Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)

1899-04-27 / 34. szám

nyújtott termékeknek iparszerü feldolgozása még az ősidőkbe nyúlnak vissza. A fold megnövelése csak bizonyos, egyes népek által tulajdonba vett területen volt lehetséges, hol a föld termékenysége erre a czélra leg inkább megfelelt. A halászat, vadászat, és állattenyésztés bizonyos területen nem volt mindig művelhető, mert egyes vidékek nélkülözhették ama feltételeket, melyek e foglalkozásnak elengedhetetlen kellékei. E népek örökős vándorlásban élvén hazát maguknak nem alkothattak, itt hazaszeretetről beszélni hiú illúzió volna. E népekhez tartoztak kezdetben őseink is: a magyarok. Őseink hazáját megállapi ani, éppen azért nem lehet az a legnagyobb tudományos kutatásokkal sem, mert őseinknek is a halászat, vadászat és állattenyésztés képezvén foglalkozásukat, Ázsiának elterülő rónaságain, többfelé eloszórtan éltek. Ezt látszik bizonyítani az körülmény, hogy egyes kutatók az ős magyarokra emlékeztető szokásokat, tárgyakat fedeztek föl több helyütt. A haza fogalma nálunk nem fejlődött ki addig, mig a honfoglalás ténye végre nem hajtatott. A honfoglalás befejeztével őseink is abbahagyták — habár nem is azonnal — előbbi kalandos életüket s állandó letelepedésükkel egy állandó foglalkozást, a földművelést kezdték meghonsitani.

A letelepedés pedig megalkotja az államot melyben a népek összmüködni igyekeznek, nemzetet képeznek, elválasztva magukat más idegen népektől. Az egyes nemzetek által elért eredmények, intézmények, melyek több századnak eredményei is lehetnek, képezik azoknak kincseit, mely nyilvánulhat annak akár vagyonosságában, akár szellemi haladásában, az reáju nézve egyformán nemzeti kincset kepez. E nemzeti kincsekhez való ragaszkodásban nyilvánul a haza-szeretet, mely annál nagyobb jelentőséggel bir, minél inkább előre haladt valamely nemzet az ő kincseinek gyűjtésében.

Vájjon a magyar nemzetnek is vannak-e ily nemzeti kincsei, amikre féltékenyek és büszkék lehetünk ? E kérdésre az ezredéves kiállítás tényével felelhetünk. Az itt bemutatott nemzeti kincsek ezer év jó és balsorsának eredményei, melyek megteremtésében és megtartásában a hazaszeretetnek nagy része volt. Ez legyen a nemzeti életünknek a jövő ezredévben is az iránytűje és lüktető

ereje, hogy azok a kincsek — melyekre most is oly büszkék vagyunk az egész világ előtt — még kedvesebbek legyenek. Csak ugv tudjuk hazánkat szeretni és becsülni, ha ismerjük annak, drága kincseit, melyeket csak egy-, a magyar nemzet adhat fiainak.

Vetőmagvak, takarmányok, műtrágyák stb. ingyen vizsgálata,

Az 1895. évi XLVI. t. ez. a jelentékenyebb mezőgazdasági terményeket és termékeket, valamint a mezőgazdaságra fontos czikkek közforgalmát hatósági ellenőrzés alá helyezi és azok hamisításának megtorlása iránt intézkedik, mi által első sorban a mezőgazdasági termés érdekeinek védelmét czélozza.

E törvény kellő hatálylyal leendő végrehajtása érdekében kívánatos, miszerint az eljárásra illetékes első fokú hatóságok a gazdaközönség részéről megfelelő támogatásban részesüljenek, különösen az által, hogy a közönség a törvény oltalmát minél kiterjedtebb mérvben vegye igénybe.

E czélból kívánjuk a gazdaközöség figyelmét a mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmáról fent idézett törvényezikkre és annak végrehajtása tárgyában a földművelésügyi miniszter ur 96-ik évi június 9-én 38286 sz. a. kiadott rendeletére, különösen pedig utóbbinak 13. §-ában foglaltakra felhívni, hogy saját jól felfogott érdekében mindazon esetekben, midőn vető- és fűmagot, műtrágyát, abraktakarmányt stb. vásárol, — ha az eladó esetleg ismert egyénisége és megbízhatósága nem nyújt teljes biztosítékot az áru minősége tekintetében — az idézett szakasz értelmében vett hiteles minták megvizsgáltatása ál tál visszaéléseknek elejét vehesse.

