Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-28 / 17. szám

nek mondatott az, hogy a Gibraltárok korszaka lejárt, Konstantinápolynak és a Dardanelláknak a hajók szabad forgalmát megaka­dályozni tovább nem sza­bad, ám de arra egy Konstan­tinápoly és vidékére össze­zsugorodott Törökország képtelen is, s hogy igy Európának e keleti kulcsát egy élet és fejlödésképes országnak — Bulgáriának kezébe kell letenni. És ha visszaemlékszünk arra,hogy bizony nem nagy hatása volt a múlt háborúban a Próféta zászlója kibontásá­nak és a szent háború ki­hirdetésének és nem zár* kozunk el annak elismeré­sétől, hogy a török biro­dalomnak legelső és leg­fontosabb feladata nem más, mint ellensúlyozni és meg- akagályozni az oroszok és angolok ázsiai terjeszke­dését, úgy eme törekvést nem lehet czélszerütlennek és a béke állandóságával ellentétben levőnek tartani.“ „H junctim kedvéért —■ és ezzel bevégzem előadá­somat, — még vissza kell emlékeznünk azon nehéz­ségekre is, amiket a béke megkötése elé „Lengyelor­szág felszabadítása“ gördí­tett anélkül, hogy egy számbavehető lengyel had­sereg —- ami pedig az egész nevezetes actiónak indító oka volt — összehozható lett volna.“ „Most már megszűnik az osztály egysége; egy- része megy hajón Constan- záig és onnan Bukarest, Krajova, Orsován és a vas­kapun tovább, míg az osz­tály másik fele a Drinápoly — Sofia és Belgrádi utat választotta, haladva eszerint két utón egy cél — Buda­pest felé, ahol az osztály­vizsga letevése után pálya- választás előtt fogtok állani* „Äz egész tanári kar ne­vében kívánom nektek, hogy e vizsgát jó eredménnyel letegyétek és hogy mindenki közzületek neki megfelelő pályát válasszon.“ Meg fogjuk enni...! Ilyen kategórikus, sorsdöntő kijelentést már jó néhányat is­merünk a történelemből. Pél­dául, mikor Brennus azt mondta hogy: vae victis ! Vagy utticai Cato : ceterum censeo ! Meg Ju­lius Caesar : alea jacta est! Vagy, — hogy egy honi specialitást Í3 említsünk, — ilyen az unbe­dingte Unterwerfung ! Mindeme kijelentések nyomában rettentő dolgok történtek. Akárki meglátja, igy lesz most is. Ágoston Péter nagyvá­radi jogakadómiai tanár, a radi­kális, a demokrata, a szocialista, a szekularizáló szabadkömives könyvet irt a zsidókról. Minket Ágoston Péter könyve nem va­lami túlságosan érdekel. Először, mert semmi olyat nem ir, amit mi már régen ne tudtunk és láttunk volna. Másodszor, mert az Ágoston-féle recept szerint a zsidókérdést nem lehet megol­dani. Hogy mégis szólunk a Zsi­dók Utjá-ról annak más oka van. Még két hónapja sincs, hogy Ágoston könyve megjelent s ez a rövid idő mégis elóg volt ah­hoz, hogy Kárpátoktól Adriáig sikraszálljon ellene — minden zsidó. Azaz nemcsak minden zsidó, hanem minden szabadkö­mives, minden radikális, minden szociáldemokrata és — nohát, ugye természetes ? — Baltazár Dezső magyar főrendiházi tag és református „püspök*. Szegény Ágoston Péter! Ha eddig azt hitte, hogy ő az, aminek rajongói hirdették : nagy tudós, a haladás zászlóvivője, a legkiválóbb magyar elmék egyike, most kiábrándulhat ön­magából. Mert most az eddigi rajongók kimondják, hogy ő „sarlatán“, „tudománytalan*, „rosszhiszemű“, „ferditó“, „el­vakult antiszemita“. Hiába, igy múlik el a világ dicsősége. Nagyváradon egy hónap óta bojkottálják Ágoston Pétert. Ha látják az utcán, átmennek a túlsó oldalra, a kávóházból, ahol Ágoston Péter piccolózni szokott, tüntetőén távoznak. „Nagyvárad társadalmi bé­kéje fenekestül felfordult“, Írja az Egyenlőség. Rögtön irt ellene Antal (?) Sándor, „a kiváló iró Nagyváradon, ki egy 60 oldalas füzetben lelkes zsidó szívvel és magyar temperamentummal verte vissza a támadást' * Harcba szállt vele Székely (?) János nagyvá­radi újságíró, meg Kecskeméti Lipót dr. a tudós nagyváradi főrabbi. Ez azonban még mind semmi. Megszólalt u zsidóság mellett (no, persze, hogy mellett), Balíhazár Dezső református püs­pök is az Egyenlőség húsvéti számában. Sőt Öméltósága már korábban sem tudta magát tür­tőztetni. Már március 10-én fel- ajzotta szittya őseitől örökölt iját a püspök főszerkesztése alatt Debrecenben megjelenő „Lelkész egyesület* az Országos Refor­mátus Lelkószegyesület hivata­los közlönye s vezetőhelyen el­mélkedik „Két szürke felleg* cimen „a magyar közélet terén legutóbb felmerült gondolkozásra késztető két momentumról.“ Az egyik „szürke felleg*, mely a magyar horizontot a közelmúlt­ban elborította — a zürichi nem­zetközi katholikus kongresszus; a másik az Ágoston Péter könyve. Mindezeket a nagy dolgo­kat az Egyenlőség-bői tudjuk meg, amelynek ünnepi számában csak a következő nagyságok párbajoznak Ágoston Péterrel : Biau Lajos dr. az Országos rab- bikópzőintézet igazgatója 8 és fél hasábon ; Venetiáner Lajos újpesti főrabbi 6 hasábon ; Mezei Ernő 4 hasábon ; Székely Ferenc bankigazgató 3 hasábon; a lap szerkesztője 3 hasábon Ó3 — nohát ugye természetes, hogy ebből a jerikói lármából nem maradhat ki — Baltazár Dezső református püspök, aki hót ha­sábos vezéreikkel rukkolt ki.— Ugyancsak az Egyenlőségben hangzott el a jelen sorok címe­ként idézett korszakos mondás. Egész terjedelmében igy: — .... már most bejelentjük, hogy meg fogjuk enni. Öt (t. i. Ágostont) is és a könyvét is,* Az embernek kedve volna mosolyogni s spanyol büszkesé­gen és zsidó elbizakodottságon. De a hely, ahonnan elhangzot­tak e szavak, s a személyek, akik kimondták, — szinte félel­messé teszik a fenyegetést. Sze­gény Ágoston Péterre rossz idők következnek. Hiába járt máris Canossát, hiába irt a Világba egy kérő, sőt könyörgő hangú levelet. Nincs kegyslem; Ágos­ton Péternek vége. Aki ezt nem akarja hinni, gondoljon Istóczyra, Verhovayra, Zimándyra, Egánra és a többiekre. Az egyenlőség világtörténelmi példákra is tud hivatkozni : Ramzeszre, Nebuko- donozorra, Átnánra, Tituszra és mint legujabbra — a muszka cárra. Nem tudjuk, igaz-e még a régi mondás, hogy aki a pápába harap, az belehal. De hogy az, aki főleg mostanában, Magyar- országon a zsidót bántja, elve­szett ember, az bizonyos. Mi, akik érdektelen szemlé­lők vagyunk ez egyenlőtlen vi- askodásnál, megdöbbenünk ek­kora faji, vagy vallási — vagy nem is tudjuk minek nevezni — öntudat és összetartás láttára és tisztelettel vegyes félelemmel emelünk kalapot előtte. Es szo­morú rezignációval tesszük fel a kérdést: mi lenne az Ágoston Péter ellenségeiből, és a mi összes ellenségeinkből, ha ben­nünk, katholikus, keresztény magyarokban csak legalább az tizedrósze lenne meg ennek az öntudatnak, szervezettségnek, tettrekószsógnek ? ! Ssatmári Hírlap, A városi moziról! A múlt héten történt, hogy a városi mozit meglepetés­szerűen az egyik napról a másikra hirtelen bezárták sőt a rendőrkapitány az enge­délyt is megvonta a város­tól. Bizonynyal igen fontos okai lehettek ennek a szi­gorú intézkedésnek. Állítólag a színház épülete különíóle, minden szakértelem nélkül készült villanyvezetékekkel volt összehálózva, amelyek rendkívüli tűzveszélyessé, valóságos tűzfészekké tet­ték a színházat. Ez az eré­lyes intézkedés tehát a város közönsége és íőleg a színházat látogató sok gyer­mek érdekében indokolt volt. Másnap a bérlő eltávolitatta a veszélyes vezetékeket és a színházi mozi ismét meg­nyílt. Ez is rendben van. Maradt azonban egy nyitott kérdés! Végeredményben egy Isten ments! előforduló tűzesetnél előálló esetleges szerencsétlenségnél ki volna a felelős? A város-e, vagy pedig a bérlő ? Tudomásunk szerint a városi mozi bérlője nagyon gyakran cseréli a gépészeit és miután ezek mind afféle „hadi gépészek“ nagyon könnyen megtörtén­hetik, hogy amit egy nap alatt eltávozottak, azt vagy valami hasonlót egy másik gépész — egy nap alatt — ismét felszerelhet s a borzal­mas tüzróm ismét felüti a fejét. Ki ellenőrzi ezt és ki felelős ezért ? A város-e, vagy a bérlő ? Ez alkalommal még egy másik, talán semmivel ke- vósbbó fontos felelősségre is reá kell mutatnunk. A mozi erkölcsi felelőségére I Már régóta figyelemmel kisérjük k városi mozi mű­sorait és szinte türelmetlenül lestük, hogy ki fogja az ott történendőkre az illetékes körök figyelmét felhivni. — Miután sajnos ugylátszik a mai rendkívüli események Vége a kávé hiánynak! és édesítse meg egy kocka cukorral. Jütiinő izü, tápláló reggelihez jut és cukorral is takarékoskodott. Ä Fischer- féle Folyékony Pótkávé kapható nagyban a Fischer-féle Folyékony Pótkávé r.-t. központi eladási irodájában, Budapest, I. kér. Átiós-ui 22—24—26—28 sz. a. Telefon: 10—22. Kicsinyben minden jobb füszerkereskedésben. Telefon: 10—22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom