Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-28 / 17. szám

r 3. oldal April 28 mellett a dolog teljesen figyelmen kívül marad, kény­telenek vagyunk mi reá­mutatni. Ha a vasárnap dél­utáni előadásokon megfigyel­jük a moziban levő közön­séget, azt látjuk, hogy annak 30 százaléka a serdütetlen és a serdülő fiatalságból kerül ki. Ezt tekintetbe véve a mozisnak „erkölcsi“ köte­lessége volna arra szigorúan ügyelni, hogy az ilyen dél­utáni gyermek-előadásokon csakis olyan dolgok kerülje­nek bemutatásra, amelyek a fiatalság íogókony lelki­világára nincsenek kártékony hatással. Ezzel szemben mit tapasztalunk a „városi“ mo­ziban ? Csak a közelmúltban egymásután játszotta a „Ka- méliás hölgyet“, „Nőstény- tigrist“, „Progromot“, most pedig a „Csókos éjszakák !“ van műsorra tűzve. Egyálta­lában nem az iíjuság, nem vasárnap délutáni gyermek­előadásokra alkalmas filmek. Hát ezért az erkölcsi baklövésért ki a felelős? A város-e, vagy a bérlő ? Ki adja meg a választ ezekre a nyitott kérdésekre ? Egyáltalában, miért nem ragadja magához a város a mozik erkölcsi irányításának a gyeplőjét ? Miért nem léte­sít a város igazi „városi mozit“, miért nem okul Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kecs­kemét stb. példáján? Arany-ünnepély. Arany János költő születé­sének százados évfordulója al­kalmából a nyirnyulaji gör. kath. el. népiskola növendékei f. hó 22-én d. u. 4 órakor, 20 fillér belépődíj mellett, igen jól sikerült emlékünnepélyt rendezett a kö­vetkező műsorral: 1. a) Ima a hazáért, b) Szó­zat. Énekli a vegyeskar. 2. Toldi Miklós első párviadala. (Arany­tól.) Szavalja: Papik György V. o. t. 3. a) Ezer esztendeje . . . b) Ós-Buda gyermeke. 4. Bátyám tábori levele. Szav.: Szöllősy Veronika V. o. t. 5. a) Gyönge violának ... b) Hová masíroz­tok ? 6. Az erő. (Aranytól). Szav.: Szakáll János II. o. t. 7. a) Rá- kóczi-kesergő. b) Leng a lobogó. 8. A hadiárva. Szav.: Rinyu Ma­riska V. o. t. 9. a) Szomorúan szól a magyar nóta .. . b) Trom­bita harsog. 10. A bajusz. (Arany­tól.) Szav.: Cseh Gyula IV. o. t. 11.) a Szülőföldem szép határa, b) Magyarország. 12. Fohász a békéért. Szav.: Csécsy Mariska II. o. t. 13. a) Zengjetek angya­lok.. . b) Békeség Istene . . . 14. Békevágy. Szav. : Csicsák Irénke II. o. t. 15. a) Isten, ki Lengyelhont . . . b) Talpra magyar 16. Ünnepi beszéd, Arany János­ról. Mondja: Ivancsó F. tanító. 17. a) A legelső magyar ember ... b) Isten, tartsd meg ... 18. A királyfi (Mese Aranytól.) Szav : Szoták János V o. t. 19. a) Édesanyám is volt . . . b) Édes­anyám ha bejön Egerbe. 20 Ki győz a háborúban? (Négyes.): Csécsy, Fekete, Szöllősy, Molnár II. o. t. 21. a) Tavasz elmúlt... b) Háromszinü a nemzeti . . . 22. Magasztaljuk az Ur Istent. Szav. Kalabiska Olga IV. o. t. 23 a) Este van már . . . b) Már ezután ... 24. Én voltam az őrszem. Szav. Paulik Mihály VI. o. t. 25. a) Magyar Miska . . . b) Hát fiaim ... 26. A magyar katona román foglya. (Párbe­széd.) Mányku Ferenc VI. és Kiss Miklós V. o. tanulók adták elő. 27. A háborús rendőr. (Szín­játék.) Kisbiró: Molnár József V. o. t. Csirkefogó: Szoták Já­nos V. o. t. Emberek, asszonyok. Sorozandó nagylányok. Gyerme­kek. 28. a) Himnusz, a közön­séggel énekelve és Induló. — E hosszú műsor minden egyes pontja oly jól sikerült, hogy más­nap délután megkeüett ismételni. Az ünnepély jövedelme kereken 100 korona és különböző jóté­konycélokra megy. A Vasváry alapra 50 korona, egyházmegyei hadiárváknak 25 kor. (III. kül­dés.) és a tanítók hadiárváinak 25 korona. (V. küldés ) Az ünne­pélyen felülfizettek, a kővetkező jó és nemesszivü adakozók : Mo­solygó Sándor s. lelkész és ne­je 10 kor., Pataky László ref. lelkész, Manszbáríh Árpád fő­jegyző, Ivancsó Ágoston ny. ta­nító 5—5 kor., Elekes Gyula fő­hadnagy 6 kor., Berkovics La- josné 4, Schvarc Elzuka 8, Szent- pétery Ilonka 2, Ivancsó Irénke 2, Szőllősi János főbíró 120, Purzsás Jánosné 1'20, Dúló László Som Ferencné, Lencsés Györgyné, Tóth László, Haszender Abra- hám