Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)
1899-06-15 / 48. szám
XXXI. évfolyam Szatmar. 18S9, csütörtök, junius hó 15. SZAMOS. <// Vegyes tartalmu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ara 10 kr. SZEKK .feZTÓiSElí : Rákéczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Hákóezy-utcza 9. sz. M luleanemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizeieutlók. HIRDETÉSEK: Kászpénzfizetfeb mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő Nyilttér soc a 10 kr. Városi közgyűlés. Két rövid óra kellett ahhoz csak, hogy a napirendre tűzött 27 tárgyat a hétfői közgyűlés letárgyalja. A polgármesteri jelentés és a díszpolgárrá választott minisztereknek a főispánhoz intézett privát köszönő értesítések todomásul vétele után a kövezet-vám- szedési jog újabb 10 esztendőre megkéretett a kereskedelmi minisztertől. Báthy Sándor számtisztnek a törvény korlátái között, az államszámviteltani vizsga letételére egy esztendei haladék engedélyeztetett. A tanítói kar előterjesztett kérelme adott okot nehány felszólalásra. A tanítók ugyanis — a mint azt már régebben említettük — az iskolák államosítása alkalmából egy memorandumot készítettek, melyben felsorolják azon leltételeket, melyek a ő — s el kell ismerni — jogos civánságaik tisz tázására szolgálnak s kérték a hatóságot, hogy ez páitolólag terjesztessék fel a vallásügyi kormányhoz. Elfogulatlanul tárgyalva e kérdést, nem lehetett szó egyébről, mint arról, hogy, most vagy a részletes feltételek megállapi ása alkalmával terjesztessék fel a memorandum ? Az előadó, a polgármester, a tanitók érdekében tették azon javaslatot, hogy alkalmasabb időt kell választani a kérelem előterjesztésére. így határozott a közgyűlés is, kijelentvén, hogy nem fog késni a kérelem támogatásától. Községi iskolaszéki tagnak egyhangúlag Uray Gáspár választatott meg. A gazdasági szakosztály előterjesztéséhez képest elhatározta közgyűlés, hogy a hegyen 2 kutat furat; Monus Lajos fizetését a f. évre 120 frttal emelte, jövőre nézve pedig a költségelőirányzatnál ejti meg a szükséges tárgyalást; az erdőből és hozzáta-tozó füzesekből elloglalt területekre az ecsedi lápi társasággal kötött egyességeket 11 ezer TOO (rt egységi összeggel elfogadta; Pótor Dániel németi ev ref. lelkész személyes pótlék iránti kérelmét 29 szavazattal 22 ellenében elutasította; a városi erdőknek magánkezelésbe való hagyása iránt felterjesztést tett a földművelésügyi minisztériumhoz ; a közvágóhidi külső berendezés sürgős végrehajtását elrendelte, s a rézárának rohamos emelkedéséből származó 2000 frt külömbö- zetet az építkezés vállalatra adásánál meg-1 takarított összeg terhcre utalta; a József foherczeg laktanya pó raktárának bejárata előtt tervezett előcsarno építését elrendelte. A jogügyi szakosztu'y javaslatához képest özv. Tabajdí Lajosne és özv. Fésős Andrásné részére a férjüket illetett személyes pótlék is az özvegyi évre kiutaltatott A közegészségügyi bizottság javaslata alapján Almássy József budapesti gyógysze rész kérelme azon véleménynyel terjesztetett fel a belügyminisztériumhoz, hogy folyamodónak egy személyes jogú gyógyszertár felállítására a Szatmárhegyen engedély adassák. A nyugdij bizottság javaslatához képest Somlyay Kálmán erdőmestert 790, Kőrösmezei Lajos iktatót 371. és Botos György Il-od oszt. erdővédet 125 frt évi illetménynyel nyugdíjazta közgyűlés; Dr. Korbai Karoly és Fodor Györgynek 6 6 heti, Pethő György, Hajdú Károly, Fogarassi József, Gönczy Béla, Makai Sándor és Koós Gábornak 4 4 heti szabadságidőt engedélyezett, végül Ignát Jánosné bába oklevelét kihirdette. A raéziirnyitás vagy felbocsátásról. Midőn mély tisztelettel és méhészbaráti szeretette] üdvözlöm a T. közgyűlést — mindenek előtt igaz szivbéli örömömet fejezem ki a fölött, hogy a mit már 9 év előtt elmémben forgattam és a „Nagykároly és Vidéke“ 1890. szept. 6-án megjelent 36. számában e czim alatt: .Szózat a méhészet barátaihoz,“ nyilvánosságra hoztam, a Luby Géza egyesületi elnöknek hosszas és tevékeny fáradozásai után teljesült, a „Szatmár- megyei Méhész Egyesület“ megalakult — és ma rendes tavaszi közgyűlésén személyesen részt vehetek. Azt Írtam 9 év előtt, hogy „nem kis dicsőségére szolgálna megyénknek egy ilyen egyesület, mely a többi móhészegyesületek példájára, a méhészet legújabb vívmányait társulás utján elsajátítani, terjeszteni, az egyesület tagjai és más vidéki egyesületek közt a kölcsönös összeköttetést eszközölve a méhészet terményeinek piaczot tudna teremteni, valamint a méhészet fejlődését, a legtágabb körben megismertetve, azt előmozdítani tűzné ki czéljául és annak elérésére egyesületi közös minta méhészetet létesítene, más egyletekkel szellemileg érintkeznék, olykor-olykor szakszerű előadásokat tartana és kiállításokat is rendezne. Alig hiszem, hogy akadt, aki egy ilyen méhész egyesület fontosságát és nagy horderejét föl ne ismerné.