Szabolcsmegyei Közlöny, 1876 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1876-07-06 / 2. szám

III. évi foiyani, 1870 2. sz Nyíregyháza, juiius 6. Előfizetési árak bel)ben és postás küldve: EgéBZ évr# ................................4 frt. Fé lévre ....... 2 „ Negyedévre ..... 1 . jutányosán Előfizetési pénz s minden közlemény a ,, Szabóién megyei Kftz- IOuy** szerkesztőségéhez bérmentve küldendők. Hiroeicsck m közSltetnek. Öt hasábos petit sor térfogata egyszeri közlésnél 5. kr, többszörinél 4 kr. BélyagdlJ t minden beiktatásért külön 30 kr. „NylIt-térM közlemények dija; egy négyszor hasábzott garmond sor 20 kr. Név- vagy bérmontetlenül beküldött kéziratok nem vétetnek tekintetbe. Úgyszintén kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Ha tehát egy nemzet királya egy „i s- ten kegyelemétől'* lett király ilyen ko­moly országos ügyekkel foglalkozik, ie- liet-e azon népet kárhoztatni, ha végre az 1789-iki változást óhajtotta. És fájdalom, az emberlők egvre-másra hulltak a divatotosztó romlásban. Madame Pompadour úgy akarta hogy a társadalom csak hitványságokra és csil­lámra gondoljon, s mindezen gyönyörűsé­ges állapot egészen a művészetig terjedett. Az akkori divat csak úgy szórta a csip­két és csillámot, egészen az undorodásig eltorzítva az öltözetei, a mi aztán hogy véget érjen, a monarchiával kelle sírba szállani.A forradalom tehát eltemette a ezop- fol, abroucsszoknyát, fiizőpánczélt, 'a tor­nyos frizurái, egyszóval a roccoco és paróka korszak minden érdekeit. Még a kendőzés vagy is a pacsmagolás és tapuszkák is el­tűntek az arczról, s volt ugyan hölgy, ki a kendőzést a köztársaság idejében is gya­korolta, de ez ropant titokban történt, s nem igen örültek, ha ezt valaki észrevette. Az igaz, ez restelni való is volt, s csudálandó, hogy a mit a franczia forra-j dalom idejében oly igen titkoltak* eg néfaftj ma sem titok. | . .. th Occatio facit furem ! Ma nincs rém uralom. ütult jelen jövő. Öt fél év múlt el mióta lapunk ferfS.ll, s e számmal a hatodik fél év küszöbére lép, melyet már az egyetértés erős szelleme leng át. Működésünkről, maguuktartásáról számot adni felesleges, mert laptársunk a „Szabolcs“-csali egyesülésünk ettől fel­ment. Lapunk olvasói tapasztalhatták, hogy társadalmi és megyei közigazgatási állapotunk, valamint helyi érdekeink, szel­lőztetése volt. az irány a mit követtünk. Ezen iránynak követése azonban hogy menyit használt a közjónak; ennek megítélése t. olvasóink jogköre. Részünk* ről^ készségesen igyekszünk bevallanj hogy bizony sokkal többet is lehetett volna tenni ha lapunk iiterét, az egyetértés és egyakarat és egyesült erő vezeti vala. Más részt azonban nem kis mérvben volt befolyással a lap szellemi életének nyomott helyzetére, az ázsiai vérünkben rejlő közö nyösség, mely úgy a szellemi munkálkodásnál valamint az anyagi köte­lességek lerovásánál mutatkozott. Hisszük, erősen hisszük ! hogy ez máskép lesz ezután. Tudjuk mi azt igen jól, hogy a 131 millió frtuyi haszontalan kiadás, mely külföldi csecsebecsékért ván­dorol ki hazánkból, az évente magánbank és takarékpénztáraknak fizetett 202 millió f rtnyi kamat Összeg; és végre a csaknem 2 3 millió frtnyi különböző törvénykezési költ­ség dijakból, kijut e megye közönségének is a maga része. Tudjuk azt is hogy e mesés (358 millió) összeget a törvény rendszer hiá­nyossága dobatja ki; detudjuk azt is vég­re, hogy ezen kinövések ostorozására u^en tfei^ségelfj^g» világítására, egyedül van hivatva; mely? h*^^^Mb^(>azoRról füg a kik érdekében lankaMUuanul minden önérdek nélkül tör előre.) Ennek tehát az a következtetése hogy : ha a függetlenség terén a közjóért működő hírlapirodalom napszámosa a kö­zönségért a nemesnek, jónak szépnek és igazság^ ak szolgálatában áll: a közön­ség, mélfaifyló indulatának anyagi támoga­tással is adjon kifejezést, még akkor is, ha ezt más kiadásai mellett; meg kell gazdál­kodni. A puszta rokonszenv és a jó indu­lat magában véve. bár sok ; de* a kívánt eredményt nem biztosítja. A jó és igaz meg védésére, az „ige“csak „kenyérrel* hat; s ez az „ige“ kenyér nélkül ather, kenyér­rel : erő, hatalom akarat és test. Azok kik tudják, hogy az ige lanka­datlan hirdetése mennyi áldozatunkban van, nem fogják rósz néven venni, ha t. olvasóinkat, kik hosszabb és rövidebb időn át elfogadták lapunkat, komolyan felkér­jük hogy a hátralékokat a kiadó-hivatal­hoz beküldeni erkölcsi kötelességnek tart­sák, vagy ha ez a nyomasztó időviszonyok folytán lehetetlen lenne, méltassák e fel­szólítást annyi figyelemre, hogy a fizetési határidőt a mikor fizetni fognak, jelezzék írásban a kiadóhivatalnak. Hogy jelen sósaink közlésére hatal­mas okók kény szeritettek, azt a n. é. ol­vasó közönség már a múlt számunkban felemlített hátrány összegből meg ítélheti. Kiki tudja hogy mennyi a hátránya, me tudattuk volt azt még a télfolyamán, lapunkhoz csatolt jp -os melléklet hát most azon összeg a lefolyt i/ szaporodott Ennyit a múlta jövőben követendő utat n zászló melyet kezünkbe ragac mert a higgadt meg gondolás esz. dettük ez alatt mindenha. Ezt fogj vetni az egyesült szerkesztőség ezután,.-.. • a következő szellemi munkaerők. hatása mellett : ' * 1 1S Angyal Gyula Vitéz Mihály főniunka- társalc. Réső-Ensel Sándor, társadalmiéstu- dományos s történelmi dolgozatokkal, igére fámogattatást. Sólyom Jenő. Kubinyi. K. (Kmethy I-Pazár I. Leffler S. Bogdány Ká roly, tanárok mint belmunkatársak.) Dr. Kéry Horváth L. Ifj. Donászy Ferencz. Dr. Csurgai. Dr. Schwarcz. Dr. Braun, Pa- taky Árpád. Lukács Ferencz, Mikola L. Molnár Lázár. Bodó Náczi. rendes mun­katársak. Ennyit jelen helyzetünk fel­tüntetése szempontjából. A jövő érdekben pedig kérjük az egész megyei közönség szives anyagi és szellem támogatását. A szerkesztőség. A divat szélsőségei. (Megszakadta „Szabolcs“ 25. számában.) A hires Pompadour asszony jelszava volt: „A prés nous le déluqe,“ vagyis ez a rendszer mig mi élünk, csak eltart valahogy, áprés! Gyönyörű kor volt ez, annyira gyönyörűségesen undok, hogy egy forradalmat idézett elő. És fáj­dalom, e főrangú osztály leginkább úszott a frivol-tengerbe, kiszámitottan, kész­akarva téve ezt. A hová az ember nézett, mindenütt csak elvetemült nőket csábítást látott. Egyik udvari ünnepélyt követte a másik ; tüzjáték, vadászat — üres állampénztár — (mely állapot ma sem szűnt ineg), két- ségbensett pénzügy ; szemérmet gúnyoló ballettek és raffínirozott nők. Hanem ama fényes rothadás, követ­kezményei, melyeket Pompadoni asszony­ság nagyon jól sejtett előre, meg is hozták a gyümölcsöt, s a kép teljes lön. Megszületett a divatból a divat, a quillottin. Ama terem, legyen boudoir, volt a divat után döntő a világ sorsa felett is. O gondoskodott róla hogy XV. Lajós tö­kéletes bábbá legyen, hogy legfőbb ren­deletéi a Pompadur asszonyság által al­kotott divatot illesse. Fontos államügy akkor Francziaországban nem volt. Az ilyen dolgok ama gerenda alkotmány le­hulló vasára volt bízva. A népjólét 9 hó­hér karja volt meg ama rugó, mely a kést egy rántásra leejté. Mig aztán egy embercsabda szaka­datlanul fel és lejárt, addig ő felsége XV. Lajos az udvarszernagynak küldte a ren­deleteket, nevezetesen, hogy „Ő felsége eldöntötte a napernyőügyet s elhatározta hogy az udvari hölgyek és herczegnők napernyővel mehetnek a procettio után.“ TÁRCZA. LADY ARIST»A. — Eredeti beszély — Irta: lfl. Donászy Ferencz. (Folytatás.) A^, erdőből a tisztásra egy lovag ugra­tott ki, lováról rongyként szakadozott a hab. A lovas lováról leszállva, a ház felé sie­tett. Belépett a házba, végig járta a terme­ket ; egy zárt ajtóra talált, befeszité. Ott feküdt ágya patyolat hullámai közt a kékselyem takaró alatt az annyira szere­tett és gyűlölt nő hidegen, holtan hal aványan. Lord Farandale ordítva bukott térdre az ágy előtt, feltalált ueje kezét megragadva. Ott fuldeklott zokogott, görcsösen azt hitte szive szakad meg.... Feledett mindent, a hitszegést a bősz- szut, csak a megtört halvány virágot látta holtan hidegen magaelőtt Arcza nyugodt volt mint ha aludnék, a vékony szemhártyákon gyengéden derengett át szemek feketesége. Lord