvanizálás pe- 1 dip teljesen érthetetlen kifejezés előttem, mert Néhány őszinte szó*) A „Szamos“ 45-ik számának élén „Szűk­keblű sóg és mesterséges reakezió“ czimmel egy' közlemény jelent meg, melynek tartalma után eszembe jut a „farkas és báránynak“ meséje. Czikk írójának igazat adok azon mondásá­ban, hogy: egyetértésnél a kicsiny dolgok is megnövekednek, széthúzással a nagyok is szétomlanak. Ez teljesen igaz! Csakhogy' a jelen esetben az egyetértést: ki zavarta meg ? a széthúzást ki idézte elő ? a szükkeblüség vádja kit illet? A város kebelében a lövészegylet ötven és nehány éven keresztül zavartalanul, jó egyetér tésben végezte működését és feladatának, czél- jának mindig megfelelt. Ez állításomnak leg­szebb bizonyútóka azon körülmény', hogy a czél- lövészetet kedvelő fiatalságból oly kitűnő lövő- j két nevelt, kik hazánk elsőrendű ezéllövő ver­senyeiről nagyon sokszor a legszebb dijakkal kitüntetve tértek haza. Az egyúet évkönyvei, egy esetet bár nem említenek, melyben a lövészegylet a tagokkal, vagy várossal szemben szűkkeblűén járt volna el. Vizsgáljuk tehát, hogy a „Szükkeblüség és mesterséges reakezió“ czikk Írója, miért vádolja e két szép czimmel a helybeli polgár Lövész- Egyesületet ? Hogy a nagyközönség helyesen Ítélhessen, röviden vázolom a tény'állást. Az 1852-ik évben a mostani lövőkért egész terjedelmében az Egye- J sülét tulajdona volt, későbbi években a város j megtámadta az Egyesületet tulajdonjogában. A peres ügy békés utón egyenlítetek ki oly alak j ban, hogy' az Egylet átadja a vári snak e telek tulajdonjogát, de a rajta levő épületek s hasz­*) Álláspontunkat e kérdésben mártftbbsífir is kifejtettük. I Azt hisszük, elfogulatlanságunkról teszünk bizonyságot, midőn ellenkező véleménynek is helyet adunk. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom