Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-04-15 / 4. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM táruló szomorú pusztaság azt hangoztatia is, mintha az anyaszentegvháznak maradványa sem volna a földön, mégis be kell látnunk, hogy Krisztus halála megtenni a maga gyümölcsét s hogv Isten mintegy rejtekben csodálatosképen megőrzi a maga egyházát; amint ezt az Illéshez intézett mondás tanúsítja: hétezer embert hagytam meg magamnak, akiknek a térde nem hajlott meg a Baálnak. (I. Kir. 19 : 18.) Kálvin János. Inst. IV. I. 1—2. A MAGYAR FÖLD KÉRDÉSEI Mi lesz a földreformmal? Amikor Imrédy Bélának azért kellett távoznia a miniszterelnöki székből, mert a reform- törvények nyitányánál, a zsidótöf vény javaslatnál érdekeltnek minősítették (úgy hisszük, a logika szabályai szerint, hogy ellenfelei s a liberális sajtó nem találta elég radikálisnak az Imrédy-féle javaslatot), egyik református laptársunk elégikus hangulatú kommentárjában csak annyit jegyzett meg, hogy helyes, de ha Imrédyvel szemben érdekeltségi kifogást lehetett emelni amiatt, hogy felmenői között zsidó származásúak is akadtak, akkor a szigorú közéleti purifikátorok alkalmazzák ezt a szabályt a második reformtörvényre, a földreform javaslatra is! Jelentsék be érdekeltségüket azok a képviselők és felsőházi tagok is, akik több mint 500 holddal rendelkeznek! Űpv látszik, hogy laptársunk felhívása mélv nyomokat hagyott a törvényhozóknál, mert Károlyi Gyula gróf már le is mondott, s nem áll tovább útjába az egészséges földbirtok- politikának, s nap-nap mellett olyan híreket olvasunk a napilapokban, hogy ezt a parlamentet még áprilisban hazaküldik, ^s májusban választásokra készülődik az ország. A jósok kora lejárt — állapította meg Darányi Kálmán miniszterelnök korában. Nem tudiuk hát minek örüljünk, s min szomorkod- junk. Szomorkodjunk-e azon, hogy a kishaszon- bérleti törvényjavaslat nem kerülhet ez év ősze előtt parlament, s a jövő gazdasági év előtt megvalósulás elé? Vagv örvendjünk azon, hogy új emberek új szellemű javaslatát olyan törvényhozók tárgyalják majd, akik talán nem annyira érdekeltek, mint a maiak? Csak attól félünk, hogy az időérzékünkben nem fogunk csalódni. Amikor egy-egy vikend elegendő arra, hogy a Hradsinon horogkereszt, a tiranai palotán fasces vessen árnyékot a cseh és albán lobogóra, amikor az olasz kormány többek közt azzal indokolta meg legújabb hódítását, hogy az eltűnt Albánia urai magukra költötték el a teméntelen sok lírát, s a néppel nem törődtek, — az az érzésünk, hogy a mi belső átalakulásunk munkatempója nem gyorsabb a csiga lassúsági rekordjánál. Nem lobog bennünk semmi forradalmi hajlam, magunk is a békés, törvényes fejlődés hívei vagyunk. Csak attól tartunk, hogy lassan döcögő, minden csárdánál állomást tartó szekerünk mellett úgy robog el a XX. század eszme- expressze, hogy amíg minden más nemzet célba ér, mi csak elégikus vezércikkeket írogatunk továbbra is a százados elmaradottságról. Milyen egyszerűen oldaná meg feladatát az olyan parlament, amelynek olyan tagjai lennének, akik a Biblián át hisznek e nemzet jövőjében ! T • Három praemissa minden problémát megold. Egyedül Istené a dicsőség, övé az ország. Minden az Övé, s az, amit e földön magunkénak vallunk, az Ö ingyen kegyelméből csak időlegesen, a mienk. E három preamissára kellene feleletet adnia a parlamentnek, még pedig mielőbb. Azelőtt, míg a sátán belekezd földosztó programm- beszédébe. z—s. CSODABOGARAK A babona hatalma „Ha valakinek a bal tenyere viszket, pénzt kap, ha jobb, — pénzt ad ki“. Mióta ezt egyszer gyerekkoromban meghallottam, mindig eszembe jutott. Eleinte nem vártam tőle semmit, azután mikor egy alkalommal elmondtam, hogy: Juj, de viszket a tenyerem ... s azt kaptam rá feleletül, hogy pénzt fogok kapni, vagyis más szájából is hallottam, kezdett bennem gyökeret ereszteni. Mosolyogva mondta ugyan az illető és emlékszem, azt is hozzá mondta, hogy ez az egész egy csacsi babona, de mikor egy alkalommal váratlanul pénz érkezett számomra s vissza tudtam reá emlékezni, hogy a napokban viszketett is a tenyerem, — akkor már megindult bennem ennek a csodabogárnak a hódítása. Tudtam én tovább is, hogy babona ez és semmi jelentősége sincsen, de mégis attól kezdve örültem, ha a bal tenyerem viszketett. . . Szé- gyelni való és nagyon megalázó, de van valami hatalma ezeknek a babonáknak és még csúfosabb dolog, hogy éppen a XX. század modern emberén. Legnagyobb szégyen azonban mégis csak az, hogy rajtam is volt hatalma egy darabig, mert én meg Bibliát is olvastam és nagyon sokáig tisztázatlan volt előttem, hogy ez a legtelj esebb pogányság és bálvány-imádás.
