Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1876-11-02 / 19. szám

/«

ff

III. évi folyam, 1876.

19. sz.

Nyíregyháza, október 26

§ •

• •

Hetilap a társadalom, közgazdaság és irodalom köréből

3ÄM. fi «.*; 9 ma. Ji. JLsl

JL ■ bl «1. «3 ib. tü úm 13 «» * *3» tä «» JBä «» it.

LlölkHési árak Ii«*1>Iron t:s postán UShlvc;

Mrxá . K#*l••f/u : N*is'y^iU*vrt*

4 lYt. •>

r • n

y n

Előfizetési ju'ir/ s mitiden kfirU'iiiény h

fiMijtV boriit entvo küldendők.

Uflp Uirüqiésrk

jutányosán küaültetiiek. Öt lni,iiílios [isiit sgr térfogatit egy mar ikpzkKsuih 5. Itr, röiihxzüriuól i kr. ■w

minden beirtani sért kiilijfi 30 kr.

„Xyilt-tér*-! Közlrjiirnyck dija:

egy n«#gy.8?er hoftábzott garmond vor 20 kr.

Ntív* vagy Mmnontotíonfll liekftldött kaxiratok ne m yátAtnok tekintoíbe r, Úgyszintén kéziratok nem adatnak visaaa.

Egyoi »ám ára 10 kr.

Egy kis észlelet. ! •

Minden or#ztfg tánif s'Ha, ,talpig ve j A tiszta erküle*, mély lm niegYés« : j ltóinu Usuül, a rabi goba güriied

Berzsenyi.

„Az ember önmagában véve, önnön- | magára hagyatva, nein tehet semmit, még j a legszükségesebb anj’agi életkellékeket ! sem szerezheti meg magának, annál kevésbé érheti ez állapotban valódi ezélját.. En- i nélfogva a társulati ösztön meg van már természetünkben. Ezen ösztön alapján létesült a család, a nemzetség, a nemzet és állam.“ Minden egyes ember még a legnagyobb is, csak parányi része az egésznek, s minthogy minden rész az egészéit van alkotva, következéskép szent kötelessége annak jólétén munkálkodni. Azonban mit tapasztalunk napjainkban ? Az anyagi jólét, phisikai élvezet, az élet természetes és mesterséges sziikségeiueK kielégítése azon ezéj, mely az ember egyedüli élet feladatának tekintetik.

„A vastag haszonvágy azon bálvány melynek napjainkban a világ láligbuzgal mával eméj oltárokat, egóéz bizalommal bízza rá teljes boldogságát, hnnak ad általános hatalmat egész élete és minden cselekvése, gondolata ésigyrekvese fölött.“ Az anyagi jólét önérdek szoínja, ézer meg ezer keblet kínozva gyötör s kielégítésre nincs eszköz* melytől visszaborzadjou, le- gyeti tiszta' vagy szennyes, legyen jó és szentségtelen, csak az eped« keblet elégítse ki. Ma inár fényes nappal is ;a megtá- madtatastól kell tartani a járt országúton is: a posta rablások egész napi renden vannak; kissebb tolvaj ás nélkül nap vagy éj alig mulhatik el. Látjuk továbbá, hogy művészetek, tudományok, ipar, fölfedezések és találmányok merész szárnyalással;

ft IIKITS BlMBftS«,

— Eredeti beszély —«

Irta: ifj. bonaszy Foren ez.

(Y«sp-)

Ne gondolja ám kedves Miklós, hogy az én férjein olyaii közön'égss ember, nem biz az.

0 tudományos de nagyon egyszerű ember, Delinkét is az tanította mindenre, ugyebár Délinké? ;

A délibáb kedves mosollyal intett fejével.

Az ajtó feltárult azon egv izmos s-.mar- tialisarczvouásu meglett korú ember lépett be.

Zsuzsi népi felugrott.

Isten hozott apjnk lásd ez itt, Miklós. Kedves nagy asszonyunk íia a kitol engem feleségűi magadhoz vpttéj, ugyebár meg nőtt, hisz emlékszel ugye mily apró csepró kis gyermek volt akkor, mily nagy most. ..

