Szamos, 1899. április (31. évfolyam, 27-35. szám)
1899-04-13 / 30. szám
XXXI. évfolyam üzatmar. 1899. csütörtök, április íré 13. 30-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ári Egész évre 4 frt. — Félévre 2 írt. — Negyedévre I frt. Egyes példány ára 10 kr. SZERK SZTŐSÉG : Rákóczy-utcza 9 sz. KIADÓHIVATAL: Kákéczy-ntcza 9. sz. M lulenueuiü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Kéaapénzfizetéb inellett a legjutányosabb árban közöltéinek Ainden beigtatáa után yo kr. bélyegilleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület lóverseny bizottsága Szatmáron 1899. ápril 19-én d. u. 2'/2 órakor a városháza tanácstermében ülést tart, melyre a bizottság tagjait meghívom. Sárköz, 1899. ápril 12. Br. Vécsey József elnök. Meghívó. A „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ indítványára tervbe vett Szatmári tejszövetkezet f. ápril 19-én d. e. 19 órakor a városháza tanácstermében alakuló közgyűlést tart, melyre úgy a már jelentkezett részvényesek, valamint az összes érdeklődők mentül teljesebb számú megjelenésre kéretnek fel. Szatmár, 1899. ápril 12. Domaliidy Sándor g. egyl. alelnöke, Ä kötött birtok. A kisbirtokos, parasztgazda sorsa az, amely most mindenkit érdekel. A megoldandó kérdések közt első helyet követel. Ebben az osztályban van a nemzetfentartó erő. A kisbirtokos bajainak orvoslása nemzeti érdek. Es ennek az osztálynak ezer a baja. Küzd a megélhetéssel, nyomják a rossz adóviszonyok és küzd a szerencsétlen birtokviszonyokkal. Nyomja, elnyeli a nagybirtok, mely gátat von minden terjeszkedés elé, sok helyütt pedig egyenesen lehetetlenné teszi azt. A szerzéshez megvan a jog, de nincs meg rá a lehetőség. A szerzésnek utjá" állják a nagy birtoktömbök, a nagyuradalmak, a hitbizományok, a kincstári, közalapítványi, egyházi birtokok, a holt kéz. Ezek a forgalomra nézve meg haltak (innen ered az elnevezés is), forgalom tárgyát nem képezik. Ez a lorgalom békója. Az ilyen kötött, a szabad forgalomból kivett birtok az egésznek több mint egy- harmada. Hitbizomány van majd száz s csak az ezek által elfoglalt, lekötött terület közel jár két és fél millió katasztrális holdhoz, melynek kataszteri tiszta jövedelme kerekszám öt és fél millió forint. Magyaroszágon nagyobb a hitbizomány Altai elfoglalt terület, mint Ausztriában. És ezek a suiyos viszonyok még súlyosabbakká váltak. Legfőbb bíróságunk két év előtt kimondta, hogy a holtkézi törvények nincsenek már érvényben, tehát az egyház szabadon szerezhet birtokot. Ez a nagy dolog, ha meggondoljuk, hogy két és fél millió hold földbirtok volt eddig is az egyház kezén s ez most már korlát nélkül szaporodhatik és szaporodik is. Most már közel jár a három millió holdhoz. A^.ország egyes vidékei, különösen a Dunántúl, ahol a hitbizomány területe is a legnagyobb, már komoly veszélyben vannak, éppen ott, a hol a rossz birtokviszonyok a magyar (aj szaporodását már is lenyomták jóval az országos átlag alá. A magyar faj csak ott mutat szaporodást, ahol terjeszkedhetik, ahol terjeszkedésének gátja van, ott a népszaporodás megáll, vagy visszaesést mutat. A kisbirtok pusztul A család szaporod- tával oly kis részekre szakadt (teszem egy nyolczad négy öt felé), hogy azon annyi kéz nem dolgozhatik, annyi száj nem