Szabolcsi Őrszem, 1939 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1939-01-01 / 1. szám
1939. január hó SZABOLC SÍ ŐRSZEM 3 A.Z Ige mérlegén ÚJESZTENDŐ. Számunkra az 1939. év most még újesztendő. Ez önmagában még nem hordoz semmi változást, mert legfeljebb csak külső dolgokban hozott úiat. A keltezésben új évszámot írunk. Üj naptárt akasztunk a falra és teszünk az asztalra. Legfeljebb szerződések lejártát jelenti. És még azt, ha életünk évei száma után érdeklődnek, büszkén, vagy fanyarul eggyel többet kell mondanunk. Azzal, hogy az idő kereke fordul egyet, az emberek szíve nem változott. Pénz se, hit se, szeretet se lett több ezen a világon. Hiába voltunk ó-év utolsó estjén és újév első napján templomban, mert harag és gyűlölet, panasz és aggodalom, félelem és bizonytalanság maradt továbbra is szívünkben. Maradtunk bűnös, megromlott emberek . . . Egy dologért mégis csak örülünk ennek az újesztendőnek, mert azt hirdeti számunkra: megújult rajtunk Isten kegyelme. Új lehetőséget, új időt adott nekünk a Benne való hivésre, Néki való engedelmességre. ÜJ ZSIDÓTÖRVÉNY javaslatot terjesztett a képviselőház elé a kormány. Ezzel alaposabban próbálja megoldani a magyarságnak egyik fájó sebét. Ezzel is bizonyságot kíván adni arról, hogy nemzeti megújhodás útján keresi az úí magyar életet. Zsidókérdés van és számunkra, református keresztyének számára is van. Az igaz, hogy bennünket, — ha számunkra Krisztus az Űr, már pedig kell, hogy Ö legyen, — akkor ennek a kérdésnek megoldásában a gyűlölet nem vezethet. Parancs számunkra Krisztus szava: „Szeressétek ellenségeiteket“. Azonban tudnunk kell: a zsidóság azzal, hogy Isten Fiát, a Krisztust megtagadta, Isten haragja alá került. A zsidóság történelmében Isten sokszor támasztott keményszívű fáraókat népének megbüntetésére. Most Is Isten bünteti ezt a népet és mindaddig rajta lesz sújtó keze, amíg Krisztust igaz hittel el nem fogadja. Azzal, hogy a zsidó nép Krisztust megtagadta, nincs Szabadítója és így a bűn erkölcsi romlása növekedett közötte és általa. Azok a bűnök, amelyek által a mi magyar népünket is fertőzte ez a nép, azt az íté- letes igazságot leplezi le róluk: nincs velük az Isten. Zsidó vallásúnak lenni az Ige szempontjából annyit jelent: ellenségeskedni Istennel, mert ez a vallás most lényegében Krisztus- tagadás . . . Ennek a kérdésnek a megoldása azonban még nem jelenti az új magyar életet, mert nekünk is vannak bűneink, közöttünk és bennünk is van Krisztus-tagadás. ÚJ MAGYAR ÉLET megteremtésére indított mozgalmat Imrédy Béla miniszterelnök. Programmot adó beszédében sok igazságot mondott meg. Amiket pro grammul hirdetett, azt mind nékünk is szolgálnunk kell. Azonban nékünk azonkívül s az új magyar élet érdekében mást is kell hirdetnünk és mást is kell cselekednünk ... Új élet csak bűnbánatból fakadhat. Mi az új magyar élet érdekében elsősorban magyar bűnbánatot hirdetünk. Nem kritizálni akarjuk a múltat, hanem töredelmesen magunkra vállalva, megsiratni szeretnénk történelmünket, népünket, atyáinkat és vezetőinket, de mindenek előtt saját bűneinket. Azt kell világosan meglátnunk, hogy valóban új magyar élet felé indulhassunk: miben vétkeztünk mi s nem azt: miben vétkezett más . . . A bűnbánat mellett az erőforrást is hirdetjük és ismerjük. Azok, akik mi vagyunk, nem tudunk új magyar életet teremteni.. Engedelmeskedni, tiszta erkölcsben és szerény egyszerűségben élni, evangéliumi szeretettel szeretni és önzetlen áldozatokat hozni még akkor sem tudunk, ha magyarok vagyunk. Mi fájdalmasan látjuk, hogy ez nem telik ki tőlünk. Pedig mennyire igaz, hogy csak ezekből épülhet fel az új magyar élet. Ahhoz, hogy mi ezen az úton járjunk, Krisztusra van szükségünk, mert egyedül Övé minden hatalom mennyen és földön. Az új magyar élethez hívő, keresztyén emberekre van szüksége ennek a nemzetnek, akiknek alázatos vallomásuk ez: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.