Ez itt az én férjem mutatta he Miklósnak Zsuzsi néni a most, érkezett férfiút.

És ez itt az éu vőlegényem és mindenem hebegé a délibáb most már Délinké, felkelve, és János keblére borulva.

A meglepetések egymást érik, én az egészből semmit sem értek monda János gazda;

Okos ember 1 étiedre sem értesz ? akkor semmit sem érsz zsörtölődék Zsuzsi néni.

Délinké súgott valamit János gazda fülébe.

Ah most értem én is — szólt János

de érzéki élvkórság, nagyravágyás, pénz ók hatalomvágy kíséretében haludnak elő. Az erénytan a szószékben, színpadokon dicsőítve van, de a való életben mint ra- | vasz álsziniiség, vagy jámbor egyiigyiiség minden nyomon gúnyt szenved. Álarczot mindenki inkább kedveli mint mozteleu durvaságot, s többet épít sok ember a világ Ítéletére, mint a lelkirsmeret kiáltása- | ra, többet finom erkölcs mint. szigorú er- külcsiségie. így küzd a polgárosodás, bit álhit és hitetlenség közt ingadozva,s ter- mészetelleni lépeseiért önmaga által osto- roztatva szabadulásért l’edig jaj oly országnak, hol polgárerény, — törvényes kötelem, illem, és becsiiletszeriiség iránti tisztelet s buzgalom nem uralkodik a polgárok szivében, hol mindinkább áradó hiú önvágy, féktelenség, hataluiaskodás, irigység gyáva féltékenység,..határtalan dics- vágy, ábrándos önhitség, g elbizakodás indulatos vakoskodás szenvedélyes gyűlöl- ség s rágalmazás zagyvaléka- képezi a nemzet életében mindent éltető, föltételező s elhatározó mozgonyt.

A teí'inészetéletot a d, és szabad akaratot; de ha szalad akaratunkat a tiszta erkölcsiség nem vezérli, ha a bűn megfosztja az erkölcsöt, akkor azon, szenvedély uralkodik, és e szermklely korlátlan kényui1, mely legyilkol frigyei., jótéteményt, leront, törvényt, felmészárol rokont, barátot, hogy csapongásailioz jó útja legyen. Azért is csirájában fojtsuk meg a roszat mert a folytonság törvényét követvén minden, a gonoszság is íokonkint növekszik, s amely rósz hajtást kezdetben oltó késsel I lemetszhettünk volna, később fejszével kell levágnunk. Sokan azt gondolják, hogy J a kis honpolgár jövendőjét manap már I úgy lehet összerakni, mint valami város- i

gazda ürömmel

Zsuzsinéni kiszaladt a ko nyilába s nem 1 sokára egy öblös ezüst kannával, s két ser- | leggel tért vissza, melyet a két férfiú elébe helyező.

Délinké is eltávozott a férfiak köréből.

*

Édes Miklós, szólt János gazda meghatott, hangon s bort töltve a két serlegbe, már engedje, hogy úgy neveznem, bizonyára vágyik hallani, az én kis Delinkéin elzárkozott- sága és rejtélyéSségé okát,

Én hiszem,' hogy növendék leánykám sorsa I legjobb kezeikben lessz letéve.

Mílös felelni akart.

Ne szakitsou félbe kérem.

En, leánykám akaratának mindig feltétlen. hódolója voltam, amit o akar és tesz éli belenyugszom. 0 az ész ón a kar.

Kis gyermek volt még maga édes Miklós, mikor én mostani nőmet onnan elliozám.

Z. megyében, hisz hallhatta hogy ott volt a Hollókövyek ős családja, ott szolgáljam én Hollókövy Etelénél.

Uram és én közöttem nem az a viszony volt ami a szolga és ura közt szokott lenni; testvérek barátok valánk mi'

Uram sokat betegeskedett. Késő korában nősült, s neje egy leánykával ajándékozá meg de ez életébe került.

