Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-01-01 / 1. szám
2 SZABOLCSI ÖRSZEU 1939. január hó — Az emberről — . Kié az ember . .. Ha egy gyermeket kérdezünk meg affelől, hogy kié, bizonyos, hogy csak azt feleli: az édesanyámé vagy az édesapámé. Mikor fiam még kicsiny volt, tréfából többször tettük próbára feleségemmel s megkérdeztük tőle: édesapádé vagy édesanyádé vagy? Ilyenkor azonban mindig azt felelte: mind a kettőié. A gyermek tudja, hogy kié. Még beszélni * sem tud, de már belekapaszkodik anyja nyakába és ezzel juttatja kifejezésre, hogy az övé. A gyermek vallja, hogy azé, aki életet adott neki, aki szenvedett érette, s aki neveli és gondoskodik róla. Az Isten Igéje beszél arról, hogy az ökör, az állat is ismeri a gazdáját. Milyen hűséges tud az eb lenni gazdájához. Még messze gazdája a háztól, lépése sem hallik, de már tudja, hogy jön hazafelé és várja. A malacok, a tehenek, a lovak, a libák mind hazatalálnak, mert ismerik otthonukat és gazdájukat, tudják, hogv kiéi. Kié hát az ember? A legtöbb ember így felelne erre ma: a magamé vagyok. A katona azt mondaná: az államé vagyok. A Heidel- bergi Káté legelső kérdésének felelete azt mondja: „Nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok.“ Mindenek előtt tehát azé vagyok, aki teremtett. Nem vaktában és nem véletlenül vagyok, hanem az én mennyei Atyámnak teremtő akarata folytán. Ö akarta, hogy legyek és ő adott életet. Azé vagyok, aki qondomat viselte. És én tudom, hogy mennyei Atyám viselt gondot reám. Édesanyám szeretetében is már Ö hajlott bölcsőm fölé. Édesapám munkás kezét Ö erősítette. Családi hajlékunkat Ő töltötte be békességei és szeretettel. Azé vagyok, aki szenvedett érettem. S bár sokat szenvedett érettem édesanyám, sokat küzdött értem édesapám, mégis a legtöbbet Isten szenvedett érettem. Milyen szépen fejezi ezt ki a dicséret : TÁRCA Panaszok. A mai ember keservét, bánatát, csalódását, kritikáját, a maga és mások bűneit leginkább panaszokban önti ki. Szinte műfajjá lett a talán másoknak fájó igazságok elmondására a panasz, összekerül néhány ember, ösz- szehozza őket az élet. Meghányják-vetik a világ sorát, az emberek, meg hát a maguk búját- baját. Ezeknek a tárgyalásoknak, eszmecseréknek legáltalánosabban az a mottója: nem jól van ez így. Jártamban-keltemben ellestem néhány „közérdekű“ panaszát az embereknek. Ezekből mondok most el egynéhányat. Hátha lesz valami haszna . .. Ha más nem, talán egynéhá- nyan „úgy van az, kérem“ fejbólintással helybenhagyják azokat. KEVÉS A KAVICS. Gyermekek játszottak együtt az útfélen. Lehettek vagy húszán. Mint legtöbbször, úgy most is nagyoknak játszották magukat. Arany- keresés volt játékuk. Hiszen elleshették a nagyoktól, hogy milyen fontos és értékes dolog ebben az életben az arany. Sárga kavics volt az arany. Gyűlt az „arany“ a raktárnak kinevezett fák tövében. Ott álltak a „fegyveres“ őrök is, hogy a megszerzett kincset senki el ne vegye. Az útszél keményre taposott földjét áttörő utilapú tövében ott rejtőzködött néhány darab. Egyszerre ketten pillantották meg az arannyá értékelt kavicsot. A játékból harc lett. Lárma és ütleg. Isten szent szerelmét Jézus hozta hozzánk, Hogy ne zengne mindig Róla csak szívünk, szánk. Óh mi nagy dicsőség, Jézus a mi éltünk, Óh csudálja föld s ég, Isten szenved értünk. Isten az ö Fiának, az Űr Jézus Krisztusnak drága szenvedése árán szorított engem, nyomorult bűnöst egészen a szívére. Soha annyira nem értettem meg, soha annyira nem vallottam azt, ho<*v valósággal az övé vagyok, mint mióta ezt a szenvedést megismertem és elfogadtam. Ha még nem tudod biztosan, hogy kié vagy. tekints fel a keresztre és nézd meg ugyanakkor nyomorult, bűnös életedet. Biztosan megnyered a feleletet és a felelet az lesz, ho<nr te mindenestől a te Uradé és Istenedé vagy. Ecsedy Aladár. — Az egyházról — Kié az egyház ... Az újszövetségben Egyház (ekklézia) jelenti a kihivottak seregét. Ha egy nagy úr üzenetének meghallgatására kihívták házaikból az embereket valamely gyülekező helyre, a kihívott és összeseregletteket hívták ekkléziá- nak ... Az ekklézia elnevezés azért illik rá az Egyházra, mert tagjait kezdettől fogva így hívja magához Jézus: „Magához szólítá, akiket akar vala: és hozzá ménének. És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek és hogy kiküldje őket prédik.'MB ,-|^U (Máik 3 : 13—14.) Hogy kiket"§záfíí i. }hoz elhivottai seregébe," Ötőle, —- KriszC ‘gg . • . Isten Igéje hívja el őket, hogy to' ,-Jja nekik az Atya akaA gyereksereg kettévált, két szemben álló, vérszomjas, sereggé. Az aranyból kavics lett úira, mellyel dobálták egymást. De hamar befejeződött a viszály. Békét kötöttek, hogy tovább gyűjtsék a kavicsot. Az egyik gyermek este, hazatérve panaszolta édesapjának: Békét kellett kötnünk Sándorékkal, mert kevés volt a kavics. Na, de majd ha sok lesz, több lesz, mint nekik, akkor majd megmutatjuk .. . A gyermek már aludt, de az apja még mindig hajtogatta elgondolkodva : Hát csak ezért a béke, mert kevés a kavics .. . ROSSZ A VÍZ. Szép fekvésű magyar falu épült a domboldalon és az előtte szétterülő völgyben. Fehérre meszelt, sorba épült házaival szinte hivalkodni látszik a fekete téli időben. Dolgos magyar nép lakja. Csillagos tornya áhitatosan mutat már közel egy század óta az égre. Csak egy baj van a faluban. Sok a korcsmája ... Az egyikbe járnak a legények, a másikba az urak, a harmadikba a gazdák . . . talán a nyolcadikba a szegények, a rongyosok, na meg a cigányok. Vendég lelkész jött a faluba, városról. Látta ezt a szomorú képet. Igen megszidta a népet a csúf szokásáért, e bűnös időtöltéséért. A templomból kijőve, csak a falu bírája merte megszólítani: „Nincs itt más baj, kérem, csak rossz a vizünk, ihatatlan.“ Ebédnél inni akart a lelkész, de nem bírta lenyelni a szüréssárga vizet.. . Aztán, hosszasan gondolkozott a bíró panaszán s úgy ment haza, inni a jó vizet : — Rossz a mz ... ROSSZAK AZ EMBEREK. Vasárnap délelőtt volt. Már zúgtak a harangok az Űr házába hivogatóan. Nem hiába, rátát, aminek továbbadására és véghezvitelére Lelkét adja beléjök. (Csel. 1 : 8.) Az Egyház erre az Atya akaratát engedelmesen visszhangzó feleletre van alapítva. „Ti pedig kinek mondotok engem ?“ — kérdezte Jézus a tanítványokat. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki : Boldog vagy Simon; (a hallgató, aki hallgat a szóra) Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, (szikla, — tehát, aki most nemcsak meghallottad a szót, hanem mint a szikla vissza is verted, tovább is zengted) „és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyháza- mat, és a pokol kapui sem vesznek rajta dia- dalmat.“ (Máté 16 : 15—18.) Az Egyház az Atya kijelentése visszhangzására épített krisztusi építmény. Kié az Egyház? — Istené ! Az Atya akaratából választottakat az Ige hívja el és a Szentlélek forrasztja össze a Fiú által az Atyával. „Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál; tiéid valának és nekem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.“ (János 17 : 6.) .„De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem. Hogy mindnyájan egyek legyenek; mint Te énbennem, Atyám és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk. (János 17 : 20—21.) Kié az Egyház? . . . Kérdezhetjük ezt úgy is, mint ahogy megkérdezhetik egy anyától, hogy kié? És felelnek rá gyermeke nevével. . . Az egyház azoké, akik az Isten gyermekei. Nem az államé, nem a városé, nem a gazdagoké, de nem is a nyomorúságban élőké, nem a nevetőké, de nem is a síróké ! Nem efféle külsőségek határozzák azt meg ! Kié az Egyház? — Istené ! Kié az Egyház ? Isten gyermekeié, akiket a Szentlélek egybeforraszt a Fiúval és az Atyával. Makay László. WBmm HBHnnHBBMHnHH mert gyülekeztek a feketébe öltözött magyarok a templom előtt. Csak akkor indulnak be ősi szokás szerint, ha bement a kántor. De aztán zengik ám a zsoltárt dicséretére az áldások Istenének. Ácsorgásukban meghányják-veiik a világ sorát a mindenfelől jól értesült gazdák. Spanyol háború. Japánok újabb győzelmei. Parlamenti viták. Gyilkosság. Lopások. Csendőrök járták a falut. Még mindig drága az élet. Így sorra minden szóba került. Ki ezt, ki amazt hozta elő. Az öreg, hajlott hátú János gazda, hallva a sok rossz hírt, szinte fájdalmasan felsírt: Rosszak az emberek . .. Ezzel el is intézte a világ sorát. Éppen ekkor értem oda én is. Megmerészeltem szólalni: Bizony rosszak vagyunk, János gazda. — Nem mi, hanem az emberek, — mondotta nagy tiltakozva. De jött a kántor, s mentünk be a templomba. Felharsant az ének : Uram! bűneink soksága, És rútsága Érdemli haragodat; Méltók vagyunk, hogy ellenünk Szent Istenünk Felemeld ostorodat. János gazda is buzgón, teletorokkal énekelte. Látszott rajta, hogy tényleg úgy hiszi, ahogy mondotta : rosszak az emberek, de nem mi. * Sokat gondolkoztam ezeken a panaszokon. Most azért adom tovább, hogy te is gondolkozzál rajta. Jól vannak ezek ígv? Nem lehetne valamiképen segíteni rajtuk? Falu végi Dániel.
