Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-08-15 / 12. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM 5 A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Miért érdekli Szabolcsot a danzigí kérdés? Ma az egész világ érdeklődése a danzigi kikötő felé fordul, hadvezérek és politikusok, újságírók és újságolvasók mindennapos problémája az, hogy szabad állam marad-e Danzig, vagy a németeké vagy a lengyeleké lesz-e ? Joggal tehetik fel a kérdést olvasóink, hogy miért érdekli a kérdés a szabolcsi refor- mátusság gazdaolvasóit. Nem is hinnők el, hogy mennyire fontos nekünk ez a kérdés. A felvidék visszacsatolása alkalmával ezerszámra olvastuk a plakátokat és halottuk az ütemes kórusokat: közös magyar-lengyel határt 1 Kárpátalja visszaszerzésével megszületett ez az álom : meg van a közös magyar-lengyel határ. Lelki és területi kérdéseiken kivűl Szabolcsra nézve életet jelentő kérdés volt ez a határ, mert igy idegen terület bekapcsolása nélkül közvetlenül adódott a lehetősége annak, hogy a lengyel testvérekkel szoros gazdasági kapcsolatba léphessünk. A német és olasz piacok a dunántul tér menyeit szállítják, mi olyan messze vagyunk ezektől az államoktól, hogy áruink nem bírják el a nagy szállítási költségeket. Lengyelországban kapjuk meg azt a természetes nagy fogyasztó területet, amely Szabolcsból mindent fel tud vásárolni, amire itthon szükség nincs. Meg van a lehetőség és még nincs meg az alkalom! Itt a magyar lengyel határ és mégsem indult még meg a magyar-lengyel áru csereforgalom 1 Ennek pedig nincs más akadálya, mint a danzigi kérdés, amely szembeállította két nagy barátunkat, a lengyelt és a németetHisszük és reméljük, hogy a közeljövő meghozza a békés megoldást, ha pedig Danzig sorsa véglegesen eldőlt, a kormányzatnak nem lehet másfeladata, mint kisürgetni a szoros lengyel-magyar kereskedelmi szerződést, amely megnyitja a vámsorompókat és ezeken keresztül megindulhat a szabolcsi gyümölcs, a szabolcsi káposzta stb. Lengyelország feléMi mindég a békességért és igazságért imádkozunk. Most háromszoros okunk van reá, mert világpolitikai helyzetünk akkor erősödött meg, ha a két ellenséges nemzet egymásnak baráti kezet nyújt s a két barát megkeresi az élet előfeltételeit velünk a harmadikkal. A danzigi kérdés megoldása megoldja a szabolcsi gazdák életkérdéseinek nagyrészét s ezért imádkozunk az igazság és a béke szárnyain felénk közelgő jobblétért. Sz—s. AZ IGE MÉRLEGÉN KÖZÉLETI HANGNEM. Az ember beszédmodorából és hangsúlyá- ból sok mindenre lehet következtetni, méq jellemére is. Egy családban az uralkodó hangnemből meg lehet tudni, hogy a család tagjai mennyire szeretik egymást, milyen a viszony az édesanya és az édesapa, a szülők és a gyermekek között. A beszéd nemcsak a gondolatokat közli, hanem a jellemet és a belső érzületet is elárulja. Éppen azért, mert ez így van. megdöbbentően fájdalmas az, ami ebből a szempontból közéletünkben mutatkozik. Nemzetünk egy nagy oßaldd. Beszéde ennek is van, mely leginkább két formában árulja el, hogy milyen indulatú és jellemű az a társadalom, mely alkotja; ez a sajtó és a képviselőházi beszédek és közbeszólások. Ezeknek a hangja újabban teljesen elmérgesedett, tele van epével, gúnnyal, egymás megszólásával. Rettenetes az a kép, mely ebből elénk árad: Nem szereti egymást a magyar. A véleménykülönbség gyülöltté lett. A máslátás ellenségeskedéssé. Ebben pedig csak pusztul a magyar, mert ezek test szerinti cselekedetek .. . Oh, mikor fog rááradni a „közéletreis az Evangélium megtisztító ereje? Te meddig állasz ellene? KONFERENCIÁK. Talán még egy nyáron se volt annyi konferencia, mint ezen. Én magam, pedig jelentéktelen kis emberke vagyok, tizenkettőre kaptam meghívót, Ezek mind a nyári két hónapban voltak, vagy lesznek. Egy néhányon meg is kellett jelennem, mert nem térhettem ki a szolgálat elől, melyre kértek. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy vannak, akik „így“ nyaralnak, minden konferenciát végig „élveznek“. Ezek a konferenciák mind „áldottak“, csodálatosan jelen van rajtuk Isten. Különösen ha a róluk szóló beszámolókat olvassa az emberjakkor úgylátszik, mintha az ébredésnek boldog ideje jött volna el, mert oly sokan oly nagy áldásokat nyertek Istentől. Azonban mégis ott van szívemben az a félelem, hogy itt a konferenciák körül valami hiba van. Az bizonyos, hogy egy-egy konferencia lehet áldott erőforrás, boldog megújulás, a „megdicsőülés hegyén“ való fennjárás, de megvan a veszélye is. Ez a veszélv pedig sok mindenben jelentkezik is. Kialakul rajtuk a „konferenciai“ keresztyén- ség; — cselekedet, üdv- és érdemszerzés, di-