Farandale őrülten csőkolá össze neje kezeit és arczát, megbocsátok, óh meg­bocsátok néked szivem szerelme csak ébredj én elmegyek messzire és ti éljetek boldogul, csak ébredj fel. De Arinda nem ébredt fel, lelke akkor tán a napsugaras aetherben fürödve szált fel az ég felé. Itt hagylak szivem szép szerelme, — suttogá őrülten Lord Farandale ráborulva nejére, — nem szentségtelenitem tovább nyu­galmadat; jöjjön el az, s fektessen virággal kibelelt sírba, kit te oly forrón szerettél, de én reád emlékezem mindig mindig, s ezzel le­vágott a halott aczélfényü sötét hajából egy csomót a keblébe rejté, kitántorgott a szo­bából. Künn oly vigan ragyogott a napsugár, s oly vigan énekeltek a madarak... Mily különbség. Künn piros, mosolygó, vidám élet, benn szótlan s halavány halott. Lor Farandale csak akkor tudta meg hogy mennyire szerette nejét, amikor meg­látta megtörve, elhervadva, mily könnyen, mily dühösen mondta akkor,megöllek eltipor­lak, de most mikor meglátta holtan halavá- nyan azt hitte szive szakad meg. Lovára veté magát elvágtatott, azthivé hogy az egész mosolygó táj terhét keblén vi­seli. ........ Té petten véresen jött ki az erdőből Dsalma, jött a ház felé. Öltönye meg volt hasgatva egyik kar­jából csörgött a vér. Alig tudá vonszolni tagjait. Belépett a házba. Egy őrült kiálltás zúgott végig az őser­dőn, minőt csak az emberi szív akkor ád, mi­kor a megszakadáshoz közzel van, kevés időre a házból Dsalma rohant ki, karjai kö­zött Arinda tettemével, vijjogva mint a vad madár rohant az erdőbe. Nem látta többé senki sem. Az erdei lakot benőtte a moh és a kú­szó gindáu, s az mindég összébb-összébb ros­kadozott ; az enyészet volt oly kegyes, virág­gal és folyondárral vonta be a romokat. Több évvel azután égy angol mr. La- niera Madras környékén földet vásárolt. Irtatni kezdé az erdőt, az irtó emberek az erdő legsűrűbb részében egy óriási tölgy alatt két csontvázat találtak. Férfi és nő volt. A férfi most is átka­rolva tartá a női tettemeket. Kik e történetet olvassák, tán sejtik kiké voltak e tettemek ? Két forró szív elporladt maradványai ezek, kiknek az életben rövid boldogság de annál több szenvedés adatott. Ne bolygassuk a múltat, éljünk a je­lennek. Ez minden elmúlt dolog sorsa. Végszó. Esquire Delton szobájába ült, hideg ködös téli nap volt, a kandallóban vigan lo­bogtak a hasábok. Elgondolkodott, szeméiben egypár könny csillogott. Kiért hullottak ezek? egy diószin szemű nőért és ennek férjéért, ma éppen öt eszten­deje, hogy eltűntek, azóta semmitsem hallott rólok. Az afgan lány éjhajában ezüst koroná­val s kezében egy levágott fővel most is ágya felett függött, csak hogy fátyollal letakarva. Az ajtón kopogtattak, Esquire Delton kérdöleg függesztő szemeit az ajtóra. Ki háborgatja most e perezben ? . Meg jött a válasz azok egyike, kikért a könnyek hullottak. Az ajtó kinyílt egy naptól barnított férfiú lépett be karján egy lefátyolozott nővel. A nő félre hajtá fátyolát, gyönyörű szőke né volt, buzavirágszin szemekkel, olyan volt mint az esti széltől ingatott arany ka­lász. Nem ismersz ? — kérdé Deltontól az idegen. Richárd — szólt örömben kitörve Es­quire Delton — kedves Richárd. A két jó barát sokáig egymás keblén nyugodott. Lord Farandale igy szólt barátjához kedves Camille engedd bemutatni nőmet La- ranill Izabellát, o egészen angol szellemű hölgy. Tehát megtaláltad a boldogságot — kérdé Delton Camille—és visszavonod évek - kel mondott szavaidat. Igen, — szólt elkomorodva Lord Fa­randale — most azt állitom, hogy a boldog­ságot egyedül a nők idézik elő és tartják fenn a földön, s mosolyogva tekintett nejére. Ugy-e édes Izabellám engem egyedül csak te boldogítasz a földön ? Azt egyedül a te szived mondhatja meg édes Richárdom, — szólt Izabella szerelmes mosolylyal. Történetemnek vége, a kik nagyszerű eseményt várnak, azok ne olvassák, két sze­relmes szív története van itt vázolva, csak hogy a képzelet kissé kibővítette. Sok ily történet van az életben, ime ? sok közül egy. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom