Szamos, 1899. február (31. évfolyam, 10-17. szám)
1899-02-23 / 16. szám
népet; világosítsák fel őket szegénységük s n , omcruságuk mélyreható okairól. Kisértsék meg legyőzni bennük a könnyelműségre való hajlandóságot s különösen a mértéken felüli pálinkaivást cs újabban nagyon elharapódzott játékszenvedélyt igyekezzenek korlátozni. A tudatlanság helyett oltsanak beléjük — legalább e részben — íelvilágosodott- ságot, mondják el nekik az uzsoráskodás káros következményeit úgy az anyagiakra nézve, mint az erkölcsi életre, — hisz nekik áll ez legjobban módjukban s a jó eredmény el nem maradhat. Valljuk meg, az állam sokat tesz e nagy baj legyőzésére, de a társadalom nem támogatja erejéhez mérten. Az állam most is, az uzsorát legközvetlenebbül előidéző rósz hitelviszonyok legyőzésére hathatós módon támogatja a községi hitelszövetkezetek ügyét, midőn azokat anyagilag s nagy pénzösszegek befektetésével segíti s erkölcsi — szintén nagy suly- lyai b ró — támogatásában részesíti Mentesíti mindennemű kereseti adótól h bélyegilletéktől s ezzel nagyon olcsóvá teszi a hitelt épen az olcsó hitelre leginkább rászoruló kis emberek részére. De nem czélunk itt a községi hitelszövetkezetek számtalan előnyeit felsorolni, csak ki akartuk mutatni, hogy a törvényhozás a baj legyőzésére alkalmas egyik eszközt'kezeinkbe adtas most már az egyesek s a társadalom kötelessége azt jól fel is használni. E czélból szintén előnyösen működhetnek közre a gazdasági előadók s az előbb felsorolt falusi intelligenczia, a kiktől ezen közreműködést el is várhatja a közérdek. Nem akarjuk ezzel a hitelszövetkezetek létesítésének s fentartásának egész terhét a nevezettekre hárítani, csak azt .óhajtjuk részünkről, hogy e nagy munkában részesítsék hathatós támogatásban a meg alakult szövetkezeti központ által mindenesetre kiküldendo képviselőket. Mutassanak; példát az „urak1- után indulni szerető pa-i íasztgazdáknak, álljanak élére az egyes hitelszövetkezeteknek s úgy nem sokára hazánk minden falujában a községi hitelszövetkezetek által adott olcsó hitel megöli az uzsorások veszedelmes üzletét. kzen, — főleg ugyan pénzüzlettel fog| lalkozó — hitelszövetkezetek tartsanak ga- I bona szükség esetére megfelelő minőségű, o’csóbb vidékről beszerzett jó gabonát is, adják azt pénzértékben ki az arra szoruló kis gazdáknak s miután a községi hitelszö vetkezet nem nyerészkedésre alakul, annak a kikölcsönzött 1 véka gabonának a kamatja nem lesz a 1Ü0—200%-al felérő 1 —2 nyári napszám, mint a mostani termény uzsorásoknál. Ezzel elérjük azt, hogy a gaz- dánakjó, olcsó s teljes mértékben kiszolgáltatott gabonát adunk kqzébe. nem nagy kamatra s ily eljárás mellett a legrövidebb idő alatt lehetetlenné tesszük a falusi terményuzsorásokat is Az u sora palástolására rendkívül al kalmas a váltó, az ő szigorú s a kifogásokat nagy mértékben megnehezítő eljárásával. A kis gazda ezen, reá nézve hátrányos váltói szigort nem ismervén, könnyen aláírja a kölcsönvett 50 frt helyett 100 írtra kiállított váltót s csak a fizetés idejében látja be nagyfokú könnyelműségét. Épen ezért nagyon helyesnek tartanánk, hogy a kincstár a váltó űrlapok eladását oly falvakban, a hol hitelszövetkezetek vannak ezekre, a hol pedig még nincsenek valamely intelligens egyénre p. o. jegyzőre bízza. Ha ezektől akar valamelyik kisgazda váltót vásárolni, egy pár szóval mindjárt kitudhatják, mire kell az