Szamos, 1899. június (31. évfolyam, 44-52. szám)

1899-06-15 / 48. szám

barátait a kibontott zászló alatt egyesülve látom és midőn az e felett érzett igaz szivbeli örömömnek ez alkalommal kifejezést adok, sziv- ből óhajtom, hogy a múlt évben elvetett kis mustármag idővel terebélyes fává növekedjék és a Szatmármegyei Méhész Egyesület a közgazdászat javításának és jobb anyagi helyzet előmozdításának emeltyűjévé válljék. Adja az ég, hogy egyesületünk elnöke fáradozásainak és ernyedetlen törekvéseinek, óhajtott sikerét lássa! Isten öt sokáig boldogul éltesse !

T. közgyűlés! A f. évi márczius 22-én itten tartott választmányi gyűlésen betegségem miatt meg nem jelenhetvén, az azon hozott határozatokról, az elnök levélben volt szives értesíteni és egyszersmind fölhívni, hogy a mára kitűzött közgyűlésen egy felolvasással, vagy szabad előadással részt vegyek; ezen fölhívásnak szives örömest akarván megfelelni, a méhészeknek ez időbeli legszükségesebb foglalkozásáról, a méz- űr nyitás vagy felbocsájtásról kívánok némely tudni valókat előadni, leginkább kezdő méhész társaim útbaigazítására.

Megvagyok győződve, hogy az okszerű méhészek, kik mozgatható épitményü móhlakokat használtak, elsőséget adnak a Dziorzon-Berlepsch rendszere után készült és az országos méhész- egyesület által elfogadott Bodor-féle álló kaptáraknák és méltán, mert ezek jók és czólszerüek. Ámde sok méhész nem elégszik meg a jóval, ha jobbat és czélszerübbec akar. Sokan szeretik a Mayer féle két osztályú, mások a Liptay-Gön- döcs lapozó vagy levelező méh lakokat, ezekből a kereteket oly könnyen kellene kiszedni, mint a könyveket valamely könyvtárból — csak, hogy ez nem oly könnyen megy, lehetséges mig friss épitményü, de ha a család megerősödik, össze ragasztja a kereteket, úgy, hogy meg sem lehet mozdítani és csakis a szélen keli kezdeni a kivételt, az elzáró deszkát is összeragasztják a méhek és az első keret kihúzásánál e kereten sűrűn levő méhek összeuyomatnak és elpusztulnak. A székesfehérvári kiállítás alkalmával egy méhész a „Csángó“ kaptárt ajánlotta, melyet láttam is; olyan láda féle, mely felülről nyilit és úgy kell kiemelni abból a függő kereteket. Nem ajánlanám sem egyiket, sem másikat, csak maradjunk mi a Bodor-féle kaptáraknái, melyek három szakaszra vannak készítve, kettő lent a külső ür és fent a harmadik a méz kamara.

A. mézürnyitás vagy felbocsátásra nézve az a főszabály, hogy a mózürt ne nyissuk meg mindaddig, mig a méhek a költő űrben annyira el nem szaporodtak, hogy a kereteket egész az ablakig belepjék; ez a szabály helyes ugyan és a mennyire lehet szem előtt tartandó, de mivel a latin közmondás szerint: „nulla regula sine excepsiore,“ a szabály alól is lehet kivétel, a szükség törvényt ront.

Van idő, mint például épen az idei tavaszon is tapasztaltaltam, hogy a méhek igen lassan, mondhatom roszul szaporodtak ; már a tavaszi vizsgálatkor észleltem, hogy igen kevés volt a fiókság, mit annak tulajdonítottam, hogy a

méz igen megsürüsödött és kása szemű és száraz is volt a tavasz. Ilyen esetben, midőn már az akáczvirágzás, a főbehordás előtt állunk, nem lehet arra várni, hogy a külső ür egészen megteljék, hanem az erősebbek, népesebbek felbocsáthatók, nekem 54 kaptárból csak 24 et lehetett a mézürbe felbocsátani. Ezt pedig igy szoktam végezni: először is a méh-kaptárát kitakarítom szépen, a hozzá való Haneman rácsot előkeresem. azután a költő űrből kiszedem a kereteket és addig haladok, mig két fiasitásos keretet találok; ezeket jól megvizsgálom, hogy nincs-e rajtuk az anya ? miről meggyőződvén, a bak felső részére helyezem ; ezek helyére mindjárt üres keretet teszek ; a fedő deszkákat fölszedem és a Haneman rácsot a költő ür közepe tájára he lyezem és a fedő deszkát vissza teszem vigyázva, hogy valahol hézag, hasadék ne legyen a méz- kamarába vizzel liigitott mézzel belocsolt h rés kereteket teszek és az 5-ik vagy 6-ík helyre jön a két fiasitásos keret, a rajta levő mellekkel; ezek elébe még egy pár keret jön, mire az ablakot beteszem, a költő űrben pedig a kiszedett kereteket szépen sorban összerakom és ezzel a mézür nyitás vagy felbocsátás be lett fejezve.

