Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-12-01 / 12. szám
SZABOLCSI ŐRSZEM Jövel Uram Jézus! „íme ón teremtek új eget és új földet, >és az előbbiek az embereknek •eszökbe sem jutnak, hanem örülnek, örvendeznek azoknak, melyeket én teremtek örökön örökké“. (Ézsaiás 65, 17—>18). Mint midőn valami borzalmas, viharos éjszaka után, feltűnik a nap a láthatáron s világosság árad szét a föld felett, s Istennek gyermeke a szabadulás édes érzésével, megújultan, bizalommal néz a jövőbe: úgy éledt a remény a lánglelkű próféta biztató szavára a szenvedésnek, megpróbáltatásnak borzalma századait átélt nép körében s az újjászülő hitnek ereje csodálatosa« formálta át egész valójukat. Mily lelket .megrázó módon törhetett elő a könyörgés annak a népnek ajkáról: „Egek, harmatozzatok onnan felül igazságot; nyissa meg magát a föld. s származzanak onnan szabadí- tás és igazság“. (Ézsiás 45, 8.) Nem időszerű-e, hogy mi is s a világnak jó- része ajkára vegye azokat az esdeklő szavakat ? Vájjon nines-e szüksége az emberiségnek ma is világosságira, szabadításra s igazságra, mint ama régmúlt időkben volt? A nagy világégés után azt gondoltuk, hogy a régi gyűlölködés, visszavonás s az abból fakadó borzalmak után az emberek, mint egy mennyei Atyának gyermekei, • megértésben, békességben testvérekként ölelik át egymást s valami tisztább, eszményibb érzület lesz úrrá a lelkek felett. Azt gondoltuk, hogy az emberiséget lenyűgöző láncok, melyeket évszázadok vihara edzett meg, széttörnek, s a rabság igája alól felszabadult emberiség új, tisztább légkörbe emelkedik. Azt vártuk, hogy a válaszfalak, melyek a népeket, nemzeteket, egymástői elválasztották, leomlanak s a szeretet lelke szielídehbé teszi a világ elvadult érzületét. S íme ma, annyi borzalmas megpróbáltatás után a gyűlölködés, mely a nemzeteket egymástól elválasztotta, újra és újra feltör, a véres harcok tüze ép- ügy emészti a népek életerejét a világnak hol egyik, hol .másik sarkában; lángol a gyűlölség, egymás életére, vagyonára tör, százezrek vérében gá■ 11■■ i'ni■ 11 uhuim ...... ■ —bmb——— j zölt a szeretetlenség s fékevesztett emberi szenve- j dély. Leverő, vigasztalan kép tárul elénk, ha a nagy ! világ eseményeit vizsgáljuk. Néha ugyan mintha biztató fénysugár villanna a sötét éjszakáiban, s azok a választottak, akik a világ dolgait intézik, mintha kezdenék megérteni egymást, s az igazi békére törekvésnek hangja csendülne meg beszédjükben; de mit ér mindez, ha ez a hang olyan, .mint az őszi borúlátón néhány percre átvillanÓ napsugár, melyet ■ az elébe toluló felhő ismét eltakar. Óh, bizony annak a sóhajnak, mely a nagy próféta ajkáról tört fel sok évszázaddal ezelőtt, nagy jogosultsága van ma is. Az a vágy a tiszta szív, tiszta erkölcsi élet, szeretetszülte békesség után ma is épúgy dobogtatja a szíveket. A jobb időket hiába óhajtó, reményvesztett szívek kétségbeesése ma is oly megdöbbentő hangokon tör elő a lelkek mélyéről, s szinte már kivezető utat se‘ lát s minden bizalom nélkül hordja az élet súlyos igáját. Ki gyújthat világosságot, ki mutathat kivezető ösvényt a lelkek nehéz küzdelmében s aggodalmai között? Ki adhat igazi békességet a föld sok megpróbáltatáson átment népének? Ezt úgy gondolom, egyedül az. kiről a nagy próféta mondotta: „Én elhozom az én igazságomat, az én szabadítá- som nem késik és szerzek az én népemnek szabadulást“. (Ezsaiás 46, 13.) Az, kinek el jövetelére készül e napokban az egész keresztyén ’ világ s kinek eljöveteléért imádkozik a harcok viharában elfárad ott, békesség után óhajtozó népek millióinak sokasága. Ez a v.árva-várt Szabadító így szó! egy helyen tanítványainak: „Nézzetek fel, emeljétek fel a ti fejeiteket, mert elközelget a ti válságotok“. (Luk. 21, 28.) Óh, nem fakad-e bizakodó remény, nem gyúl-e hála-érzet a hívő lélekben az Ür eljövetelének ígéretéért? Hiszen akkor a, szenvedés és jaj szó eltűnik a földről, a nehéz bűnöktől terhelt föld helyet ad egy új világnak, melyben az igazság napja elűzi az ármánynak, cselszövésnek sötét borülatát. Óh, jövel Urunk Jézus, szállj alá mennyei fénylakodból, váltsd meg újra ez+ a bűnökkel terhelt, szegény világot, s hozd el hozzánk a szeretetnek, a békességnek boldog országát 1... Rohod. Bokross Elek • lelkész. 1937. december hó. ■^■hbc ......mi—im IIIWU Wi Iin.il I Will Én ekeskönyvünkről (2-ik közlemény.) De a protestáns hívők legkedvesebb könyve mégis a zsoltárok voltaik, azért fordítják oly lázas buzgalommal és lelkesedéssel a protestáns ének- szerzők a zsoltárokat. Ez a fordítás kezdettől fogva hosszú idáig a több-kevesebb ■emelkedettséggel szárnyaló próza, de csakhamar a verses fordítás is beköszönt. így az első prot. énekeskönyv szerzője: Gálszécsi István, a prózában kezdd meg a zsoltárok fordítását (1536-ban). — Ugyanígy fordítja le a zsoltárokat Székely István (1538), majd később Helfcai Gáspár (1560) ‘és .még mások. E hagyomány később is megmarad, s még az egy század múlva megjelenő hivatalos jelleg« énekeskönyv, az öreg Gradual is prózában közli a zsoltárok fordítását. Közben-közben a vers is megjelenik. így az 1569-ből származó Szegedi Gergély-íéle énekeskönyv zsoltáraiban már határozottan észrevehető a verselésre való törekvés. Később 1604-i'ben az unitárius Bogáthy-Fazeka* Miklós szintén verses fordítását adja a zsoltároknak. Követi őt, anélkül, hogy tőle vette volna a példát, s mintegy betetőzi a zsoltárfordításoka trSzemczii-Molnár Albert, akiinek zsoltárai (1607) velős magyarsággal, sok költ ínséggel és könnyöd, dallamos verselésse! vannak fordítva, s noha a Marót és Béza készítette francia fordítások után német közletéssd (Lobwasser!) készülteik, mégis szinte az eredeti alkotás hatását teszik reánk. De nemcsak a zsoltárok fordítása, s a régi latin énekek alkalmazása volt az egyedüli forrás, melyből a vallásos énekeket merítették. Az első magyar reformátusok nagy része énekszerző is volt. Ilyenek voltak pl.: Dévai-Bíró Mátyás, budai, kassai, majd debreceni prédikátor, Batizi András, kassai s szikszói tanító, majd újhelyi és erdődi prédikátor; Radán Balázs debreceni. Huszár Gál, Sztáréi Mihály, aki egyúttal kitűnő muzsikus s jó énekes volt, Szegedi-Kiss István, előbb iskola-tanító, inajd laska i, kálmáncsai, ráckevei prédikátor és szuperintendens. Skaricza Máté ráckevei prédikátor és még sokan. A szükséglet most már lasaniként oda irányul, hogy a már nagyszámmal meglévő énekeket össze- gyüjtsék, 9 nyomtatásban közre bocsássák. így t Arca imtmasmi ADVENT Advent 1 — Egy kis béke úgy k ellene ! A kezemet ölembe ejteni s l eü l n i a gyermekek közibe. Boldog, szent csodát várni, összetett kézzel, alázatosan 1 Te tudod, Uram, hogy így szeretném ! S mégis — a lelkem örök hajsza 1 Hétköznapok korbácsa hajtja 1 Szent titkok felett durván járok, színt, elemek az imádság ok, Ütneik, s ütök, hogy jobban fájjon... És így jön felém .a karácsony! Óh, betlehemi fényes csillag 1 Ragyogj fel tisztán, fényesen 1 Hadd állítsam meg alázatosan égre nézőn rohanó éltetem 1 Vajas Klára. Beszél a multi A Párisban annakidején hírhedt fogház, a Bastille lerombolása alkalmával találták az alább közölt naplót. Ki irta? Ki volt névszerint az a csodálatosan hősi lélek, akit sem nyomorúság, vagy szorongattatás, sem üldözés vagy 'éhség, sem veszedelem vagy fegyver, sem fejedelemség és hatalmasság nem tudott elszakítani a Krisztus szerelmétől, nem tudjuk. Neve csak az Élet könyvében van feljegyezve azokóval együtt, akik azelőtt és azután vele együtt hívek voltak mindhalálig. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-.nak az 1860-as években megjelent egyik számából elevenítjük fel francia református testvéreink .szenvedésteljes múltjából ezt a sokatmondó, parányi ■részletet. A jelen történései különben is időszerűvé teszik ezt a megrázó naplót. Csak a keret más és a szereplők mások. Hadd kérdezze meg 'tőlünk ez a darab fölelevenített történelem: micsoda néked Krisztus és a te evangéliumi keresz- tyénséged ? F. K. * „Mai napon, úgymint az 1860-as esztendő böjtmás hava 16-ik napján, lön megáldva házasságom. Gharentoni lelkipásztor, tiszteletes Claudius János uram által, ő adta nékem ezt a könyvet, intvén, hogy megőrizzem jó- és balszerencse napjaiban, m.it teljesíteni fogok Isten segedelmével. Mai napon, úgymint rák-hava 18-ik napján lettem a meauxi egyház lelkipásztorává, ígérvén az Ür előtt és szentül fogadván, hogy azt .megőrzőm a jó tudományban és a kegyes életben, mindaddig, míg az Isten életemnek kedvezend. ■Mai napon, rákhó 27. napján, 1681. esztendőben született egy leányom, kit a jó Isten áldjon meg. Mai napon, úgymint septemb. 1. 1683., egy fiam született, kit a jó Isten áldjon meg. A napók gonoszak, mondják, hogy a király haragja ifelgerjedett ellenünk, mit a jó Isten fordítson el rólunk. IMai napom, úgymint az 1684. esztendő július hó 5. napján halt meg kedves édes anyámasszony, kit a jó Isten boldogult édesatyám urammal együtt fogadjon be az ‘ég örömébe, magamhoz vettem öcsémet, kinek rajtam kívül .nincs egyebe ezen a világon. Tegnap, úgymint az 1685. esztendő október hó 15. napján, egy mandátum érkezett, melynek rendiben a király .visszahúzza a Nantes! edácturn at.* A lelkipásztoroknak ki kell .menni az országból. Mai napon, úgymint az 1686. észt. máj. 7. napján egy .második fiam született, kit Isten áldjon meg. Az Ekklesia kereszt alatt nyög. Halál vár a lelkipásztor fejére, kit az országban találnak. Én nem távoztam és távozni nem fogok. Isten azt akarja, hogy a harc mezején maradjak. 1689. máj. 15., két esztendeje múlt már rabságomnak. Eddig azt hittem mindig, hogy majd pörbe fognak és elítélnek, mint sokakat elítéltek már, kik megnyerték az örömöt, hogy meghaltak az Ürban, azonban úgy tetszik, hogy kerülik a fővárosi kivégeztetéseket, azért csuktak engem itt ebbe a toronyba, azt mondván, hogy egyedül rajtam áll, mikor szabaduljak, ha tudniillik bitemet megtagadom. És így itt halok meg. Aug. 20. fedeztem fel egy falüneget börtönömben, még bevégezetilen, valamelyik elődöm kezdte vájni egy darab vassal, melly véső helyett szolgált, két hónap óta nagyítgiatom a falüreget, beletettem bibliámat, most már nem rettegek, hogy megtalálják. Ellenségeim nem is tudják,hogy nem egyedül vágyóik börtönömben. *Némi szabadságot biztosított a protestánsoknak.