A hivarolt rendelet értelirében gazdák, (gazdasági egyesületek, gazdakörök) számára ingyen eszközük a magvizsgáló állomások a fontosabb gazdasági vetőmagvak vizsgálását azonosságra, menynyileges tisztaságra, csírázó képességre és arankára.

Az 1895. XLVI. t. ez. alapján esetleg megindítandó hatósági eljárás czéljából való szakszerű vizsgálatra az annak határozmányai alá eső mezőgazdasági terményekből, termékekből és czikkekből, magánfelek által is, az érték kártalanítása nélkül, vehetők hiteles minták a kővetkező feltételek mellett :

a) A mintavételnek az előirt módozatok pontos betartása mellett a vevő vagy annak megbízottja által a vétel után azonnal, szállítmányoknál a vasúti illetve hajóállomáson, vagy a rendeltetés helyén való megérkezéstől számítandó három napon belül kell megtörténni.

b) A minta vételnek két községi elöljáró- sági tag vagy nem érdekelt kifogásolhatatlan

voltak s nem is tudni hogyan, de olyan jó czim- borák lettek, mintha Józsi is olyan gazdag lenne, mint a Balog Miska, vagy Balog Miskának épen úgy nem lenne semmije, mint Józsinak. Igaz, a Józsi szegény hu volt, de legalább volt egy jó öreg anyja, meg egy testvére, a kik várták. Olyan örömmel készült haza, hogy Ba log Miska szinte megirigyelte. Neki nem volt senkije. A gazdaság talán el is kallódott három óv óta; az apja anyja régen a föld alatt, csak a nagy gazdagság meg a bánat maradtak meg. Sokszor is mondta: „Nincsen olyan szegény árva a faluban mint én!“ Józsi meg csak hallgatta. Minek beszéljen. Úgyis tudja, hogy nem lehet kiverni ezt a Balog Miska fejéből. Mikor aztán indultak haza, azt mondta a Józsi a Balog Miskának :

— Tudod mit pajtás, nem akarnám, hogy a világ a szájára vegyen. Én mindig becsületes ember voltam, azt talán nem is kell mondanom. A katona bagázsban megfértünk együtt, talán jö- pajtások is voltunk. Mondom nem akarom, hogy a szájára vegyen a falu, mert tudod nagyon felfújják az ilyen dolgot. Hát te gazdag vagy ón meg szegény fiú. Itt a falu alatt váljék el az utunk. Te menj jobbra, én meg megyek balra. Ne mondják, hogy talán a vagyonod tett olyan barátokká, oldjon meg az Isten ! Jó czimborák voltunk, de tudod most már el kell az útnak válni.

Ennél sem kellett több a Balog Miskának úgy elkezdett könnyezni, mint valami fehérnép. Aztán igy szólott e Józsihoz :

— Megvert az Isten engemet. Elvette az apámat, azután az anyámat. Nincsen senkim, a kit szerethetnék s most te akarsz itt hagyni. Hej ! Józsi ! Nem is vótál te igaz czimbora soha ha most igy beszélsz. Valamivel bizonyosan megbántottalak, de Isten úgyse jóváteszem a hibámat.

— Nem a Miska ! Nem vétettél te nekem j semmit, de tudod én is tudok szegény létemre i becsületet. Én ennél maradok. De tudod azér,

ha szükséged lesz rám csak mondjad. Hejt állok én te melletted mindig.

v- *

A Balog Miska pedig haza ment. Nehéz volt a lelke. Nehéz volt nézni, ho?y felfordult minden a házánál s fájt neki az i-, hogy Józsi i nem akar vele czimborálni. Bizonyosan megbántotta másként nem adott volna ilyen csúfon túl rajta. De jóvá kell tenni a hibáját. Jóvá annyi szent. Úgyis romlik, kallódik minden a háztól, nincsen a ki rendet csináljon, hát majd csinál a Józsiék Marija

* *

Egy hét mélva a fonóházból Mari kikisérte a Balog Miskát. Eg}r hónapra uj asszony ment a Balog Miska házához: Szutor Mari.

Károlyi Lajos.

tanú jelenlétében kell történni, kikkel a minta vételére előirt szabályok, előzetesen megismer- tetendök.

c) A szabályszerűen vett két egyenlő átlag- minta, a minta vételénél közreműködött hivatalos személy vagy magán tanuk által, hivatalos

j pecséttel, illetve saját pecsétjükkel, vagy a menynyiben a mintavétel vasúti vagy hajó állomáson történik, esetleg az illető szállítási vállalat pecsétjével lezárandó.

d) A minta vételéről jegyzőkönyv veendő fel.

e) A vető- és fűmag, abraktakarmányok, valamint a trágyafélék szállítmányából való

: mintavételeknél legczélszerűbb a fenti jegyző- j könyvet pótló, a rendelethez mellékelt nyomtatványokat használni.

f) Az ekként vett hiteles minták egyikét a vevő őrizetbe veszi, mig a másikat a jegyzőkönyv kíséretében azonnal, legkésőbben azonban a mintavételtől számítandó három nap alatt a megvizsgálásra illetékes vizsgáló állomásnak beküldi.

Magánfelek által e szabályok figyelmen kívül hagyásával vett minták az illetékes vizsgáló állomások által megvizsgálásra ugyan szintén elfogadtatnak, de az ilyen minták a jelen i rendelet szempontjából hitelesnek nem tekint- jhetők.

A sertésvész ellen való védekezés.

Útmutatás községi elöljárók és sertéstartó gazdák részére.

(Folytatás)

12. Hát a bírónak mit kell tenni r

A biró ilyenkor mutatja meg, hogy ember-e a talpán és hogy méltó-e a bírói páleza viselésére. Ne legyen egy pereznyi nyugta, pihenése, éjjel nappalt összevéve tegye meg a törvény parancsát, mert különben bajba keveredik, meg- büutettetik, még be is csukhatják.

A bírónak (illetve az elöljárónak) addig mig a szolgabiró és állatorvos megérkezik, a következőket kell megtenni:

1- ször. A gyanús udvart vagy tanyát és a jobbról-balról való szomszédok udvarait zár alá veszi; vagyis megtiltja, hogy ezekből az udvarokból vagy tanyákról az utczára vagy legelőre egyetlenegy disznót kihajtsanak, azokból szálastakarmányt, szalmát, trágyát kiszállítsanak. Hogy pedig ellenőrizhesse, vájjon betartják-e a lakosok ezen tilalmat, a zár alatt álló udvarokban levő sertéseket azonnal összeiratja és az ösz- szeirást az állatorvosnak megérkezése után azonnal átadja.

2- szor. Ha a betegséget a legelőn, csürhé- ben vették észre, akkor megtiltja, hogy a disznók a közös legelőre járjanak ; elrendeli, hogy odahaza tartassanak, mert ilyenkor előre nem tudhatván, melyik disznó lett már befertőzve, a legelőn járt valamennyi disznót gjmnusnak kell tekinteni, jobb tehát, ha a még be nem fertőzött disznókat az esetleg már ragályos disznókkal való érintkezéstől eltiltja.

3- szor. Elrendeli, hogy a község határából egyetlen egy disznót ki ne hajtsanak ; ezért gon doskodik arról, hogy a községi marhalevél-kezelő

i a disznókra passust ki ne adjon. Az esküdteknek pedig elrendeli, hogy a lakosoktól a birtokunkban levő disznó-passusokat jegyzék mellett szedjék be és a községházához őrizetbe tegyék.

4- szer. Nemcsak a kihajtást, de más községbeli disznók behajtását sem engedi meg; ha pedig esetleg mégis behajtottak volna disznót a faluba, addig is, mig a szolgabiró ur intézkedik, a behajtott disznókat letartóztatja és a tulajdonos költségén zár alá helyezi.

5- ször. Gondoskodik arról, hogy a lezárt udvarba vagy tanyára uj sertések be ne állítsanak.

/j. Ha az állatorvos megállapítja a bajt, mi a teendő r

Ha az állatorvos a sertésvészt egész határozottan megállapította, akkor mindazok az intézkedések, amelyekről föntebb már szóltunk, mindaddig érvényben vannak, amig a betegség a faluban meg nem szűnik, a fertőtlenítés be nem fejeztetett, illetve a hatóság a zárlatot föl nem oldotta. Ilyenkor azonban még a sertésvá- sárokat is be kell tiltani és abban az esetben, ha a sertésvész a község belterületén egyszerre legalább öt különféle fekvésű tanyában tör ki, vagyis ha járványosán lép föl, akkor még aziránt kell intézkedni: