Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-04-15 / 4. szám
szabolcsi Őrszem 3 Nagy tekintély is előtte a Biblia. Hát hogyne, amit a tanító néni nem tud, az mind benne van. Ami kérdésre abban se találjuk meg a feleletet, azt ő maga intézi el. Például így: A karácsonyi nagy csodát, Krisztus Urunk születését buta gólya-mesékkel teletömött kis feie nem tudja megérteni. Kérdezősködését én sem tudom kielégíteni. Erre megnyugtat : Majd ha visszajön az Ür Jézus, megkérdezzük tőle, meg az édesanyjától. Örömmel fogadom el kicsiny szíve hitének ezt a magyarázatát. Az ószövetségi történetek alakjaival együtt küzködik, harcol, szenved és szeret. Megérti az elnyomottat, haragszik a zsarnokokra és csodálatos áhítattal, de egészen természetesen tudja venni Istennek sok csodáját. Sokra, nagyon sokra tanítanak engem ezek a kis gyermekek, akiket nekem kell sokra, nagyon sokra tanítanom. Sohasem felejtem el a következő jelenetet: Egy pajkos kis fiút valami haszontalanságért pálcával vert meg az édesanyja. A kis fiú sírva kiabálta közben „megmondom mamukának, megmondom mamuká- nak“ és belekapaszkodott édesanyja ruhájába, csak nála keresett oltalmat, akitől a fenyítést kapta. És én értelmes, okos, felnőttnek tartott ember, hányszor fordulok szembe szerető Atyámmal, hányszor vonom kétségbe szeretfe- tét, mikor büntet. Pedig kihez mehetnék rajta kívül oltalomért? Kiss Paula. | AZ EGYHÁZRÓL | Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat... Mivel tudatlanságunk és restségünk, sőt azt mondom, hogy elménk hiábavalósága miatt olyan külső segítőeszközökre szorulunk, melyek a hitet bennünk felkeltik, növelik s célja felé való haladásában segítik, ilyeneket is rendelt az Isten, hogy a mi gyengeségünket támogassa; és hogy eredményes legyen az evangélium hirdetése, ezt a kincset az egyház gondjaira bízta. Kezdem pedig az egyházzal: amelynek kebelébe akarja Isten gyűjteni fiait, nemcsak azért, hogy annak segítségét és szolgálatát vegyék igénybe addig, míg csecsemők és gyermekek, hanem hogy az egyház az ő anyai gondozásával igazgassa őket, míg fel nem serdülnek s míg végre hitüknek célját el nem érik. Ezt a két dolgot ugyanis, mivel Isten összekötötte, szétválasztani nem szabad, úgy, hogy akiknek Isten atyjuk, azoknak az egyház legyen anvjuk; és pedig nemcsak a törvény alatt, hanem Krisztus eljövetele után is, amint arról Pál apostol tanúskodik, ki azt mondja, hogy mi az új és mennyei Jeruzsálemnek vagyunk a fiai. (Gál. 4 : 26.) Mikor a hitvallásban azt mondjuk, hogy hisszük a közönséges keresztyén anyaszentegyházat, ez nemcsak arra a látható egyházra vonatkozik, amelyről most beszélünk, hanem vonatkozik Istennek minden választottaira s ezek közé tartoznak azok is, akik már meghaltak. Azért van használva a „hiszek“ ige, mivel gyakran semmi különbséget sem vehetünk észre Istennek fiai és a gonoszok, Istennek a tulajdonképeni nyája és a vadállatok között. Célja pedig ennek az, hogy megtudjuk, miszerint, ha minden követ megmozdít is az ördög, Krisztus kegyelmének a megrontására, s ha erre törekesznek oktalan támadásaikkal Isten ellenségei is, mégsem tudják azt kioltani, sem a Krisztus vérét terméketlenné tenni any- nyira, hogy az valamiféle gyümölcsöt ne hozzon. Ilyennek kell tekintenünk Isten titkos elválasztását és belső elhívását is, mivel egyedül Ö tudja, kik legyenek az övéi (II. Tim. 2 : 19.), és az Ö pecsétje alá foglalva tartja őket, mint Pál mondja, azért, hogy azok az ő jeleit viseljék, melyek által a megvetettektől megkülönböztethetők. De mivel a megvetett csekély kis szám nagy tömegbe van elrejtve s a kismeny- nviségű tiszta búza egész halom polyva által van eltakarva, azért egyedül Istenre kell bízni az ő egyházának megismerését, aminek alapját az ő titkos elválasztása képezi. Nem elég azonban csak az elválasztottak tömegére gondolnunk, hanem az egyházak olyan egvségét kell eszünkbe venni, amelybe meggyőződésünk szerint mi is be vagyunk oltva; mert ha Krisztus alatt a mi fejünk alatt a többi tagokkal valamennyivel nem egyesülünk, akkor semmi reményünk sem marad a jövendő örökségre. S azért neveztetik az egyház katholikusnak, vagyis közönségesnek, mivel nem oszthatnék azt két- vagy háromfelé, anélkül, hogy Krisztust részekre ne szaggatnék; ami pedig lehetetlenség. Istennek minden választottai ugyanis úgy vannak összekötve a Krisztusban, hogy amiképpen egy fejtől füpgnek, azonképpen mintegy egy testbe is olvadnak össze, és úgy vannak egymással összekapcsolva, mint egy és ugyanazon test tagjai; igazán eggyé lettek azok, akik egy hitben, egy rerpényben, egy szeretetben s upvanazon isteni lélekben élnek, s akik nemcsak az örökéletnek ugyanazon örökségére, hanem az egy Istennel és a Krisztussal való közösségre is el vannak híva. Ezért bárha a mindenünnen szemünk elé
