Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)
1899-02-23 / 16. szám
XXXI. évfolyam Szatmár, 1899. csütörtök február hó 23. 16 ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú. lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön A SZ ATM ARME GYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgés* 4vre 4 frt. — FélévTe~2 írt. — Negyedévre I frt. Az „ Otthon“-nal egy negyedévre I frt 50 kr. Egyes példány ára 10 kr. SZERK -ÍSZTŐSÉÜ : Ráköczy -ute.za 9 sz. KIADÓHIVATA1<: Rákóczy-utcza 9. sz. M ndennemü dijak Szatmáron. a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés dlellett a legjutányoeahb árban közélteinek Minden beiktatás után 50 kr. bélyegitleték fizetendő. Nyilttér sora 10 kr. Meghívó. A szatmármegyei Gazdasági Egyesület márczs 1 én cl. e. fél II órakor a lóverseny bizottság értekezlete után Szatmáron a városháza tanácstermében igazg. válasz'mányi ülést tart, melyre az igazgató választmány tagjait meghivom. Tárgyak: 1. Szövetkezet ügyében kiküldött bizottság jelentése. 2. Pénztári számadásokat vizsgáló bizottság jelentése. 3. Folyó ügyek. Sárköz, 1899. február 22. Br. Vécsey József egyl. elnök. Meghívó. A szatmármegyei Gazdasági Egyesület állandó lóverseny bizottsága márczius 1-én (1. e. 10 órakor az igazgató választmányi ülés előtt értekezletet tart, melyre a bizottság tagjait megbivom. Tárgy: a folyó évben rendezendő lóverseny ügye. Sárköz,1899. február 22. Br. Vécsey József bizottság elnöke. Gazdasági felolvasások. A szatmármegyei Gazdagsági Egyesület által rendezendő téli felolvasások jövő vasárnapi programmja: Sebestyén Arthur főfelügyelő Budapestről Nagy Károlyban a „Műtrágyák jelentőségéről,“ Bokor Gyula földbirtokos Angyalos „A vetésforgók előnyéről“. Plank Károly tanitó Csomaköz „Földművelés és növény termelés.“ Falusi uzsora. Ne áltassuk magunkat többé azzal a kényelmes hittel, hogy falusi uzsora nincs, vagy ha van is, nem oly nagymérvű és nem képez fenyegető veszélyt. Hiába lenne az áltatás, mert mindannyian érezzük annak káros visszahatásait, az okozatokat, I tehát oknak is kell lennie. A parasztgazda 'osztály napról-napra szegényebb, napról- napra rohamosabb léptek!A f r.alad a teljes tönkrejutás felé s ha a vég bekövetkezik, mi lesz belőle? Merjük mondani: a legtöbbször socialista. Ezzel nem azt mondottuk, hogy az agrár-socializmus kizárólagos oka a kisgazdák tönkrejutásában, tehát az ezt legnagyobb mérvben előidéző falusi uzsorában keresendő: de azt igen is határozottan állítjuk, hogy a socialismus egyik fő oka ez is. Még pedig olyan ok. melyet maga az áldozat — nemzetünknek általánosságban gyenge számitó képességénél fogva — legnehezebben, ismer el ilyennek! Ma, midőn a paraszt socializmus ellen minden erőnkkel küzdünk s midőn egyik legfőbb igyekvésünk annak teljes megszüntetésére irányul, vizsgáljuk meg egy kissé ezen ma már elég terebélyes fának gyökereit s ha a gyökereket sikerült sorra ki- pusztitanunk, kétségrelen, hogy a fa is elpusztul. A mint már említettük, a paraszt-so- cialismus egyik főokozójának a falusi-, különösen a terményekkel űzött uzsorát tartjuk, tehát ebben is támadjuk meg a socialismust s ha egy ily nagy okkal kevesebb lesz, ismét kisebb lesz az eredmény: a socialismus terjedése. Lássuk tehát először is, mily okok idézik elő legnagyobb mértékben a falusi uzsorát ? A nép könnyelműsége, tapasztalatlan- ■ sága, tudatlansága s legfőképen a szegénység s a reájuk kedvezőtlen hitelviszonyok. ['Szüntessük meg ezen okokat s megszűnt az okozat, az uzsora is. A nép könnyelműségét komoly tanácsokkal, tapasztalatlanságát és tudatlanságát érthető felvilágosításokkal győzhetjük le legkönnyebben. Ez okból mindenekelőtt szükséges, hogy a kormány által már felkarolt úgynevezett népszerű gazdasági előadások még nagyobb mértékben kiterjesztessenek. — Kérjük fel s itt kezdődik e fontos kérdésnél a társadalom kötelessége — a falusi intelli- gencziát, földbirtokosokat, lelkészeket, jegyzőket és tanítókat, hogy tanítsák s intsék a Mulatás közben. Húzd rá czigány . . . talán már utoljára Sirja el húrod ezt a dalt nekem, Legyen hát édes, mint a gyermekálom. És bánatos, miként az életem! Kedves nekem e dal. Régen, mikor még Szemem fényes volt s a hajam setét, Virrasztám véle lázas epedésnek Nem egy viharos, borús éjjelét. Hallatán most is uj életre ébred Egy elsiratott, rombadőlt világ, Oszlik a köd és újra kiviritnak A rózsák, szegfűk, sárga violák. És visszatér szivembe fényes napja Lángsugarát pazarul szórva szét A nyár és érzem, újra visszahozza A szent, az első szerelem tüzét. Érzem s hiszek! Pedig mindez csak álom, Csalta káprázat — szappan buborék De most, hogy tűnőiéiben van, rajt’ lelkem Esengve csügg : — ne hagyj el oh ne még! Mert száll a nap, már némul a madárdal, Dér elhervasztja a virágokat, Rideg, magányos vándorutamon már Nyomomba ért a déli alkonyat . . . — Oh, ha majd leszáll az éj szivemre, Húzd el utólszor azt a dalt nekem, Legyen oly édes, mint a gyerncekálom, És bánatos, mint volt az életem . . . Réveur. m Yége a szerelemnek. irta: Zombory Gyula. Barátságtalan őszi délután volt. Az eső sürü cseppekben hullt aiás a mint leesett, szinte habot, hullámot vert a földön összegyülemlett vizen. Az agárdi kastély ott állt a lombtalan park közepén, mint egy elátkozott vár, csendesen, némán, csupán a meredek tetőről aláfutó viz csobbanása okozott némi zajt, a mint a pirosra festett csatornákon zuhogva leomlott Sehol egy lelket nem lehetett látni ; még a máskor pajzánkod va futkosó fürge cselédség sem mutatkozott; beszorultak a konyhába, cselédszobákba s hallgatták Lizi szakácsnő meséit kincses Kolozsvárról, a hol viruló éveit átélte. A kastély balszárnyán, nyitott ablaknál egy férfi, ült, fedetlen fővel, ajka közt égő szivarral, melyből idönkint füstfelhőket fújt ki a szürke levegőbe. Zarándi Etele volt a kastély ura s a vármegye nem rég megválasztott fő jegyzője, aki — lakást a megye székhelyén nem tartván — a délutánokra rendesen haza kocsi z itt. Kényelmére mindössze egy szoba volt berendezve a „Fehér bárányában s ha alkalom adtán bokros teendői miatt, vagy kedvezőtlen időtől akadályozva, a várost oda nem hagyhatta tarokk kompániájuk ott gyűlt össze a vendéglői garzon szobában s űzték a pagátot hajnalig. Pedig Zarándinak szép fiatal felesége volt, a kihez más férj hóviharban, tűzesőben is hazasietett volna, a szépségéről hires Delléri Piroska. Enuek szalmasárga hajából a körünkben járt walesi herczeg is kórt emlékül egy fürtöt, mint ritkaságból, noha ködös hazájában lópten-nyo- mon találkozhatott szőke növel szőke hajjal. • Zarándi is szőke hajáért vette el Piroskát, ellenben Piroska szerelemből lett Zarándi felesége, legalább ug}7 beszélték. Szerette a deli termetű barna férfit, kinek még csak jó tulajdon ságait ismerte a szalonokból, a hol neki bemutatták. Zarándi ugyanis kitünően játszó't zongorán, jeles sportember volt, lovagolt, vadászott s lóhajtás hirében nem volt párja három vármegyében. Még csak második éve, hogy férj és feleség lettek, de e két év alatt oly sok minden tőr- történt a Zarándi kastélyban, a mi a házastársak érzelmi világára befolyással volt, hogy cseppet sem lehet csodálkozni, hogy köztük az a rideg viszony fejlődött ki, melynek súlya alatt unatkozva töltötték az amúgy is kedólyrontó, hosszú ősszi délutánt. A hosszan tartó csendet a nő szakította meg.
