Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1937-05-01 / 5. szám

2 SZABOLCSI ŐRSZEM 1937. május hó. magyarságtok új értelmezését és leg­nagyobb hivatását. Munkálkodjatok. A tisztviselő Íróasztala mellett, a munkás munkahelyén, a földműves gazdaságában, az iparos műhelyében — és mindnyájan Isten színe előtt. Mert a hangoskodó, szavaló, piacon ágáló magyarkodásnak vé­get vetett az idők nehéz sora. Mostantól fogva csak a munka magyarsága lehet az élet hordozója. Ezt az életet pedig — ha nem fö­vényre akarunk építeni — nem építhetjük másra, mint egy nagy, Isten szent Leiké­től ihletett lelki megújulásra. Akárhogyan próbáljuk is részletezni és minden elkép­zelhető oldalról megvilágítani az új életre születés kikerülhetetlenségét és szükség­szerűségét, a dolgok végső és egyetlen nagy gondolatban összesűrüsödő megol­dása csak ez lehet: Szükség nekünk újjá­születnünk református keresztyén hitünkben. Mert egy megújult emberi és megújult magyar élet vizei csak hitünk forrásából fakadhatnak, De fakadhat-e új élet vize belőle, ha ez a hit nem jelent többet, mint legfeljebb egy kis vasárnapi, vagy ünnepi ellágyulást, amikor jóakaratu közömbösséggel bólíntgatunk rá a prédi­kációra, de igazságait nem alkalmazzuk a magunk életére és hétköznapjainkban nyoma sincs a vasárnapi evangéliumnak? Várhatunk-e új életet abból a hitből, amelyet csak az anyakönyvi bejegyzés bizonyít, de nem igazol az életünk? Er e valamit az a fa, amely tavasszal ugyan virágbaborul, de soha gyümölcsöt nem hoz? A feleletet az Ige adja meg erre: „Minden fa, amely gyümölcsöt nem terem, kivágattatik...“ — Milyen szörnyű volna, ha a reformáció magyar népének ez lenne a sorsa. Ha a mi szép, tiszta, drága re­formátus hitünk haszontalan és meddő életünkben a gyümölcstelen fának halálos sorsára jutna... T A R C Ä A csend Nagy ajándék. Az élet ezt osztotta ki nekem és boldogan veszem át, ha rámhull, mint a szentelt olaj: a csend. Fent, a levegőben lebeg, mint óriási madár s puhán lerepül mikor egyedül megyek az utcán. Alkonyatkor tenyerembe fogom mint a drága italt, s kihajt tőle a lelkem virágos ága. Harcos, zűrzavaros, hangos nap után meleg palástjába takar s mint két puhakar magánál visz egy szebb világba. Oh, ha a halál csak csend lenne! Milyen nyugodtan merülnék el benne! Ez nem lehet a sorsunk! A mi ütünk a Lélektől való újjászületés boldog ta­vaszán át csak az életbe vezethet. Az örök életbe, Isten kegyelme által! Kisvárda. Sebestyén Jenő. • wmm • mmmm mám • Mit beszél rólad a Bibliád? „Mutasd meg bibliád s megmondom ki vagy“ ! „Madarat tolláról, embert bibliájáról lehet megismerni“ ! Ez a két közmondás igy ezzel a változtatással illik ide. így az embert a hozzá legközelebb álló dolgairól igazán meg­ismerni, hogy tartja rendben azt amit minden nap használ, avagy mimódon használja fel boldogulásának eszközeit- Egy sarokba állított kapa, melynek fényesre koptatott nyelén csak úgy csillog a napsugár mindjárt elárulja, hogy a gazdája nem rest ember, Használat közben kezünkhöz kopik, hozzánk szokik a szerszám, s már a fogásáról megérezzük, hogy melyik a miénk, s melyikkel szokott más dolgozni. Azt mondják, hogy az uj gépek, mozdonyok, auto­mobilok csak akkor mutatják meg magukat, akkor adják ki igazi erejüket, ha már pár hétig dolgoztak, pár száz kilométert végig futottak. így vagyunk a bibliával is. Azt is hasz­nálni kell, olvasni, arravaló. Ha belépnék a te házadba, bemennék szobádba, s megmutatnád bibliádat, mindjárt látnám, hogy ki a gazda te, vagy az Isten? Ki parancsol, ki az ur e házban, Isten-e vagy ember ? Mestergerendán felejtett porosodó bibliák arról mesélnek, hogy ebben a házban nem szoktak áhitatott tartani, hogy az örök bútorok, régi képek már sok min­dent láttak, sok mindenfélére emlékeznek, de imádkozó apát és imádkozó gyermekeket nem láttak még ebben a szobában. Hej> pedig de sok minden másként történt volna, s manapság is de más élet folyna odabent, ha az a biblia le-le kerülne onnét a polcról vagy gerendáról. A tiszta szobában se tartsd állandóan a bib­liát, mert ez az Élet-könyve, s annak ott a helye a te mindennapi életedben, hogy taná­csot, vigasztalást, bátorítást nyerjél belőle. A. nap ébreszt.,, A nap ébreszt fel minden reggel, mikor besüt az ablakon, csonton, véren, agyon átfutó sürgető hatalom. Megyek vígan a napsütésben, úgy érzem, a nap dalol bennem, tőle való minden kacajom, tervem, munkám. — Övé — a testem. De, amikor halkan lebukik, mikor lezuhan véres szárnya, — fehér lelkem vakítón ragyog bele a barna esthomályba. Nyíregyháza. Vajas Klára. Isten hőse Japánban* Irta : dr. Dómján