neki. s felvilágosíthatják annak jogi természetéről. Ily eljárás mellett, ha nem is minden esetben, de legalább 100 közül 80 ban megakadályozhatjuk azt, hogy kisgazdáink önként ily veszedelmes fegyvert adjanak maguk elien, a sötétben dolgozó uzsorások kezébe. \ égül kívánatos volna az uzsoráról szóló 1883. XXV. t.'cz törvényhozási szigorítása és pedig főkép annak kitnundása, hogy — a hitelt nyerő kereskedők kivételével — mással szemben legfélebb 8% kamat köthető ki, s a ki ennél magasabb kama tot szed, uzsora vétségét követi el, a mely hivatalból üldözendő s elkövetője nem csak szigorú büntetéssel sujtatik, hanem a kikölcsönzött tőkéjét is, vagy annak bizonyos részét valamely jótékony czélra elveszti. — Súlyos rendszabály lenne ugyan, de a ki pénzében, vagyonában támadja a társadalmat, lakoljon hasonló módon pénzével, mert Icsak ily eszközökkel menthetjük meg teljesen e pusztitó rémtől népünket, a mely az uzsora megszűntével vagyonos s boldog lesz s a melynek ily helyzetében sem kedve jsem oka nem lesz magát a sociálisták karjai j közzé vetni. Dr. Papp József, ügyvéd. Á műtrágyák czélirányos használatáról. Szatmáron Sebestjén Arthur által febr. 12-én tartott gazd. előadás vázlata. A műtrágyák használatban való alkalmazását tárgyaló eddig megjelent munkák és értekezések épen nem alkalmasak arra, hogy azok alapján a gazda bevezethetné nyugodt lélekkel gazdaságába a műtrágyák valamelyikét mert ezek — sajnos — mind tendenliózus módon foglalkoznak e themával s főleg oly irányban, ahogy a műtrágyagyárak kívánták azt tőlük ; De legfőbb hibája e munkáknak az, hogy műtrágyák minden nemét — minden conse- queutia nélkül —ajánlják a gazdának, s a szegény gazda nem tud kiokosodni, hogy mit is használjon. Előadó az összehasonlító kísérletek egész tömegét ismertetik melyek nagyrészt megbízható gazdák által az orsz. növény term, kíséri, állomás felügyelete mellett kicsinyben, másrészt az ország minden részében tekintélyes és nagy nevű uradalmak által — előadó felkérésére — nagyban ejthettek meg és melyek alapján azt matatja ki, hogy hazánk termelési viszonyai között csak a fosforsav mű trágyák alkalmazása |ár haszonnal, mert erre van legtöbb szüksége a kalászos növényeknek s mint őstermelőknek nekünk épen ez hiányzik talajunkból. A foszforsav trágyák közül pl. a szuperfoszfát féleség az, mely nálunk ajánlható, mert csapadék viszonyaink között ez válik be legjobban, s financialiter is ez a legolcsóbb, tekintettel arra hogy pl. az úgy nevezett „nitrátban oldható“ foszforsav 2°/0-ja felel meg 1% vízben oldható foszforsavirak, pedig a Thom íssalak foszfát trágya csak czitrátban oldható foszfort tartalmaz, inig á szuperfoszfát vizbenoldhatót. Keverék műtrágyák használatát e lőadó nem ajánlja csak a legroszabb esetben, t. i. mikor a gazdának absolute netn áll rendelkezésére természetes (istálló) trágya. Csupán a szöllő az, melyhez a keverék trágyát, illetve az u. n. „szőlőtrágyát“ minden körülmények között alkal- mazhatónak tartja, még pedig azon nagyon is megérthető okból, mivel a szőlő évtizedekre egy ugyanazon talajhoz van lekötve táplálkozás végett s ebből évröl-évre ugyanazon tápanyagokat vonja ki, még pedig minél idősebb a tőke, an— Lássa Etele — szólt — kár volt haza jönnie, bent a városban mégis csak jobban szórakozhatott volna. — Talán terhére vagyok? — felelt Záránál. — No nem éppen. Csak magát sajnálom- Sajnálom