mészáros, Guttman Rózsika 1—1 kor. és Ivancsó Jenő ren- dező-tanitó 5 kor. Isten térítse vissza nemes adományaikat ezer­szeresen ! Csomagfelvétel csütörtö­kön. A csütörtöki napra megál­lapított csomagfelvételt korláto­zás megszűnt. Ezután postai cso­magok csütörtökön Í3 oly terje­delemben adhatók postára, mint más közntipokon. A Bartóffy zászlóalj. ii. Gábor Andor tartalékos hadnagy. Bankhivatalnok a budapesti Magyar Földbank­nál. Egy pöttömnyi az egész ember és egy középkori vér­tes lovag nagysága, bátor­sága szorult belé. Nem télt ez a kis ember semmitől sem a világon. Nagy tettekre nem vágyott, kitüntetéseket, nem ambicionált, önként soha se­hova sem jelentkezett, mégis a Bartóffy zászlóalj egyik legkiválóbb, legvitézebb tiszt­jének tanultam megismerni. Hidegvér, rendíthetetlen nyu­galom dolgában túltett az ókor összes bölcsein és stoi- cusain. Könnyű nyugodtnak, flegmatikusnak lenni napsu­garas. szelíd békeidőben, de tessék a nyugodtságot meg­őrizni eget-löldet megrázó borzalmas ágyutűzben, sebe­sültek halálhörgésében, da­rabokra szakgatott, vonagló emberroncsok között, az el­lenség közeledő csataorditá- sában. Gábor hadnagy akkor is nyugodt volt, ép olyan egykedvűen szíttá örökös cigarettáját és épen olyan maliciózusan gúnyolódó volt akkor is, mint a hadosztály parancsnok győzelmi vacso­ráján, ahol ő volt talán az egyetlen meghívott, aki egy csöppet sem feszélyezte ma­gát a magas társaságban. A polazzsi szakaszon voltunk az olasz tronton, mikor Jegy éjjel irtózatos puskatüzet zúdított reánk a talián teljesen váratlanul. Mint később megtudtuk, Bri- and trancia miniszter tisztelte meg látogatásával az olasz állásokat és az ő fogadására rendezték a tüntető puska tüzelést. Mindannyian felriad­tunk, alarmiroztuk a legény­séget és a tartalékokat, szá­mítva rá, hogy ez a borzal­mas tüzelés egy éjjeli táma­dás bevezetője. Gábor hadnagy fedezé­kében rendületlenül aludt. Hasonló tüzelések az ő ál­mát nem szokták zavarni. Szegény, jó Eisenberg had- apródjelölt (pár nappal ez­után hősi halált halt) halálra rémülten (akkor volt először tűzben) rontott be Gábor hadnagyhoz, hogy az istenért jöjjön ki azonnal, mert bor­zasztóan tüzel a talián. Gá­bor lustán, kényelmesen fel- tápászkodik és kérdi. — Tüzel a talián ? — Igen! De valami ret­tenetesen ! — Rendben van, ha majd nem tüzel és csendben lesz, akkor költsél fel, mert akkor baj van, amíg tüzel, addig sohse drukkolj. Ezzel lefeKüdt és aludt tovább. Hiszen igaza volt, mert amíg tüzel a talián nem kell tartani tőle, mert amig tüzel, nem támadhat, de mi­csoda szív kell nyugodtan tovább aludni olyan pokoli koncertben, s amikor halálra mehet a játék ! , Kitűnő humora a leglehe­tetlenebb helyzetekben is vele maradt. 1916. február 26-án az ötödik isonzói csa­tában századunkat teljesen körülzárta a talián. Minden pillanatban vártuk, hogy most most fognak elhurcolni. Lő­szerünk elfogyott, a tartalék nem jött reménytelen volt minden. Teljesen elfásultan, halálsápadtan vártuk sorsunk beteljesedését. Most megszó­lalt Gábor: — Ha nem csalódom, holnap már Itália örökké kék ege mosolyog ránk. Csak ke­resztül ne szúrjon valami megvadult digó, az kellemet­len volna. Jó lenne megmo­sakodni, mert ilyen sárosán nem ismerik fel a tisztet bennünk. És legényével vizet ho­zatott és a legnagyobb nyu­galommal szappanozta be az arcát. Ekkor érkezett fel harsány előre! ordítással a tartalék, mireuj erőre kapva vetettük rá magunkat a ta- liánra, az elsők között Gá­bor hgdnaggyat, akinek be­szappanozott arca elől ijedt kiabálásokkal menekült a talián. Legényei a rajongásig szerették a kis hadnagyot főleg örökös jókedve miatt. Kézitusában egyre-másra fel­hangzott a rivalgás: — Ide ; nézzen hadnagy ur 1 És Gábor gyönyörködve nézte a puskatus rettentő A Yilág 9-Ó b fo de egyszersmind I Q & j O b b szlrarkaMvelye: MODIANO - CLUBSPECIALITÉ" Utánzatok vannak forgalomban! Sodorni való piypir ára 20 fillér. 99 Vigyázat: Védjegy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom