Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1939-08-15 / 12. szám

6 SZABOLCSI ŐRSZEM csekedés lesz belőle. Valakit szeretettel meg kellett intenem, védekezése az volt, hogy én részt vettem ezen meg ezen a konferencián. Vigyázzunk a konferenciák veszélveire ! KIÉ A TEMPLOM? Talán furcsa kérdés ez. Hiszen lehet-é másé, mint Istené? Két doloq téteti fel velem ezt a kérdést. Jártam a munkácsi várban. Ott volt eqy templom, ezt a csehek katona-mozivá alakították át. Most qyüjtenek, hoqy vissza­alakítsák újra templommá. A másik pediq az, hoqy templomszentelésen voltam. Felvonultak a politikai pártok és mozqalmak is zászlóikkal. Nekem ez különös volt. Meqkérdeztem az eqyik csoportot, hoqy miért íqy vonultak fel. Meqdöbbentő válaszként azt kaptam: Ezzel is ki akarjuk fejezni, hoqy miénk a templom, hoqy iqényt tartunk a templomra . . . Oh, mi­lyen is az ember, méq azt is, amit maqa szen­telt Istennek, ki akarja a maqa számára sajátí­tani, hoqy abban ne Isten, lqéje, hanem az ő bölcseséqe, tudománya, véleménye hirdettes- sék. Hány templom van, ami már nem az Istené! Vigyázz! B. B. BIZONYSÁGTÉTELEK Miben változott meg életem Jézus által? Gyermekkoromtól fogva mindig vágytam Jézus után, szerettem volna Őt szolgálni. Hosszú idő telt el, míg nagy .vágyakozással szívemben tudatosan az Övé lettem. Meg­mutatta, megvilágosította előttem, hogy ki vagyok és mégis elfogadott. Sok minden meg­változott azóta életemben. Legelőször beteg­ségből gyógyított meg: sokat fájt a fejem és Jézusnak átadva ezt is, megszabadított tőle. Azelőtt szomorú voltam, elvette a rossz kedve­met és vidámmá, örvendezővé tett. Ügy tartja kezében életemet, hogy sokszor szinte kézzel­foghatóan tapasztalom azt, hogy ott áll hátam mögött Jézus. Amiért azelőtt megsértődtem és amiért el­keseredtem, most már nem fáj és nem bánt. Azóta láttam meg világosan, hogy Isten akar­ja azt, hogy ott legyek, ahol most vagyok, és azt a munkát, amit el kell végeznem, azóta úgy igyekszem végezni, hogy azt maga Isten bízta rám. Mióta Jézusé vagyok, jobban szeretem családomat. Azóta minden kis koldus gyerek­ben Jézus kicsinyét látom. Azóta tudom azt, hogy minden igehirdetésben van Istennek üze­nete számomra és azóta igyekszem nem kriti­zálni a prédikációt. Mióta Jézus életemben a középpont, tudom, hogy nem kereshetem a magam igazságát, Jézusra nézek s őbenne lá­tom az Igazságot. Azóta tartom magam utolsó­nak mindenki között. Jézussal járva mások lettek a vágyaim, mást szeretek olvasni, nem akarok emberek­nek tetszeni, sok mindent másként látok s azt mondhatom, Jézus megnyitotta szemeimet, hogy lássak. Sokszor elesem, sokszor gyenge vagyok, sokat vétkezem, de mióta Jézusnak adtam éle­temet, Ő mindig megbocsátott, soha dem kár­hoztat. Ezt csodálatosan tapasztaltam meg. Tudom, hogy Ő mellettem áll mindig, segít mindenben, csak hozzá kell fordulnom. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt tudom és nagyon bol­dog vagyok, hogy Jézusé lehetek. Demeter Marqit. Bizonyságtétel egy levélből A magam életében Isten nagy csodája az újjászületés. Hogy mennyire hitetlen és re­ménységnélküli voltam, azt csak azóta látom, amióta a sötétségből a világosságra hozott az Úr. Csodálatos, mint tudom úgy venni a meg­próbáltatást, mint vette Jób. Csodálom ma­gamban az Őbenne vetett hitet, mely Tőle jött s Belőle táplálkozik. Oly boldogság szá­momra, hogy kimondhatom: tudom, kinek hit­tem. Hálás vagyok az új életért, a kegye­lemért, a kiválasztásért, hogy megkeresett s nem fog hagyni elveszni. Hálás vagyok a mi Urunknak, hogy az elmúlt nyáron úgy csele­kedett, hogy Ő vette kezébe életem. Fájt sok minden, de megérte, mert többet nyertem én. Urunk szeretete, hűsége megmérhetetlen, ami­kor így szól: én sem kárhoztatlak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom