Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-27 / 34. szám
XXXI. évfolyam Szaímar. 1899. csütörtök, április hó 27 34-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZATMARMEGYE1 GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 4 frt. — Félévre 2 frt. — Negyedévre I frt,. Egyes példány ara 10 kr. SZERK . SZTŐ.SÉÖ : Rákéczy-ntcza 9 az. KIADÓHIVATAL: Rákéezy-utcza 9. sz M ndeoneuiü dijak S^atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetéb inellett a legjutányosabb árban közöltetnek. Minden beiktatás után 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A S'zatmármegyei Gazdasági Egjmsület f. évben rendezendő gazdasági kiállításának gyii- inölcsészeti csoportja május 3-án szerdán d. e. 11 órakor értekezletet tart, melyre úgy az illető csoport rendező bizottsága, mint az összes érdeklődő gazdatársak szives megjelenése kéretik. Szatmár, 1899. ápril. 26. A kiállítás rendezősége. Á hazaszeretet, Népek és nemzetek, melyek a világ- történelem porondján szerepeltek és jelenleg is szerepelnek, sokféle körülmény közreműködése következtében jutottak oda, hogy a világtörténelem lapjaiban az emberiség számára megörökittesenek. Ha e körülményeket vizsgáljuk, melyek következtében sikerült számos népfajnak magát, habár rövid ideig is íentartani a szereplés terén, azt látjuk, hogy azok a népek tűnnek ki leginkább az emberi társadalom érájában, kikben a haza- szeretet képezte a legfőbb motívumot, kik felfogták annak jelentőségét, hogy egyedül a haza iránti ragaszkodás és annak örök időre való fenntartása képezi a népek boldogulását s ennek veretén belül érhető el az emberiség kettős hivatása, az anyagi és szellemi fejlődés a maga teljességében. A hazaszeretet a külömböző népfajokban külön féleképen található fel. Ennek okát egyedül abban találjuk, hogy az egyes népek milyen szempontból fogták és lógják fel jelenleg is hivatásukat, mi képezi életük fentartására irányuló gazdasági tevékenységük iránytűjét, az ipar, kereskedelem vagy mezőgazdaság terén moz- ditják-e elő kulturális tevékenység két. Ha je különböző szempont szerint vizsgáljuk az egyes népfajokat és nemzeteket, úgy kétségbevon hatatlanul arra az eredményre jutunk, hogy a különböző hivatás az egyes népfajokban hasonló szervezetű állam-alkotásra is vezetett. Azok a népek, melyek a hóditás vágyától vezéreltetve a nyers erőszak által igyekeztek magukat fenntartani, államalkotásra nem voltak képesek mert, életczél jukat egyedül a hóditás képezvén, erejüket az ország határain kívül, tehát ott érvényesítették, hol a diadal és bukás egyformán osztályrészükké válhatott. A haza és állam fogalmai természetesen itt gyökeret nem verhettek, a kapocs“, mely az egyeseket az államhoz íüzte volna, hiányozott, mert boldogulását, czélját nem hazájától várta, hanem a hadi zsákmányban és az.ellenség prédájában kapta jutalmát. A hóditó népfajok, a mily hamar emelkednek a hatalom polczára, ép oly hamar le is tűnik szerencse-csillaguk. A nagyságnak a bukás iü természetes következménye, mert a meghódított területeket és népeket szerves állami kötelékbe vonni nem tudták, j Példa'erre a szittya nemzet, a perzsák, a hunnok és a vérszomjas tatárok. Ezek a népek sem államalkotók nem voltak a mai értelemben, sem hazájuk iránt lelkesedéssel nem viseltettek, mert egy részük nem is telepedett le állandóan, hanem Ázsia és Európa végtelen rónaságain szerte széjjel kóboroltak. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozó népeknél nagyobb állandóságot tapasztalunk az állam-alkotó képesség iránt s itt a haza- szeretet nagyobb mértékben fejlődik ki, mint a hóditó népeknél. Az ipar és kereskedelem nagy lendületet ad egyes népek fejlődésének, góczpontokat, városokat alkot a vállalkozó szellem, mely a jólét és vagyonosodásnak képezi kiinduló pontjait. E népek mindenesetre önállóságukat, lüggetlenségüket, úgy a múltban mint a jelenben a legnagyobb elszántsággal védelmezték, mint az ó-korban Karthago, Phőniczia és a legújabb korig mindama népek, melyek jólétüket a városi élet keretén belül ipar és kereskedelem által iparkodtak előmozdítani. Mert a városukban kifejlődött merkantilizmus is nem volt másnak, mint az önállóságnak és függetlenségnek kivívása, melyet a földesúri; jobbágyi kötelékéből felszabadult népek a haza iránti szeretet legnagyobb melegével iparkodtak fenntartani. Vizsgáljuk továbbá, hogy vájjon a mező- gazdasággal és annak meghonosodásával mikép fejlődnek ki a hazaszeretet fogalmai. Már a mezőgazdaság maga is több válfajjal birván, ős időktől kezdve az emberiség is ennek több faját művelte. A szántás, vetés, halászat, vadászat a mezőgazdaság által Éji dal. A szél rohanva száguld az éjben Ijesztőn rázza ablakom, A fán a lombjavesztett ág zörren S én fennvirasztva hallgatom. Miként egy régi dal édes bus accordja Tört telkemet a múlt magával ragadja. Szerettem mindig az örült kaczajt E jajgató bús áriát; Belőle a „Holland hajós“ sóhajt S hallani „Loreloy“-dalát. Megtörött sziveknek gyötrelmes nyögése Olyan fájdalmasan hallatszik belőle. A kóbor szellemek tusája —- nem, tíőszült rémes csatája ez. Hűtlen lovagját űzi holt ara S megcsalt ltjától fut emez. Trónvesztett királyok czéltalan futása . . . Reménytelen keblek zokogó sírása . . . Oh mennyi gyászt regél e légi dal — S nekem hallgatni jól esik. Az ifjúság merész szép álma — hajh! Meg meg villan benn s eltűnik. E hangon szólt hajdan ragyogó jövőről, A melylyel most biztat, tegyek le mindenről. Leteszek — le. Eltűnt az álomkép. Tépett szárnyakkal állok itt A rég ledőlt oszlopok romjain — E romok a „remény“ s a „hit.“ Az a .jövő“, melyet oly fényesnek láttam „Jelenné“ leve már százszor megátkoztam. A szól sivit sivit az éjen át S ijesztőn rázza ablakom ; A tan a lombja vesztett ág zörren S én fennvirasztva hallgatom. Lerombolt életek sötét keretében Bús törénetemet sírva keresgélem. Zombori Gyula. A Mari szerencséje. A szentegyház magasan a dombon áll. A Szútor Mariók háza meg éppen mellette. Kicsiny alacsony viskó, de elég egy bolgog családnak. A Mari apja zsöilór ember volt, már régen megtért az úrhoz, Isten nyugasztalja. Pedig még az „öreg-anyja ól. A bátyja a mióta elment katonának csendes a ház. Nincsen senki, a ki felverje a zajával. A Mari aranyos jókedve is megcsappant. Nem csuda. Most már eladó lánynyá cseperedett. Hej de! nehéz férjhez menni ebben a pénzes világban. Az ő apja szegény volt, nem hagyott reá semmit, csak ezt a két jó öreg asszonyt s ezt is a két keze munkájával kell eltartani, Csak legalább a Józsi jönne; alig várja azt az októbert Két ember csak többet keres; kevesebb lesz a szükség s élni fognak talán könnyebben, mint eddig. Másként lesz, ha megjön Józsi ! Úgy is lett. A Józsi haza jött. Volt öröm a háznál. Még Marinak az arcza is felderült egy pillanatra. De aztán megint csak bánatos lett. Hiába kérdezte a- Józsijok, hogy mi a baja, • mi nyomja a szivét, nem felelt, semmit. Sokszor elgondolkozott s sírva fakadt. Tatán az árvaságát siratta. A Józsi meg csak töprengett. Nem tudta mire vélni a dolgot. Mi lelheti ezt a i Marit ? * * * Még jó ősszel össze beszéltek a lányok. Kinél lesz a fonóház. S a mint a tél megjött, lett dal meg nevetés a fonóházban. Leány, legény vegyesen, elmondják azt a nép mesét a tündér ország királyáról, meg a hétfejü kakuk- I ról, meg a tündórszép Ilonáról. A legények le- | sik az orsót, csókot kapnak érte ; a lányok meg [fonnak, pereg az orsó, fogy a szösz' a rokkán, ; Gyöngy élet is van itt. a fonóházban. Mennyi [ édes beszéd, vidám kaczaj, meg pajkos tréfa . ., Mindenki örül, csak Mari olyan szomorú, hogy szinte fáj az embernek. Neki nincs szeretője. Szegény leánynak nem is kell talán. Mem tud ő még csak egy rozmaring ágat sem adni a kalapja mellé. Szegénynek nem szabad szeretni. .. * * * A Józsi haza jött. Balog Miska is, a kenyeres pajtása. Együtt „szolgáltak“ Földiek