“ — ÜJ SZERKESZTÉSBEN köszönt be a Szabolcsi Őrszem. Ezzel is kifejezésre szeretnénk juttatni azt célt, melyet alázatosan, de határozottan kívánunk szolgálni: az új életet. Forrásunk, mértékünk és világosságunk a régi: Istennek Igéje. Isten kijelentése és az Ö evangéliuma, melyből új élet fakadhat, legifjabb részében is már közel ezer- kilencszáz esztendős. Hitvallásaink, melyek segítségül vannak Isten kijelentett akarata megértésére és az új élet útjának megjelölésére, közel négyszáz esztendősek. Az a keret, mel> ben mi az új életet látjuk, nemzeti szempontból több, mint ezeresztendős,, egyházi szempontból is mintegy négyszáz esztendős. Kérdezheti valaki: mi hát benne az új? Az új benne csak mi lehetünk: megújuló hitünkkel, megújuló engedelmességünkkel s ezek útján megújuló belső életünkkel'Jjj élete csak az új embernek lehet. A történelem^, * társadalom, a nemzet és az egvház nem önmagában létező, hanem mindig csak tagjaiban, az emberekben él. Nem a történelem, a társadalom, a nemzet és az egyház adja az embernek az életet, hanem az ember élete alkotja azokat. Éppen ezért, mikor mi új életet sürgetünk minden vonalon és minden szempontból, ezt az igényt önmagunkkal szemben állítjuk föl. Bennünk kell újjá lennie egyházunknak, nemzetünknek. Ezt a megújhodást mi Istentől várjuk és Őtőle kérjük. Jöjj és vedd ki belőle magad is a részt ! B. B. — Az Ur színe élőit — Isten néz... Isten Iát... „Minden helyen vannak szemei az Úrnak, nézvén a jókat és gonoszokat.“ (Péld. 15 : 3.) Mikor vagyok én az Úr színe előtt? Nemcsak akkor, amikor azt gondolom, hogy möst Előtte állok, hanem mindig. Nemcsak vallásos cselekedeteim között, hanem ha zúgolódom és bosszús vagyok, vagy szitkozódom és másokat rágalmazok, akkor is. Ijesztő, de így van : mindig lát Isten. „Mindenütt vannak szemei az Ürnak.“ Hol? Mindenütt? Nehezen értem ezt meg. Mindenütt? Vagyis hát pillanatról- pillanatra lát. Ha kimegyek, ha bejövök. Egyedül vagy társaságban vagyok. Világos nappal az utcán és ha sötét szobába zárkózom. Néz az Űr szeme és lát. Isten szeme láttára döfi a gyilkos a kést áldozatába. A fiatal leány, mikor elbúvik édesanyja szeme elől, Isten szeme láttára puderozza, vagy ruzsozza magát. Sőt, amit én se látok és amit mások felől is könnven eltitkolhatok: érzelmeimet és indulataimat is látja. Bennem is vannak szemei és így belülről néz engem. Az embernek semmi sem kellemetlenebb, mint mikor rájön, hogy Isten látja; meg is próbál elrejtőzni. Ez természetesen nem sikerül. Isten látja. Nem sikerült Ádámnak. Nem sikerült nekem sem. Nem fog sikerülni neked sem. Hiába ! Mert a búvóhely faláról'is Isten szeme nézi a menekülő embert. Emlékszem, egy tavaszi estén olvastam először ezt az Igét. Akkor is nagyon megdöbbentett. Fölnéztem a szemközti falra és bizonyos voltam, hogy onnét az Űr tekint reám. Aztán a szoba sarkába néztem: ott is van szeme. Hirtelen hátra fordultam: igen-igen, onnan is néz. Ha háttal lennék felé, — Ö akkor is szemben áll velem. Behúzódtam az árnyékos sarokba, hogy jobban átgondoljam, mi