Szabolcsi Őrszem, 1938 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1938-04-01 / 4. szám

.Csikesa Sándor egyetemi rekt'

rnak

Dedrecen.Kollégista.

IL ért 4. ssáin. Nyíregyháza, 1938. április hó.

A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA

Szerkesztőség és taadóhivatal : NYÍREGYHÁZA, KÁLVINEUM Telefon: 2 80.

Szerkesztő: Dr. Ferenczy Károly.

Helyettes szerkesztő: Hadházy Lajos.

Megjelenik havonké Egy évre 80 fillér. Telefon : 2-80.

n t.

MAGYAR HUSVÉT

Irta: NYERGES MIKLÓS.

A magyarságnak immár a huszadik szomorú Húsvétján elsősorban elszakított magyar testvé- reinkhez és a magyar ifjúsághoz szólok most, amikor a feltámadás hajnala dereng a magyar éjszakában.

Az elmúlt 25 év történelmi súlya és jelentősége évszázadokéval ér fel, hiszen a legújabb kor világtörténetének sorsdöntő éveit éljük, amikor •remünk előtt trónok omlottak össze, országok születtek és országok tűntek el, szálltak sírba a •épek temetőjében

Uj eszmeáramlatok szörnyű csatája zajlik körülöttünk: fent északon félelmetes vörös fény világítja meg a végtelen orosz pusztákat, lent délen évek óta dörögnek az ágyúk és azoknak a hangja a nagy távolság dacára is elhallatszik hozzánk és felveri a mi éjszakáinkat.

Testvérharc folyik északon és délen is s Krisztus harcol az anti-krisztussal.

Az új világ megszületésének előestéjén itt állunk mi, maroknyi magyarok, a világ mostoha gyermekei, itt a népek országútján kétkedve és reménykedve, hogy mit hoz a holnap és felvetjük önmagunk előtt a kérdést; megtettünk-e mindent, amit megtehettünk a magyar feltámadásért?

Itt a csonka Haza északkeleti sarkában, •hova egészen közelről hallatszik át elszakított magyar testvéreink jajkiáltása és ahol szörnyű mementóként a nap minden órájában és minden percében vádióan merednek elénk a trianoni határok, — őszinte vallomást kell tennünk erre a kérdésre: keveset tettünk és sokat mulasztottunk, mert eddig nem tudtuk és nem akartuk felismerni és megtanulni a magyar történelemnek azt az örök igazságát és tanítását, hogy ez a nemzet mindig akkor került a pusztulás szélére, amikor az ősi magyar átok, a széthúzás szelleme lett úrrá és a krisztusi szeretet helyett a gyűlölködés ütött itt tanyát.

A magyarok Istene végtelen kegyelmével nemzetünk mostani huszadik szomorú Húsvétján még egy utolsó, nagy alkalmat adott nekünk.

Trianon kapuit döngeti velünk együtt egy «agy nemzet, amely mellettünk vérzett a népek karcában és szenvedésünk osztályos társa volt azóta is.

Ez a nagy nemzet példát mutat nekünk, hogy mire képes az egész vÜág ellenére az olyan nem zet, amelynek fiai össze tudnak forrni nemzeti öntudatban és együttérzésben.

Az Isten által adott, ezt a nagy alkalmat és ezt a nagy példát ti, elszakított magyar testvéreink már is felismertétek és megértettétek.

Hinnünk kell és hinnetek kel], hogy mi, akiknek jó sorsunk legalább ezt a csonka Hazát meghagyta, a ti példátokor okulva, éppen így felismerjük és megértjük, hogy nekünk ez az utolsó alkalom, hogy összedobbanhasson határokon innen és határokon túl minden magyar szív.

Ti pedig, fiatal, magyar testvéreim, a mi megnyomorítottságunknak és ennek az utolsó alkalomnak mindezeken felül még egy nagy tanulságát ismerjétek fel.