E leányka Hollókövy Délinké a mostani fekete délibáb, mint.a köznép elnevezte.

Ettől kezdve uram egésszen megváltozott, régi természete elváltozott, régi szokásait elhagyá, szófián komor lett csak leánykája derítette egy egy mosolyra; de ez is oly fájó volt, mint az ősz utólsó napsugara.

Eu hozzám mind végig egyforma maradt. - ,

bői falura szállitotott gépet, melyre az i anyag is elegendő. Holló ! korán megvá- j sík ugj’an most is, mely tejből lessz túró, | de a jó gondviseléstől liigg leginkább, I hogy az éldelhető is legyen. Pozdorjától nem tejel az. Az emberi társaságban sem megy az máskép. Ki nevelt valaha becsületes embert rósz erkölcsösei ? Nem lehet, nem volt áz a gyümöcs jó soha, melynek rothadt inogja van. Mi-az oka, hogy sokakban egészen eltéved olykor a hivatás fogalma ? Ez onnét van, mert ifjúkorukban nem tanuígiányozták az életet, s vakon oly könnyűnek hivék annak minden nemét mint a (lőre. gyermek. ki vesszővel taszi- gálja a vízben úszó gerendát, holott a szárazon hattui sem hinták megmozdítani.

Munkálkodjunk, de ne tartsuk mindenben önhasznunkát szemeink előtt Csak tunya emberek nem tudják,mit bir az emberi erő. Egy parányi hangya alig nagyobb a kis porszemnél, s a legkedvesebb madárnak fuj önmagánál huszor nagyobb tojásokat étküf Mért ha összeszámítjuk a szenvedéseket, melyeket jövőnk fejében zálogul Vaktunkr te; nem szoAgál-e nagy^ vigasztalásunkra, ha meggondoljuk, hogy ámbár mint az aczél addig elzöldülünk, mig egészen tüzképességet nem nyelénk, mégis itt vagyunk te is, én is az Isten után önalkotta boldogságunknak tudatával szerető lelkünkber. Az a fő tehát, hogy az ember munkálkodásával önmaga vigye boldogsága alapjához a gránit követ. Az ifjúság álmait mindennap sebes- sebb szél szókfa-elhajtani 1 csak azt vesz- szük észre, hogy magunkra maradtunk. Hátra többé nem mehetünk, előre kell hatolnunk, törnünk, habár heves küzdelmek áljában is. A távol ragyogó kékjében egy kpszorut lebegtet a remény él'őttiink.mely-1

Egy este együtt voltunk a, Kandalló mellett., melyben yigaii pattogtak a hasábok. Délinké édes atyja ölében aludt, arany baja oly szépen fényiét a pattogó hasábok lángjánál

Kora nedves tavaszi idő volt, a szél az esőt vágdosá óukarikákba foglalt apró- üvegjeihez az ablaknak.

Hollókövy Etele busán nézett alvó leánykájára „szegény gyermek ini lesz belőled h» meghalok11 szólt felsóliajtva ... /. v

A rokonok tégedet magukhoz fognak venni, mint léoszivli testvérem inár rég rebesgeti- Mi lesz belőled! vagyonodat elpfédáljat^ és téged aztán elüknek, ki Jháj faliak. jártos! é gondolattal, még a sírban sem riyugliatöln.

Uram, szóltam én,"tegye félre az ily bonis gondolatokat kora volna még önnek' meg meghalni

A halál hamar jön János, szólt uram,

Halálom, után folytatá uram szomorúan,

I | rokonok leánykámat a gyámság ürügye j alatt magukhoz fogják venni, s ott rosszabb I sorsa lesz neki, mint egy gazdátlan ebiiek.

Kimnek nem szabad megtörténni.

Én János holnap utazom, s ha Isten en- I gedi tervemet bevégzem, amelybe már bele is i kaptam.

Akkor majd tudtodra adom János, hogy I milégyeu az.