azokat, a kiknek martyrhelyzetet juttat a sois. Zarándy erős füst felhőt fújt maga elé, mely körülvette egész arczát; szin:e láthatatlanná tette. Azután megkérdezte: — Miből sejti, hogy az ón helyzetem mar- tyrhel}'zet ? — Nem sejtem, tudom. Minők, nagyon élesen látjuk. Azt is látjuk, a mit a férfiak titokként takargatnak. Én tudom, hogy maga meggondolatlan lépései közé számítja — ha ugyan még több is van ilyen — azt, hogy engem feleségül vett ? Ilyenek maguk férfiak. Meglátnak egy nőt valami csinos választékos toalletben, vagy valamelyiknek nagy kék szemei, másiknak schikkes mozgása megtetszik s mindjárt készen vannak a szerelemmel — már az önök fogalma szerint — s azzal oldják meg a dolgot, hogy feleségül veszik az illetőt. Pedig ha várnának egy kissé, mig az első impressio hatása alól kikerültek, sokkal jobban tennék, nem volna annyi elhamarkodott, boldogtalan házasság a földön s annyi boldogtalan asszony sem. Most, hirtelen változott hangon s kissé derűsebb arczkifejezéssel ezt a kérdést fűzte szavaimhoz : — Sok zor akartam kérdezni magát, de mindig csak elmaradt igaz-e, ; ogy maga is csak a szőke hajamért vett feleségül ? — Igaz. — No lám, milyen szép magától Etele, hogy ilyen őszinte. Hát aztán a hajam mellett nem talált bennem semmi mást, a mivel hajlamát inkább megnyertem volna ? Zarándi visszafordult az ablaktól s hanyagul mondta: —- Mindig szerettem a ritkaságot, a feltűnőt ; megszerettem hát a maga haját is. Mikor aztán megismerkedtünk s többször volt alkalmam találkozni, a hajáért megszerettem magát is. Az asszony nevetett. — Köszönöm a bókot. Lassankint rátérünk arra is, hogy még most is szeret. — S ki mondta, hogy nem? — Nem kell azt mondani; azt csak úgy magától szokta észrevenni az ember. — Észrevette?- Fájdalom igen, felelt Piroska nagyot ásítva s azután folytatta tovább: Tudja édes barátom, nekünk olyan jó érzékünk van, akár a higanynak. Megórezzük, hogy a szerelem hőfoka emelkedett-e, vagy sülyedett s a szerint, a mint emelkedik vagy siilyed, mi is összevonjuk magunkat s elemelkedünk épen úgy mint a higany. Tájékozatlan vagyok elbírálni tudni, jegyzó meg Zarándi, hogy magával édes, melyik pozi- tió áll fenn ? — btem sejti? — Nem. — Maga boldog ember Etele ; ha már ahoz nincs érzéke, hogy az ón kedély állapotomat mér legelni tudná, legalább a saját érzelmei után sejthetné, hogy a mikor szűnni kezd az az érdeklődés, melyek bennünket a hajdan kedves lényhez vonzottak, akkor vége a szerelemnek is, — vége annak a nemes lángnak, mely melegével csak azt az egyetlen lényt vette körül. Zarándi nem felelt — Nos ? — kérdező a szép asszony, nem osztja nézetemet, vagy hallgatásával éppen igazat ad! — Nem tudom mit szóljak, mondá Zarándi, maga annyira szellemes édes Piroska, hogy az én közönsége» gongolkozásom hajótörést szenved a felvetett kérdések megoldásában. — Csodálatos. Hiszen gondolatait érzelmét csak ki tudja tán fejezni? Maga okos ember, a vármegye büszke, hogy kebelébe beválaszthatta s ne volna képes velem ilyen mindennapi théma fölött megállapodásra jutni? Nem értem. — Nem érti ? Nem. Lássa Piroska, nekünk férfiaknak kétféle szótárt adott rendelkezésünkre a természet; az egyiket akkor használjuk, a mikor szivünk halóba kerül s olyankor végig daráljuk azt a sok hangzatos phrázist, a miket önöknek olyan jól esik hallgatni s ha szivünk kiábrándult abból az első tró mából, a melyet reá mit tudom
