Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-04-15 / 4. szám
2 három fáradt ember. A többiek is néztek maguk elé érdektelenül. Többen unalmasan órájukra lestek: csak már vége lenne. Húsvét... Ürvacsora-osztás .. . Jaj, ez még rettenetesebb. Tolongtak, áhitat nélkül ácsorog- tak. Az egyik leült, a másik felállt. Ötször is helyet cseréltek az igehirdetés alatt. Aztán jöttek az asztalhoz katonák oldalfegyverrel, nők kifestett arccal, kehelybe lógó fátyollal. Hol a bűnbánat, a hit, az öröm? Talán sötéten látok? Lehet. De vájjon most ünnep után, emlékezve az Ür halálára és feltámadására, változott 'valamit az élet a családban, a munkahelyen, faluban, városban? Hát akkor minek most az ünneplés ? ... Bennem cseng az Ür ítéletes szava, melyet Ámos által szólt: „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.“ Nem jól van ez így! Itt komolyan tennünk kellene valamit. Meg kell reformálnia a meg- ujhodó egyháznak az ünneplését is. SZEMLÉLŐ. _____________SZABOLCSI ŐRSZEM ISTENRŐ L Miért hiszek Istenben? Ha néhány évvel ezelőtt tette volna fel nekem ezt a kérdést valaki, feleletem bizonyosan így hangzott volna: hiszek Istenben, mert minden dolognak, tehát a világnak is kezdete és létrehozója van; a világ teremtőjét Istennek nevezik, én mint világteremtő Istenben hiszek. Legyen hála Istennek, hogy nem állt itt meg az életem és ma már egészen más bizonyságát adhatom annak, miért hiszek Istenben. Hiszek Istenben, mert megismertem irántam való szeretetét, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá; „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.“ Elveszett volt az én életem, mert bár hallottam Istenről és volt is némi ismeretem felőle, mégsem hittem neki. Istentiszteletem kegyes külsőség volt csupán. Magam tervezte útaimon futottam, hallgatva a nagy hitető szavára, aki biztatott, hogy jó úton járok, hiszen néhány „különc“-ön kívül mindenki ezen halad. Egyszer azonban egy evangélizációs szolgálaton keresztül elérkezett hozzám Isten üzenete: „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged“. Szeretetre szomjas szívemet megragadta ez az Ige. Az Isten engem szeret? Személy szerint ismer? Nevemen szólít? .. . Elhittem Istennek ezt az üzenetét és amint Isten szeretete reám áradt, feltárult előttem egész bűnös életem. Láttam, hogy a kárhozat fia vagyok, Isten színe előtt ilyen bűnösen meg nem állhatok. Kétségbeesett tekintetemet ekkor a Keresztre irányították, ahonnan nekem szólt az ígéret: „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől“. Elhittem ezt és csoda történt velem: Isten elvette rólam bűneimnek terhét és új, szabad, boldog életet adott. Mindezt pedig miért? Talán tettem valamit érte? Talán valami érdemem van abban, hogy Isten bűnbocsánattal, szabad és új élettel ajándékozott meg? Nem. Kegyelemből van mindez hit által. Miért hiszek Istenben? Mert megtapasztaltam és meggyőződtem a felől, hogy senki másban életet és békességet nem kereshetek, és nem is találhatok, csak egyedül Istenben az Ő Fia, a Jézus Krisztus által. Imreh I!ona. AZ EMBERRŐL Ahogy a gyermek hisz Csodálatos Isten teremtése a gyermek! Mindent kérdez, mindig kérdez és mindent pontosan akar tudni. Fegyverkezzék fel segéd- könvvekkel, akinek vele van dolga. Legyen bátorsága megmondani, ha valamit nem tud és kérjen haladékot, hogy utánanézhessen. Dávidról tanultunk. Ahogy jövünk ki az iskolából, felnéz a toronyra a kicsi: Volt ilyen nagy? Kicsoda? — kérdezem. — Góliáth. — Nem, ekkora nem volt. — És mint a katho- likus templom? — Akkora sem. *— Hát akkor milyen nagy volt? — Körülbelül akkora, mint ez az üzletajtó. — Csak ekkora? Igaz, hogy ez is jó nagy. — Várjál, mindjárt meg is nézem a Bibliából: „És kijőve a filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz volt.“ Egy sing 48 centiméter, egy arasz 24 centiméter. Góliáth tehát pontosan 3 méter 12 centiméter magas volt, mintha János bácsi az asztalra állna és téged a vállára állítana. Ugye kicsinek látnád olyan magasról Dávidot? Ipv jártam Mózessel is. — Hány éves volt, mikor meghalt? — kérdezte. — Arra emlékszem, hogy nagyon öreg volt, de pontosan nem tudom. — Tessék megnézni. Kikerestük: Mózes pedig száz és húsz esztendős volt, mikor meghalt.