János. (Folytatás) A magvetés Megmásíthatatlan elhatározással otthagyta a theológiát, fényes jövőjét s beköltözött ebbe az üres lakásba. Amint megtudták, hogy ki költözött oda, nem sokáig hagyták egyedül. Elsőnek egy vérbajos beteg zörgetett be hozzá s arra kérte, hogy — ha igaz keresztyén — fogadja be lakásába. Rövid idő múlva hozták a másik beteget is: egy tüdővészes embert, akit súlyos állapota miatt, már nem tűrtek otthon. Csakhamar akadtak egészséges szálló- vendégei is, akik felfedezve, hogy milyen köny- nyen élhetnek itt, állandó lakókká lettek. A kicsiny lakásból Kagava soha senkit nem Vannak statisztikai képek, amelyek meg­mutatják, szemléltetik, hogy miből mennyi fogy el a világon. Például le van rajzolva egy nagy kenyér, vagy egy nagy süveg cukor, s mellette áll egy kisember. Alá pedig az van oda írva, hogy egy ember egész életében ennyi meg ennyi száz mázsa kenyeret, s ennyi meg ennyi mázsa cukrot fogyaszt el. Ha a te bibliaolvasó életed statisztikáját is megrajzolnák, vájjon hány nap, hány óra lenne odaírva ? S ki lenne nagyobb a képen te, vagy a Szentkönyv? A bibliát Isten azért Íratta az ő szent embereivel, hogy szent örökségül szálljon apák- ról-fiakra, hogy naponkénti táplálékunk, segítő­társunk legyen az élet küzdelmeiben. Egy nap se múljék el bibliaolvasás nélkül. Vájjon mit érne néked két napra nagy gazdagság, ha tud­nád, hogy a harmadik napon vissza kell adni mindent az utolsó fillérig ? Mit érne néked 364 napi kegyelem, ha 365-ik napon úgy is elkár- hozik lelked ? „Vigyázzatok azért, mert nem tud­játok, mely órában jő el a ti Uratok“ (Máté 24 : 42.) Az életben átlag hatszorannyi a hétköznap, mint az ünnepnap. Ünnepnap csak meg van az ember, — a családjával, rokonságával — békességben. De a hétköznapok fakó rabotja, lélekkötő irama az koptatja a te lelkedet, ki­kezdi szivedet próbára teszi hitedet- A biblia a hétköznapokért van. Robotos munka napok­ról, bűnös, kétségbeesett, siró vágyódó, meg­békélt hétköznapi emberekrő szól. Nem azért „szent“ mert nem szabad hozzá nyúlni, kinyit­ni, hanem azért, mert Szent, aki abból hozzád szól és Szent, tehát öröktőlfogva Igaz, amiket neked mondani akar­Múzeumokban, könyvtárakban úgy elsze­retem nézni a régi könyveket, ősi bibliákat. Sokat elbeszlének egykori gazdájukról. Szerette e őket, forgatta, olvasgatta, a szélére jegyezgetett is, mikor meddig olvasta, születések, halálo­zások napjait beírta az első lapokra, hogy mindig szemelőtt legyenek, némely helyen zsí­ros, gyűrött a lap, azt, gyakran olvasgatta bizo­nyára könyvnélkül tudta !■•• sokat elárulnak!... sokat beszélnek a te bibliádnak is tiszta, ösz- szeragadt lapjai... arról, hogy csak megvetted, de nem szereted De a te bibliád nemcsak beszél rólad, hanem vádol is téged. Tudod, hogy a könyvek- könyvéből Isten szól hozzád, célja van veled- Fel akarja használni a te életedet arra, amire űzött el. Egyszer egy elárvult csecsemőt ho­zott, akit haldokló anyja emlőjéről vett le- Mi­vel gyermekkel soha nem volt dolga, nem tudta, hogy táplálja s amikor az éhes csöppség sírásra fakadt, amint ő írja, kezében a tejjel, de mégis tehetetlenül, ő is együtt sirt vele. Háza lassan megtelt- Volt idő, amikor annyi vendége volt, hogy ágyát is meg kellett osztani vala­melyik idegennel. Csodálatos szeretetének igazi kizsákmá- nyolói azonban nem ezek voltak. Amint kö- nyörületének és szeretetének hire elterjedt, egymásután jöttek hozzá a koldusok, kalando­rok és kifosztott szerencsejátékosok. A környék legelőkelőbb koldusa, aki mesterségét főleg európaiak körül űzte, angolul azzal nyitott be hozzá, hogy adja oda az ingét. Miután Kagava mentegetőzött, bogy csak az van, amit visel, második mondata ez volt: Adja ide akkor azt, amit visel- Kagava szó nélkül odaadta Másnap a koldus visszajött s elkérte egyetlen kabátját és nadrágját is. Egyik hive Ava, a módszerben kétségkívül finomabb volt. Valahányszor leitta magát, beállított Kagavához s Isten dicsőségére adakozott 20—30 fillért Amikor józan lett, visszament s kölcsönkért 2—3 pengőt. De gyakran konyhakéssel, vagy revolverrel támad­tak rá, hogy vélt titkos vagyonát kizsarolják. Ő mindezekben nem állott ellen s nem nyúlt erőszakos eszközökhöz. Senkit nem utasított el, de senkitől meg nem hátrált. Sérthetetlen­sége lassan legendás hirü lett s egy-két kivé­tellel nem merték bántani. Az eldurvult szive­ket lassan megejtette a végletekig menő meg­bocsátó szeretete s régi támadóiból legjobb védelmezői lettek. Ilyen körülmények közt kezdte meg a magvetést. Először saját házánál prédikált, majd kibérelt egy termet és itt hirdette az

Next

/
Oldalképek
Tartalom