ehetik. Szerezni kell hozzá. Igen, de nem lehet, mert útban van a kötött birtok; az egyház, a hitbizomány. A kisbirtokos, hogy megélhessen, beállott mezei munkásnak, ezeknek a számát szaporította s ezeknek a megélhetését is nehezebbé tette. Jött az elégedetlenség. Ezen segiteni kell. Nagy kérdés, nehéz kérdés, de meg keli oidani A magyar faj van veszélyben. A jóakarat megvan. A kisbirtokos, a mezei munkás sorsa általános érdekű lett. Fel kell szabadítani, ha részben is, a kötött birtokot. Lehetővé kell tenni a szerzést, a terjeszkedést Ha ez megvan, el van hárítva a legfőbb akadály. Ezután meg javítani kell a rossz adó viszonyokon. E nehéz kérdés megoldása sem Babérlevél.*) — Tabajdi Lajos sírjára. — Szép volt neked az életed, Szép még a halálod is; Szép lesz, hisszük, ezek után, Hosszú siri álmod is. Nem mondom, hogy szent voltál te S gyarlóság nem volt henned, De azt igen, hogy az voltál, Amivé kellett lenned. Gyarlóság van itt e földön, Van a legjobb papban is, Sőt mit mondok? fogyatkozás Vau a fényes napban is. De azt bátran állíthatom, Hogy egy nemes alaknak Képviselője voltál a Munkás protestáns papnak. Hol az erő és az a tűz, Mely lelkedben lakozott, És amelylyel, szépnek, jónak És igaznak áldozott ? Ha tanári székben ültél S a vallást adtad elő Te ott csupa lélek voltál, A porból felemelő. Egyházunk és iskolánknál, Sőt a városnál, néked, Oh én tudom hogy sokáig Üres marad a széked. Bölcs volt ő a tauácsokban S a beszédben meggyőző, És a gyors kiviteleknél, Serény és nem időző. Fennállanak egyházában Az ö dicső müvei. És dics-hymnust zengnek róla Iskolánknak kövei. Hullassuk hát könnyeinket E sirra, mely szomorú Ez lesz azon a többek közt A legszebb gyöngykoszoru. Mi, kik tanitványid voltunk Sűrű könnyeket ejtünk, Tabajdi, mi téged soha, Soha el nem felejtünk ! Maradj itt e hantok alatt, Nyugtodért imádkozunk, S egykor miként tanítottad, Lelkeddel találkozunk ! Lénárd Ede, s. lelkész-tanító. *) Irta és Tabajdi Lajos sírjánál elmondta Lénárd Ede s. lelkész tanító. Szerk. Ä tekintetes közgyűlésből. — Rekettye Filep városatya csevegése. — Rekettyesori szeretett választóim ! A legutóbbi pár közgyűlés szövedékéből semmit sem tudtam guzsalyomra a ti számotokra felkötni, oly kevés volt az anyag. Erről az április 10-iki közgyűlésről is i mindjárt a siralom hangján kell szóiianom, hogy perbe szálljak a könyörtelen halállal, amely íjjesztö gyorsasággal üti a réseket fogyó sorainkba s igen rövid idő alatt három oly jelesünket ragadott el a zöld asztal mellől, mint Keresztes Sándor, Nagy Elekes Tab,ajdi Lajos. Nem mérlegelhetem, hogy e hármas gyász közül melyik a súlyosabb, mert mihelyt valamely családra gyász borul, legyen az bármily kicsiny, de azért sohasem könnyű. A polgármester ur a törvényhatóság állapotáról szólió szokásos havi jelentésében a három halott közül ezúttal a két utóbbiról emlékezett meg. 1 Tagadbatlan, hogy mindakettö fényes csillag volt a mi közéletünk egén, de a Tabajdi Lajos nagy tiszteletű ur váratlan lehullása látóhatárunkról még a sajgó érzés közvetlen fájdalmával tépi sziveinket. Ezen nagytehetségü és buzgó férfiú frissen ásott s;rjánál méltán ölt gyászt lefordított fáklyával a család, egyház, iskola, törvényhatóság, jótékonyság, és ä társadalo m.