Mint etnlitém, én a méziirbeu eddig herós kereteket használtam, de mivel néha megtörtént, hogy az anya valahogy a mézürbe jutván, ottan a herés kereteket bepetézte; sokkal helyesebbnek tartom, hogy a méziirbe is dolgozó sejtű kereteket alkalmazzunk és a herés kereteket teljesen száműzzük. Hogy a dolgozó apró sejtekbe előbb és szívesebben hordják a méhek a mézet, mint az öblös herés sejtekbe, azt minden tapasztalt méhész elismeri. Bár nekem nem volt panaszom a herós keretek miatt, kivéve egy két ese tét, midőn a fent volt anya kellemetlenséget okozott, mert ákácz virágzáskor kedvező időjárás mellett gyönyörűen tele hordták a szorgalmas méhek, még is lassan-lassan kiküszöbölöm a herós kereteket.

A felbocsátásról lévén szó, megemlítem a Neither féle rendszert, melynél a költő ür fent és a mézür alul van. ón ezt megkísértettem és az anyát dolgozó sejtű keretekkel feltettem e méz kamarába és elzártam mint rendesen Hane- mon rácscsal; igy leüt két szakasz maradt méz gyűjtésre és reméltem, hogy több méz fog abból kikerülni, de csalódtam, mert á költő űrben sok virágporral teli keretek is lévén, alig volt annyi, mint a rendes méz-kamarában volt. Ezt tehát nem ajánlom, mert az őszi berendezéskor, midőn az anyát a költő űrbe vissza kell helyezni, ez sok babrával s a méhek háborgatásával jár.

Ezzel kapcsolatban az üres kereteknek a költ ő-ü rbe való betevésérölis teszek említést. Mikor a méhész nagy örömére észre veszi, hogy a méhek az ablaknál kezdenek épiteni vagy valamely kerethez toldani: tudja, hogy a móheknek helyre van szükségük és keretet kell betenni; némely méhész, hogy ezt könnjmbben végezze, kinyitja az ablakot és hátul teszi be a kereteket, ez rósz és helytelen

eljárás, mert ki kell szedni 4 6 keretet is a

hogy szükségesnek mutatkozik, a hol költés látszik és oda be kell az üres kereteket tenni és úgy a kiszedett kereteket vissza rakni. Azonban figyelmeztetem t. méhész társaimat, hogy régi, igen fekete szűk czelláju, nehéz, vagy túlságos penész kereteket be ne adjanak, hanem inkább mü-lépet vagy kezdettel ellátott keretüket.

Nagy bosszúság a méhészre, ha olykor álanyás kaptára vagy családja van és látja, hogy a keretek telvék púpos költéssel; az ilyen család rendesen igen mérges szokott lenni, mert helyzetével elégedetlen és ingerlékeny ; hogyan segítsünk az ilyen törzsön? Egy ilyen ál anyás családom volt nekem is e tavaszon és hogy rajta segítsek, be tettem neki egy friss hasítással és tojással telt keretet azon reményben, hogy anyát fog nevelni, de csalódtam, mert midőn erről meggyőződést akartam szerezni, anyabölcsőt nem láttam sehol, a fiasitás mind szépen kikelt, erre azután egy anyát tettem be, mely 24 óráig zárva volt, azután kibocsátottam, az anyát elfogadta a család és rendbe jött, most már szépen has is, a púpos költések eltűntek a keretekről. Tehát az álanyás családoknak ez a biztos gyógyítási módja.

T. közgyűlés ! Talán hosszúra nyúlt előadásommal vissza is éltem türelmükkel, de mél- tóztassanak megengedni, hogy még valamit becses figyelmükbe ajánljak. Voltam mar több méhész barátomnál, kik okszerűen méhésztednek, több és nagyobb számú kaptárral, de igen diíztelennek találtam, hogy a káptárak ajtajai krétával vannak össze firkálva, mert arra szokták rá tenni a szükséges megjegyzéseket, a kaptárak számozva sem voltak. En azt ajánlom, hogy minden méhésznek legyen jegyzőkönyvecskéje, minden kaptárnak száma, ezt Írja be a könyvecskébe és minden számnak hagyjon egy lapot, hogy mindent a mit családról tudnia kell, oda bejegyezhessen, elkezdve a tavaszi átvizsgálástól egész a téli berendezésig, a midőn osztályozza a családokat; csak ha mindent jegyezget, tudja, hogy melyik családdal van dolga és mi vele teendő.

Az ákácz virágzásra ugyan kellemetlen esős szeles idő következett s nem sok ákácz virág mézet fogunk pergetni, de legalább előbb azt adhassuk el a mi lesz. Erre nézve az’ „Alkotmány“ f. évi május 26-iki számában fölhívja a méhész közönség figyelmét a Magyar Országos Méhész Egyesület kebelében a földmivelésügyi miniszter támogatásával létesült méz értékesítő bizottságra, mely bizottság azt tűzte ki czéljául, hogy a magyar méznek piaczot szerezzen és méh termelvényónek értékesítésénél főként azok segítségére legyen, a kik kellő jártasság, tapasztalat, vagy alkalom hiányában sokszor egészen képtelen árakért (métermázsáját 22—25 írtért) kénytelenek termelvényeiket a kínálkozó vevőnek odaadni, csakhogy pénzt lássanak. A bízott ság rövid fennállása óta már szép sikereket ért el. A múlt évben például 32000 frt áru mézet

rint használni lehet, öreg, öreg, ezek nem megvetendő dolgok !

Monory nem volt már bamba ifjú. Rohammal indult neki a szép asszony szivének. Szinház- jegyeket, virágokat küldött neki; sőt udvarlásában annjnra ment, hogy szokása ellenére vele szemben elvesztett egy fogadást, melynek tétje több tuczat keztyü volt. S a szép Lanosnó mindez ajándékokat vidáman és örömmel fogadta ; néha. korholta kissé túlbuzgóságáért Mo- noryt, de olyan sokat mondóan mosolygott, ilyenkor a szeme, olyan igéretteljesen rezgett a hangja, hogy a bátor ostromló joggal hihette, hogy czéljához közelit.

— Ön elkényeztet, Monory ur, monda Lanosné, szemét lesütve, amikor egyszer délután egy virágcsokrot küldött neki, mely a kertészet valóságos remeke volt. Igazán elkényeztet. Ilyen barát mellett, mint Ön, minden más barátunk közönyössé válik.

Monory olyan arczott mulatott, mintha a pénz reá nézve semmi jelentőséggel se bírna és felhasználta az alkalmat, hogy a beszélgetést ügyesen felesleges vagyonára terelje. Ezt nehéz voh keresztül vinni, anélkül, hogy nagyon világosan és otrombán ne beszéljen ; de finom tapintatosságával ezt a kényes feladatot pompásan oldotta meg s amikor forró kózcsókkal elbúcsúzott Lanosuótól, ez álmodozva mosolygott . . .

— Különös hódítás, morgá a fiatal özvegy,

— Most már jól áll az ügyem; gondolá Monoiy.

Másnap reggel fölkereste Járdi barátját.

— Hallja csak, Járdi, régi jóbarátom, most az egyszer saját számlára jövök Önhöz. Egy kis előleg kell.

Az emberszerető Járdi aggodalmas arczot vágott

— Az alig lesz lehetséges. Hozzon nekünk valakit és azonnal megkapja a pénzét.

— Nem hozhatok azonban Önnek most senkit, válaszoló Monöry ingerülten. Ezzel türelmesen várakozni kell, mint ón várakozom türelmesen. Mégis egy kis kölcsönt kérek. Az ügy tudniillik a következő : — kissé előrehajolt és bizalmas hangon folytatá — nősülni készülök. A hölgy nagyon gazdag . . . körűlbelöl 30 ezer forint az évi jövedelme . . . Közölhetem Önnel a nevet és minden részletet. Nos, erre kell egy kevés készpénz, hogy a dolgot tisztességesen keresztülvihessem. Hat hóra állíthatja ki a váltót. Addig régen gazdag ember vagyok már. Azt hiszem, ez a biztosíték elegendő lehet Önnek.

— Nagyon örvendek a szerencséjén, biztosította Járdi. Egyáltalán nem szokásos ugyan ügynökkel ily üzletet kötni, mindazonáltal szívesen tennék Önnel kivételt. Attól tartok csak. hogy főnököm nem megy bele ebae.

— Bolondság! — vágta visiza gorombán Monory. — Hagyja ki a játékból a „főnököt.“ Nincsen ujonczczal dolga.

— De becsületszavamat adom Önnek, hogy főnököm vau Tudom, hogy ezt mindig üzleti fogásnak tartotta és nekem .nem volt okom, hog}^ Önt meggyőz em a valóról. De a mityeD bizonyos, hogy mindketten itt ülünk, olyan igaz hogy ezt az üzletet más vezeti s ez a más olyA szívós, mint a bőr

Ebben a pillanatban belépett egy irr»k, ki valamit súgott Járdi urnák. Monory meüt- közve nézte czipöi hegyeit.- Milyen különös véletlen, folytatá Ji’di, a főnököm épen most jött el. Örömmel iszek Önnek szívességet. Szívjon el egy szíva’- mig ügyét a legfelsőbb itólőszók elé viszem.Megteszek mindent, ami tehetségemben áll, fra számíthat.

Járdi kiment és Monory magár maradt gondolataival, melyek nem voltak ép511 a leg- | örvendetesebbek. Ä kérdés, megkapj6 a szük- I séges pénzt, rendkívül nyomta. M<4 a mikor | olyan közel volt czéljához, nem a"rj,a magát lőszer hiányában megadni. Levéltárájá.ból több I papirt szedett elő, melyeket szorr'kodva átfutott. Számlák voltak különféle apróságokról, melyeket imádottjának küldöttA keztyük is i képviselve voltak itt. A kere6 azt Írja: reméli, hogy Monory ur a régó d©Jarfc számlát végre ki fogja egyenlíteni. Mémas levelek is voltak itt. Egyik igy kezdődő.' -Uram nagyon ' csudálkozom, hogy . . .“ ; tfla • rÖtödizben