“ íme t. közgyűlés a mit ón oly hőn óhajtottam, azt ma teljesülve, az okszerű méhészet Fővárosi kép. Senkisem tudta biztosan, honnan származik voltaképen Lanosné jövedelme. Tudták, hogy boldogult férje nem hagyott reá említésre méltó vagyont. Arról azonban nem volt tudomása senkinek, hogy talán valami szeretetre méltó okona nagylelkű adománynyal lepte volna meg. Bizalmas baráti körben néha beszéd köz- bu a „vidéki birtokait említette; de hogy hol lesznek ezek, milyen terjedelműek, senkisem fürószhette ki. Mikor egyszer Bárány ur (Bá- ran Schwarz és társa ezég.) minden teketória nélki e birtokok felől tudakozódott nála, La- nosn finom kacsóival puha illatos hajfürtéiben kotoiÍZott és nyájasan mosolyogva megjegyezte, hogy zlete. röl elvből nem beszól. ■Akai gyerekesebb és tapasztalatlanabb is vol semhogy számokkal foglalkozhatott volna, intha csak a szalonjának lett volna teremtve, lyan jól illett a bútorok halvány színeihez, i íczi-piczi porczelán figurákhoz és a kedves k madárkákhoz, melyek a szalon exo- tikus nó'fiyei az árvalányhaj közt ide s tova lebbtgfi Bájos arezszine, negédes kék szeme, sót fivészies öltözéke — mert azon asz- szonyok, ke tartozott, kik nemcsak öltözködnek, hanem ]éssel pompáznak — oly lénynek tüntették föiakihez anyagi gondoknak nem szabad férköjgfi Es — mlbarátjai állították — szerencsére bőven meg volt áldva fortuna adományaival. Kis nyári lakja a Gellérthegyen elragadtató, borai kitűnők és fogatja az eleganczia mintaképe. Ha némely hölgy azon törte a fejét, hogyan engedhet meg magának Lanosné annyi fényűzést, az nem az ő hibája. A legkissebb gyanúra sem szolgáltatott okot, hire kifogástalan volt. Képzelhető, hogy ily fiatal és bájos özvegy társaságában nem hiányoztak az udvarlók sem; s azok közt, akik a nyári lakból, a pompás fogatokból és a kitűnő Sorpinczóből örökös részt kívántak maguknak biztosítani, első sorban említést érdemel bizonyos Monory volt gyári igazgató. Monory ugyan már jó ötvenes volt, azonban egészséges konstitucziója, tehetséges szabója és a kozmetika alapos ismeretének segélyével sikerült sokkal fiatalabbnak látszani, mint a milyen tényleg. Több klubnak volt tagja, kitünően tarokkozott és előkelő lovas volt. Minthogy azonban Üzletszerűen se nem kártyázott sem nem nem fogadott a turfon, ezek a tulajdonságok nem elégíthették kij életszükségleteit és általánosan íej/sb hitték, hogy vagyona van. Tényleg azotban Monory olyan takarékosan élt, hogy a körök a melyben mozgott, halvány sejtelemmel se bírtak arról. Lakása, amelybe ösme- rőseit hóbe-Ióba merő udvariasságból, beszélgetés közben meghívta, távolról sem volt olyan elegáns, miat azt abból a hangból, melylyel róla beszólt, következtetni lehetett volna. A külvárosban, a harmadik emeleten lakott egy hónapos szobában. Otthon pipázott, mert szivarra nem tellett, reggel későn kelt fel, hogy az otthon készített teával beérhesse ebédig. De ez egyszerű életmód mellett is voltak kiadásai, melyekre pénzt kellett szereznie. Hogyan jutott ehhez, az ő titka volt. — A Lipótváros egyik rejtettebb utczájábau a csöndes, emberszeretö Járdi urnák volt az irodája Járdi ur azzal foglalkozott, hogy megszorult fiatal embereknek pénzt előlegezett és Monory sokszor vezetett hozzá ilyen fiatal embereket. Járdi ur ezért mindig hálásnak mutatko zott s a tisztességtudó fiatal emberek is szívesen invitálták Monory urat ebédre. Járdi ur sokszor ismételte, hogy bámulja Monory ügyességét, ami hizelgett Monorynak. Mikor azonban megösmerte Lanosnét, rögtön tisztában volt azzal, hogy évek óta az első alkalom kínálkozik gondtalan jövőre. Szerencsére éppen nehány előnyős üzletet bonyolított le, úgy hogy ruházata a legjobb állapotban és elég pénze is volt, hogy felesleges kiadásokat engedhessen meg magának. Valamikor katonatiszt volt és katonai éleményei, melyeket ügyesen tudott beszédébe fonni, mély benyomást tettek az özvegyre. Monory sokat olvasott és értett ahhoz, hogy az olvasottakat alkalmasan értékesítse. — Szép kis nyári lak — gondolta, kitűnő konyha és egy check-könyv melyet tetszés s/.e-