' Néked meg kell nősülnöd, s oly nőt kell elvenned a ki ezen árvának, igazán anyai gondját viseli.

Én Zsuzsira gondoltam mindjárt ismertem én már elébb édes Miklós, hisz egy faluból valók voltunk mindketten.

Úgy lesz uram, szólék meghatottau,

Uram elutazott, s inegis-jött másfél hónap múlva de betegébben-mint vala.

Mindent elvégeztem édes Jánosom,

hogy

hete az a közérdekű becse vagyon, senki se tarthatja el érheti eivnek.

Ha éképen oly szellem lángol azután a nemzet kebelében, mely által annak tagijai a gondolkodás, vélemény, jog- szabuilwóg, vágyak, íemények egyenlőségében egy nagy erkölcsi hatalommá for- í'iiduak össze, — ily erkölcsi munkás szellem, mely h nép erényeit ivadékról- ivadékra szállítja át, mely nemcsak egyes polgárok, hanem a nemzet léteiére is egyedüli jelleget nyom ; valódibb, tartósabb és áldásosabb lesz bizonyára,' mint melynek füzét csupán az állampolgári kötelmek szigora tartja fel. Ilorvát Étidre azt mondja : Valamint Romolus vitézsége, úgy Numa religiója és igazságszeretete örökké harsog, az emberi nem ajkán. Romulus építette a várost, a római népet hadviseléseivel katonássá tette, erőssé szinte vakmerővé: de Numa religióz szertartásával megszelídítette; s kérdés marad, melyik tön többet boldogságára? Valamint tehát ÍMenenius A gr ipa meséjeként a tagok \á- | zadása, | has ellen igazságtalan voltamért T eztápláija.Ők^ö, Uj£yrmniöen"ország cSák ' | akkor van teljes erejében, s örvend igazi jólétnek, ha minden. • részét egyaránt, s aránylag részesítheti javaiban s elsorvadni sem a kezet, sem a lábat nem engedi, miért is viszont aztán ezek is, ha erkölcsi szellem vezérli őket, a központra árasztják vissza hatályosan, önként és örömest az életerőt.

S zőllős y Istv án.

Él magyar áll Buda még,!?!

(A budapesti egyetem polgárai tüntetése a török'nemzet, mellett.)

Budapesten okt, liö 20-ának esti óráiMost siess, menj leendő nődért hozd ide akkor megmondom mit tégy.

Éu elmentem Zsuzsiért elmondtam neki mindent., a jólélelc beleegyezett miudjárt. Igaz ugyan, hogy valaha szerettük egymást.

Miklós maga arra csak homályosan emlékezik.

Egyik napon szobájába hivatottja igy szólt, uram, János minden készén érzem, hogy megfogok halni.

Én közbe szóltam

Ne szakics félbe időm úgy és rövid, Ígéred e, hogy gondját, fogod az árvának, az én kisleányomnak viselni, apja helyett, apja leerfdesz-e ?

ígérem és esküszöm uram !

Köszönöm, lásd én messze voltam, oft , oly lakást készítettem idegen munkásokkal, hogy ember nehezen akad reá.

Ide költözködjetek, akkor ha én már meghaltam. s

A környékbeli néppel ne érintkezzetek s ne mutassátok magatokat., mert ha a voko- . nők felszaglásszák rejtek helyeteket téged be.vádolnak, s lánykámat gyámságuk alá veszik.

Én mindenemet pénzzé tettem, de mindenemet, a pénzt ott megtaláljátok; mind aranyban, ennek becse és értéke soha el nem

Vész. " . . u

Ha bevégeztem mondani valómat, te utasításom szerint, rögtön elfogsz menni felkérnéd a helyet., és vissza jösz, addig nékem nem szabad meghalnom.

„Nevelj leányomból erényes és házi nőt roppant gazdasága mellett is légyen szerény s ne legyen nagyra vágyó.“

Én elutaztam, megtaláltam mindent rendben, vissza jöttem. '

Uram, már'osak,/ft]jg pihegett. .