Ti jogosan erezhetitek magatokat megrövidítve a sorstól, amely mind a mai napig nem adta meg nektek a nyugodt, békés életlehetőséget és az életnek csupán az árnyas oldalát mutatta meg ; eddig.

Ti jogosan tehettek szemrehányást az életlehetőségek nagy haszonélvezőinek, akikben még a ridegebben számító ész sém szólalt meg mindeddig és kevésbbé nyilt meg bennük, irántatok a fajtáját szerető, magyar szív, mert szívükben valami ismeretlen bálványt állítottak fel, mely vakká és süketté tette őket a ti sorsotok iránt.

De ha láttok is kirívó igazságtalanságokat és ha azt látjátok, hogy egyik ember érdemetleniil boldogul, az érdemes pedig elpusztul az élettel folytatott harcban, — gondoljatok arra, hogy tökéletes igazság a földön nincsen és emlékezzetek a legnagyobb igazságtalanságra, ami a világ teremtése óta megesett, ami Krisztussal történt, akit éppen azok ítéltek kereszthalálra, akiket megváltani jött le a földre.

Lássátok meg tehát a reménytelenség sivár éjszakájában felénk világító, biztató fénysugarat, az emberi lélek hatalmas és leküzdhetetlen mozgató és éltető erejét: a Krisztust.

1 Ne higyjétek el, hogy a krisztusi hit a mindennapi életharcra gyenge jellemeket nevel, mert a Krisztus is az élettel való harcot tanítja, de tiszta eszközökkel, tiszta fegyverekkel. Nem büszke, elbizakodott és erejével hivalkodó harcos a krisztusi embertípus, de azért harcos, kemény lélek, mert tűrni és szenvedni megtanult, tehát tud.

Nem a mindenben való belenyugvást tanítja a Krisztus, de tanítja azt, hogy az élettel és a lélekkel való harcnak csak krisztusi módon szabad folynia és nem szabad félresiklania a krisztusi jelszavak célzatos és hamis hangoztatásával, aminek elszomorító példáit napról-napra láthatjuk.

Az egyik oldalon az álliberálizmus az, amely a krisztusi uralom hamis jelszavával végeredményben a hitetlenséget tanítja, a másik irányzat pedig Istent és a Krisztust a maga számára szeretné kisajátítani már a bölcsőtől kezdve, sőt a születés előtt is és nem is tekinti krisztusosnak azt, aki nem az általa előírt formák betartásával imádja az Istent.

Ne engedjétek félrevezettetni magatokat etfvik irányzat hamis jelszavaitól sem, mert ezek a hamis jelszavak végeredményben hangzatos politikai jelszavakká lesznek, amelyek a szociális és gazdasági elégületlenséget és a társadalmi különbségeket teszik önző eszközeikké és ezeken keresztül titeket is csak a saját eszközeikül szeretnének felhasználni.

Gondoljatok arra a nagy igazságra, hogy vagyoni és érvényesülési különbségek mindig voltak és mindig lesznek, mert a céltudatos munka, tudás és tehetség mindig jogcím és lehetőség volt és lesz arra, hogy embereket a többiek fölé emeljen.

A magyarság felelős vezetői a jelek szerint fel is ismerték ezeket a nagy igazságokat és a magyar ifjúságnak már-már megdönthetetlennek látszó, kínzó problémáit s nincs messze az az idő, amikor ifjúságunk együtt támad fel a magyar hazával.

Az a kő, amelyet a Krisztus sírjáról ezen a napon hengerített el a kifürkészhetetlen isteni erő, a magyarság sorsa fölé tett nagy követ is szimbolizálja.

Hatalmas erők vannak megmozdulóban, hogy ezt a követ is végre elhengerítsék és hinnünk kell, hogy utolsó már a huszadik szomorú, magyar Húsvét a nagy magyar Feltámadás előtt. .

Ügy legyen!- ÉKl 10 FILLÉR. -