is hát ez a nagy ijedtség rajtam? Hamarosan megértettem: Jelen van Isten! Nincs mit tenni, ha ezt egyszer te is megérted, te is térdre fogsz rogyni és belőled is kiszakad majd a könyörgés: Uram ! Ha már mindent látsz és egy gondolatom sem titok Előtted, ments is meg engem! Mert ha csakugyan látsz, akkor minden bűnömet is látod ... Milyen jó, hogy a keresztyén ember tudhatja, hogy Isten szeme nemcsak a bűnt látja, hanem a megoldást is. Itt is, ahol most én írok, lát az Űr. De téged is néz, aki olvasod. — Néz engem: nin- cse.n-e bennem hiúság, hogy ezeket a sorokat majd olvasni fogják? Néz és megvizsgál: egészen csak az Ö dicsőségére írom-e, vagy magamnak is várok valamit? Néz téged, hogy mit is gondolsz Felőle. Igen-igen, megijedhetsz te is, mert ott áll melletted, jelen van szobádban az Űr. Csak egy napig gondolj mindig erre: lát az Űr .. . Hidd el, sok tekintetben változtatnod kell magaviseletedben, — félbe kell szakítanod gondolatokat. Igen, ha elég figyelmes leszel, hogy fölfedezd az Úrnak rajtad nyugvó tekintetét, — lehetetlen, hogy elmulasztott munkáidat elő ne vedd, hogy hanyagságaidat el ne rendezd. — Lehetetlen, hiszen Isten néz ! ! Isten lát ! ! P. Tóth Lajos. A magyar föld kérdései Magyar föld — magyar reformátusság összeforrt fogalmak. Különösen Szabolcsban. Ezért foglalkozunk különös szeretettel a magyar föld égetően sürgős problémáival. Sorra vesszük a birtokmegoszlás és telepítés kérdéseit szabolcsi vonatkozásban, beszélünk a termelés, az értékesítés, a gazda-szervezés korszerű szükségleteiről és arról, hogyan látjuk mi ezeket a kérdéseket az Ige tükrében. Magyarország lakosságának több mint a fele (51.8%) őstermeléssel, gazdálkodással foglalkozik, s a gazdálkodók között a reformátusság országos számarányán felül vesz részt. Míg minden 100 magyar ember közül 21 református, addig minden 20 holdon felüli 100 magyar gazda közül 33 református vallású. A 20 holdon aluli gazdák száma is meghaladja a 28%-ot, ugyanennvi a kisbérlők arányszáma, közel ennvi a református napszámosok és gazdasági munkások száma, s az országos aránynak megfelelő 21—22%-nyi reformátusságot találunk az 5 holdon aluli törpebirtokosok, a 100 holdon felüli nagybérlők és a gazdasági cselédek között. Csak egy értékes csoport, a gazdasági tisztviselők kategóriája marad erősen az országos arányszám alatt, mert amikor minden 100 gazdatiszt, ispán, írnok és gyakornok közül 21-nek kellene reformátusnak lennie, e csoportban csak 14 tudott elhelyezkedni. Országos arányban nincs hát panaszkodni valónk, még kevésbbé szabolcsi viszonylatban, hiszen tudjuk, hogy vármegyénkben nagyobb számban vannak gazdálkodással foglalkozók, mint az országos arány, s reformátusságunk aránya lényegesen meghaladja az országos 21%-ot. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy a református gazdasági tisztviselők elhelyezkedése miért oly nehéz, lehetetlen elmenni amellett a tény mellett, hogy azok a nagybirtokok, amelyek gazdatiszteket, intézőket, gazdasági írnokokat alkalmaznak, nem református, vagy nagy részben nem református birtokok. A szabolcsi két leghatalmasabb latifundium, — az egri főkáptalan Polgár körüli óriási birtoka, és a Dessewffy hitbizomány — erős katholikus kezekben van, nem lehet csodálni, hogy tisztjeiket nem a reformátusságból választják. < Annál inkább szóvá kell tennünk azt a sajnálatos tényt, hogy református célvagyo- naink területén sem találkozunk református tisztekkel, s református nagybirtokosaink közül
